Az elõzõ évek anyagát is elolvashatja.  Link az oldal alján.

. .    a júniusi és a júliusi anyag

 

A vasárnapi iskolai rovatot 2006 augusztusában megszüntettük. Magyarországon és Romániában az ITM kiadásában félévenként megjelenik egy 40 oldalas vasárnapi iskolai füzet, ami szeretettel ajánlunk olvasóinknak. Ebből a kiadványból készítettük mi is az elmúlt években a magyarázatokat. Gyülekezeteinkben nagyobb része megrendeli és használja is a vasárnapi iskolai oktatásban e füzeteket. Szeretettel ajánljuk olvasóinknak is, amennyiben megszerették ezeket a magyarázatokat, rendeljék meg az ITM kiadványait. Egy füzet ára nem több mint 3 dollár, amihely még a postaköltséget kell hozzászámolni.
Megrendelni a következő címeken lehet a vasárnapi iskolai füzeteket:
 

Magyarországon:

ITM Magyarország / 1068 Budapest / Benczúr u. 31 / Tel./Fax: (+36)-1-351-9495

 

Romániában:

ITM- Románia / Oradea (Nagyvárad) / Str. Albacului Nr. 12 / 3700 Románia / Tel.: (+40)-259-419950

A régi magyarázatokat újraolvasni itt lehet:

[2001-es vasárnapi iskolai anyagok]

[2002-es vasárnapi iskolai anyag]
[2003-as vasárnapi iskolai anyag]
[2004-es vasárnapi iskolai anyag]
2005-ös vasárnapi iskolai anyagok
2006-os vasárnapi iskolai anyagok

 

2006. június 4.

A Szentlélek kitöltetése – pünkösd

ApCsel 2:14-24, 32-36

 

Mivel a pünkösd ünnepe nem annyira népszerű a világ szemében, mint a karácsony vagy a húsvét, gyakran úgy tűnik, hogy mi, keresztyének sem tekintjük igazán fontosnak. Ám Isten pontosan ugyanolyan jelentősnek szánta, mint a Jézus születését és feltámadását felelevenítő ünnepeket, és – bár a világ semmit sem tud kezdeni a Szentlélek kitöltetésének évről évre megünnepelt évfordulójával – ő azt szeretné, ha mi is hozzá hasonlóan látnánk, és ennek függvényében ünnepelnénk.

Az ígéret beteljesedése (ApCsel 2:14-20)

Péter, aki valamivel korábban esküdözve és átkozódva tagadta meg Urát, Jézus Krisztust, most előlépett, és beszélni kezdett a hatalmas sokasághoz, amely összesereglett Jeruzsálemben a hetek, vagyis az első zsenge ünnepére. Többé nem volt félénk és szégyenlős tanítvány, hanem erős és bátor Krisztus-követő. A szívében végbement változást pünkösd ünnepe okozta: Péter megtelt Szentlélekkel.

A pünkösdi események igazi magyarázata az volt, hogy Isten kitöltötte övéire a Szentlelket. Minden pontosan úgy történt, ahogyan Jóel próféciája megjövendölte (Jóel 2:28-32), és ez a beteljesedett ígéret előíze volt annak, ami az utolsó napokban történik majd, közvetlenül Jézus Krisztus eljövetele előtt.

A kitöltetés előzménye (ApCsel 2:22-24, 32-35)

Zsidó hallgatósághoz szólva Péter megjegyezte, hogy a Messiás, akiről Dávid jövendölt, a Názáreti Jézus volt. Ennek a Jézusnak a keresztre feszítése nem véletlenül történt. Engesztelő halála Isten elhatározott tervének és döntésének a részét képezte. Más szavakkal: isteni szükségszerűség volt. Ám ez nem menti fel a felelősség alól azokat, akik a megfeszítést végrehajtották. Így az elsőrendű vádlottak maguk a zsidók voltak, de ugyanúgy a pogányok is vétkesnek számítottak, hiszen Jézus keresztrefeszítése tulajdonképpen az ő kezük által történt.

A kitöltetés célja (ApCsel 2:21, 36)

A Szentlélek kitöltetése azért történt, hogy aki segítségül hívja Jézus nevét, az üdvözüljön, hogy Jézus Úr és Krisztus legyen a megváltottak életében, és hogy a hívők ismertté tegyék a hitetlenek előtt a Jézusról szóló örömhírt.

A Szentlélek kitöltetése révén lehetővé vált, hogy Krisztus követői erővel, hatalommal és teljes bizonyossággal hirdessék a világban Isten Fiának az evangéliumát. Az Atya minket is képessé tesz erre Lelkének ereje által, ha készek vagyunk együttműködni vele a megváltás terjesztésében.

Aranymondat: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” – Ez 36:26-27

***

2006. június 11.

Kivezető út a kiábrándultságból

Lk 15:11-32

A bűn kiábrándultsághoz vezet (Lk 15:11-16)

A bűn nem válogat áldozatai között, sőt arra sincs tekintettel, hogy kit milyen mértékben károsít. Lehet az ember zsidó vagy pogány, gazdag vagy szegény, tanult vagy tanulatlan, szép vagy kevésbé vonzó – ha bűnben és Isten elleni lázadásban él, előbb vagy utóbb kiábrándító állapotba jut.

A kegyelem segít (Lk 15:17-24)

Ahogyan ez a példázatban bemutatott édesapa, úgy Isten is sóvárogva várja mindazok hozzáfordulását, akik még tőle távol élnek. Bár az ilyen emberek nem tartják méltónak magukat arra, hogy a Mindenható gyermekévé váljanak, ő, a Teremtő, mégis szeretettel várja őket. A mennyei Atyának ez a kegyelemmel teljes viszonyulása az egyetlen eszköz, amely kivezetheti a bűnösöket a kiábrándultságból. Vegyünk részt mi is ebben a csodálatos munkában úgy, hogy Istenhez segítjük az elveszetteket!

A haragnak nincs értelme (Lk 15:25-30)

Az idősebb fiú keserűségét és haragját végső soron az okozta, hogy apja szeretettel megbocsátott a testvérének. Természetesen ezért egy pillanatig sem kellett volna haragudnia, hiszen amikor valaki bocsánatot nyer, annak csak örülni lehet.

Isten egyformán szeret mindenkit, és egy embert sem akar kizárni a mennyből. Ezért jóindulatot tanúsít mindazok iránt, akik hozzá fordulnak bűneikkel. Értelmetlenül cselekszünk, ha haragot táplálunk a szívünkben, miközben Isten a kegyelmét árasztja embertársainkra.

Megbocsátásra van szükség (Lk 15:31-32)

Haragos szívvel mi sem tudunk örülni mások örömének. Ahhoz, hogy felszabaduljunk az örömre, előbb meg kell bocsátanunk. Ha képtelennek érezzük magunkat erre a cselekedetre, gondoljunk az Isten ellen elkövetett vétkeink sokaságára! Minden bűnünk mérhetetlen fájdalmat és keserűséget okozott neki, ő mégis készségesen megbocsátott nekünk, amikor hozzá fordultunk.

Aranymondat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." – Mt 11:28

***

2006. június 18.

Helyes hozzáállás

Lk 16:1-13

 

Közeleg a számadás (Lk 16:1-2)

Ez a parabola a sáfárságról szólt, azon túl pedig az anyagi javak helyes kezeléséről és Isten országáról. Mindezzel a Mester azt kívánta megtanítani követőinek, hogy pénzüket és minden gazdagságukat Isten országának a céljaira kell felhasználniuk.

A sáfár egy olyan személy, aki megbízatást kapott más emberek tulajdonának a kezelésére. Jézus tanítványai olyanok voltak, mint a sáfárok. Isten országának az építésén kellett dolgozniuk, és a Mester elvárta tőlük, hogy felelősségteljesen és bölcsen tevékenykedjenek.

Egy okos megoldás (Lk 16:3-8a)

Miért helyeselte Jézus a sáfár tisztességtelen eljárását? Dicsérete nem a csalárdságra vonatkozott, hanem a tisztségéből elbocsátott szolga példás helyzetfelmérő képességére, figyelmes előrelátására és határozott cselekvésére. A megbízhatatlanná vált sáfár a jövőbe tekintett, és megtette, amit még tehetett azért, hogy gondoskodjon önmagáról.

Jézus.arra oktatta követőit, hogy használják fel az anyagi javakat jövőbeli lelki áldások biztosítására.

A bölcs tanítvány (Lk 16:8b-13)

Ahol van a kincsünk, ott lesz a szívünk is. Ezért Jézus tanítása az anyagi javakhoz való helyes hozzáállásról most nekünk szól. Ragadjuk meg a lehetőséget, és határozzuk el, hogy anyagi javainkat ezentúl csakis mennyei kincsek gyűjtésére használjuk! Ha így cselekszünk, Isten bölcs, hűséges és lelkiismeretes sáfárainak bizonyulunk, akikre örömmel rábízza majd azt a dicsőséges gazdagságot, amiért fáradunk, és amihez semmi sem hasonlítható ezen a földön.

Aranymondat: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az." – Lk 16:10

***

2006. június 25.

A valódi igazság

Lk 16:14-16, 19-31

Isten perspektívájából az ember önigazsága ostobaság és veszedelmet előidéző tévedés. Aki önigazultságban él, becsapja önmagát. De aki átadja az életét Jézus Krisztusnak, és üdvösségét illetően egyedül benne bízik, azt Isten ugyanolyan igaznak tekinti, mint egyszülött Fiát, és halála után örök élettel ajándékozza meg.

Isten – a szívek ismerője (Lk 16:14-15)

Külsőképpen a vallási vezetők szelíd, kegyes embereknek tűntek. A megtévesztő külső mögött azonban kapzsiság rejtőzött, amit ügyesen álcáztak az emberek előtt, Isten előtt viszont nyilvánvaló volt. Isten szemében ma is nyilvánvaló minden egyes hamisság. Őt sohasem tévesztik meg a külsőségek. Lehet, hogy nem fedi fel azonnal valakinek a hamisságát, de mivel ő a szívek ismerője, világosan látja a bűnt, és utálatosnak tartja azt.

A cél Isten országa (Lk 16:16)

Keresztelő János idejétől egy új korszak kezdődött: Isten országa hirdetésének a korszaka. Más szavakkal: az evangélium és a megváltás időszaka. Ennek a beindulásától kezdve minden embernek szól a meghívás, hogy fogadja el a Jézus Krisztusban felkínált üdvösséget, és törekedjen minden erejével a menny felé.

Egy elkerülhetetlen esemény (Lk 16:19-23)

Gazdagnak lenni nem egyenlő azzal, hogy valaki igaz, és Isten nem annak a függvényében dönti el, ki kerül a mennybe, és ki megy a pokolba, hogy milyen gazdag emberről van szó. Nem arra kell törekednünk, amíg élünk, hogy minél gazdagabbak legyünk, hanem, hogy bármikor felkészülve léphessük át a menny küszöbét.

A valódi megigazulás jutalma és hiánya (Lk 16:24-31)

A gazdag ember nem azért jutott a pokolba, mert gazdag volt, Lázár pedig nem azért üdvözült, mert szegény emberként élt. Az üdvösség alapja a Jézus Krisztusba vetett hit, és az emberek azért kerülnek ítélet alá, mert megtagadják, hogy higgyenek benne.

Jézus Krisztus feltámadt a halálból, mégsem hisznek benne az emberek, és nem akarnak megtérni bűneikből. Ha mi már felismertük benne a valódi megigazulás, a megváltás és az üdvösség egyedüli biztosítóját, segítsünk másoknak is bejutni Isten országába, amíg nem késő!

Aranymondat: „Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap." – Mt 13:43a

***

2006. július 2.

Isten országának az eljövetele

Lukács 17:20-37

 

Jézus igehirdetéseinek jelentős részében Isten országa áll a középpontban. Sem a farizeusok, sem a tanítványok nem értették teljesen Isten országát és annak jelentőségét.

Közöttetek van (20-21)

Isten országa nem olyan királyság, amelyre rá lehet mutatni, hogy itt vagy ott van. A Teremtő tér és idő fölött álló birodalma „itt és most” jelenlevő ország, így már ott volt Jézus hallgatói között az ő tettein és szavain keresztül. Amerre Jézus járt, ott mindenütt megjelent Isten országa.

Még sincs itt (22-25)

Isten országa itt van köztünk, még sincs itt, mivel Jézus Krisztus visszajövetelével teljesedik ki igazán. Nincs okunk semmilyen aggodalomra, ha erre a kettőségre gondolunk. Ehelyett inkább arra kell összpontosítanunk, hogy kitartással és tiszta szívvel várjuk Isten országát, amelynek most a polgárai lehetünk, akkor pedig a lakóivá válunk!

Váratlan érkezés (26-29)

Az ige nyíltan beszél Jézus visszatéréséről, és azt is elmondja, hogy ez a bekövetkező esemény ugyanolyan bizonyos, mint az özönvíz eljövetele és Sodoma elpusztulása. Az emberek mégis nyugodtan élik az életüket, és nem törődnek Jézus visszajövetelének a közeledtével. Közömbösségüket látva vizsgáljuk meg a szívünk felkészültségét Jézus fogadására, és bátorítsuk a körülöttünk élőket, hogy miközben a jövőre készülnek, lépjenek be Isten országába még ma!

Végső kiteljesedés (30-37)

Isten országába csak olyanok lépnek majd be, akik megtérnek és újjászületnek a Jézus Krisztusba vetett hit alapján, és így felkészülnek királyságának a fogadására és végső kiteljesedésére.

Aranymondat: 2 Péter 3:14

***

2006. július 9.

Akadályok az üdvösség útján

Lukács 18:9-14, 18-30

 

Igetanulmányunk az önigazultságot és a gazdagsághoz való ragaszkodást mutatja be, amelyek hatalmas és szinte kikerülhetetlennek tűnő akadályok az üdvösséghez vezető úton.

 

Az önigazultság veszélye (9-12)

Ha nem vigyázunk, hogy mindig Isten mércéjéhez szabjuk az életünket, a mi szívünkben is könnyen tanyát ver az önigazultság, az önelégedettség, az önhittség, az önteltség és a fölényeskedés.

Az őszinte bűnbánat eredménye (13-14)

A vagyon visszatartó hatalma (18-23)

A Tízparancsolat megtartása által ma sem juthat üdvösséghez senki. Ám Jézus követése ezt is magában foglalja. Ezért aki örök életre vágyik, és Krisztus valódi követőjeként kíván élni, annak pontosan úgy győzelmet kell aratnia a vagyongyűjtés kísértése fölött, mint ahogyan a gazdag ifjúnak is kellett volna. Vállaljuk ezt örömmel, hogy kincsünk legyen a mennyben!

Az üdvösség nagy lehetősége (24-30)

A továbbiakban Jézus egy szemléletes példával támasztja alá, mekkora akadályt képezhet a gazdagság az örök élet elnyerésében. Ennek fényében úgy tűnik, hogy a gazdagoknak egyenesen lehetetlen bejutniuk Isten országába. Jézus azonban kijelentette, hogy „ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges."

Aranymondat: Lukács 18:29-30

***

2006. július 16.

Jézushoz vezető lépések

Lukács 18:35-19:10

 

Ha cél nélkül indulunk útnak, nem jutunk sehova, és hiába vannak nagyszerű terveink, ha nem járjuk végig az elérésükhöz vezető utat. Aki találkozni akar az Isten Fiával, és örök életet kíván nyerni, annak ki kell tartania a célkitűzése mellett, és teljesítenie kell a megvalósulásához szükséges feltételeket.

Hitből fakadó közeledés (35-41)

Jézusról hallva a jerikói vak azonnal felismerte az előtte álló hatalmas lehetőséget, amit semmiképpen sem hagyhatott ki, hiszen tudta, hogy maga a Messiás halad el a közelében. Ezért máris kiáltozni kezdett, és arra kérte Jézust, Dávidnak a Fiát, hogy könyörüljön rajta. Imája rövid volt, célra törő és hittel teljes. Tanuljuk meg ebből a sokatmondó példából, hogy Jézus nagyra értékeli a feléje történő, hitből fakadó közeledést, és készségesen meghallgatja a tőle segítséget kérő ember kiáltását!

Gyógyulás ajándékba (Lk 18:42-43)

Egy őszinte érdeklődő (Lk 19:1-5)

Jézus valószínűleg sohasem találkozott korábban Zákeussal, mégis név szerint ismerte, és mindent tudott róla. Mindentudásának köszönhetően ő minket is tökéletesen ismer, és látja a szívünk és a lelkünk őszinteségét, amikor őt keressük.

Engedelmesség és üdvösség (6-10)

Zákeus engedelmeskedett Jézusnak, leszállt a fáról, és örömmel befogadta a Messiást a házába. Az üdvösségre jutás radikális változást eredményezett életében. Anyagi javainak a felét szétosztja a szegények között, és négyszeresen fizet vissza minden pénzt, amit tisztességtelenül szerzett. Zákeust most már nem a kapzsiság, hanem a szeretet irányítja.

Aranymondat: Lukács 19:9-10

***

2006. július 23.

Tevékeny várakozás

Lukács 19:11-27

 

A követelmény: hűség (11-14)

Mi, akik közvetlenül Jézus Krisztus második eljövetele előtt élünk, ugyanúgy felelősséggel tartozunk azért, hogy kamatoztassuk adottságainkat és értékeinket, amelyeket Isten ránk bízott, ahogyan a példázatban szereplő szolgák felelősséggel tartoztak. Határozzuk el, hogy eleget teszünk feladatunknak, és hűségesek leszünk a munkavégzésben!

A hűség jutalmat nyer (15-19)

Második eljövetelekor Jézus számon kéri tőlünk a tetteinket. Ennek következtében, amennyiben neki tetszően éltünk és munkálkodtunk, ő velünk is elégedett lesz, mi pedig kimondhatatlan örömet érzünk majd mennyei jutalmunkat látva.

A hűtlenség nem kívánatos (20-23)

Isten ma Krisztus minden egyes követőjének felajánl legalább egy szolgálati lehetőséget, és természetesen a munkavégzéshez szükséges képességeket is megadja. Amennyiben tényleg úgy látjuk Istent, mint egy szerető Urat, megteszünk mindent, amit csak tudunk azért, hogy engedelmeskedjünk megbízásának.

A hűtlenség költséges (24-27)

Végső soron mindössze két lehetőség közül választhatunk. Amennyiben elutasítjuk a Jézus Krisztusba vetett hitet, minden idők legborzalmasabb büntetésével kell szembenéznünk: örökre el leszünk választva Istentől. Ha elfogadjuk Jézus Krisztust életünk Urának és Megváltójának, minden idők legnagyobb jutalma vár ránk: örök élet Isten jelenlétében.

Aranymondat: Zsid 10:37

***

2006. július 30.

A hitetlenség veszélye

Lukács 20:9-19

 

Lázadás Isten hatalma ellen (9-12)

A példázatban szereplő ember a valóságban magát Istent szemlélteti, a szőlő Izráel népét illusztrálja, a szőlőmunkások a nemzet vallási vezetőit mutatják be, a tulajdonos szolgái pedig Isten prófétáit reprezentálják. Isten szolgái arra törekedtek, hogy Izráel népét bűnbánatra és hitre indítsák. Izráel vezetői azonban szüntelen üldözték a prófétákat. Rendes körülmények között az lett volna a feladatuk, hogy gondozzák és táplálják a rájuk bízott lelkeket, ám őket inkább az Isten tekintélye elleni lázadás jellemezte és vezette.

Elutasítás Isten Fiával szemben (13-15a)

Isten döntését a szeretet motiválta és a vágy, hogy aki csak hinni fog Jézus Krisztusban, és elfogadja őt élete Urának és Megváltójának, azt örök élettel ajándékozhassa meg. Ezért amikor Jézus elmondta a gonosz szőlőművesek példázatát, a mentegetőzések mind érvénytelenné váltak. Abban a pillanatban az Isten Fia által megszólított generációnak alkalma adódott arra, hogy higgyen a Messiásban vagy elutasítsa őt – és döntésének örök érvényű következményei voltak.

Isten elkerülhetetlen ítélete (15b-19)

Jézus ítéletet hirdető beszéde, amely a személyét és tanítását elutasító zsidókhoz szólt, nem kötődött ahhoz a helyhez és időponthoz, amelyben elhangzott. Bár pontosan vonatkozott hallgatóira, akik földi élete utolsó napjaiban követték és figyelték a tanítását, közlendője ma is aktuális. Akik hitetlenül viszonyulnak Jézushoz, és elutasítják őt, Isten ítéletében részesülnek.

Aranymondat: János 5:24

[2001-es vasárnapi iskolai anyagok]

[2002-es vasárnapi iskolai anyag]
[2003-as vasárnapi iskolai anyag]
[2004-es vasárnapi iskolai anyag]
2005-ös vasárnapi iskolai anyagok
2006-os vasárnapi iskolai anyagok

Vissza a honlaphoz 

Észrevétele E-m

Evangéliumi Hírnök Internet ©1998,1999,2000,2001,2002,2003,2004,2005