Baptist TOP1000

Gyermek és Ifjúsági 
táborozás a Rámai táborban
sok fényképpel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Evangéliumi Hírnök - Gyülekezeti hírek .
TORONTÓ, Ontario, CANADA
lelkipásztor: Dan László

(A fényképek miatt az oldal lassan töltődik. Türelem képeket terem.)

(2003. november)

"Minden lélek dicsérje az Urat!"
 
A Torontói gyülekezet ebben az évben is örömmel készülhetett a hálaadó Istentiszteletre. Végiggondolva az elmúlt évet örömmel állapíthattuk meg: "Mindeddig megsegített minket az Úr!"
      Október 5-én délelőtt a szépen feldíszített oltáron, az úrvacsorai emlékjegyek is el lettek helyezve. Nagyszerű érzés volt úgy magunkhoz venni a jegyeket, hogy minden az Úr jóságára és hűségére emlékeztetett. A felénk hangzó felszólításnak: "Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek ..." nem volt nehéz engedelmeskedni. Jó volt újra megerősödni abban, hogy aggódás helyett imádkozzunk és könyörögjünk hálaadással. Mindannyiunk felé hangzott a felszólítás, hogy mérjük fel az Istentől jövő testi ás lelki áldások sokaságát, és ha ezt megtettük, akkor hadd szálljon a hálánk és magasztalásunk Isten trónjához.
      A délelőtti és délutáni alkalom között közös ebéden vettünk részt. Amikor végigtekintettünk a roskadásig megrakott asztalon, akkor újra felmérhettük azt, hogy a Gondviselő Isten a mi testünkről is teljes mértékben gondoskodik.
      A délután kifejezetten a hálaadás jegyében telt el. Gyermekeink és fiataljaink egytől - egyig a gyülekezet elé álltak és énekben, versben, igerészleteket kiemelve mondták el hálájukat Isten felé. A felnőttek közül Cserepka Sándorné testvérünk mély átéléssel elmondott versében gyönyörködhettünk. A férfi testvérek közül Bákai István, Nagy Lajos, Balla Sándor és Katona Géza testvérek osztottak meg velünk egy-egy hálaadó zsoltárt. A szolgálatok sokszínűségét csak gazdagította az énekkar szívből jövő szolgálata. Jó volt hallgatni Csercsa Tamás testvérünk hangszerszólóját, és mivel egy jólismert éneket játszott el a gyülekezet sem maradhatott néma, örömmel kapcsolódott be és zengett az ének mindannyiunk ajkáról.
      Az egyenkénti hálaadó imádság alkalmával mindannyiunknak lehetőségünk nyílt megköszönni Istennek gondviselő szeretetét, amellyel az elmúlt évben is hordozott.
      Mire a záróénekhez értünk, már mindannyian felhangolt szívvel és lélekkel énekeltük: "Zengjen hála ének, minden ajkon zengjen ...". Külön említésre méltó, hogy mindkét istentiszteleti alkalmon az imaház felújítására létrehozott alapba adakozhattunk. Hisszük azt, hogy Isten az előttünk álló munkás időszakokat is meg fogja áldani, és a jövő évi hálaadónapon ismét lesz miért hálát adni. Ünnepünkért és az átélt áldásokért egyedül Istené legyen a dicsőség!
         Dan László
Szolgálatunk a Yorkminster Park Baptist Churchben
 
Gyülekezetünk énekkara október 19-én este a Yorkminster Park Baptist Church esti istentiszteletén szolgált. Oláh Imre karmester testvérünk többször is szolgált már itt orgonajátékkal. Torontó egyik legnagyobb angol baptista gyülekezete ez, programjuk során meghívják a különböző etnik gyülekezetek énekkarát, egy kicsit közelebbről megismerni egymást.
      Igen szép, és nagy temploma van a gyülekezetnek, az akusztikája említésre méltó, igazán gyönyörködtünk a felhangzó Istent dicsérő énekekben. A helyi gyülekezet énekkara is szolgált, és az úrvacsorai alkalom még meghittebbé tette együttlétünket.
      Igei felolvasásokat hallhattunk három pásztortól, köztük Dan László testvértől, majd az igét Rev. J. Peter Holman hirdette a 8. Zsoltár alapján: AIsten nagyságáról beszél a teremtett világ.@
      Igaz hogy kicsit Aszertartásosnak@ éreztük az alkalmat, de a tisztelet utáni szeretetvendégségen igazán összemelegedtünk a testvérekkel, személyes és kiscsoportos beszélgetésekkel telt az idő.
      Jó visszhangja volt szolgálatunknak, mi pedig emlékekkel meggazdagodva tértünk haza.
T. Gyné

(2003. október)

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!
A munkák feladatok sűrűjében sokszor elfeledkezünk arról, hogy megálljunk és visszatekintsünk a megtett útra. A Torontói Gyülekezet igen mozgalmas nyarat hagyott maga mögött, amiben minden alkalommal megtapasztalhatta Isten áldó és védő szeretetét.
      A tavasz mindig a készülődés időszaka a nyári tábori időszakra. Ebben az esztendőben az általános feladatokon túl a tóparti terület kiépítése volt a cél. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy reménységünkön felül sikerült megvalósítani ezt a célkitüzést. A nyári hónapok alatt sokszor elhangzott a megállapítás, miszerint: óriásit lépett előre a komfortfokozata a vízparti résznek a munkák elvégzésével. Jó volt azt is átélni néhány alkalommal, hogy nem csupán a munka, hanem a pihenés helye is lehetett a tábor.
      A tábornyitó konferencia mindig várva várt eseménye a tábor életének. Ebben az évben külön öröm volt az, hogy a fiatalok nagyon nagy részt vállaltak a szolgálatokból. Az igei szolgálatokban a helyi lelkipásztornak komoly segítséget jelentett két fiatal szolgálata. Bákai István és Gerstner Kornél testvérek szolgálatukkal megörvendeztették a jelenlevő testvérek szívét. A fiatalok komoly egységét és lelki érettségét bizonyította az, hogy nemcsak résztvettek az alkalmakon, hanem az első sorokban ülve, énekeikkel szolgálva bizonyították, hogy van reményteljes jövő.


Nőtestvérek és fiatalok köszöntik az édesapákat a Rámai táborban.


Vasárnapi iskolások a torontói imaházban.

      A konferencia zárónapja egyben a gyermek és ifjúsági hét nyitónapja volt. Gyermekek fiatalok és felnőttek egyaránt nagy örömmel várták ezeket a napokat. A táborozók mindeggyike örömmel számolt be róla, hogy komoly lelki fejlődésen ment át. Amikor a beszámolókra került a sor jó volt megtérésekről és megujulásokról hallani. Mindezekért Istené legyen a dicséret, de ne feledkezzünk meg az odaszánt életű gyermek és ifjúsági munkásokról sem. Eszembe jutnak az ének gondolatai: "Hogyha vetünk reggel..." ez történt, akkor lesz örömteli kalászgyüjtés. Bízunk abban, hogy az elkövetkező nyáron is gyermekzsivalytól lesz hangos a tábor.
      Pihenésre nem volt idő, hiszen még a táborozás tartott már kezdetét vette a konvenciónk. Mindig öröm az, amikor a különböző gyülekezetből jött testvérek találkozhatnak. A találkozás örömén túl a közös munkákat is sikerült elvégezni, szeretetben és békességben. Hálásak lehetünk azért is, hogy a közösen megrendezett Konvenció jól érzékeltette azt is, hogy számíthatunk egymásra a szolgálatokban is. A szolgálatokon keresztül közel kerülhettünk az Urhoz, és hálásak lehettünk azért, hogy Ő mindvégig közöttünk volt.
      Jóból is megárt a sok, idézhetné valaki a mondást. Fiataljaink azonban másként gondolták, így a Torontói ifjuság a lelkipásztorral együtt újra "sátort vert" a Rámai táborban. Első alkalom volt, hogy egy nyár alatt két ifjuúági hetet is tarthattunk. Napról napra tanulmányozhattuk a Római levél nyolcadik fejezetét. Igeverseket tanulhattunk meg kívülről, és alkalmazhattuk is azokat a táborozás folyamán. Ha az Úr tartja életünket az elkövetkező évben is rendezünk csak a helyi fiatalok részére ujra biblia tanulmányozó napokat.
      Nemcsak a húszéveseké a világ... idézhetnénk fel a régi sláger szövegét. Valóban a fiatalokon kívül a többi korosztály is kedveli a természetet és a kirándulást. A Torontói Gyülekezet tagjai közül több mint huszan kenutúrán vehettünk részt. Katona Géza testvér kitartó szervezőmunkája meghozta az eredményt, és olyanok is elindultak az útra akik eddig még nem próbálkoztak. Minden résztvevő örömmel mondta el, hogy felejthetetlen maradt számára az a három nap. Megpróbálhattuk fizikai erőnket is a kenuzás alkalmával, de az egymásrautaltság, a szeretetközösség építése is része volt ennek az útnak. Szinte hihetetlen, de nem hiányoltuk a jólét megszokott alkotórészeit. Sokkal nagyobb öröm rácsodálkozni Isten teremtett világára, mint egy fotelben ülve a televíziót nézni, vagy éppen az autópályán araszolgatni a forgalomban. Gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt maradandó élményt jelentett a vadonban töltött három nap.
      Egy különleges szolgálat is várt ránk augusztus folyamán. Torontóban rendezték meg a börtönmissziós világkonferenciát. Ebből az alkalomból egy Magyar csoport is érkezett, akiket a mi gyülekezetünk is vendégül látott. Testvéreink, akik között többféle felekezetű volt, bemutatták azt, hogy a misszióban nem számít a felekezeti hovatartozás. Örömmel láttam azt az odaszánást, ami a testvéreinkről sugárzott, amikor szolgálatukról beszéltek. Gyülekezetünkben egy vasárnapi napon is résztvettek hárman a csoportból. Ekkor a délelőtti alkalmon Vasadi Lajos Magyarországi lelkipásztor testvér szolgált, délután pedig Dóczé Bálint Felvidéki lelkipásztor hirdette az igét. A szolgálatokhoz kapcsolódott egy börtönben szolgáló pszichológus élménydús beszámolója is. Egy teljes napon át mi láttuk vendégül a csoportot, amiért testvéreink nagyon hálásak voltak.
      A mozgalmas nyár a táborzáró konferenciával ért véget. Témánk ezen az alkalmon a szeretet volt. Óriási hangsúly lett helyezve arra a szolgálatokban, hogy minden tettünket a szeretet járja át. Nem elég elméletben tudni a dolgokat, azokat a gyakorlatban is meg kell valósítani. Felemelő érzés volt, amikor egymáshoz lépve kifejeztünk a szeretetünket és a tiszteletünket is a másik testvér felé. Igazából azonban a jövő fogja megmutatni azt, hogy mennyire éljük meg a hallott dolgokat a gyakorlatban.
A nyár az utazások időszaka is, így talán érthető, ha már nagyon vártuk a Szeptembert, amikor újra együtt lehet az egész gyülekezet. Örömmel láthatjuk azt, hogy a szolgálattevők új erővel folytatják a munkájukat. Vasárnaponként újra elénk állnak gyermekeink és ifjaink, hogy beszámoljanak a megtanult dolgokról. Az énakkar is újra teljes létszámban végzi szolgálatát és készül az előtte álló szolgálatokta. Nemcsak visszanézünk, hanem előre is, hiszen mozgalmas hetek és hónapok következnek, amiről majd a következő számokban adunk ízelítőt.
      Örömmel tapasztaljuk azt, hogy gyülekezetünknek és táborunknak nemcsak szép és tartalmas múltja van, hanem reményteljes jövője is! Az Úrban bízva és Reá támaszkodva szeretnénk indulni a reánk váró feladatok felé.
                             Dan László

(2003. március)

Tűz. Tűz? Tűz!!!
Megrázó riport a Torontói ifjúság téli kirándulásáról

Talán méternyi lehet a távolság köztem és a tűz között. Nézem és csodálom a lángok szépségét és sokszinűségét. A mellettem levő fiataloknak is felhívom a figyelmét erre az apró csodára, és most már együtt nézzük a lángokat és élvezzük a meleget, ami a kandallóból árad felénk. Éjszaka van, csupán néhány óra telt el még azóta, hogy megérkeztünk erre a csodálatos helyre, ahová évek óta feljárunk telente kirándulni. Ideális a csoport, 12-en vagyunk, éppen annyian, mint egykor a tanítványok. Jó a légkör is, hiszen szeretjük az Urat és szeretjük egymást is. Örömmel gondolunk az előttünk levő napokra, és ott a reménység bennünk, hogy majd lelkileg és testileg felfrissülve térünk haza a gyülekezetbe és otthonainkba. Késő éjjel van, mire elhalkul a beszélgetés, és a fiatalok az álmok mezején haladnak tovább.

Reggel frissensült croasant illatára ébred a csapat az asztal terítve vár. Miközben a reggelit fogyasszuk a napi programot tekintjük át. Mielőtt bármi mást tennénk kezdetét veszi a csendességünk. Éneklés, imádság és néhány bevezető gondolat után a fiatalok egy - egy igeszakaszt olvasnak el és kiegészítik saját gondolataikkal. Érdekes beszélgetések alakulnak ki, igen aktívak a fiatalok! Szól az ének: "Az Úr gondol ránk ......" , majd újabb igék kerülnek elő. Aztán hirtelen egy füstcsík jelenik meg a helyiségben, ami a plafonról ereszkedik lefelé. Majd egyre több helyről és egyre több füst árasztja el a helyiséget. Miközben a fiatalok egyrésze szalad, hogy kabátot vegyen, addig néhányan a tűz és füst okát keressük. Az események kergetik egymást, mintha egy film peregne amiben mi vagyunk a főszereplők. Érkeznek a tűzoltók, rohanó emberek mindenhol és egyre több füst és láng. A ház tóparti részéhez szaladok, éppen akkor mászik ki négykézláb két tűzoltó maszkkal az arcán. A másik ajtóhoz futok ott áll Dávid és John, kevés a szó köztünk de tudjuk, hogy valamit még tennünk kell. Berohanunk a házba hogyha lehet még néhány dolgot kihozzunk és ellenőrizzük, hogy nem maradt bent senki. Ők az egyik szobába futnak nekem a ház másik oldalába kell eljutnom. Még utánuk kiáltok: "Ha nem jövök ki gyertek be értem!" Hirtelen mozdulattal leveszem a sapkám és a konyhai csap alá tartom, hirtelenjében elkészült maszkomat tartom arcom elé és botorkálok szobám felé küszködve a köhögéssel. Sikerül magamhoz venni néhány fontos dolgot ( irattárca, kocsikulcs, pénz amit a bérleti költségre hoztunk a ház tulajdonosának stb) és már rohanok is kifelé. Az ajtónál találkozók a fiúkkal, kint kiáltozó tűzoltók, másodjára már nem tudunk visszamenni menteni a menthetőt. A háznak egyre több pontján csapnak fel a lángnyelvek. Keresem a fiatalokat .... számolom őket ...... MINDANNYIAN MEGVAGYUNK!! Imádkozni próbálok, kérem őket is, eddig is azt tettük hangzik a válasz. Csak állunk a háztól néhány méterre, és képtelenek vagyunk felfogni, hogy ami körülöttünk történik az igaz.

Mindannyian megvagyunk!

A következő néhány óra örökkévalóságnak tűnik számunkra. Egy idős férfi fogd be bennünket az otthonába, Isten áldja meg Őt ezért. Kérdések, kételyek, vívódások újra és újra a szálláshelyek felé forduló tekintetek. Már késő délután van mire az utolsó lángcsóva is elalszik. A házhoz megyek, a látvány leírhatatlan, mindenütt a pusztulás, felismerhetetlenül összeégett az előtte oly szép és kedves ház. Külön engedéllyel a szakemberek vezetőjével elindulok az egykor csodaszép épület romjai közé. Próbálok ha lehet megkeresni néhány értéktárgyat és személyes dolgot amit a fiatalok hagytak bent. A beszakadt födém, az elszenesedett bútorok, és a közel húszcentis vízben próbálok kutatni. Örülök, hogy a tűzoltóktól kapott védősisak az arcomba csúszik, hiszen így nem láthatja a parancsnok, hogy keservesen sírok. Csodával határos, hogy minden fiatalnak megtaláljuk a tárcáját, de sajnos sokaknak semmi mást. Az egyik helyiségbe lépve meglátom Carol szív alakú párnájának maradványait, nincs szívem kivinni, csak sírok tovább. Hálózsákok, farmerek, pólók, és bibliáink elszenesedett, szétszakadt, tönkrement darabjai között járok, és már nagyon szeretnék kint lenni a romok közül.

Kora este van, mire a három kocsiból álló karavánunk elindul Torontó felé. Most realizálódik bennünk, hogy reggel óta nem ettünk és nem ittunk semmit, sok fiatal bevallja, hogy életében ez az első "böjti nap ". Közben hazaszólok Annamáriának, próbálom elmondani, hogy mi történt velünk, akadozik a hangom. Úgy döntünk, hogy eszünk néhány falatot, majd utána Oláh testvérék otthonához megyünk ahol a szülők várják a fiatalokat. Miközben eszünk nézem a többieket, kezük kormos. Az enyémre nézek és látom, hogy az sem tisztább sőt több helyen kisebb vágások vannak rajta. Az egyik fiú észreveszi ezt, megfogja vállamat és csak annyit mond: Köszönjük! Életemben még soha nem esett ilyen jól ezt a szót hallani. Talán egy órára lehetünk a várostól, az utasaimat elnyomta az álom, és egymás vállára borulva pihennek. Halkan szól a zene, és én csak sírok és nyelem a könnyeimet. Életem eddigi talán legnehezebb napját élem. Megrázó a találkozás a családtagokkal!! Könnyes arcú szülők ölelik magukhoz, füstszagú csapzott gyermekeiket. Nekem is jólesik testvéreim ölelése és kedves feleségem bátorítása. Rövid idő elteltével elindulunk mindannyian hazafelé. Mi hazafelé menet még keresünk egy korházat, hogy ellássák lábamat, amelyet egy szeg hasított fel miközben a tűzeset után az értékeket kerestem.

Késő este van mire ágyba kerülök, hajnalig vergődök, majd mire hatni kezdenek a gyógyszerek elalszom. Vasárnap könnyes arcú fiatalok szolgálnak a gyülekezetben. Talán soha ennyire nem örült még a gyülekezet a fiatalok jelenlétének.

A MIÉRTEK jönnek, de mindennél fontosabb, hogy nem 12 koporsó, hanem 12 egészséges fiatal tért vissza a gyülekezetbe.

"Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: Minden reggel megújul. Nagy a Te hűséged!" 
      Dan László

2003. február

Vele zártuk a régit és Vele kezdtük az újat!

Hálával emlékezem vissza az elmúlt hetekre, amikor újból megtapasztalhattuk, hogy Jézus Krisztus a gyülekezet ura jelen van az Ő népe között. Egy hosszabb időszakot ölel fel beszámolóm, melyben a decemberi és a januári események kapnak helyet.

Az adventi vasárnapok újra alkalmat jelentettek az önvizsgálatra, és helyzetünk valóságos felmérésére. A jelek szaporodásából és intenzitásuk növekedéséből jogosan következtethetünk arra, hogy Jézus Krisztus visszajövetele soha nem tapasztalt közelségbe került. Az adventi vasárnapok közelebb vittek bennünket Istenhez, és újra megtapasztaltuk a Tőle áradó szeretet nagyságát.
      Az adventi időszak alatt tarthattuk meg az idősödő korosztály karácsonyi alkalmát is. Ebben az évben a lelkipásztor lakásnál gyűltünk össze, ahol közös éneklés és beszélgetés segített feleleveníteni az elmúlt évtizedek karácsonyi alkalmait. Mint ami már ilyenkor megszokott, most sem maradhatott el a közös étkezés.


A gyermekek szolgálata


Dan László lelkipsztor és felesége, Annamária


Karácsony igazi örömöt és békét hozott a szívünkbe, így ünnepelhettünk és emlékezhettünk arra, hogy Jézus érettünk vállalta a testet öltés csodáját, és az azt követő szenvedések útját is. Advent utolsó vasárnapját a fiatalok szolgálatai tették maradandóvá, karácsony fényét pedig a gyermekek szolgálatai emelték. Az énekkar tolmácsolásában újra rácsodálkozhattunk az adventi és karácsonyi üzenetek nagyszerűségére. Karácsony második napján a fiatalabb korosztály tagjai találkozhattunk Balogh István testvérék otthonában. Ezen az alkalmon kötetlen beszélgetések keretében eleveníthettük fel az elmúló év örömeit és harcait.

Óév esti együttlétünk hagyományosan hosszúra sikeredett, hiszen az esti istentiszteletet követte a közös étkezés és az éjféli imaóra. Az újév első óráit pedig vidám játékokkal tettük emlékezetessé. Újból megtapasztalhattuk, hogy jó nekünk közösen hallgatni Isten üzenetét, de ha van rá módunk, akkor a vidám perceket is jó együtt eltölteni.

Az elmúlt év egyik legnagyszerűbb újítása a családi imaórák bevezetése volt. Ez azt jelenti, hogy minden hónapban egy péntek estét együtt töltünk el valamelyik gyülekezethez tartozó család otthonában. Egy - egy ilyen alkalmon 40-50 fő is részt vett, és közösen magasztaltuk az Urat. Szeretnénk a jövőben is folytatni ezeket az alkalmakat, hiszen nagyon sok áldás fakad belőle. Túl az ige tanulmányozásán az emberi kapcsolataink is sokkal közvetlenebbé lesznek ezek által.


Az énekkar és a gyülekezet

Az újévet szintén gyülekezeti közösségben kezdhettük el, és hisszük, hogy egész évben sok lehetőségünk lesz az Úr házában találkozni testvéri közösségben. Az első teljes hét minden estéjén összegyűltünk családi otthonokban imaközösségre. Bár az időjárás elég komor volt, mégsem akadályozhatott meg bennünket a találkozásban. A Galata 5:22 alapján a Lélek gyümölcsének kilenc megjelenési formáját vizsgálhattuk meg. Őszinte vágyunk az, hogy ne csak az elméleti felkészülésünk és ismereteink legyenek bővebbek hanem a gyakorlati gyümölcstermés területén is legyen előrelépésünk.

Isten közelségében tölthettük tehát az óév utolsó hónapját és így kezdhettük el az újév első hónapját is. Az a vágyunk, hogy az Ő közelségében maradjunk egész év folyamán.

Dan László