VASÁRNAPI ISKOLA - ARCHÍV - 2001 

Az Evangéliumi Hírnök egyik oldala

JANUÁR

A karácsonyi eseményekkel megkezdtük tanulmányozni Lukács írásait (az evangéliumát majd folytatjuk az Apostolok Cselekedeteivel). Lukács valószínűleg Kr.u. 80 körül írta evangéliumát. Ebben az időben már megvolt Márk evangéliuma. Visszatekintve ír Jeruzsálem és a templom lerombolásáról. Lukács, a történész és teológus döntően megszabta írásával a keresztyén idő- és történelem értelmezését. Tudatosítja az olvasóban, hogy Jézus Krisztus földre jövetelével új korszak kezdődött. Az üdvesemény pedig semmiképpen nem zárult le Jézus halálával és feltámadásával; Jeruzsálem és a templom lerombolása sem jelenti a világ végét (ami elterjedt vélekedés volt az akkori keresztyének között). Azzal is hatott az akkor élő hívőkre, hogy evangéliumában olyan gyakran használta az "öröm", "örülni" kifejezéseket, mint egyetlen más evangélista sem.
A következő négy vasárnap biblia óráinak célja, hogy Jézus követésében előbbre jutva meglássuk, hogyan is tudnánk szolgálni Istennek még tökéletesebben, életünk különböző helyzeteiben.

Január 7
Jézus Názáretben
Lk 4:16-30
Jézusról tudjuk, hogy Betlehemben született és Názáretben nevekedett. Lukács itt Jézus gyermekkorára utal és Őt olyan embernek mutatja be aki szilárdan ragaszkodik népéhez és annak hagyományaihoz. Abban az időben Názáretről azt tartották, hogy egy kulturálatlan, távoli kis település, ahonnan semmi jó sem származhat (Jn 1:47). Azzal, hogy Jézus Názáret zsinagógájában kijelenti önmagát, nagy lehetőséget adott az ott élő embereknek. A Messiás szájából hallhatták a jó hírt és a jól ismert prófécia magyarázatát: "Ma teljesedett be ez az Írás..." Ésaiás óta hány generáció szerette volna hallani ezt -, és ez a kiváltság Názáretnek adatott.. Beteljesedett az ígéret. Az Úr kedves esztendeje, az elengedés éve (3Móz 25:10) megkezdődött. Isten megbocsátó kegyelemmel hajolt le népéhez és így a lehetetlennek látszó dolgok valósággá válhatnak.
A hallgatóság először kedvezően reagált. Elcsodálkoznak a kegyelem igéin, álmélkodnak Jézus kedves beszédein, de nem fogadják el azt. Így a legnagyobb csodáról, az új élet ajándékáról, maradnak le.
Többnyire hívő családban nőttünk fel. Megszoktuk, hogy elmegyünk gyülekezeti alkalmainkra. Ismerjük a szolgálattevőket, úgy is, mint ennek, vagy annak a fia. De vajon a "fiak" beszédeiből megértjük-e a nekünk szóló alkalmi üzenetet? Mennyi áldástól maradunk el azért, mert csak a "fiakat" látjuk a szolgálattevőkben, és ezért nem értjük meg az üzenetet.
Jézus megemlít két pogányt. Már a példa is kihívó volt egy zsidó számára, de jelzi, hogy Isten szabadítása és a Messiás küldetése nem szorítkozik kizárólag Izráelre. A pogányoknál történnek meg azok a csodák, amelyek Izráelben nem történhettek meg, hitetlenségük miatt.
Jézus saját városában kedves beszéddel Isten kegyelmét hirdeti és mégis életveszélyes helyzetbe kerül - "de Ő átment közöttük és eltávozott." Még nem jött el feláldoztatásának ideje; addig pedig felhasznál minden alkalmat arra, hogy a szabadulás, újrakezdés lehetőségét hirdesse mindenkinek.
Aranymondás: Lk.4:18-19
***
Január 14
Jézus követésének ára
Lk 9:57-62 ,14:25-33
Az evangélisták gyakran meghatározták, hogy kik azok az emberek, akik Jézus körül voltak, akikhez Ő beszélt. Egyszer azt olvassuk például, hogy a sokasághoz szólt, máskor pedig a farizeusokhoz, vagy a tanítványokhoz. Mindenkihez volt üzenete, senkit sem küldött el. Jézus előre tudta, hogy az örömüzenet, az evangélium továbbadásának feladata a tanítványok feladata lesz. Ezért az ő tanításukra nagy gondot fordított és az Őt követni akarók elé komoly feltételeket állított.
A sokaság szívesen ment utána (25 v), de Jézus azt akarja, hogy tisztában legyenek azzal, mire vállalkoznak. A számok világába első helyet kap a mennyiség, általában a minőség kárára. Az Úr Jézust soha sem irányították a számok. Hívása mindenkinek szól. De hányan fogfadják el azt? Jézushoz jönni, vagy Jézussal menni még nem jelenti, hogy tanítványokká lettek. Ő pedig tanítványokat akar, nem csak sokadalmat. Ezért amikor egy tekintélyes pozícióval és biztos egzisztenciával rendelkező ember ajánlja föl, hogy követni fogja őt, tudtára adja, hogy abban a teljes otthontalanságban kell osztoznia, amelyben az Emberfiának van része. Egy másiknak pedig, aki már a tanítványai közé tartozott, Jézus olyan módon tiltja meg, hogy elmenjen, amely beleütközik minden kegyességbe, szokásba. A 14:26-27 versben pedig felhívja határozottan tanítványainak a figyelmét, hogy aki tanítványa akar lenni, hordozza keresztjét, kövesse Őt és szeresse Istent mindenkinél jobban.
Aranymondás: Lk 14:27
***
Január 21
Elveszett, megtaláltatott
Lk 15:1-2 ,11-24
Dicséretet érdemel ez a hozzáállás, amit itt olvasunk: igyekeztek Jézushoz. De vajon mi volt az indító oka igyekezetüknek? És mi tartotta őket vissza attól, hogy az üzenetre figyelve hallgassák Őt? Ha ilyen "apró" dolgok megütközést okoznak és elvonják az ember figyelmét, mennyire kell nekünk figyelnünk arra, hogy szent igyekezeteink meg ne hiúsuljanak.
Lukács 15-ik része jól ismert része bibliánknak A farizeusok zúgolódására Jézus három példázatot mond el, ezzel kívánja hangsúlyozni az üzenet fontosságát. Ezekben a példázatokban hangsúlyossá válik nemcsak az, hogy valami elveszett, de még inkább az, hogy megtaláltatott és az a feletti öröm.
VAN, VOLT. "száz juha van", "tíz drachmája van", "két fia volt." Bármi ami elveszett, valakinek a tulajdonában volt. Tartozott valakihez, tartozott valahova.
ELVESZETT. Fájó megállapítás. A 13-ik versben egyértelművé teszi Jézus, hogy önszántából, saját döntése következményeként vált elveszetté.
MEGTALÁLTATOTT. A sok aggodalom, fájdalom, kitartó keresés, fáradozás után végül felhangzik e boldog kijelentést: megtaláltam! Megtaláltatott. Van hát ok az örömre.
Öröm. Ez a szó és ennek változatai ebben a részben 7-szer fordul elő, a tökéletességet jelezve. Az tud igazán örülni, aki érezte, milyen elveszettnek lenni és tudja, hogy milyen nagy áldozatot vállalt az, Aki őt megtalálta. Aki tudja, milyen nagy kegyelem az, hogy az Ő tulajdona lehet újra, aki értékeli ezt, - az tudd igazán örülni.
Jézus Krisztus így jelzi küldetésének célját: "Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett." (Lk 19:10)
Istennek legyen hála a naponkénti megtartásért.
Aranymondás: Lk 15:24
***
Január 28
Az igazi befektetés
Lk 16:1-13
Ezt a példázatot a tanítványoknak mondta Jézus. A tanítványok figyelmét hívta fel arra, hogy a jelenben legyenek olyan cselekedeteik, amik befolyásolják majd jövőjüket (9v.): ez az igazi befektetés.
A gazda, miután bevádolták a sáfárt, azonnal elbocsáthatta volna, ellenben - szinte érthetetlenül - ad neki még egy kevés időt. Egy újabb lehetőség. Te hogyan használod ki azt az új életet, új lehetőséget, amit Istentől kaptál?
A példázatbeli ember világosan felméri helyzetét, majd határozottan cselekszik. A jelen pillanatban még rendelkezésére álló eszközökkel biztosítani akarja jövőjét. Jézus csalónak nevezi a sáfárt, ugyanakkor példamutatónak a helyzetfelmérő képességét és határozott cselekvését. Ezek miatt a tulajdonságok miatt dicséri az Úr a hamis sáfárt. Jézus kívánsága, hogy bárcsak tanítványai, akik őt követik ilyen egyértelműen felismernék lehetőségeiket és teljes határozottsággal cselekednének.
Aranymondás: Lk 16:13    (Pap Enikő)
2000. február 4
FELMEGYÜNK JERUZSÁLEMBE
Lukács 18:31-34; 19:1-10

Az Úr Jézus Krisztus földönjártakor Izráel vágyódva várta a Messiás jövetelét, aki majd megszabadítja ôket a rómaiak uralmától. Az Úr Jézus célja nem ez volt; ô az Atya akaratát hajtotta végre kereszthalála által.

A tanítványok felkészítése (31-34)

Maga mellé veszi a tizenkettôt utolsó, jeruzsálemi útjára; elôkészíti ôket a legborzalmasabbra. Az ô halála tragikus, szégyenteljes lesz. Ez nem a véletlen játéka, hanem Isten üdvtervének a beteljesedése, a próféták kijelentései szerint (Zsolt 22:1-31; Ézs 53:1-12; 1Pét 1:10-12).

A pogányok kezébe adatik. Saját népe vezetői által.

Megölik, de harmadnapon feltámad. Nem hagyja tanítványait reménység nélkül.

A tanítványok Anem értették meg a mondottakat@. Nem lehetett meg az a rálátásuk, ami húsz évszázad után lehetséges. Vajon mi megértjük a Mestert?

Módszere: megmenti, ami elveszett (19:1-10)

Zákeus állapota: fôvámszedô, gazdag, népe által megvetett, templomból kitagadva.

Zákeus érdeklôdése. Jézust akarja látni. Kíváncsisága leleményessé teszi; felmászik a fára.

Találkozás Jézussal. Jézus meglátja a megvetett, templomból kiűzött Zákeust, akit népe útált. Jézus szóba állt vele, mert ô az elveszettekért jött. Lehívja a fáról, a házához megy, mert be akarja fejezni, amit a Szentlélek Zákeusban elkezdett.

Zákeus örömmel fogadja Jézus szavait. Ő, akit mindenki elhagyott, most Jézussal megy haza. Mindegy, hogy mit mondanak a zúgolódók, elôáll, és anélkül, hogy Jézus parancsolta volna kijelenti, hogy mit tesz vagyonával, amihez nem egyenes úton jutott. Eddig jogtalanul elvett dolgokat, most viszont adni akar. Jézussal találkozva a kapzsiból adakozó lesz.

Isten szeretete az elveszettek iránt érthetetlen, de Jézus Krisztus által valósággá lett számunkra.

Aranymondás: Lukács 19:10

***

2000. február 11
MINT AKI SZOLGÁL
Lukács 22:14-27
 
Az Utolsó Vacsora (14-20)

- Az Egyiptomból való szabadulás emlékére elrendelt áldozati (páska) bárány elfogyasztására ül le az Úr Jézus tanítványaival. Ez az alkalom egyben az utolsó vacsora az ô megáldoztatása elôtt, nem csak visszatekintés, hanem elôrenézés is.

- Az Úr Jézus tudta, hogy ô az utolsó áldozati bárány, AIstennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit.@ Másnak már nem kell véres áldozatot bemutatni (Zsid 9:11-15). ATulajdon vérével ment be egyszer és mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.@ Véres áldozatok bemutatására már nem szükséges a jeruzsálemi templom felépítése.

- A hagyományos páska-vacsora alkalmával négyszer vették a poharat és ittak a Aszôlôtô termésébôl.@ Egyes rabbik ezt a 2Móz 6:6-7 versekben található négy szóval magyarázzák: megszabadítalak, megmentelek, megváltalak, fogadlak (új fordítás). Kétszer a poharat a fôfogás elôtt itták ki. A harmadik pohár a 17. versben az egyiptomi fogságból való megváltásra utal. A negyedik a 20. versben az Újszövetségre utal (népemmé fogadlak). A jegyek magunkhoz vételében nincs semmi mágikus, vagy misztikus, hanem nagyon nyomatékos emlékeztetés az Úr Jézus áldozatára.

- Júdás, az áruló. A Mester tudta, hogy ki árulja majd el, de ez nem kifogás Júdás számára. A tanítványok megdöbbentek a Mester kijelentésén. Nem gondolták, hogy valaki is képes erre közülük.

A tanítványok vitája (24-27)

- A tanítványok annak ellenére, hogy a keresztrefeszítés ideje közel volt, még mindig politikai sikerre számítottak. A Mester miután megszüntette a rómaiak uralmát, király lesz, és majd hatalmi állásokba helyezik ôket, ahol az emberek majd szolgálnak, hódolnak nekik.

- Összehasonlítás a pogány uralkodókkal, akik kényszerrel hajtják hatalmuk alá az embereket, és azt gondolják, hogy így a nép javát szolgálják.

- A világ nagysághoz vezetô útját a Mester elutasítja. Kikre emlékezünk a legjobban? A szeretô, áldozatot hozó édesanyákra, a gyógyulást elôsegítô orvosra, egy-egy bennünket kitartóan tanító nevelôre, lelkipásztorra, akik szolgálatukkal segítettek. Ők lettek naggyá elôttünk.

- Az Úr Jézus elôtt nem az a nagy aki kiszolgáltatja magát, hanem az, aki szolgál. Mi szolgálatot várunk a közösségtôl, vagy készek vagyunk szolgálatot végezni?

Aranymondás: Lukács 22:26

***

2000. február 18
JÉZUS A KERESZTFÁN
Lukács 23:33-49
 
A Krisztus (33-38)

Az uralkodók hajlandók feláldozni alattvalóikat saját életük védelmére. A Királyok Királya önmagát áldozza fel követôi védelmére. Helyettünk, érettünk, miattunk.

- A legkegyetlenebb kivégzési mód, lassú halál, szögekkel átverve függeni a keresztfán, kívül a városon, a Koponyák hegyén.

Jézus a két lator (Máté), két gonosztevô (Lukács) között. Ez is egy mély megaláztatás volt a rómaiak részérôl. A bűnösök közé számláltatott (És 53:12). Azok közé, akikért meghalt.

- Atyám, bocsásd meg nekik! Azoknak, akik kegyetlenül bánnak vele, akik halálra kínozzák. Amit a Hegyi beszédben tanított, azt most a kereszten gyakorolja: megbocsát az ellene vétkezôknek. A közömbös, több kivégzésben résztvevô katonák sorsot vetnek köntösére, figyelmen kívül hagyva a kereszten függô szenvedését.

- Kigúnyolva a zsidó vezetôk által. Ha ô a Messiás, védje meg magát! A sátáni kísértés folytatása: ha Isten fia vagy... (Máté 4:6). Saját érdekében itt sem tesz csodát.

- A zsidóknak ama királya. A zsidó vezetôk vádja a kereszt felirata. Pilátus nem gondolhatta, hogy éppen ezzel tesz bizonyságot Jézus királyi mivoltáról, aki nem csak a zsidók, hanem a Királyok Királya.

A latrok (39-43)

- A gúnyolódó lator önzô indokkal csak önmagával törôdik, annak ellenére, hogy hallotta Jézus Krisztus szavait. Szabadulni akar a kereszten való szenvedéstôl.

- A bűnbánó lator, akiben nincs gúny, összehasonlítja magát, társát Jézussal. Valamit talán már hallott Jézusról, az ô Királyságáról, mert beismeri, hogy ô a bűnei miatt szenved a bűnnélküli Jézus Krisztus mellett. Tudomásul veszi alázattal, hogy Jézus Krisztusnak van királysága, és ô ott akar lenni, ahol Jézus van.

- A bűnbánó jutalma: Ma velem leszel a Paradicsomban. Jézus ezt, mint a földön életében rendelkezô tette. Az Újszövetség Jézus halálával vált érvényessé.

Az események csúcspontja (44-49)

- Mintha Isten a sötétség függönyébe burkolta volna a világot, hogy a kínzók ne élvezzék Jézus testének-lelkének szenvedését. A világ mindig elsötétül azon a napon, amikor az emberek Krisztust akarják megsemmisíteni.

- A Szentek szentjének templomi kárpitja középen kettéhasadt. Ez által Isten megadta azt a lehetôséget, hogy a hozzá vezetô út megnyiljon mindenki számára.

- Jézus az utolsó erejét összeszedve, rábízza lelkét az Atyára. Bűneink büntetését lefizette. A világ állapota soha nem lesz olyan, mint a váltsághalál elôtt.

- A római százados dicsôíti Istent. Tudomásul veszi, hogy Jézus igaz volt, és halála más volt, mint akiket elôtte végeztek ki.

- A tömeg mellét verve távozott. Lehet, hogy többen rájöttek arra, hogy az ítélet igazságtalan volt. Ezzel adták jelét félelmüknek, haragjuknak, bánatuknak.

- Távolabb állva figyelték ôt. Azok, akik látták Jézust, amikor csodákat tett, látták sírni Lázár otthonában, látták, mikor együtt érzett a naini özveggyel. Most, hogy meghalt, sokak reménysége, álma semmivé lett. Mi már tudjuk, hogy ez csak egy ideiglenes helyzet volt, mert Krisztus három nap múlva feltámadott.

Jézusnak meg kellett halnia, hogy az ember ismét Isten közelébe jusson.

Aranymondás: Lukács 23:46

***

2000. február 25
A FELTÁMADÁS TANÚI
Lukács 24:33-49
 
Együtt a tanúk (33-35)

A feltámadás a Szentírás központi eseménye. A tanítványoknak bizonyosságra volt szükségük a feltámadásról. Titokban, félelemmel összejöttek.

A feltámadott Krisztussal találkozó két tanítvány visszatér Jeruzsálembe. Gyorsan el akarják mondani, ami velük történt. A tanítványok csodálkozva néztek egymásra, és meghallgatták a bizonyságtevést.

A Mester (36-43)

- A csodálkozó taníványok között megáll az Úr Jézus, és így köszönti ôket: Békesség néktek! A tanítványok megijednek, azt gondolva, hogy valami szellemet látnak, hiszen nem rég látták, hogy meghalt. Látták, mikor testét a sírba helyezték, és most a zárt ajtón át itt van.

- Az Úr Jézus megnyugtatja ôket. Emlékezteti ôket arra, amit halála elôtt mondott.

- Jézus feltárja a bizonyítékokat. Vizsgálják csak meg közelrôl, érintsék! Nem csalta meg ôket saját fülük és szemük. Az evangélium hirdetése lesz rájuk bízva. Teljes bizonyosságot kell nyerniük arról, hogy Jézus testben feltámadott.

- A tanítványok még a látottak alapján sem mertek hinni - örömükben. Jézus ennivalót kér, további bizonyítékát adva testben való feltámadásának. Meggyôzôdést, bátorítást adott nekik, hiszen éppen úgy mint azelôtt, velük együtt étkezik.

Helytelen dolog bírálni azt, amikor a gyülekezet együtt étkezik. Jézus ezt több alkalommal megtette tanítványaival. Az együttétkezés jelentheti, hogy a gyülekezet a közösséget ily módon is ápolja. Együtt érez, egy akaraton van.

A tanulság (44-46)

A Mester elérkezettnek látja az idôt a tanításra. Emlékezteti ôket, hogy beszélt velük arról, amik majd vele történnek. Ez nem a véletlenek játéka, hanem az ószövetségi próféciák beteljesedése. A tanítványok számára kiváltság volt azt látni, hogy az évszázadokkal elôttük írt próféciák beteljesednek. A Biblia megértése nagyon fontos minden Krisztus-hívônek. Megtaláljuk benne azt, hogy az ember értékes Isten számára. Ne engedd, hogy Bibliád beporosodjon! Használd naponként!

A miszió (47-49)

- Az Úr Jézus életén, halálán és feltámadásán kívül, az Ige tudtul adja, hogy a megváltás kegyelme nem csak a zsidóké, hanem minden nemzeté (1Móz 12:3).

- Nem mindenki ismerhette meg az Úr Jézust úgy, mint a tanítványok, akik testi szemeikkel látták az ô földi életét, csodatételeit, a halottak feltámadását, Jézus feltámadását. Látták ôt holtan és újra élve. Az ő feladatuk lesz ezt másoknak elmondani.

- Jézus tudta, hogy feltámadása után negyven nappal távoznia kell, vissza az Atyához. Tudta, hogy a tanítványoknak erôre van szükségük, amit csak az Atya adhat az ô Szentlelke által.

Az Úr Jézus Krisztus feltámadásával igazolta, amit mondott: ô Isten Fia, a Messiás. Feltámadása nélkül hiábavaló lenne a prédikálás és a hit (1Kor 15:14). A mi hitünk nem érzelmi fellángoláson alapszik, hanem tényeken. Az Úr Jézus Krisztus él, feltámadott. Errôl kell nekünk is tanúbizonyságot tennünk; életünkkel, szavainkkal. A hit nem azt jelenti, hogy beugrunk a bizonytalan sötétségben, hanem azt, hogy világosságban járunk.

Aranymondás: Lukács 24:47-48       (Hunter Vadász János)

2001. márciusi vasárnapi iskola

A Szentlélek

Lukács, az Újszövetség egyetlen nem zsidó származású írója, első könyvében (Lukács evangéliuma, keletkezése Kr.u. 60-ra datálható) Jézus földi életéről, tetteiről, és tanításairól tudósít. Itt az Apostolok cselekedeteiben (Kr.u.63-ban keletkezett) pedig arról ír, mi történt Jézus mennybemenetele után, amikor a Szentlélek vette át az apostolok életének irányítását. Az egész könyv kb. 30 évet ölel fel. Kezdődik az Egyház születésével (Pünkösd), és Pál római fogságával fejeződik be. Megörökíti, hogyan terjedt a kereszténység Izrael határait átlépve, a Földközi tenger északi része felé: a mai Szírián, Törökországon és Görögországon keresztül egészen a Római Birodalom szívéig. A könyv túlnyomó része Péter és Pál apostolok cselekedeteiről szól. Lehetne az egész könyv címe a Szentlélek Cselekedetei, hiszen minden esemény a Szentlélek vezetése alatt történt.

Lukács életéről keveset tudunk, azonban munkái rendkívül megbízhatónak bizonyultak. A tudósítások során több helyen átvált a többes szám harmadik személyről a többes szám első személyre, ami bizonyítéka annak, hogy több eseménynek is személyes résztvevője volt. Az is bizonyos, hogy együtt volt Pállal Filippiben, elkísérte végzetes jeruzsálemi útjára, mellette maradt Caesareában, és együtt utazott vele Rómába. Nagy lelkesedéssel számol be arról, hogyan terjedt az evangélium a pogányok között, akik sok zsidóval ellentétben készek voltak meghallgatni Isten üzenetét. Lukács figyelmét az sem kerüli el, hogy leírja az igehirdetéseket követő gyakori zaklatásokat. Nem egy alkalommal éppen a római hivatalnokok, katonák mentették és védelmezték meg a keresztényeket a tömeg dühétől. Pedig sokszor nem kissebb dolgokkal vádolták meg őket, mint zaklatás, állam ellenes tevékenység, stb.

Lukács ezt a könyvét is, akárcsak az evangéliumát, a római Teofilusnak ajánlotta. Az a szándék vezethette, hogy megbízható, hiteles információkat adjon neki Jézusról és követőiről. Ugyanis valószínű, hogy sok furcsa, elferdített szóbeszédet, és kicsavart történeteket hallhatott róluk.

2001. március 4.
A Szentlélek ígérete és Jézus mennybemenetele
Apostolok Cselekedetei 1:1-14

Azt parancsolta a tanítványoknak, hogy maradjanak együtt addig, amíg az Atya ígérete be nem teljesedik.(4.v) Megkérdezték Tőle, hogy nem ebben az időben állítja vissza a királyságot Izraelben? (6b v) Jézus válaszában egyértelmű a figyelmeztetés: ne azzal törődjetek ami nem a ti dolgotok, hanem azzal, amire el lettetek híva. Különös jelentőséggel bír Jézus e földön elmondott utolsó mondata: @Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanuim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.@

Pontosan ez az Egyház feladata ebben az üdvtörténeti korszakban. Lássuk meg a munkaterületet: @a föld végső határáig!@ Erről már beszélt Jézus korábban is. (Máté 28:19) A felemeltetés után mintha az angyalok is szemrehányóan mondanák az apostoloknak: `Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.@ (11b) Hasonló a jelenség a Lukács 24:04-07-ben: `Mit keresitek a holtak között az élőt?@

Jézus mindent megmondott előre. A feltámadását is, meg azt is, hogy elmegy és helyet készít az övéinek. Ezeket még akkor is így kell elfogadni, hogyha a természeti ember korlátolt értelme nem tudja elképzelni hogyan is történhet meg mindez. Azért ne hamarkodjuk el a véleményünket, hogy milyen értetlenek voltak a tantítványok. Mi sem csodálkoztunk volna kevésbé ilyen rendkívüli események láttán! Tehát, Jézus megmondta, úgy fog történni! Tudomásul kell venni, hogy Jézus teste már a múlté. De amilyen bizonyosak lehettek abban, hogy felemeltetett (hiszen látták!), ugyanolyan bizonyosak lehetnek a visszajövetele felől is, mert azt is megígérte!

Az ég felé nézés helyett álljatok neki a munkának! B sugallják az angyalok. És a tanítványok el is indulnak. Bementek Jeruzsálembe, és egy szívvel lélekkel kitaróan imádkoztak. Lukács fontosnak tartja név szerint is felsorolni Jézus legszűkebb tanítványi körét. Első három helyen azon apostolok, akik a könyv további részének úgymond főszereplői. Kitartóan imádkoztak a Szentlélek eljövetelére várva. Az így könyörgő, imádkozó gyülekezet bizonyul Jézus igazi követőjének. Ha ez nálunk, nálatok nem így van, akkor felül kell vizsgálni, kit is követünk mi tulajdonképpen.

Fontosabb tanulságok:
A saját dolgoddal törődj!
Higgy Jézus igéreteiben (még ha nem is könnyű megérteni, felfogni, elképzelni)!
Csak Jézust kövesd! Mindenben példát adott. Imádkozásban, alázatban, gondolkodásban, cselekedetekben, szeretetben, stb. Igenis tudd, hogy @minémű lélek lakik benned!@
Aranymondás: ApCsel 1:8
***
Március 11
A Szentlélek kitöltése
ApCsel 2:1-4; 37-47
 
Pünkösd: az ősi Izrael évenkénti 3 nagy ünnepe közül a 2-ik, a búzaaratás befejezése után következik. A Páska ünnepe után 7 hétre tartották meg, és mivel a görögben az ötven jelentése pentekoszt, így ezt a nevet kapta ez az ünnep. Amíg a Páska ünnep tárgya az Egyiptomból való szabadulás, addig a Pünkösdé, a Sinai-hegyi törvényadás. Ezen Pünkösdi ünnep alkalmával teljesedett be az, amit Keresztelő János meghirdetett, és a Feltámadott Jézus Krisztus megígért! Azt írja Lukács: @mindnyájan együtt voltak, ugyanazon a helyenY@ A szélesebb körű tanítványsereg értendő itt, az asszonyokkal együtt, mintegy 120 fő.

Ezen eseménynek maga Isten is tevékeny részese. Mivel emberi szem nem láthatja Őt, a Szentlélek kitöltése, a természeti ember számára is érzékelhető formában (vihar zúgása, lángnyelvek) történt. A Szentlélek által betöltött tanítványok érthető nyelveken kezdenek beszélni. Ezen nyelvcsoda révén, a Lélek ajándékaként, a mondottakat mindeki megértette. Lukács ezt is fontosnak tartja megjegyezni.

Péter pünkösdi beszéde nagy hatással van az emberekre. Sokakat megérint, megszólít, válaszra ösztönöz, sőt tettekre sarkall: @Mit tegyünk Atyámfiai, férfiak?@ (37v) És a tanítványok rávezetik őket, mi ilyenkor a teendő. (38v) A @siker@ óriási! 3000 lélek csatlakozik hozzájuk. @Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.@ (42v) Megalakult az első gyülekezet. Mi lett a gyakorlatuk? 4 alapvető dolog.

Apostoli tanítás: a földi, és a feltámadott Jézus szem- és fültanúi tanítják a gyülekezetet.

Közösség: itt vagyonközösségről van szó, amely teljesen önkéntes alapon, szinte a Lélek gyümölcseként jelenik meg, belülről nő ki.

A kenyér megtörése: gyakorlatilag az Urvacsora, amelyet eredetileg szeretetvendégség keretében költöttek el (1Kor 11:20)

Az imádkozás: Lukács könyveiben nagyon fontos szerepe van az imádkozásnak, mind Jézus életében és igehirdetéseiben, mind a gyülekezet életében.

Az apostoli tanítás és az imádkozás helye a templom, ahol naponta összejöttek. Az Urvacsora ünneplése azonban a magánházakban történt. Így ezen a bensőséges, és meghitt eseményen csak azok vettek részt, akik eljutottak a Krisztusban való hitre, és megkeresztelkedtek. Nyilvánosság kizárva. (46.v) Az első gyülekezet puszta léte, minden mozzanatában, eseményében alapvető missziói tevékenység volt. @Ydicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép.@ Az Úr áldása kísérte azt. Növekedett a gyülekezet lélekben és számban egyaránt. (47v)
Aranymondás: ApCsel 2:38
***
Március 18.
A Lélek ereje, hatalma és munkája
ApCsel 3:1-11; 4:1-4; 13
 
Péter és János együtt mennek a templomba imádkozni. Az Ékes kapuban belebotlanak az odarakott koldusba. Meggyógyítják. Tudják, és egyértelműen mondják is, hogy a feltámadott Jézus hatalmával cselekszenek, és az eredmény nem a maguk produktuma. @Ya názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!@ (3:6) @Szenzáció!?@ Igen. Egy születése óta sánta férfit gyógyítanak meg. Figyelemre méltó @apróság@, hogy ebben az új @állapotban@, megtért, megváltozott életben, ahol már nem maguk élik a saját életüket, hanem a Szentlélek vezeti őket, a mélyvízbe (az élet sűrűjébe) kerülve is megállják a helyüket az apostolok. Mert nem nő meg az @én@ bennük, nem kap az erőre, és nem billennek meg! Mindez a nagy hatalom, erő, nem teszi őket felfuvalkodottá, sőt még inkább arra készteti őket, hogy megalázva magukat, még jobban odafigyelve végezzék a munkájukat, feladatukat.

Tudják mindez ajándékként adatott nekik, amit a mások javára kell kamatoztatni. Lássuk meg, hogy minden alkalmat megragadnak a cselekvésre, a szólásra, az igehirdetésre. @Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába.@ (11v) Rögtön megragadja az alkalmat Péter és szól a néphez. Ez aztán már több a soknál! Eddig is éppen eléggé felborították a város rendjét ezzel az új eszmével, még a templomban is felfordulást okoznak? @Y bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. @(4:2) A templomőrség parancsnoka, és a szadduceusok börtönbe vetették Pétert és Jánost. A templomőrség parancsnoka feladatai közé tartozott a rendőri teendők ellátása a templom körzetében. A szadduceusok: az egyik jelentős vallási párt. Ők képviselték a felsőbb papság érdekeit, és nem hittek a feltámadásban (ellentétben a farizeusokkal. Pontosan ennek a kérdésnek a segítségével zúzta szét később Pál apostol a farizeusok és szadduceusok egységét!)

Mivel a keresztyénség egyik alapeleme a feltámadásba vetett hit, közöttük az összeütközés előbb- utóbb elkerülhetetlenné válik. Ezek lesznek a Keresztyén mozgalom fő ellenségei. A tanítványok börtönbe kerültek. De még így is eredményes volt az igehirdetés, mert: @azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittekY@ A gyülekezet rendkívül gyorsan növekszik, hiszen a férfiak száma már 5000 fő (4:4). A Nagytanács emberei látták azt, hogy milyen értelmesen és bölcsen szólnak a tanítványok, noha írástudatlan és iskolázatlan emberek, és elcsodálkoztak ezen. Ráadásul még a fenyegetésektől sem ijedtek meg. Keményebb mértékű büntetést meg nem mertek alkalmazni, mert féltek a nép miatt. Ugyanis a nép dicsőítette az Istent.

Tanulságok röviden: A Szentlélek ereje, hatalma ma sem kissebb! A mi odaadásunk igen. A kissebb eredmények (ha vannak!), a részleges önátadásunknak köszönhetőek. Hitelődeink, hithőseink mind-mind teljesen odaszentelték Istennek életüket, semmit nem tartottak maguknak meg abból! (Luther, Kálvin, Studd, Spurgeon, KornyaY) A Szentlélek pedig sokkal intelligensebb annál, minthogy tolakodnék! Áldott emlékű Oláh Lajos bácsi szokta mondani: @ha megszomorítod a Lelket, akkor visszavonul!@ Isten teljes embert kíván!

Aranymondás: ApCsel 4:13
***
Március 25.
Engedelmeskedni a Léleknek
ApCsel 5: 27-42
Az események kezdenek Jézus galileai működéséhez hasonlítani. Mint Jézus, az apostolok is sok embert meggyógyítanak, és a befolyásos zsidók féltékenyek lesznek rájuk. Azonban az apostolokat semmivel sem lehet visszafogni, vagy megijeszteni. Hűen szolgálnak tovább az Isten erejével. Ígénkben újra a nagytanács előtt látjuk őket. A főpap felháborodottan mondja nekik hogy: `Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy tanítsatok annak nevében, és íme, betöltitek az egész Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.@(5:28) Jézus nevét még csak véletlenül sem mondja ki. Egy embernek a vérét valakire hárítani annyit jelent, hogy haláláért őt tesszük felelőssé, és méltó büntetésre juttatjuk. A főpap és társai lázadástól tartottak. Péter válaszában az Isten iránti engedelmességet előbbre helyezi az embereknek való engedelmességnél. Ráadásul megint a fejükre olvassa Jézus halálát, megismételve a vádat (30v). Világos, hogy `dühbe gurultak.@

De feláll Gamáliél. Ő egy jelentős zsidó írástudónak, Hillélnek volt az unokája. Pál tanítójaként is ismert az igéből (ApCsel 22:3) Farizeus lévén teljesen másként viszonyul a feltámadáshoz, mint a szadduceusok! Óvatosságra inti a nagytanácsot, és bölcsen kifejti, hogy az idő majd eldönti, hogy Istentől való ez, vagy sem. Rájuk terheli annak felelősségét, hogy amennyiben Isten van e dolgok mögött, akkor hiába is próbálnák megakadályozni annak terjedését. Mi több: `még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.@(5:39b) Megemlíti Teudás, és a galileai Júdás vezette felkeléseket. Nem véletlenül említi meg ezen messiási mozgalmakat. Az történt ugyanis, hogy amint a vezető meghalt, a követők szétszórodtak. Ezt az utalást Lukács fontosnak tartotta, mert ezek világossá tehetik, hogy mennyire más a Jézustól kiinduló mozgalom.

A nagytanács tagjai megfogadták Gamáliél tanácsát. Mielőtt elengedték az apostolokat, most első ízben fizikailag is megbüntették őket, és újra megparancsolták nekik, `hogy ne szóljanak a Jézus nevében.@(5:40) Mintha nem értették volna meg az apostolok korábbi érvelését az engedelmességgel kapcsolatban. A megveretés zsinagógai fenyítést jelentett. Ez maximálisan 1 híján 40 botütés lehetett. Emelt fővel viselik ezt a büntetést, sőt már emlékeznek Jézus korábbi mondataira, (Mt5:10-11) és dicsőségnek tartják az érte elszenvedett verést. Azt olvassuk: `Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért;@(5:41) Folytatták tovább a szolgálatot, mintha mi sem történt volna: `nem hagytak fel a...@ (5:42) Egyértelműen érezhető ebből a versből is, hogy ezzel nincs még vége az eseményeknek, lesz még ennek folytatása.

Tanulságok röviden: A Szentlélekkel kapcsolatos eseményeket értetlenül szemlélte a világ akkor is, ma is. Nem értik, nem tudják mi a lényege, mi a mozgatója ezen eseményeknek, a változásoknak az emberben. `Mi pedig tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek is, akit azoknak adott az Isten, akik engedelmeskednek neki.@(5:32) Csak azok értik mindezeket, akiket betöltött a Lélek. Akik engedelmeskednek neki! Ez a Lélek csodálatos munkája, amit elvégez bennünk.

A ma embere is hasonló szituációkban találhatja magát, de azt az örömet semmi nem pótolhatja amit a Szentlélek ad. A Jézust követő hívő útja nincs kikövezve. Itt a földön bizonyosan nincs. Az odaát vár reánk! Úgy legyen!

Aranymondás: ApCsel 5:29   (Katona Géza)

SZOLGÁLATRA KÉSZEN
ApCsel 6:1-8; 7:55-8:1a

Folytatjuk a Cselekedetek könyvének tanulmányozását. Újra meg újra láthatjuk: valóban a Szentlélek cselekszik, kiválasztott és elhívott, engedelmes eszközök által.

1. Megoldott probléma (1-8)

Az első gyülekezet rohamosan növe-kedett. (Érdemes megfigyelni, hogy nem gyülekezeti tagoknak nevezi őket igénk, hanem Atanítványoknak.@) A növekedéssel együtt problémák is jönnek. Ez természetes. Aki tökéletes, probléma mentes közösséget keres, elég sokáig járhatja az imaházakat. Nem az a baj, ha feszültség támad, hanem az a baj, ha azt nem tudja feloldani a közösség.

Igénkben a felismert feszültségre megkeresik a megoldást az apostolok.

Az első lépés a megoldás irányában, hogy elismerik a probléma jogosságát. (Sokszor itt, a legelején akadnak el a dolgok. Amikor nem vagyunk képesek felismerni, elfogadni, hogy vannak problémák, s hogy lehetnek is. Még nehezebb elismerni azt, hogy esetleg mi magunk is a probléma részei, bizonyos szempontból okozói vagyunk. Pedig a megoldás felé nem vezet más út.)

A következő az, hogy megjelölik a megoldás felé vezető utat: AVálasszatok... tiközületek... kik Szentlélekkel és bölcsességgel teljesek.@

A jótanácsot megfogadták, az egész gyülekezetre nehezedő feszültség meg-oldódott. Folytatódhatott teljes lendülettel a missziómunka. Hét új, Szentlélekkel teljes vezető csatlakozott a már meglévők mellé. Közöttük volt István, akiről azt olvassuk, hogy teljes volt hittel, erővel. Nem véletlen, hogy ő lett az első vértanú.

2. Az első mártír (7:55-8a)
Az események kulcsa: István teljes volt Szentlélekkel.
Látta az embernek Fiát (a feltámadottat).
Egyakarattal megkövezik.
Az Úr Jézus szavaival az ajkán hal meg.
Mai szakaszunk záró gondolata előre mutat: Saul egyetértett megöletésével.
Aranymondás ApCsel 6:7
***
2001 április 8
JERUZSÁLEMEN IS TÚL
ApCsel 8:4-8; 26-39

Igénkben a hét diakónus egyikével, Fileppel találkozunk (nem a tanítvánnyal!). Az Úr Jézus misz-szió parancsát szószerint véve elvitte az <%-2>örömhírt Samáriába. Az üldözés, ami István megkövezése után támadt, nem állította meg a gyülekezet, a hívők számá-nak növekedését. A szétszóródott, elmenekült atyafiak vitték magukkal a jóhírt.<%0>

1. Az evangélium túljut Jeruzsálemen <D>

A 8. rész első felében Filepről kiderül, hogy nem csak az asztal körüli munkákra volt alkalmas, hanem az evangélium hirdetésére is képessé tette őt az Úr. Samáriai tömegeknek prédikálta a Krisztust. Azok elfogadták az üzenetet, sokan bemerítkeztek. ASamária bevette az Isten igéjét@ (14).

2. Örömüzenet az országúton (26-35)

Filep nem csak tömegeknek tudott prédikálni. Készen volt arra is, hogy - ha a Szentlélek ezzel bízza meg - egy személynek tegyen bizonyságot. Az újszövetség egyik legszebb története ez. Tanulhatunk belőle mindannyian. Az Úr egyenként szólítja meg, hívja el az embert. Ő az, aki előkészíti, kialakítja a részleteket is. Az ideálissá váló körül-ményeket felismerve Filep Isten igéjét magyarázva elvezeti a komornyikot odáig, hogy az felismeri és elfogadja, hogy Jézus az Isten adta Üdvözítő, akire neki is szüksége volna.

3. Személyes válasz (36-39)

Isten igéje nem a levegőbe hangzik. A szívekig hatol. A komornyik tudja, hogy válaszolnia kell a felismert igazsá-gokra. Különösebb buzdítgatás nélkül maga kéri a bemerítését, vagyis, hogy vele is történjék meg az, amit az Úr Jézus követői mind megtettek: bemerítkeztek. A bemerítést személyes, világos hitvallás előzi meg.

Nem csak tömegeknek, zsúfolt templomokban hangozhat az életadó ige. Készen vagy-e arra, hogy az Aországúton,@ hogy a saját problémái között felkeresd, az örömüzenettel megszólítsd embertársadat?

Aranymondás: ApCsel 8:4
***
2001 április 15.
FELTÁMADOTT AZ ÚR!
Lk 24:1-10, Csel 9:19-22, 26-28
Húsvét napján a vasárnapi iskolában is az Úr Jézus feltámadásával foglalkozzunk!
Egyébként nem csak ezen a napon, hanem máskor is a föltámadott Úr, az élő Jézus Krisztus álljon a bizonyságtételünk középpontjában.
1. A feltámadás első tanúi (Lk 24)
Az evangélium alapján mutassuk be a csodálatos tényt, melyet először a sírhoz érkező asszonyok tapasztalhattak.
2. A feltámadás legfontosabb tanúja
Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a hitünk, a prédikálásunk, írta Pál a Korintusiaknak. Neki is megjelent a Föltámadott, s attól kezdve a legelső feladatának az evangélium hirdetését tartotta.
3. Tekintsük mi is a legfontosabb feladatunknak, hogy elmondjuk: feltámadott az Úr!
Aranymondás: Lukács 24:5-6
***

2001 április 22
A pogányokat is betölti a Szentlélek 
ApCsel 10:30-40,43-48

Soha nem ment könnyen a különféle fajú, nemzetiségű emberek békességes együtt lakása. A bőr színe, az eltérő nyelv mind falat, akadályt jelent. Átlép-ni rajta legtöbben nem is akarnak. Isten igéjéből is megkeresi a magának valót a különcködő.

1. Felkészült hallgatóság (30-33)

Kornélius római százados volt, istenfélő, imádkozó, adakozó, példás életű (10:1-2). Isten az Ő csodálatos bölcses-ségében úgy döntött, hogy meghallgatva imádságait, lehetővé teszi neki, hogy megismerje az Üdvözítőt. Előkészítette Kornéliust és Pétert, az ő szolgáját is. Ez utóbbit legalább olyan nehéz lehetett elkészíteni erre az útra, mint amazt.

Kornélius Isten üzeneteként fogadja a hozzá érkezett Péter szavait.

2. Egyszerű, világos üzenet (34-40)

Személyes vallomással kezdi Péter. Megértettem, hogy Anem személyválogató az Isten.@ S Kornéliusnak is ugyanazt üzeni, mint mindenki másnak: ABűneinek bocsánatát veszi az Ő neve által mindenki, aki hiszen Őbenne@ (43).

3. Az üzenet célhoz ér (43-48)

Kornélius és mindazok, akik háznépe közül figyelemmel kísérhették Péter tanítását, megtértek. A Szentlélek átsegítette Pétert a nehéz döntésen. Nem Péternek kellett felismerni és kimondani, hogy ezek a pogányok is bemerít-hetők, közénk sorolhatók. A Szentlélek megelőzve őt, leszállt reájuk és tapasztalható, látható jelét adta annak, hogy Kornéliust elfogadta, ugyanúgy, mint őket. Így már könnyebben el tudják fogadni testvérnek őket.

Jézus Krisztusban ledőlnek a válasz-falak. A Szentlélek közösséget teremt. Engedd, hogy Ő munkálkodjék körülötted és benned.
Aranymondás: ApCsel 10:34-35
***
2001 április 29
AZ ANTIOKHIAI GYÜLEKEZET
ApCsel 11:19-30;13:1-3

Az evangélium Antiochiában
Terjed, megállíthatatlanul az evangé-lium. Jeruzsálemben, Samáriában, s íme ezeken a sorokon már arról olvasunk, hogy az üldözések következtében szétszóródó tanítványok (nem csak a 12!) bizonyságtételére már messzebbre is eljutott a Jóhír. Antiókhiáig is. Néhány névtelen hívő bizonyságtételére megté-rések történtek. AAz Úrnak keze vala velük.@ Ez van mindig az igazi történe-tek mögött! Sokan megtértek.

2. Segítség Jeruzsálemből (22-26)

Megtudták a jeruzsálemiek is, hogy gyülekezet, pogányokból álló közösség van alakulóban Antiokhiában. Nem volt közömbös nekik sem, hogy mi és hogyan történik. Az általuk kiküldött Barnabás örömmel látta a közöttük munkálkodó kegyelmet. Tovább buzdí-totta, tanította őket. A gyülekezetek önállóak ugyan, de felelősek is egymá-sért bizonyos mértékben. Szeretettel, Barnabási lelkülettel tanácsolni, figyelmeztetni, vagy buzdítani lehet, kell is egymást. De az azonosság igényével fellépni, a Avagy úgy csinálják, mint mi, vagy semmi közünk hozzájuk@ - nem méltó az evangéliumhoz.

Barnabás, aki Sault az apostoloknak is bemutatta, most jó alkalmat látott arra, hogy Sault bevonja ebbe az új misszió-munkába. Elmegy érte Tarzusba. Ettől kezdve egyre inkább előtérbe kerül Saul-Pál személye.

3. Segítség Jeruzsálemnek (11:27-30; 12:24,25)

A hívők között a segítség kölcsönös. És mindenféle síkon tapasztalható. Lelki és testi téren egyaránt segíthetünk egymásnak. Pál arról is beszél, hogy e kettő szorosan összetartozik. A fiatalabb Antiókhiai Gyülekezet anyagi segítséget küld az anyagyülekezetnek. A pénzt Barnabás és Pál viszi Jeruzsálembe.

4. Pál és Barnabás elválasztása a szolgálatra (13:1-3). Indítsuk el legalább a gondolatot, mely alapja lesz Pál missziós útjainak: A Szentlélek választotta ki és küldte el az Antiochiai gyülekezetből Pálékat.

Megbecsüljük-e egymást, ha nem is vagyunk teljesen egyformák? Észrevesszük-e a szükséget, segítünk-e alkalmas időben - testi, lelki téren?

Aranymondás: ApCsel 13:2   (HG)

2001. május 6.
Pogánymisszió
Apostolok Cselekedetei 13:4,13-15,42-52
1. Milyen előzmények után lehet indulni a misszióba?
Akkor, és csakis akkor történhetnek nagy dolgok, ha az Úr gyermekei készek "megfizetni" Isten áldásainak az árát. A gyülekezet szolgált, imádkozott és böjtölt, mindeközben várta Isten vezetését, majd amikor az egyértelművé vált, akkor kész volt azt engedelmesen megcselekedni.
Barnabás és Pál a Szentlélektől kiküldve indul el a misszióba, maguk mögött tudva, egy böjtölő és érettük kézrátétellel is imádkozó gyülekezetet. Nagyszerű küldetésükben mindenkor számíthattak elhívó Uruk támaszára és segítségére, de jó tudniuk azt is, hogy a gyülekezet is gondol rájuk. A közösségtől bátorítást nyernek, de egyben számadással is tartoznak nekik.
2. Az emberek válasza Pál és Barnabás szolgálatára.
Akiknek "előjoguk" van, a zsidók, nem képesek elfogadni mindazt, amit hallanak. Vannak azonban olyanok, akik örvendeznek és magasztalják az Urat azért a nagyszerű lehetőségért, amelyet nyertek.
Pál és Barnabás szolgálata nyomán a következő eseményeket láthatjuk meg.
- Akik a törvény betűihez ragaszkodtak, azok megkeményítve magukat, elutasították a lehetőséget.
- Akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek.
- Az Isten eszközeiben kettős érzés van. Az ítélet meghirdetése (lerázták lábaikról a port) de ott van a Szentlélek általi öröm afelett, hogy Isten a pogányok között csodálatos munkát végez.
Aranymondás: ApCsel 13:4
***
 
Május 13.
Az Apostolok Jeruzsálemi gyűlése
Apostolok Cselekedetei 15:1,2, 6-15a, 19-20
 
1. Amikor feszültségek keletkeznek
Lehet-e két hívő egyforma? Avagy egyformának kell-e lennie a gyülekezeteknek és közösségeknek? A keresztyénség kezdetétől kezdve kérdés volt ez és megválaszolása sok problémát okozott. Csodálatos Pál és Barnabás bátorsága ahogyan kiállnak a frissen megtért pogányok mellett, és nem engedik, hogy elviselhetetlen terheket rakjanak a vállukra.
 
2. Kik és hogyan szólnak az Apostoli gyűlésen?
Péter a neki adatott tekintéllyel szól, és emlékezteti hallgatóit arra, hogy Isten bizonyságot tett a pogányok mellett, amikor a Szentlélek nekik is adatott.
Pál és Barnabás nagy örömmel szól azokról a csodákról, és jelekről, amik a pogányok között történtek általuk.
Jakab azt említi meg, hogy az írások már előre szóltak ezekről az eseményekről. Tanulságos minden időre nézve a megállapítás: "Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtértek Istenhez."
 
3. Időn és téren átmutató kérés a keresztyének felé
- Tartózkodjunk a bálványok okozta tisztátalanságoktól.
- A paráznaság minden formája elvetendő!
- Határolódjunk el a megfulladt állat húsának és a vérnek a fogyasztásától.
 
Az élő Isten, aki a hitre jutást elvégzi minden emberben, Ő tud erőt adni ahhoz, hogy akaratát megtartsuk.
Aranymondás: ApCsel 15:11
***
 
Május 20.
Segítség nyújtásra készen
Apostolok Cselekedetei 16:9-15, 25-33
 
A jelzett helyen, két nagyon jól ismert történet áll előttünk, nézzük meg milyen tanulságokkal szolgálnak nekünk.
1 Megszólíthatónak lenni
Minden időben az egyik legfontosabb tulajdonsága volt az Úr gyermekeinek a vezethetőség. Milyen csodálatos módon tapasztalták meg Pálék azt, ahogyan Isten vezette őket. Ahová Isten vezet, ott áldást is ad; ahová Isten nem enged, oda saját erődből ne is menj el, mert csak csalódás vár rád. Engedni kell az Úrnak bármilyen formában is szól! Ne kössük meg az Úr kezét, hogy milyen formában szóljon hozzánk, közölje velünk akaratát. Pálékhoz hasonlóan tudjuk mi is kimondani azt, hogy megértettük az Úr akaratát. Ha az Úr akaratából végezzük a szolgálatunkat, akkor Ő arra kész áldását adni. Csodálatos meglátni azt, hogy néhány napon belül az evangélium győzelmet arat és elindul, hogy kiterjedjen egész Európára.
 
2. A próbát is némán tűrni, mert abból is áldás származik.
Az életünkben azt a legnehezebb megérteni, hogy Isten sokszor a nehéz helyzetekben adja a legnagyobb áldásokat. Pál és Szilász bizonyságtételük és hitük miatt van összeverve, kezük-lábuk kalodába zárva. Egy sötét börtönben vannak. Azonban ott sem tesznek mást, minthogy Istenre figyelnek, és ennek csodálatos eredménye van. A történetben elhangzik egy kérdés: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" Erre a kérdésre lehet a legcsodálatosabb választ adni, amely így szól: "Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz ..."
Tudjunk ma is választ adni minden ember kérdésére, aki az üdvösségre vágyakozik!
Aranymondás: ApCsel 16:31
***
 
Május 27.
Szolgálni teljes odaadással és alázattal
Apostolok Cselekedetei 20:17-32
 
Búcsúzni sokféleképpen lehet. A lelki munkát végzőknek sokszor kell búcsúzni életük folyamán. Pál példát mutat abban, ahogyan elbúcsúzik az efézusi vénektől. Szavaiban érezzük a teljes őszinteséget, és látjuk azt is, hogy a kellemetlen témákat sem kerüli el. A következőkben nézzünk meg három területet a beszédéből.
 
1. A múlt értékelése
Pál teljesen nyitott életet élt, nem volt életének olyan része, amit el kellett volna takarnia az emberek elől. Szolgálatában nem volt megalkuvás, amit Istentől kapott, vezetésként, azt ha sokszor könnyek és megpróbáltatások között is, de mindig elvégezte. Mindenkinek kész volt hirdetni az evangéliumot, semmit sem hallgatott el abból amit az Úrtól kapott. A cselszövőkkel az evangélium "útonállóival" felvette a harcot, és az Úr erejével győzelmet aratott.
 
2. A jelen helyes értelmezése
Pál kész az Úrnak engedve indulni, új feladatok és kihívások felé. Bár tudja - mert a Lélek mindent megmutatott neki -, hogy nehéz időszak jön az életében, mégis hittel indul tovább. Számára az Isten kegyelmének evangéliumáról szóló bizonyságtétel mindenek felett áll, és ezért az életét is kész feláldozni. A nagy célok és feladatok felé boldogan, szabad szívvel indul, mert mindenki "vérétől" tiszta. Az a nyugalom van benne, hogy amit Isten Efézusban bízott reá, azt ő maradéktalanul elvégezte.
 
3. Figyelmeztetés a jövőre nézve
Pál nem hagyja tanács nélkül utódait, munkatársait. Ő nagyon jól ismerte azt a közeget, ahol dolgozott, és tudta, hogy milyen nehézségek jöhetnek elő. Külön kéri őket, hogy emlékezzenek az ő szeretetből fakadó szavaira. Hisz abban, hogy Istennek van hatalma megőrizni őket, ezért is bízza mindannyiójukat Isten kezébe.
Aranymondás: ApCsel 20:32     (Dan László)
 
A KETTÉOSZLOTT KIRÁLYSÁG
2001. Június 3.
ROBOÁM: OKTALAN DÖNTÉS
1Királyok 12:3-13a, 16

Izráel királyságának fénykora lezárult Salamon halálakor. Az ő uralkodását (Kr. e. 971-931) a gazdasági és politikai viszonyok megszilárdulása, béke és biztonság jellemezte. Ekkor épült fel a JERUZSÁLEMI TEMPLOM, amely a nemzet szellemi központjává vált. Uralmának végén Salamon eltért az Isten által megszabott életmódtól: idegen asszonyokat szeretett és bálványoknak áldozott. Ezért az Úr büntetése sújtotta: ` elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak@ (1Kir 11:11b). Élete végén megalázkodva jelentette ki: `Minden hiábavalóság!@ `Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.@ (Préd 1:2, 12:16)

A királyság egy részét Ahija próféta által Isten Jeroboámnak ígérte (1Kir 11:30-31,37), aki egyiptomi száműzetéséből Salamon halálakor hazatért. Ezt az alkalmat ragadta meg a nép, hogy elmondja igényét Roboámnak, aki atyját követte a trónon.

1. A nép kérése B (3-5)

Sikembe ment egész Izráel, hogy királlyá tegye Roboámot. A nép Jeroboámmal az élen feltételhez kötötte az elvárt hűségesküt: `könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és szolgálunk néked.@ Salamon ugyanis kemény kézzel uralkodott: megadóztatta, és kényszermunkára osztotta be a népet. Roboám három nap haladékot kért, hogy tanácsadóival tárgyalhasson.

2. A két tanács B (6-11)

a. A vének tanácsa. A király előbb =a haza bölcseit= kérdezte meg. A már atyját is tanácsoló vének megértésre, alázatra és engedékenységre biztatták őt: `ha...szolgája lész e népnek, ... mind éltig szolgálnak néked.@ Ez a tanács nem tetszett Roboámnak, mivel jelleme ellenkezett a lemondás, szelídség és szolgálat gondolatával, ezért elvetette azt.

b. Az ifjak tanácsa. Barátai, akik vele együtt nevelkedtek, s az ország építéséből nem vették ki részüket, csak annak eredményeit élvezték, azt mondták Roboámnak, amit hallani akart: `Az én kis ujjam vastagabb atyám derekánál... ő ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal...@

3. A kemény válasz és eredménye (12-13,16)

A három nap eltelte után a nép ismét megjelent a király előtt a beígért válaszért. Roboám az ifjaktól kapott tanács szerint fölöttébb kemény módon szólt a néphez, megkeserítve hallgatóit. A nép reakciója sem maradt el a király válaszától: `Micsoda részünk van nekünk Dávidban?... menj el a te hajlékidba, óh Izráel!@ Tíz törzs eltávozott és Jeroboámot választotta királyának. A 41 éves Roboám csak Júda és Benjámin felett uralkodott a következő 17 évben. Így vált ketté az ország Kr.e. 931-ben. Isten akarata, büntetése volt ez (lásd a 24. verset), de az eszköz Roboám volt.

Hadd legyen tanulság számunkra ez az esemény. Ha elfordulunk Istentől, büntetés ér. Amikor választanunk kell, fontoljuk meg, hogy kiktől kérünk véleményt. Hallgassunk a bölcs tanácsra, és döntsünk helyesen akkor is, ha áldozatunkba kerül.
Aranymondás: 1Kir 12:16
***
2001. Június 10.
ILLÉS: A PRÓFÉTA SZÍNRELÉPÉSE
1Királyok 17:1-16

Az ország kettészakadása után a két királyság különböző úton haladt. Míg a déli országrész (Júda) hűséges maradt az Úrhoz, az északi ország (Izráel) már az első években elfordult Istentől és bálványoknak áldozott (Jeroboám aranyborjúi, 12.r.). Az istentelen királyok miatt a nép mind mélyebbre süllyedt. Akháb uralma volt Izráel legsötétebb korszaka (Kr.e.874-853). Feleségül vette a Szidonbeli Jézabelt, a Baálnak és Aserának szolgált. Beleegyezésével a királyné megölte az Úr prófétáit, és gonoszságra gonoszságot halmozott. Ilyen körülmények között küldte el Isten a thesbei Illést Izráelhez és Akhábhoz prófétai megbízatással (Kr.e.kb.860-ban).

1. Az első megbízatás (1)

`Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó@, írja Péter apostol. Illés kétség nélkül Isten követeként lépett a színre. Hozzánk hasonló ember volt (Jak 5:17-18), mégis teljes bátorsággal szólt Akhábnak: `Él az Úr@, hogy szárazság lesz három és fél éven át, `az én beszédem szerint.@ Hatalomtudat és tekintély árad szavaiból.

2. Az Úr gondot visel a természet által (2-7)

A szárazság kiterjedt Izráelre és a környező országokra is. Hatása Illés szülőföldén, Gileádban is érezhető volt. Az Úr hatalmát és gondoskodó szeretetét kézzelfoghatóan bizonyította azzal, hogy a Kérith patakja mellett a hollók által élelmet juttatott hűséges szolgájának. Illés naponta kétszer étkezett, amíg a patak ki nem száradt.

3. Az Úr gondot visel az emberek által (8-16)

Mikor elfogyott a víz a patakból, Isten más forrásból táplálta a prófétát. Elküldte Sareptába egy özvegyasszonyhoz, aki gondoskodni fog róla. A 90 mérföldes út végén Illés találkozott az özveggyel, és vizet, majd kenyeret kért tőle. Megtudta, hogy fiával együtt teljesen reménytelen helyzetben van, hiszen mindössze egy étkezésre való liszt és olaj található házukban. `Mindazáltal nekem süss abból először@- szól Illés. Biztatásként elmondja Isten ígéretét: `a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj...míg az Úr esőt ád.@ (14.v.) Minden az Úr beszéde szerint történt! (16.v.)

Legyünk készek Isten szolgálatába állni, Ő erőt, hatalmat és tekintélyt ad feladatunk végzéséhez. Teljes bátorsággal szóljunk Nevében, bízzunk ígéreteiben. Isten nem hagy el, a legnehezebb körülmények között is gondoskodik rólunk. Kezében eszköz lehet a természet, az ember, az egész teremtettség. Ha pedig =sareptai özvegyek= vagyunk, juttassunk javainkból először Istennek, Ő majd sokszorosan visszafizeti azt.
Aranymondás: 1Kir 17:16
***
 
2001. Június 17.
IZRÁEL: VÁLASZÚT ELŐTT
1Királyok 18:20-21, 30-39

Isten megelégelte Izráel hűtlenségét, ezért Illést Akhábhoz küldi. A próféta Samáriába, a fővárosba megy, szembe kerül az istentelen királlyal, és átadja az Úr üzenetét: `Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait és a Baál után jártatok.@ Isten parancsa az, hogy az egész Izráel és az idegen istenek prófétái jelenjenek meg a Kármel hegyén Őelőtte.

1. A kihívás (20-21)

A Kármelen összegyűlt a nép, Baál 450 és Asera 400 prófétája. Istent egyedül Illés képviselte. A kétfelé sántikáló népet a próféta állásfoglalásra kényszeríti, akárcsak Józsué mintegy 500 évvel korábban: @Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baál, kövessétek azt.@ Az izraeliták nem mertek felelni erre, hiszen szívük mélyén jól tudták, hogy helytelen úton járnak.

2. A próbatétel (30-35)

Illés felszólítja a Baál (a természet, termékenység és tűz istene) prófétáit, hogy tegyenek próbát: építsenek oltárt, készítsék el az áldozatot, hívják segítségül istenüket, s `amely Isten tűz által felel, az az Isten,@ (24) azt kövesse a nép. A pogány próféták sikertelenül próbálkoztak. Ezután Illés lépett a színre: oltárt épített (12 kőből a nemzettségek száma szerint), fát és áldozatot helyezett rá. Hogy mindenki előtt félreérthetetlen legyen a természetfölötti közbenjárás, 12 veder vízzel leöntette az áldozatot, míg az oltár köré húzott árok is megtelt. Micsoda hite volt!

3. Illés imádkozik, Isten válaszol (36-38)

A Szentírás egyik legmegragadóbb imáját olvashatjuk a 36-37-es versekben. Illés belefoglalja Isten dicsőségét, mindenhatóságát, saját népéért fájó szívét. Célja az, hogy a nép tudja meg, hogy az Úr az Isten, és forduljon vissza Hozzá. Azért könyörög `kimondhatatlan fohászkodással,@ hogy a Mindenható jelentse ki magát újból Izráelnek, és igazolja, hogy a próféta az Úr parancsára cselekedett.

Isten csodálatosan válaszolt: tűz szállt le az égből, és `megemésztette az égőáldozatot, a fát , a köveket és a port, és felnyalta a vizet.@ Mostmár kétségtelen tény, hogy pogány istenek nem tudnak az Úrral szembeszállni.

4. A nép reakciója (39)

Ámulat, csodálat, megalázkodás, tisztelet, imádat ragadta el a jelenlévőket, és nem tudtak egyebet tenni, mint arcraborulva ismételgetni:

`AZ ÚR AZ ISTEN! AZ ÚR AZ ISTEN@
Bárcsak soha ne kerülnénk a hűtlenség hálójába! Ha környezetünk el is fordul Istentől, mi tartsunk ki végig. Illéshez hasonlóan szolgáljuk Őt, és minden alkalmat ragadjunk meg, hogy imával és tettekkel döntésre bírjunk másokat. Ily módon diadalt aratunk az Úr ellenségein, és elnyerjük a győzteseknek félretett `igazság koronáját!@
Aranymondás: 1Kir 18:21
***
 
2001. Június 25.
MIKEÁS: A BÁTOR PRÓFÉTA
1Királyok 22:15-28

Izráel és Júda történelmében sok áldatlan háborúról olvashatunk. A környező népekkel, világhatalmakkal és gyakran egymással hadakozott a két testvérnép. Most szövetséget kötnek Szíria ellen. A Gileád-i Rámóthot akarják visszafoglalni, hiszen ez a Gád törzsének jogos tulajdona, ráadásul egyike a menedékvárosoknak. A cél önmagában nemes, ám a két király, Akháb és Jósafát előbb Isten akarata után tudakozódik. A jelenlévő próféták csak jót jövendölnek, de Jósafát nyugtalanul tovább érdeklődik. Ekkor jelenik meg a színen Mikeás (=ki olyan, mint Isten=), a Jimla fia, ki Akhábnak =soha nem jövendöl jót=.

1. A király kérdez, Mikeás felel (15-18)

Akháb felteszi a kérdést: `Elmenjünk-é Rámóth-Gileád ellen?@ Mikeás meglepően jót jövendöl: `Menj fel.@ A király nem hagyta annyiban, hanem kényszerítette a prófétát, hogy adja át az Úr igazi üzenetét. Ekkor Mikeás egész Izráel szétszóratását úgy ecseteli, mint pásztor nélküli juhok látványát. =Na ugye mondtam?= B szólt Akháb, Jósafáthoz fordulva.

2. A mennyei látomás (19-23)

Mikeás elmondja látomását, mely által Isten büntetését közli Akhábbal. A mennyei seregben akadt egy lélek, aki kész volt =hazug lélek= lenni a próféták szájában, hogy a királyt vesztébe sodorja Rámóth-Gileádnál. Micsoda bátorság, helyesebben: merészség kellett ahhoz, hogy az Úr büntetését közölje a próféta a királlyal! Előzőleg Illés megmondta Akhábnak, hogy vérét az ebek ugyanott nyalják fel, ahol a Nábót vérét, s most ennek beteljesülését hírdeti Mikeás.

3. A bátorság és igazmondás `jutalma@ (24-28)

A merész beszéd ellenséges kitörést okozott a meghazudtolt prófétáknál. Vezetőjük, Sedékiás felpofozta Mikeást: =Eltávozott volna éntőlem az Úrnak lelke?= =Majd saját magad tapasztalod, mikor menekülni fogsz=, válaszol Isten embere. A király tömlöcbe vetteti Mikeást, amíg visszatér, de a próféta tudtára adja: =ha békében térsz vissza, akkor `nem az Úr szólott általam.@= Mikeás jutalma pofon, megvetés, tömlöc és hitelvesztés. Isten adott számára elégtételt, mivel próféciája valóra vált: Akháb meghalt a harcban, s vérét a Samária melletti tó partján az ebek nyaldosták fel (37-38).

Hívő életünk során gyakori harcunk van. Ellenségünk nem test és vér (Ef. 6:12), de sok esetben személyeket használ eszközül. Ők azok, akik megrontják erkölcsünket, elveszik békességünket, életünkre törnek, közösségeinket rombolják, s mint =világosság angyalai= igyekeznek becsapni minket. Hadd szálljunk szembe velük Mikeási bátorsággal, akkor is, ha pofon, testvérgyűlölet, börtön, vagy halál várna ránk. Elégtételünk akkor sem marad el, Isten hűségünket, kitartásunkat jutalmazni fogja!

Aranymondás: 1Kir 22:14        Dénes Endre

2001. július 1.
NÉPEK BŰNE
Ámós 2:4-8; 3:1-2
A hit dolgait személyes kérdésként kezelni csupán súlyos tévedés lenne. Egyéni bűnről, vagy üdvösségről is tanít az Ige, de - különösen is az ószövetségi Szentírás - népek életén szemlélteti a bűn, vagy a hit következményeit. A próféták szolgálata is a tágabb közösség, koruk társadalmi életének a megjobbítását munkálta. Gyakran - emberileg - egyedül álltak elő, szembe népük bűnös életvitelével és hamis vallásosságával.
Ámós is egy ilyen próféta volt. A Bethlehem melletti Tékoából származott. Isten készítette fel a szolgálatra - Ő emelte alacsony sorból királyok elé. Ez a "paraszt-próféta" sem köntörfalazott; kényes hallgatói nyílt beszédén meg is botránkoztak.
1. Júda bűne és büntetése (2:4-5)
Bűnük a szövetség megszegése volt. A választott nép életét Isten Szava, a Törvény szabályozza, de Ámós kortársai elődeik gonosz példáját követték inkább. A tűz Isten ítéletének a szimbóluma. Az ítélet eszköze Asszíria lett 200 évvel e figyelmeztetés után.
2. Izráel bűne és büntetése (2:6-8; 3:1-2)
Mint láttuk, a Törvény megszegésével hűtlenek lettek Istenhez. Ennek az emberi kapcsolatokban is volt következménye. Haszonlesésből még saját fajtájukat is kizsákmányolták, zsidó zsidót rabszolgasorsra ítélt. A gazdagok gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lettek.
Elhatalmasodott az erkölcstelenség is. A családi kapcsolatokat fajtalankodás törte fel.
Az igaz istentisztelet helyébe pogány orgiák kerültek. Amikor ezekről a súlyos bűnökről olvasunk, nem kell azt gondolnunk, hogy minden egyes ember ilyen mélyre süllyedt volna. A választott nép elvilágiasodott, és mintegy melegágya lett a gonoszság kirívó példáinak. Hasonló a helyzet ma is.
Az ítélet súlyosságát - a próféta szerint - indokolttá teszik nem csak az elkövetett bűnök, hanem az az isteni segítség is, amit a választott nép kapott és visszautasított.
Miért "közügy" a bűn?
Elkerülheti-e egy nép a megérdemelt büntetést?
Milyen kapcsolatot látsz a niniveiek esete és a mai leckében ismertetett körülmények között?
Aranymondás: Ámós 3,2
***
2001. július 8.
EGY PARASZT-PRÓFÉTA PRÉDIKÁCIÓJA
Ámós 4:4-5; 5:18-24
Ámós nem járt szemináriumba, így mindennek éppen a fordítottját csinálta. A homiletika szabályait nem ismerve, úgy hirdette ki Isten üzenetét, ahogy azt ő vette és értette.
A "Kedves testvéreim!" megszólítás helyett Básán ünőivel kezdte. A bevezetésben már elmondott mindent, a prédikáció pontjaitól kezdve, - a hallgatóság reakcióját ismerve - egészen Isten majdani ítéletéig.
1. Buzdítás a rosszra (4:4-5)
Tudnunk kell, Ámós hallgatói tisztában voltak azzal, hogy bűnösök, és gonosz életvitelük ellentmond Isten minden elvárásának. Készen voltak egy alapos fejmosásra a prófétától (ma is vannak, akik istentelen rutinjába jól belefér egy vasárnap reggeli dörgedelmes prédikáció meghallgatása), de most felkapták a fejüket. Jól halljuk? Azt mondja, hogy menjünk Béthelbe vétkezni, és dicsekedjünk az áldozatainkkal? Önmagukra ismernek a szavaiban, buzdítását csak helyteleníteni lehet; de akkor kire mondanak ítéletet? Önmagukra.
2. Az Úr napja (5:18-20)
"Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját!". Ámós hallgatói között lehettek olyanok, akikben jól megfért egymás mellett bűnös életvitel és kegyes várakozás. Ez utóbbi tiszta életre kell sarkallja a hívőt; önvizsgálatra, megújulásra és szolgálatra. Manapság is divatos az "idők végéről" beszélni. Vigyázzunk, hogy készen várjuk az Érkezőt!
3. Mit nem szeret az Úr? (5:21-24)
- Az ünnepeket, amiket a maga hasznára fordít az ember. A zsidóság nagy ünnepei, vagy a keresztyén vallásos év napjai jelentőségteljes mérföldkövek lehetnek úgy az egyén, mint a hívő életében, ha Isten munkáját, tetszése szerint ünnepeljük azokon.
- A megjátszott áldozatot. "Áldozatot hozni" sokkal többet jelent, mint eleget tenni egy szokásnak, vagy mások elvárásának.
- A zenét, aminek az ereje decibelben nagyobb, mint alázatos tiszteletben és igei tartalomban.
Aranymondás: Ámós 5:24
***
2001. július 15
PRÓFÉTA AZ ÉLET ISKOLÁJÁBAN
Hós 1:2-9; 3:1-5
Hóseás története és a rábízott prófétai üzenet kiegészítik egymást. A próféta házassága, a feleség hűtlensége, a hűtlen feleség hányattatott élete, majd a visszafogadás két ember viszonylatában mondja el Isten és a választott nép viszontagságos történetét. Saját tragédiájából a próféta közelebbről megismeri Isten szeretetét.
A próféta felesége (1:2-3)
Gómer "előélete" viharos házasságot sejttet, mint a szövetségi kapcsolat is ember és Isten között. Amikor ő szeretetébe fogad minket, mi már be vagyunk programozva a rosszra.
A gyerekek (1:4-9)
A házasság "gyümölcse" a gyermekek. Vajon melyik szülőre hasonlítanak majd; a prófétára, vagy a paráznára? A rossz dominált. Az apa kedveli és szeretettel neveli őket - ha nem is hasonlítanak rá.
A szerető férj (3:1-5)
A rossz nő otthagyja a férjét. Hóseás azonban hű marad hozzá, szereti, utána megy, a rabszolgapiacon megveszi, és újból hazaviszi. Hóseásék viharos házassága "kicsiben" hasonlít a szövetségi kapcsolatra Isten és népe között. A próféta hite, szeretete, hosszútűrése, a házasságáért folytatott harc mintegy életiskola volt elsősorbanis neki, az Ige hirdetőjének, Isten kegyelméről.
A mai lecke tanulságait két irányból fontos összegyűjteni.
1. Ráismerni magunkra, és a tragédiában is Isten szeretetére.
2. Úgy tekinteni a magunk életét is, mint amiben a "Isten képmásaként" kell helytállnunk.
Aranymondás: Hós 2,19
***
2001. július 22.
ISTEN SZERETETE
Hós 11:1-9
 
A múlt héten a hűtlenség viszonylatában láttuk Istent hűségesen szeretőnek. Hóseás története érthetőbbé tette a kapcsolatot Isten és ember között. A mai leckében Isten, Önmaga beszél a szeretetéről. Mostmár nem egy jó férjről, hanem a Kegyelmes Mindenhatóról tanulunk.
Nagyon szeret (11:1-4)
A szeretete atyai. Védelmet nyújt, gondoskodó és nevelő hatású. Izráel elhajlásai, hitetlensége, tudatlansága és bűnös feledékenysége (mindez konkrét történelmi példákkal illusztrálva) sem változtattak ezen a szereteten. "Szeretetnek köteleivel vontam őket...".
Mindig szeret (11:5-9)
Egy egész nép a fogságban, ellenségtől leigázva, világ szégyeneként másként gondolkozik. Megkérdőjelezi Isten szeretetét. Betegségtől gyötörve, magányosan, kudarcok között leverten mi is kételkedünk. Ezek a helyzetek a "kötél" része a szeretet vonzásának.
Hinnünk kell, amit mond: "Nem haraggal jövök én". A mi rabságaink, megalázottságunk oka nem Isten szeretetének a hiánya. Ő mindig szeret, mert Ő a szeretet.
Nagyon szeret; mindig szeret. Ezt ő mondja.
És mi Őt? Erre nekünk kell válaszolni!
Aranymondás: Hós 11,4
***
2001. július 29.
PRÓFÉCIA PRÓFÉTÁKHOZ, PRÓFÉTÁKRÓL
Mik 3:5-12

"Vizet prédikál, és bort iszik" - mondjuk a lelkipásztorunkról (csak nem mondanánk olyanról, akit sem nem hallgatunk, sem nem ismerünk!). És ez gyakran így is van. Mielőtt ráöntenénk haragunk poharát az ilyen prófétára, azért nézzük csak meg, hogy melyikünkben nincs hajlam arra, hogy
1. kedvét keressük a kenyéradónknak (3:5),
2. és hogy a "Sionért" mindent megtegyünk (3:10) - a "cél szentesíti az eszközt" alapján?
Kirívó példái a szolgálattal való visszaélésnek minden korban voltak és lesznek is. Isten megítéli az ilyen szolgálattevőket. Megszégyenítésüket látva Mikeás fogadalmat tesz:
"Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az Ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét" (8.v.).
Mit tegyen a Gyülekezet az Ige hirdetőiért?
1. Imádkozzunk értük, hogy ne emberek, hanem Isten szolgáinak tartsák magukat.
2. Ne próbáljuk "megvenni" őket.
3. Álljunk a szolgálatba mindnyájan, és végezzük azt együtt - az Úr lelkének erejével.
4. Ne felejtsük, hogy gyümölcsöző szolgálatuk, vagy ítéletes engedetlenségük mindnyájunk ügye. Érdekeltek vagyunk abban, hogy prófétáink Isten eszközei legyenek.
Aranymondás: Mik 3,4    Novák József

Vasárnapi iskola augusztusra

Néhány éve a budapesti tévéadó egy telefonos játékot közvetített. A játék lényege, hogy a letakart festményt minél rövidebb idő alatt felismerjék. Ennek érdekében néha egy-egy kis kockát a képből láthatóvá tettek. Az egész festményt viszont csak a legvégén mutatták be. A felszínes néző, aki elhamarkodta a döntést, rossz eredményre jutott, és elveszítette a játékot.

Az elmúlt hónapban Izráel történelmével foglalkoztunk, legfőbb részleteit vettük át. A bíráktól és a prófétáktól kezdve, Izráel állammá alakulásán keresztül a királyság korához jutottunk, majd az ország kettészakadásáig, ahol elkezdődött a romlás, és a bűnök és a bálványimádások következményeként a nép elindult a lejtőn lefele.

Ebben a hónapban egy hosszú folyamat végéhez jutunk. A 70 éves fogság után már csak a "maradék" tér vissza. A felületes olvasó talán hamis képet kap Izráel Istenéről, de aki végig követi a történteket, és látja az egész képet, az nem akad meg Isten ítéletén. Tudja, hogy a megkegyelmezés lehetősége minden időben fel volt kínálva.

A mi javunkra írattatott meg a teljes írás, hogy tökéletes legyen Isten embere. Kívánom, hogy a most befejezésre kerülő fejezetből okulva, ne Isten ítéletével kelljen szembesülnünk majd ama napon, hanem éljünk a felkínált lehetőséggel hasznunkra és Isten örömére.

2001. augusztus 5.
Ézsaiás elhívása
Ézsaiás 6.

Az elmúlt héten olvashattunk Mikeásról. Az ő kortársa volt Ézsaiás, akinek a szolgálata megközelítőleg 50 évet foglal magába.

A Bibliában több helyen is olvashatunk Isten megjelenéséről különböző formákban, az alkalomtól és az üzenettől függően. Isten megjelenése érzékelteti Ézsaiással, hogy bár Uzziás király meghalt, de Júda királya, az Isten, akit látott, ő kezében tartja népe sorsát és jövőjét. Emberi kéz csinálta templom nem fogadhatja be őt. Hatalma és dicsősége felülmúlja az ember minden elképzelését. A szeráfok kiáltása hódolatteljes imádatban hirdeti, hogy az egész föld az Úr hatalmáról tanúskodik. Isten szentsége és felsége láttán Ézsiás tudatára ébredt, hogy be kell kapcsolódnia a szeráfok magasztalásába. Bűnös emberként azonban méltatlan erre, éppen úgy, mint ahogyan népe, amellyel szolidaritást vállal.

Tiszta-tisztátalan

Mikor tűnik ki a tisztátalanról, hogy az? Hiszen amíg az ember emberhez hasonlítja magát, legfeljebb fokozatok vannak, és önmagát szemlélve az ember kijelenti: "Én azért mégis jobb vagyok, mint ők, mert..." Ézsiás akkor jön rá tisztátalanságára, amikor szembesül az Úr szentségével, tisztaságával. Istenhez hasonlítva magát, az ember nem szólalhat meg másként: "Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan Y vagyok" (6:6). Az ilyen felismerés után jön csak a kegyelemteljes tisztulás és az újrakezdés lehetősége Isten ajándékaként.

A kérdés válaszra vár

Eddig Isten nem szólalt meg. Ami eddig történt, az az ő dicsőséges megjelenésének az eredménye volt. A kérdés tulajdonképpen nem Ézsaiásnak lett feltéve, hanem a mennyei tanácshoz intézte az Úr. Ennek ellenére a próféta válaszol, látva az Urat, aki a királyok Királya, akinek hatalma és dicsősége felülmúl mindent, megjelenésével bár ítélhetne, mégis kegyelmes, és új lehetőséggel ajándékozza meg a tisztátalanságára ébredt embert. Ilyen Isten kérdésére válaszol Ézsaiás. A próféta csak az Isten közelében és szolgálatában tudja elképzelni a folytatást. Nem vitatkozik, nem kérdez, de jelentkezik, úgy, hogy azt sem tudja még, mi lesz a küldetése.

Ahogy nem egyforma az elhívás, nem egyforma a küldetés sem. De az Isten minden kérdésre választ vár.

Ítéletében is kegyelmes

A 9. vers nem Ézsaiás igehirdetésének a tartalmát jelzi, hanem bizonyságtételének következményét. Bár Isten ítéletét kell, hogy hirdesse, a prófécia a Messiás jöveteléről is szól, ami az elkövetkező nehéz időkben reményt és segítséget adhat.

Isten még egy ilyen "nyomorúságos gyökérből" is tud és fog növeszteni valamit a maga dicsőségére.

Aranymondás: Ézs 6:8
***
 
Augusztus 12.
Isten válszt vár
Ézsaiás 7:1-6, 10-17
(Háttér: 2Kir 16:5-9; 2Krón 28:5-8)

A kijelölt igeszakaszról több helyen is olvashatunk, más-más szemszögből. (Lásd: háttéradatok).

Nem az első eset, amikor támadás éri Jeruzsálemet (Júda). E fenyegetett szituációban még nehezebb az, hogy a "testvér" (Efraim) is az ellenfél oldalán áll. Ráadásul Akháznak (Júda királyának) nincs kapcsolata Istennel. A nép is hűtlenné vált Istenéhez: az erkölcstelenségnek és a tisztátalanságnak nincs határa (2Krón 28:19). De Isten, aki figyelemmel kíséri népét, kezében tartja a történelmet, és felhasznál minden lehetőséget, hogy beszéljen a tőle távol levő királlyal. Akházt sarokba szorítja az ellenség által, és a próféta által üzeni, hogy egyedül Isten lehet a jó szövetséges, "de ha nem hisztek, nem maradtok meg" (9).

A nagy lehetőség

Akház azt tette, amit rossznak lát az Úr (2Krón 28:1-4), Isten mégis - megmagyarázhatatlan szeretettel - nemcsak szóba áll vele, hanem óriási lehetőséget ad: egy üres csekket ír alá. Akház Ézsaiás által ígéretet kapott Istentől a szabadulásra, és hogy hinni tudjon benne, most jelt is kérhetett. Mennyire gyarló az ember! Istentől távol még szükségében sem tud mit kezdeni Isten ígéreteivel. Legfeljebb álszentségbe menekül: "nem kérek, nem kísértem az Urat", és közben az Asszíroktól kér segítséget, és jobban bízik bennük, mint Istenben (2Kir 16:7-9).

Imánuel, velünk az Isten

Mindenki kerül nehéz helyzetbe. Te hogyan éled át azokat? Az ígéret már beteljesedett, már velünk van az Isten. Tudsz-e bízni egyedül benne?

"Ó, mily hű barátunk Jézus, aki mindenkor segít,
Mily jó eléje imában vinni éltünk ügyeitY"
Aranymondás: Ézs 7:14
***
Augusztus 19.
A meghirdetett ítélet
Ézsaiás 5:1-8, 18-23

Csodálatos az, ahogyan Isten beszélni akar népével minden hűtlenségük ellenére is. Olyan sokszor és sokféleképpen próbálta már őket jobb belátásra téríteni, hátha Y de nem figyeltek rá, s nem törődtek vele. Az élő Istent felcserélték a környező népek bálványaira, Isten embereit, a prófétákat pedig nevetség tárgyává tették, és igyekeztek rövid úton elhallgattatni őket. Bár az ország gazdaságilag fellendült, erkölcsileg viszont egyre jobban süllyedt.

Izráel válaszút előtt

Isten egyértelműen és világosan üzen népének, ugyanakkor a legnagyobb szeretettel teszi ezt. Nem egyszer példázatot használ, és nem ítélettel kezdi mondanivalóját. A Jónás próféta által tolmácsolt üzenet, amely Ninive népének, a pogány városnak szólt, messze nem ilyen hangnemben hangzott. Mégis megfontolták, megtértek, és így elkerülték az ítéletet. Hiszen mégha Isten eldöntötte is azt, hogy megbünteti a bűnt, de ha bűnbánatot lát, a saját döntését is kész megváltoztatni.

De ebben az esetben a választott nép nem törődött Istennel, sem üzenetével. Lehet-e ennél fájdalmasabb Istennek? Akit megáldani akar, büntetnie kell.

Mit, miért

A legnemesebb szőlőtő, a legjobb föld, a legjobb helyen, a legjobb gazda keze alatt Y vad szőlőt terem.

Kérdez az Isten. Nekünk olyan sok kérdésünk van, amelyre választ várunk Istentől. Nem szeretnénk, ha ő csak elengedné őket a füle mellett. Mennyivel inkább így van ezzel Isten. Ő ritkán kérdez, de amikor ezt teszi, komoly szándékai vannak.

Ítélet vagy kegyelem

A meghirdetett ítélet és annak végrehajtása között Isten időt adott népének. De sajnos, a választott nép nem tért meg gonosz cselekedeteiből. A ma élő embereknek Isten így üzen: "Nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk Isten ítélőszéke előttY" (2Kor 5:10) De "mi módon szabadulhatunk meg, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?" (Zsid 2:3) Ezért "ma, ha az ő szavát halljátok, meg nem keményítsétek a ti szíveteket!" (Zsid 4:7)

Aranymondás: Ézsaiás 5:20
***
Augusztus 26.
Izráel fogságba vitele
2Kir 17:6-18

Száraz adat, de mennyi fájdalom, szenvedés áll mögötte. "Asszíria királya elfoglalta Samáriát, Izráelt pedig fogságba hurcolta." Minden zsidónak szembsülnie kellett azzal, hogy a kegyetlenül véres ütközetek hátterében Isten akarata áll. Ráadásul érzik a lelkiismeret-furdalást, hiszen jól emlékeztek azokra a prófétákra, amelyek által Isten egyre erőteljesebben üzent, de ők nem voltak engedelmesek (13-14), és nem hallgattak rájuk. Ezek mellett még ott a fájdalom, a szenvedés. Idegen földön szolgaként élni, elveszítve testvért, feleséget, gyermeket, akik a mészárlás áldozatai lettek. Lehet-e ennél keményebb és fájdalmasabb ítélet? Ha a híradóban hallanánk erről, a képek felturt városokról, kiégett házakról, halottakról, sebesültekről és idegen földre elhurcolt rabokról számolnának be. Talán azt kérdeznék az emberek: Milyen Isten az, aki megenged ennyi szenvedést?

De az Írás nemcsak az eseményeket örökítette meg. Isten gondoskodott arról, hogy az okok is megírattassanak, amelyek miatt mindezek megtörténtek.

Ez pedig azért történt, mert Y

A rész további verseiben olvasható a "vád". Nyomon követhető, mennyire távolodik a nép, Isten minden közeledése ellenére.

Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen (1), és amikor bizonyságot tett az Úr minden prófétája által (13), akkor nem engedelmeskedtek (14), sőt megvetették az ő rendeléseit és szövetségét (15).

Isten megelégelte Izráel hűtlenségét. Eljött az ítélet ideje. Ez nem egyik napról a másikra történt. Elhúzódott a háború 3 évig, a népet pedig több csoportban és más-más időben hurcolták el.

Tanít a történelem

Isten nem változik. Ő sok ilyen megdöbbentő példát hagyott ránk okulás céljából. De nem csak elvárásait közölte az emberrel, hanem lehetőséget is adott arra, hogy a legjobban elrontott életből is legyen újrakezdés.

Az út végén nem az ítélő Istennel lehet majd találkozni, hanem a Jézus Krisztusban megbékélt édes Atyával - ha elfogadtad ajánlatát. A legcsodálatosabb lehetőség. Élj vele hasznodra!

Aranymondás: 2Kir 17:18 Pap Enikő
Szeptember 2.
AZ ELSŐ CSODA
János 2:1-11

Csodaváró világban élünk. Persze, régen is így volt. De ma mintha maximum erre volna igénye az embernek. S tele vagyunk hamis csodákkal, erőlködésekkel és csalásokkal. A názáreti Jézus közelében azonban igazi csodát éltek át a kánai menyegzőn vendégeskedők. Sőt, címünk már eleve sugallja, hogy több, hogy sok csodát is cselekedett az Úr; ez csak az első volt.

Akárhogy olvasom azonban a csodák sorozatát, újra meg újra oda érkezem, hogy a Mester célja egészen más volt. Nem csodákat tenni jött (nem csodagyárosnak érkezett), hanem az embereket az igazi nyomorúságból és betegségből: a bűn rabságából kimenteni. Ennek érdekében a legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy hirdesse, prédikálja Isten országának evangéliumát. A csoda-várást és a csodát tevést nem egyszer az igazi feladatától eltérítő funkciónak látta. (Pl. Márk 1:34-38. AMeggyógyíta sokakat... mindenki téged keres. És Ő monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.@ Vagyis: menjünk tovább, mert itt már Acsak@ csodát várnak tőlem, nem az üzenetre kíváncsiak.)

Miért tett hát akkor csodát az Úr Jézus? Legalább két oka volt ennek. Először is könyörületességre indult, amikor látta betegségeiket, s mert megtehette - nem volt számára akadály -, meggyógyította a betegeket. Másodszor pedig a csodát Amessiási jelnek@ szánta, hogy megerősítse követői hitét. Az első csoda végén ezt olvassuk: Amegmutatá dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai@ (11). Ha azonban tovább olvassuk az evangéliumot a 6:26-ban már azt olvassuk, hogy keserűen így szól a Mester: ABizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből és jóllaktatok.@ Vagyis: nem láttak jelt, csak csodát. S ez történik legtöbbször. Ezért érzem úgy, hogy maga az Úr Jézus is sokszor megpróbálja elkerülni a csodát. Jelet szívesen mutatna -, de mi inkább csak csodákat akarunk látni, szórakoztató, száj táttató, újra mesélhető, rendkívüli dolgokat.

A magyarázathoz például így is föloszthatnánk az első csodát:
Kellemetlen szituáció (1-5)
A csoda (6-10)
Epilógus (János interpretációja) (11)
Aranymondás: János 2:11
***
 
Szeptember 9.
MEGMUTATTA HATALMÁT
Máté 8:23-27; 14:14-21

Az előző heti bibliaórához írt bevezető a mai vasárnapi iskolai anyagra is éppen úgy vonatkozik.

Ma két csodát is olvashatunk. Mindkettőben megláthatjuk - legalábbis az, akinek van szeme arra, hogy ezt vegye észre - a Mester hatalommal cselekszik, úr a természet elemei felett is! Igen, ezek érthető jelek arról, hogy ő az Úr, hogy ő az, Aki szól és meglesz, parancsol és előáll.

Váratlan vihar (23-24)
Szavára csend lett (25-26)
A tanítványok reakciója (27)
A kenyércsodához olvassuk el végül a János 6:26-ot.
Aranymondás: Máté 8:27 HG
***
 
Szeptember 16.
A VILÁG VILÁGOSSÁGA
János 9:1-12, 35-41

Három idézet a címmel kapcsolatban: `Az igazi világosság eljött már a világba..." (János 1:9); `Míg a világon vagyok, e világ világossága vagyok." (Igénk 5. verse); `Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat a sötétségben." (János 8:12)

Sötétségben, tapogatózva járni: nincs ennél szörnyűbb dolog. Szobánkba még éjjel is bejut egy-egy kis fény. De ha egy ablaktalan helyiségbe kerülnénk, hiába nyitnánk tágra a szemünket! Így talán el tudjuk képzelni az örök sötétségre ítélt vakok rettenetes sorsát. De mai igénk ennél is többre tanít: a lelki vakság még a testi vakságnál is veszedelmesebb!

Jézus meglátta a vakon született koldust. Naponként ott ült, de most jött el annak az ideje, hogy gyógyulása által nyilvánvalóvá váljék Isten hatalma. (Fontos megjegyezni, hogy a gyógyítás tényében a vaknak is részt kellett vállalnia. Ha nem engedelmeskedik, vak maradt volna.) De élete legboldogabb napját megkeseríti az emberi indulatok különböző megnyilatkozása.

A szomszédok: nem hiszik, hogy Ő az, aki vak volt
A tanítványok: azon tanakodnak, miféle bűnnek a büntetése ez?
A szülők: félelemből elrejtik véleményüket.
Némelyek: feltételezik, hogy bűnös ember ilyen csodát nem tehet.

A farizeusok: ismét bűnnek ítélik a szombatnapi gyógyitást. Akik ilyen csoda láttán is kemények és hitetlenek maradnak, azokon beteljesedett a prófécia: Ésaiás 6:9-10. Az írásokat ők is ismerték, nem a tudatlanság beszélt belőlük, hiszen ezt Jézus megbocsátotta volna, és megnyitotta volna lelki szemeiket. Így azonban kimondja rájuk az ítéletet: a 41. versben. Hány emberre érvényes C ismeretekkel teljes korunkban is C ez az ítélet!

A meggyógyult ember bátran szembeszáll az előítéletekkel. És Jézus teljessé teszi a gyógyítást: megnyitja lelki szemeit is. Az igazi boldogság ez volt! `Hiszek Uram! És imádá Őt." És boldogok mind a megnyílt szemű emberek: Bálám ás a többi hűséges küldött, s az emmausi tanítványok, akik felismerték Jézusban az Isten Fiát. A lelki vakság, a helytelen látás, a rövidlátás megakadályoz abban, hogy a helyes útra találjunk, hogy Jézus világosságában járjunk! Naponkénti imádságunk legyen: Uram, nyisd meg szemeimet, adj tiszta látást!

`Szemgyógyító írral kend meg szemeidet, hogy láss!" (Jel 3:18)
`A ti szemeitek boldogok, hogy látnak!" (Máté 13:16)
A két ige közül melyik szól neked? A világ világossága még itt van!
Aranymondás: János 9:5. Oláh Lné
***
Szeptember 23.
EGY IDEGEN HITE
Máté 15:21-31

A pogányokat megvilágító fény fölragyog (Lk 2:32). Örömhír és reménység van a pogányok részére is. Az Úrnál kegyelem van mindenki számára. Tirusz és Szidon vidékén Jézus kiűzi az ördögöt egy kanaáni asszony leányából. A hitnek egy csodálatos példája ez a történet. Jó alkalom hitünk megvizsgálására. Ez a vidék, Izráel országának egy sötét sarka, ahol nagy szükség van Jézusra. Ő ide látogat most. Eltávozik azoktól, akik játszanak a világossággal, vagy ellene vetik magukat. Az Evangélium iránti szándékos előítélet és gáncsoskodás kiváltja Jézus távozását (21).

1. A könyörgés! (22)

Ő Izráel közösségétől idegen, pogány asszony. Ha Jézus most nem látogat ide, valószínű, soha nem jut Hozzá. Istennek minden nemzetben van kiválasztott edénye. A Krisztussal való találkozás és megismerkedés lehetősége mutatkozik számára most. Ő megragadja, Jézushoz jön. C a) Ismerteti nyomorúságát Jézussal (22). Azt mondja:

`Az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik!" Ez a családi baja hozza őt Jézushoz. A gyermek baja, a szülőnek is baja. Megszállottan is az övé a gyermek, és hiszi, hogy Jézus nem utasítja el. - b) Irgalomért könyörög `Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!" Gyermek és szülő számára közös a baj, és az irgalom is. A szülő feladata, hogy gyermekét Jézushoz vigye, aki segíteni tud rajta.

2. A próbatétel (23,24,26)

Krisztus szolgálatában ez egyedüli eset. Tudta, mennyit bír el ez a hit. Azért teszi ezt, hogy hite dicséretre tisztességre és dicsőségre méltó legyen (1 Pét 1:6-7).

a) Semmit nem válaszol, amíg utána kiált (23). Ezzel egyre közelebb vonja magához. Velünk is cselekszik így az Úr. b) Jézus felelete. Tanítványai közbelépésére keményebb választ ad (24). Az embert zavarja, de Jézus szereti, ha utána kiáltanak. Ez a válasz nagy próbatétel. Ezután még kilátástalanabb helyzet elé állítja! (26). Csüggedten távozna el, ha nem volna erős hite! A Afiak kenyere@ az evangélium és a gyógykezelés csodálatos kegyelme. A `fiak" állapota irigylésre méltó. Nem adhatja az ebeknek!

3. A hit alázata. (25, 27)

Nem lázad a bánásmód miatt. hanem tovább könyörög. Alázata ás tisztelete jeléül eléje borul. Irgalomért jött a Dávid Fiához és nem távozik nélküle. Jézus lábainál sír kitartóan irgalomért.

Ő megadhatja. Alázattal vállalja: A fiakhoz képest eb vagyok Uram, de a Te családodhoz tartozom. Csak aláhulló morzsát kérek, nékem az is elég.

4. Az áldott eredmény (28)

Jézus azt mondja: `Nagy a te hited!" De ebben van: bölcsesség, alázat, szelídség, türelem, imában kitartás is. Ezért megdicséri. - A szentek hite egyformán értékes, de ereje és mérete nem egyforma. A nagy hit tiszteli, szereti az Urat és megbízik Benne mindig. A leányt meggyógyítja. Vegyed, amiért jöttél. A morzsa elég, és a leány meggyógyul. - Galilea tengerénél bőség van. Sok beteg meggyógyul (29-31). Itt, Jézus lábainál gyógyulás, fölépülés van!

Aranymondás: Máté 15:28. Kulcsár Sándor
***
Szeptember 30.
VISSZANYERT ÉLET
János 11:1-4; 21-27, 41-50.

Amíg e földön élünk, addig szeretteink betegsége, megpróbáltatása, vagy elköltözése mindig megnehezíti szívünket. Ilyenkor nagy szükségünk van az igére: `Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él!" A bethániai család is a mély próba által győződött meg e szavak igazságáról.

A család tagjai: Mária, aki megkente az Úr lábait, letette bűneit és a jobb részt választotta, - Márta, aki szorgalmas és hívő volt, de kimaradt az áldások legjavából, - és végül Lázár, akit Jézus szeretett és barátjának nevezett. A családot váratlanul érte a gyász, de ennek a csodálatos napnak a tanulságait nekik is éppúgy le kellett vonniuk, mint egész környezetüknek, az egyházi vezetőknek, és végül nekünk, ma élő hivőknek is. Mégpedig:

1. Jézus legközelebbi barátait is érheti szenvedés. `Uram, ha itt lettél volna...@ Jézus jelen van életünkben, tud minden eseményről. Tévedés azt hinni, hogy az övéit nem érheti el a baj, a betegség, a csapás. Tudta, anélkül semmi sem történhet velünk, sőt, mindezekkel célja van, meg akar tanítani valamire. Sokszor a mélységekben jutunk el egy-egy igei igazság teljes megértésére, mint amilyen ez is:

2. `Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él!" Ezt csak Isten Fia jelenthette ki, Aki az Istenségnek része, s úr az élet és halál felett. Jézus földön járása alatt 3 halottat támasztott fel, de végül mégis részük lett a test halála. Test és vér nem örökölheti Isten országát. A feltámadás és az élet C a halhatatlan lélek öröksége.

3. Jézus együtt sír a sírókkal. Ez nemcsak együttérzését bizonyítja, hanem azt is, hogy mindenben hozzánk hasonló lett. Ma is kész nála a vigasztalás, Akegyelméből örök vigasztalással ajándékozott meg.@ Ő mondotta: `Boldogok, akik sírnak, mert Ők megvigasztaltatnak."

4. A feltámasztás csodája előtt fohászkodik, kinyilatkoztatja az Atyával való kapcsolatot, a Tőle kapott hatalmat, `hogy elhiggyék, hogy Te küldtél engem." Megrendítő bizonyíték: a négynapos halott életre kel!

5. A következmények, eredmények különbözősége: A család ujjongó imádata. A szemtanúk közül sokan hisznek Benne. A papi fejedelmek megrémülnek a várható egyházi és politikai következményektől, Kajafás főpap prófétál. Sok üldözés után először hangzik el nyíltan az ítélet: Jézusnak meg kell halnia! Megrendítő és igaz prófécia! Elvész a népért, hogy az egész nép el ne vesszen.

Befejezésül: Adjunk hálát, hogy a feltámadással kapcsolatban nekünk már nem a tudatlanság a részünk, hanem szent bizonyosság! Olvassuk el 1Thess 4:13-18 verseket, és az lKor 15. részét!

Aranymondás: János 11:25. Oláh Lné

2001. október 7.
JÉZUS PÉLDÁZATOKKAL TANÍT
Máté 13:1-13,16,34-35

Minden idők legnagyobb tanítója, a tökéletes Isten-Ember, az Úr Jézus Krisztus, széles skálájú stílusban hirdette az Igét, hiszen Ő maga volt a testté lett Ige. Mindent átfogó hatalmát bizonyították csodái: természet, betegségek, alvilági erők és halál mind-mind engedtek Néki. Isten titkainak birtokában úgy tanított, mint akinek hatalma van: intett, prédikált, nevelt, bátorított, evangélizált és prófétált a társadalom minden rétegének. Egyik eszköze a példázatok használata. A Mester a Máté 13-ban Isten országáról hét példázatot mond el, ezek közül az elsővel foglalkozunk.

I. A magvető (vagy a négyfajta föld) példázata (1-9)

Az Úr Jézus az őt szorongató sokaság miatt a hajóba kényszerül, és onnan szól hallgatóihoz: `kiméne a magvető vetni"...
1. Az útfélre esett mag (4)
A szántóföld szélén jól kitaposott út teljesen alkalmatlan a vetésre, mivel a mag csak a felszínre hull, és nem képes a humuszba hatolni. A 19. vers szerint ez azt a hallgatót jelképezi, aki hallja, de nem érti az Igét. Figyelmét más köti le, s a gonosz váratlanul elcseni az igemagot szívéből.
2. A köves helyre esett mag (5,6)
Létezik olyan hallgató is, aki örömmel fogadja a kedvére való Igét. Képtelen áldozatot hozni érette, és meghátrál az üldöztetés és botránkozás köve miatt (20-21).
3. A tövisek közé esett mag (7)
E hallgató szívében a jó vetőmaggal együtt tövis is növekszik: a világ, a gazdagság szeretete. Ez elfojtja az igét, ezért itt rendszeres gyomlálásra van szükség! (22)
4. A jó földbe esett mag (8)
Az Ige a nyíltszívű hallgatókban gyökeret ver, és ki-ki az Istentől nyert tálentuma szerint hoz gyümölcsöt: harminc-, hatvan- és százannyit (23, Máté 25:15kk).
Van-e fülünk a tanítás megértésére?(9) Mi melyik földhöz hasonlítunk?

II. A példázatok célja (10-13, 16, 34-35)

A tanítványok nem értették, miért szólt az Úr példázatokban a néphez, bár Ő az ÓT-i próféciának tett eleget (35). Jézus kérdésükre teljesen kielégítő választ adott: a titkok megértése a tanítványoknak adatott. Isten kijelentéseit természeti ember nem foghatja fel, csak a lelkiek, a mennyei igazságok után őszintén érdeklődők érthetik meg azt. Ha Jézus tanítványai vagyunk, Igéje napról-napra jobban megvilágosodik számunkra. Lehull a lepel lelki vakságunkról, süketségünkről, és tisztán látunk és hallunk mindent.

Szántsuk fel az agyontaposott földet, hordjuk el szántóföldünkről a köveket, gyomláljuk ki a töviseket, hogy Jézusból táplálkozva (Ján 15:5) sok gyümölcsöt teremhessünk az Ő dicsőségére!

Aranymondás: Máté 13:13
***
 
Október 14.
AZ IRGALMAS SAMARITÁNUS
Lukács 10:25-37

Az ember legnagyobb dilemmája nem a megélhetés, gazdagság, szépség, bölcsesség, hanem az örök élet kérdése. A legrégibb idők óta ez foglalkoztatta a bölcseket és egyszerű embereket egyaránt. Az ÓT-ban találunk utalást erre (Jób 19:25-26, És 26:19, Dán 12:2-3), az ÚT-ban pedig Bemerítő János, majd az Úr Jézus hirdeti az Isten országának közeledtét. A János 3:16 szerint azok nyerik el az örök élet ajándékát, akik hisznek az Isten egyszülött fiában. Ki más lenne alkalmasabb arra, hogy a törvénytudó nagy kérdésére válaszoljon, mint maga az Úr Jézus?

I. Mit cselekedjem? (25-29)

A zsidó nép elitje, a farizeusok, írástudók, papok és léviták a törvény ismeretére és betartására alapozták az örök élet elnyerését. Csak később, Jézus váltsághalála után lett nyilvánvalóvá, hogy az az Isten kegyelmi ajándéka, és nem érdem szerinti nyereség (Róma 6:23, Ef 2:8-9).

A törvénytudó próbára teszi a Mestert kérdésével, ám az Úr visszakérdez: mi van a törvényben? A tudását fitogtató, helyeslésre váró tanító jól válaszol: az Isten és felebarát szeretete az egész törvény betöltése. `Ezt cselekedd, és élsz" B feleli a Mester. Ez védekezésre és önigazolásra késztette a kérdezőt:

II. Ki a felebarátom?(30-35)

Erre Jézus az egyik legmegragadóbb példázattal válaszolt. A jerikói úton egy embert a rablók félholtra verve és kifosztva magára hagytak. Az arra haladó pap és lévita elkerüli a szerencsétlenül járt vándort. Egy samáriai ember viszont megáll, megkönyörül rajta, bekötözi sebeit, a vendégfogadóba viszi és két munkanap árát adja gondozására. Megígéri, hogy visszatértekor további kiadásait is fedezi. Micsoda arculcsapást jelentett a tudós hallgatóságnak, hogy Jézus az emberszámba sem vett samáriait erkölcsi értékében a pap és lévita fölé helyezi! Ámde most Jézuson a sor, hogy kérdezzen:

III. Szerinted ki az igazi felebarát? (36-37)

Mi mást válaszolhatott a sarokba szorított törvénytudó, mint ezt: `az, a ki könyörült rajta". Micsoda tanítás: `eredj el, és te is a képen cselekedjél!"

Lehetünk bárkik: lelkipásztorok, diakónusok, karmesterek, bizottsági tagok: ha a pap és lévita példáját követjük, Isten elmarasztal. Hiába adakozunk, ha elhagyjuk az irgalmasságot (Mt 23:23). Nem mehetünk a mennybe Uram-uramozással, ha nem cselekesszük az Atya akaratát (Mt 7:21). Lenézhetjük a samaritánust, az egyszerű tagot, az özvegyasszony két fillérjét, de ezzel csak magunkat zárjuk ki az örök életről. Vajha megtanulnánk alázatban, egyszerűségben, békésen és csendesen munkálkodni, mint az irgalmas samaritánus, hogy Urunk mondhassa: `jól vagyon jó és hű szolgám".

Aranymondás: Lukács 10:36-37
***
Október 21.
PÉLDÁZATOK AZ IMÁDSÁGRÓL
Lukács 18:1-14

Az imádság a keresztyén életmód legfontosabb eleme, az öt kegyelmi eszköz egyike (ima, Ige, bemerítés, Úrvacsora, közösség). Ez a hívő ember lélegzetvétele, és éppen annyira szükséges, mint a tüdőnek a levegő. Ima nélkül nem beszélhetünk egészséges lelki életről. Hálaadás, imádás, könyörgés, bűnvallás, kérés, közbenjárás - íme egy néhány formája az imádságnak. Az imádság elengedhetetlen tartozéka a hit (Zsid 11:6), elvárt magatartása az alázat (Jak 4:10) és Isten akaratában való megnyugvás (Máté 26:39), helyes módja pedig: imádkozni az Atyához, az Úr Jézus nevében, a Szent Lélek által (Mt 6:6, Ján 14:13-14, Júd 20). Isten három féle választ adhat imánkra: igen, nem, várj még, és ezeknek mindegyike javunkat szolgálja. Az Úr Jézus, aki példaképünk és tanítónk az imádkozásban, annak két alapelemét tárgyalja az előttünk lévő igeszakaszban.

I. Állhatatosság az imában (1-8)

A példázat szerint egy szükségben lévő özvegyasszony annyit járt a hamis bíró nyakára, míg az engedett kérésének, és megszabadította ellenségeitől. A kitartó kérelem még egy istentelen, becstelen embernél is elérheti célját. Mennyivel inkább enged Isten az állhatatos imának! A választottak éjjel-nappal kiáltanak az Atyához, és Ő idejében megszabadítja őket az ellenségtől. `Meddig nem ítélsz még" B szól a vértanúk kérdése (Jel 6:10), és az Úr válaszol: bosszút állok értük hamar!(8) Az állhatatos ima hit nélkül elképzelhetetlen. Csak akkor tudunk szüntelenül, meg nem restülve imádkozni, ha teljes bizodalommal tudunk a kegyelem királyi székéhez járulni (Zsid 4:16). Ha nincs hitünk az állhatatos imához, nem lesz elegendő hitünk a megtartatásra sem, mikor eljön az Úr megítélni élőket és holtakat (8b).

II. Alázat az imában (9-14)

Az ima rávilágít az ember valódi lelkületére. A Mester összehasonlítja a farizeus és vámszedő imádságát: az előbbinek majdhogynem szétfeszül a keble az önteltségtől, büszkeségtől és önigazságtól, míg az utóbbi kétségbeesetten veri a mellét: `Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!" Jézus ítélete világos: a vámszedő megigazultan távozott a templomból. `Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád" (Jak 4:6).

Az ima számunkra kiváltság és parancs, áldás és eszköz, életelem és szellemi energiaforrás, mennyei gyorsposta és lelki légzés. Hadd gyakoroljuk azt kitartóan, alázatosan, hatékonyan, hogy ránk is érvényes legyen: `és mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam" (És 65:24)

Aranymondás: Lukács 18:1
***
Október 28.
A JUHOK ÉS A KECSKÉK
Máté 25:31-46

Olyan korszakban élünk, amikor az emberek nagy része feszült figyelemmel kíséri a felgyorsuló eseményeket. Ez arra utal, hogy világkatasztrófára várnak, amelynek kimenetelét és következményeit nem ismerik. Egyedül Isten Igéje ad felvilágosítást az utolsó időkről. Ezt kutatják a különböző teológiai irányzatok és a bibliai eszkatológia. Az Úr Jézus az olajfák hegyén erről beszél tanítványainak (Máté 24-25r.): lesz háború, földrengés, éhség, járvány, üldöztetés, botránkozás, gyűlölet, ám ez csak kezdete a nagy nyomorúságnak. Az evangélium hirdettetni fog mindenütt, a pusztító utálatosság a szent helyen lesz, hamis krisztusok támadnak. Ez a nagy nyomorúság ideje, melynek napjai megrövidíttetnek a választottakért. Végül megjelenik az embernek Fia hatalommal és dicsőséggel, angyalai összegyűjtik a választottakat, és a Vőlegény megtartja menyegzőjét, amelyen részt vesz az öt eszes szűz. Ezután jutalmat oszt az Övéinek, majd beül az Ő dicsőségének királyi székébe, hogy ítéljen a nemzetek fölött. Ezeket két csoportra osztja, amint a pásztor teszi a juhokkal és kecskékkel (31-33).

I. A juhok (34-40)

A juhokat jobbkeze felől állítja a Király. Ez az igazak csoportja, akik nem ítéletet, hanem dicséretet kapnak. Ezzel jutalom is jár, és az nem más, mint a világ megalapítása előtt számukra elkészített ország öröklése. Tudnunk kell, hogy Isten minden tettünket ismeri. Az igazak azért nyertek jutalmat, mert hitük, istenfélelmük, szeretetük olyan másokra irányuló szolgálatban nyílvánult meg, amelyet nem is tartottak számon.. `Amennyiben megcselekedtétek eggyel", mondja az igaz Bíró, `én velem cselekedtétek!"

II. A kecskék (41-46)

Az Úr bal keze felőli csoport ítélete rettenetes: osztályrészük az örök tűz, mely az ördögnek és angyalainak készült. Ezek nem akarták felismerni a jó cselekedetre adódó alkalmakat, s aki tehetne jót, de nem tesz, bűne az annak (Jak 4:17). Jézus ítélete egyértelmű: ha nem tettek jót eggyel a legkisebbek közül, Vele nem cselekedték.

Igénkből kitűnik, hogy az ítélő bíró Jézus, az embernek Fia (31, Ján 5:22, Csel 17:31). Látjuk azt is, hogy két hely van elkészítve az idők végére: az örök gyötrelem helye és az örök élet helye (nincs szó purgatóriumról!). Isten az örök tüzet nem az embernek szánta, hanem az ördögnek és angyalainak, ám azok is oda kerülnek, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe (Jel 20:15). Az Úr Jézus a választottainak az Atya házában készített helyet (Ján 14:2-4). Mi melyik csoporthoz tartozunk, és vajon melyik helyre kerülünk? A szüret ideje hamarosan megérkezik, s Jézus gyümölcsöt fog keresni életfánkon. Ha csak levelet talál, ítélet ér, ha pedig jó gyümölcsöt lel, jutalmat nyerünk (vö. 2Kor 5:10). Éljünk olyan hívő életet, hogy Pál apostollal együtt mondhassuk el: `ama nemes harcot megharcoltam...végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr" (2Tim 4:7-8).

Aranymondás: Máté 25:40   Dénes Endre

November 4.
A hegyi beszéd, kik a boldogok?
Máté Ev. 5:1-16
 
Mi teszi az embert boldoggá? Az egyik oldalon ott vannak az anyagi javak, a látható a külsőség a mulandó, a másik a belső lelki értékek ami maradandó.
Az ember hajlamosabb a külsőt nézni, de Isten máskép értékel. Az angol fordítás azt mondja Ablessed are you@, ez sokkal többet jelent mint boldogság, ez a mi Mennyei Atyánktól jön, ami boldoggá teszi az eseményektől függetlenül az övéit.
Nagy sokaságot tanít Jézus, akik követték a gyógyításokat látva, most a lelki értékekre hívja fel figyelmüket.
Boldogok a lelki szegények, akik tudatában vannak lelki szükségeiknek, vágynak többre, mélyebbre, Isten meggazdagítja őket, és a mennyeknek országát is elnyerik.
Boldogok akik tudnak sírni, bűneik felett is, nem kemény szívűek, mert Istennél megtalálják az igazi vígasztalást.
Szelídségre nem törekszik a világ fia, nem is értékeli, pedig ez nem gyengeséget jelent, a görög szó Ameek@ olyan lovat jelent amelyik hasznos munkát végez, nem pazarolja haszontalanul el az erejét. Isten a jelenvaló világot az ember rendelkezésére használatára teremtette, a szelíd aki bölcsen bánik és használja annak adottságait, hálaadással élvezi. Az új ég és új föld amiről Pál apostol beszél, szelídség nélkül nem lehet örökölni.
Akármennyire is szeretnénk Isten előtt igazaknak találtatni, a magunk erejéből lehetetlen, a törvényt betölteni képtelenek vagyunk, de Isten igazaknak nyilvánít minket az Ur Jézusba vetett hitünk alapján. Filippi. 3:9
Jótett helyébe jót várj, jut eszünkbe az irgalmasságról, vagy >amint akarjátok hogy az emberek veletek cselekedjenek ti is ugy cselekedjetek velük.>
Tiszta szivet teremts bennem óh Isten, tör fel a vágy a zsoltárosból, az Ur Jézus vére fehérebbre mos a hónál, igy majd színről színre látjuk majd őt.
Isten nagy áldozatot hozott azért hogy megbékéltesse magával a világot, az ő egyszülött fiát adta áldozatul értünk. Ha mi Istennel megbékéltünk akkor embertársainkkal is arra törekszünk és áldozatot hozni is készek vagyunk azért.
A föld sok helyén ma is komoly üldözésben van része a hívőknek, sokszor az életük van veszélyben. Sok mártír példája van előttünk akik boldogan tudtak meghalni is mert látták a célt.
Jó só és világosság.
Milyen hatással vagyunk környezetünkre ?
A sónak kétféle felhasználási célja van, az egyik hogy az ételnek jó ízt ad, a másik hogy tartósít.
Kevés kell belőle, észrevenni hogy van vagy nincs az ételben. Ugyanúgy a hívők bár kissebbségben vannak, ők a világ sói. Talán az övéiért nem jött még el a vég, pedig a sok gonoszság ma is felér az égig.
Kicsiny gyertyának nagy jelentősége van a korom sötétben. Tükrözzük tovább a tőle nyert világosságot, ízesítsük a környezetünket, erre hívott el Istenünk, hogy mások is dicsőítsék az ő nevét a mi életünket látva.
Aranymondás : Máté 5:16
***
November 11.
A törvény igazi betöltése
Máté 5:17-20, 38-48
Az Úr Jézus földönjártakor minden cselekedetének indítója az emberek iránti mély szeretet volt. Ezért jött le a földre és vállalta magára mindnyájunk bűnét. A törvény Mózes által adatott, de a törvény cselekedetéből egy ember sem üdvözült, mert képtelen betartani és nem vétkezni. Az Ur Jézus földrejöttének idejére pedig a tízparancsolatból már számtalan lélek nélküli szabály lett. 
Az Ur Jézus és a Törvény
A vallási vezetők sokszor vádolták az Úr Jézust a törvény megszegésével. Ő határozottan kijelenti tanításában , hogy nem jöttem a törvény eltörlésére, hanem hogy betöltsem azt. Isten törvénye szent és örökké megáll.
Az Úr Jézus betöltötte a törvényt azzal hogy: Tanította annak igazi jelentőségét és megtartásának fontosságát.
Engedelmeskedett a törvénynek, és Isten akarata szerint alkalmazta azokat.
Azt tette, amit a próféciák megjövendöltek felőle.
A törvény ráébresztette az embert arra hogy bűnös, méltatlan az üdvösségre, így Krisztushoz vezet, aki áldozat lett a mi bűneinkért. Elfogadva az ő áldozatát, a törvény be lett töltve, nem vagyunk többet annak kárhoztatása alatt.
Az Úr Jézus elítéli a vallási vezetőket, farizeusokat, akik a külsőségekre a látszatra adnak, a lényeget a fontosat pedig elhagyják, A kimeszelt sírok, belül rothadással tele @ Máte 24. rész
Egymáshoz való viszonyunk
Az Úr Jézus hangsúlyozta, ha az ember gondolata és cselekedetének indító oka tiszta, akkor jó tettek születnek belőle. Belső változás szükséges. A törvény határt szabott a bosszúállásban, nem tehet az ember nagyobb kárt a másikban mint amennyit elszenvedett.
Alázatosságban, jogok gyakorlásában, fizikai vagy anyagi segítségnyújtásban, az Úr Jézus nem csak a törvény betöltésére tanít, hanem még többet valami > pluszt > vár el az övéitől.
Lelki nagyság ha le tudok mondani a saját igazamról, ha a rosszat nem torlom meg, sőt jóval viszonozom A eleven szenet gyűjt az ellenség fejére az ilyen ember A.
Jézus és a szeretet.
A törvény azt mondja hogy szeresd a te felebarátodat, de hogy >gyűlöld az ellenséged= ezt már később tették hozzá a tanítók. Igen meglepő lehetett az Úr Jézus tanítása, ami ezzel teljesen ellentétes és emberi természetünkkel sem egyezik. Szeretni és imádkozni az ellenségért, úgy gondoljuk ezt csak az Úr Jézus tudta megtenni. De ő az emberi természetet akarja megváltoztatni bennünk, hogy legyünk a Mennyei Atya fiai. Az ő szeretete nincs feltételhez kötve, ő előbb szeretett minket, azt akarja hogy a gonosz megtérjen az ő útjáról és éljen.
A 48. verset könnyen félretehetnénk azzal hogy úgy sem leszünk soha tökéletesek mint a mi Mennyei Atyánk, ez lehetetlen kérés, túl magas mérce. A Görög Új Testamentumban használt szó jelent még > teljes > vagy > érett >-et is, ez egy kicsit közelebb áll hozzánk.
Törekedjünk mindinkább hasonlóvá lenni őhozzá, a szeretetben növekedni naponta.
Aranymondás : Máté 5:17
***
November 18.
Gyüjtsetek kincseket a mennyben
Máté 6:19-34
KINCS. Arany, ezüst, gyémánt, pénz, egyből ez jön a gondolatunkba ha ezt a szót halljuk. De sokszor tapasztaltuk márhogy ezek mennyire változó értékek, el lehet veszíteni őket, ellophatják, és egy haldokló embernek pedig már semmit sem érnek. Szegénység és nagy gazdagság, mind a kettő probléma a Zsoltáros is így látta. Akinek nincs, az a probléma hogyan juthatna hozzá, akinek több van mint szükséges, a befektetése kamatoztatása a gond, vagy az elvesztési lehetőség.
A legjobb kincs
Az Úr Jézus nem arra tanítja hallgatóit hogy ne dolgozzanak, a mindennapi anyagi szükségleteket ne biztosítsák a családnak és maguknak. Az ige mindenütt szorgalomra, becsületes munkára buzdít. Ne tartsuk az anyagi javainkat a mi kincsünknek. Akinek minden igyekezete a vagyonszerzés, rossz irányba tart, és esetleg későn fogja észrevenni hogy mennyire mulandó után futott, közben elhanyagolta az igazi értékeket.
A mennyei kincsek örök értékűek, nem kell rá biztosítás, nem lopják el. Miben állnak a lelki kincsek ? Van aki egész életét Isten szolgálatára áldozza, misszionárius vagy pásztorként. Nem mindenkit hív el erre a szolgálatra az Úr, de anyagi javainkkal kell hogy támogassuk a missziót, a szegényeket akikre az Úr Jézusnak mindig külön gondja volt, és azt mondta amikor jót tesztek másokkal " velem tettétek ". A lelki irányú kincsek sokaságát pedig fel sem lehet sorolni, amivel szolgálhatunk egymásnak és az Úr ügyéért.
Mindnyájan tapasztaltuk már azt az igazságot is, hogy ami legjobban lefoglalja gondolatainkat, oda fog a szívünk is húzni.
Járjunk világosságban
Szemünkön keresztül jut el hozzánk a legtöbb információ. Meg kell válogatnunk mit nézünk, mert több a gonosz a szennyes, mint a szép és hasznos látnivaló, könnyen beszennyeződik a gondolat a lélek az értelem, az egész test.
Az Úr Jézus a világ világossága, ne vegyük le tekintetünket őróla, akkor nem térünk le a jó útról, és nem fogunk sötétben tévelyegni.
A legjobb mester.
Két úrnak szolgálni nem lehet, mindenkinek választani, határozni kell egy ponton kit akar szolgálni. Aki nincs velem, ellenem van, aki nem az Úrnak szolgál, a mammont a pénzt, a mulandót választotta.
Ne aggodalmaskodjatok!
Isten gondoskodik teremtményeiről, a legkisebb sincs nála elfelejtve. A megszámlálhatatlan , szebbnél szebb virág, növényzet, és a legértéktelenebb kismadárra is gondja van. Ezt tapasztalhatjuk mi is gyermekei, megszégyenülünk ha néha elfog az aggodalmaskodás, mert Urunk csodálatosan meg tudja adni a megoldást minden problémára. Ha hittel Őelé hozzuk ügyünk imában, akkor ő ad lelki békességet az aggódás helyébe.
A mennyei Atya minden teremtményénél jobban szerette az embert, jól tudja mire van szükségünk.
A helyes érték-sorrendnek meg kell lenni az életünkben, legyen első az örökkévaló a maradandó, és a többi megadatik nékünk.
If you want to feel rich, just count all of the things you have that money can't buy.
Aranymondat: Máté Ev. 6: 33
***
November 25.
Éljünk a szeretet törvénye szerint!
Máré 7:1-5 12-20
Negyedik vasárnap foglalkozunk a hegyi beszéddel, a tanítás a befejezéséhez közeledik.
Ha elolvassuk az előírt verseket, nem találjuk ezt a szót benne hogy ' szeretet', mégis ez a lényege a mondanivalója leckénknek.
Az " Arany Szabály " a 12. vers 'Amint akarjátok hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy cselekedjetek azokkal.' A törvény betöltése a szeretet. Róma 13:10
Ne ítéljY
Itt nincs befejezve a mondat, az öt verset összefüggésében kell tanulmányozni. Számtalanszor figyelmeztet az ige, hogy bölcsen ismerjük fel a hamis tanítókat, a gonosz lélek munkáját, tudjunk különbséget tenni a jó és rossz között, ez mind része a hívő életnek. Pál Apostol leveleiben tanítja a gyülekezeteket hogy felelőséggel ítéljék azokat a tagokat akik meg nem tértek akik csak szégyenére, kárára vannak a gyülekezetnek. I Kor 5. rész.
Az Ur Jézus óvja követőit a látszat után való szeretetlen, elhirtelenkedett ítélettől. Ján. Ev.7:24.
Mi a helyes gyakorlat ?
Először önvizsgálatot tartani. Isten Igéje mindig jó zsinórmérték, ha akarjuk látni magunkat őszintén, csak bele kell nézni mint tükörbe, és a Lélek rá fog mutatni fogyatékosságunkra.
Milyen visszás dolog ha valaki elítéli testvérét egy bűn miatt, és nem veszi észre hogy saját maga még nagyobb bűnben él. A szeretetből fakadó figyelmeztetés, amely a jó útra akarja vissztéríteni az eltévedtet, építő lehet.
Gyakorlati tanácsok, az Arany Szabály
Az Úr Jézus az embereket mindig a maguk szintjén, könnyen érthetően tanítja. Az egyszerű emberek kezében nem voltak az Írások, a vallási vezetők pedig túl komplikálták a parancsolatokat. De milyen egyszerű és könnyen megjegyezhető hogy ' úgy tegyél embertársaddal ahogy te szeretnéd hogy ők veled tegyenek'. Egy kép megragadja a figyelmünket, amit látunk maradandóbb az emlékezetünkben. Széles út,Ykeskeny út; sokan járják,Ykevesen találják meg. Hová visz ? A kárhozatra vagy az örök életre ? Ma is látjuk a képet, ami talán otthonunk falán is függött.
Az eredményből ítélni.
Őrizkedjetek, vigyázzatok! A külső könnyen megtéveszthet, de ami belülről jön, a természete valakinek, abból rá lehet ismerni az igazi voltára. A farkas vehet magára bárány bőrt, de a természete attól még nem változik meg.
A gyümölcsfát talán nem ismerjük fel a leveléről, de ha látjuk a termését, tudjuk milyen gyümölcsfa. Törvényszerűség, a fa egyszerűen nem tud más gyümölcsöt produkálni csak a sajátját.
A gyümölcsfát amelyik nem terem kivágják, lesz még egy kis haszna ha befűtenek vele, de az ember aki nem tesz semmi jót, ' nem terem jó gyümölcsöt ' olyan tűzre vettetik amelyből senkinek nem lesz haszna.
Bármennyire is igyekszünk saját erőnkből nem tudjuk betölteni a szeretet törvényét, de van egy kiapadhatatlan forrás amelyből meríthetünk, a mi Urunk szeretete irántunk, adjuk ezt tovább.
Mindig tudatában kell legyünk hogy Kegyelemből tartatunk meg, lesz részünk az üdvösség, Isten iránt való hálából igyekszünk gyümölcstermő életre.
Aranymondás : Máté 7:12   Tóth Győzőné

2001. december 2.
AZ ÚR SZOLGÁJA
Világosságot hoz
Ézsaiás 49:1-6

A következő negyed évben a vasárnapi iskola igéi - bár az Ószövetségből vannak - kilépnek a megszokott kronológiai sorrendből.
Ha figyelmesen tanulmányozzuk ezeket a leckéket, látni fogjuk - és láttassuk is meg vasárnap iskolásainkkal -, hogy Istennek az egész világgal volt és van terve, nem csak a zsidó néppel. A választott nép létezése, elhívása azzal a céllal történt, hogy bennük megáldhassa Isten az egész világot. (... tebenned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. 1 Móz 28:14; 26:4; 22:18; ApCsel 3:25) Ugyanezt hallotta Ábrahám, Izsák és Jákób is.
Többek között ezt értetik meg velünk Ésaiás igéi, Ruth élettörténete és Jónás próféta esete.

A decemberi igék mindegyike az Úr szolgáját hozza elénk.
Ezen a vasárnapon kezdhetnénk azzal, hogy bemutatjuk, hogy Izráel is az Ő szolgája. De feladatát nagyon nehezen akarta betölteni, s végül is nem töltötte be.
Újabb szolgát ígért és küldött Isten. Mi legtöbbször már eleve az Úr Jézusra gondolunk, amikor az Úr szolgájáról olvasunk.
1. A szolgát Isten adja; Ő készíti föl; Ő hívja el.
2. A szolga érzi munkája eredménytelenségét.
3. A szolga megbízatása kettős: Izráel és a világ felé.
Ha mi is az Ő szolgái vagyunk, velünk, bennünk is ezek történhetnek és történnek. Milyen szolgái vagyunk az Úrnak? (HG)
Aranymondás: Ézs 49:6
***

december 9.
AZ ÚR SZOLGÁJA BÉKESSÉGET TEREMT
Ésaiás 11:1-9

“Az Isten országa Igazság, Békesség és Szentlélek által való öröm.” - Krisztus születésével az Isten országa jött el hozzánk. A prófécia beteljesült, eljött az örömmondás napja. A kijelölt prófécia mondanivalója kettős:
1. A Messiás eljövetele
Származása: Isai törzséből eredő vesszőszál. A régi tő nem száradt ki, hanem kivirágzott, “szent magot” hozott (És 6:13; Zak 6:12; ApCsel 13:22-23). Lelkülete: “Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem.” Ennek jellemzésére a szavak gyarlók. Így lehetett Krisztus az abszolút és tökéletes igazság megvalósítója, mind az igazak, mind a hitetlenek megítélésében. “Derekának öve,” “páncélja és palástja” (És 59:17), vagyis az Ő teljes lénye.
2. A Messiás békeországa
Csodálatra méltó leírás! Sokan megpróbálták már képekben is ábrázolni ezt az állapotot. Az előzőleg egymás életére törő állatok békés együttélése az abszolút békességet példázza, melyben a Sátán gyűlöletet, haragot, gyilkosságot sugalmazó szelleme teljesen eltűnik. Napjainkban ez még az emberek között is csak vágyálom, de egyszer beteljesül! Amikor a Békeország valósággá lesz, akkor már teljes lesz a föld az Úr ismeretével, hiszen egyedül Nála létezik tökéletes igazság és békesség. Szent Fia: Jézus Krisztus ezt hozta el az emberekhez. Ajándékát sokan nem fogadták el.
Ma is felkínálja ezt nekünk az Ő születésének ünnepén. Ezt hirdették az angyalok is azon az éjszakán. “... e földön békesség és az emberekhez jó akarat...” Jézus Krisztusban eljött a megígért békesség e bűnös világba. “Az Istennek pedig legyen hála az Ő kimondhatatlan ajándékáért!” (G.O)
Aranymondás: Ézsaiás 11:6
***
december 16.
MEGVIGASZTAL
Ézsaiás 40:1-11, 28-31
Isten a vigasztalás Istene. Az Úr Jézus, amikor vigasztalni akarta a kétségbeesett tanítványokat, akik el sem tudták képzelni milyen lesz az élet a Mester nélkül, Vigasztalót ígért nekik. Vagyis vigasztalónak nevezte a Szentlelket. Az is!
Ma a világnak és nekünk is nagy szükségünk van vigasztalásra.
Elemezzük, milyen vigasztalást találhatunk Ésaiás most olvasott igéiben!
* Van, aminek “vége van.”
* Megjelenik az Úr, látni is fogjuk.
* Változik minden, az Ige örök.
* Jön a hatalmas Úr, de szelíden, mint pásztor.
* Nincs ok a kétségbeesésre, mege- rősíti a fáradtat, a benne bízókat. (HG)
Aranymondás: Ézsaiás 40:8
***
december 23.
AZ ÚR SZOLGÁJA REMÉNYSÉGET HOZ
Ézsaiás 9:1-7

Galilea földje és népe sokat szenvedett a háborúk és az ellenséges megszállás miatt. A megaláztatás, a szorongattatás és tanácstalanság miatt sötétségben, szinte a halál árnyékának völgyében éltek (8:22). Milyen égető szükség volt egy útmutató fénysugárra, ami megelevenítse Ĺket! Ez a semmihez sem hasonlítható fény a Messiás születésének ígérete volt.
1. Fény a sötétben (1-2)
Szinte megelevenedik előttünk a kép: a sötét éjszaka után egy diadalmas napkelte! Mi már tudjuk, hogy ez a prófécia Jézus Krisztus születésének éjszakáján lett valósággá. Megjelent, Aki magára vette a szenvedő ember gondját. Az Úr Jézus szinte pontról pontra teljesítette be az Igét. (Lásd Máté 4:13-16).
2. Az örömmondás ideje (3-5)
A földi örömök felett álló, ujjongó öröm jellemzése: Az aratók öröme, akik könnyhullatással vetettek, de vigadozással aratnak. A győztesek öröme, mert összetört az elnyomás igája, a nyomorgatónak botja. A békesség öröme, mert a háborúnak vége, s a harci eszközök és a vérrel fertőzött öltönyök tűzben semmisülnek meg.
3. Mert egy gyermek születik nékünk (6-7)
A Biblia több Istentől választott ember születéséről ad hírt. (Mózes, Izsák, Sámuel, Keresztelő János, stb.) Ésaiás hiradása messze túlszárnyalja azokat. A gyermek születése gyökeres változást hoz a földre, Istentől “adatik.”
a. A Fiú csodálatos nevei. Akire ezek ráillenek, csak Istentől származhat. Az örökkévalóságból jött, oda tért vissza. “Örökkévalóság Atyja.” “Békesség Fejedelme” - egyedül Ő rendelkezik az igazi békességgel, így csak Ő adhatja meg.
b. Az uralom az Ő vállán lesz, és soha nem lesz vége. Amire Dávid nem volt képes: nagy dicsőségre emeli trónját. Hatalma nem emberi, mert két fontos pillére: jogosság és igazság. Ennek betöltésére hivatott Krisztus, “mostantól fogva mindörökké.”
4. Isten buzgó szeretete míveli ezt.
(V.ö. És 37:32; 2Kir 19:31). Mert úgy szerette Isten e világot...” A mi adventi reménységünk is megadhatja nekünk ezt az igazi, ujjongó örömet! (G.O)
Aranymondás: Ésaiás 9:6
***
december 30.
AZ ÚR SZOLGÁJA
IGAZSÁGOT TESZ
Ézsaiás 42:1-9

Micsoda az igazság? hangzik a pilátusi kérdés újra meg újra. Ki tudja, hogy mi az igazság? Az Úr szolgája, választottja, küldötte, egyszülöttje tudja, hiszen Ő maga az Igazság.
Ésaiás úgy írja le az Úr Jézus szolgálatát, mintha olvasta volna az evangéliumokat. Időzzünk el bármelyik versnél egy kicsit, s fölragyog előttünk az a különleges mód, ahogy az Isten igazságát fölmutatta a Mester.
Csodáljuk, magasztaljuk Őt, az alázatos, gyengéd legnagyobbat! (HG)
Aranymondás: Ézsaiás 42:1

[A JELENLEGI SZÁM VASÁRNAPI ISKOLÁIHOZ]