Az elõzõ évek anyagát is elolvashatja.  Link az oldal alján.

. .    korábbi vasárnapi iskolai anyagok - (2005)

 

A vasárnapi iskolai anyagunk csak egy része az ITM által kiadott vasárnapi iskolai füzeteknek, melyeket meg lehet vásárolni.

 

A hívõ élet lényeges eleme Isten Igéjének tanulmányozása, egyrészt az ismeretek gyarapítása céljából, másrészt a kinyilatkoztatott igazságok alkalmazása céljából. Sok gyülekezetben ismert már a Gyülekezeti Bibliaiskola, más néven Minden Korosztály Bibliaiskolája vagy ITM (International Teaching Ministry), amely a bibliatanulmányozáshoz próbál segédeszközöket adni a testvériség kezébe Magyarországon, Erdélyben, sõt a tengerentúl is!

      Az ITM 1996-ban kezdte el mûködését a magyar baptista testvérek között. Öt korosztálynak ad ki bibliatanulmányozási füzeteket, félévenként, külön a bibliaóra vezetõknek (tanítóknak), külön a résztvevõknek. Vannak gyülekezetek, ahol kisebb csoportokban, korosztályok szerint tanulmányozzák a Bibliát, máshol az egész gyülekezet tart közös bibliaórát a hétköznap esti, vagy a vasárnap délelõtti összejövetelen.

      Az ITM által kiadott leckékhez a forrásanyag a Déli Baptista Szövetség által Nashville-ben kiadott Life and Work, illetve a felnõtt anyaghoz az Explore the Bible sorozat. Ezeket a leckéket fordítóink magyarra fordítják, szerkesztõink pedig átdolgozzák, hogy a magyar kultúrának, közegnek jobban megfeleljen. Vannak olyan leckék is, amelyeket úgy át kell dolgoznunk, hogy akár nyolcvan százalékban is eltérnek az eredetitõl. Az átdolgozások során az a vezérelvünk, hogy minél jobb minõségû, a mi gyülekezeteinkben jól használható bibliatanulmányozási anyagot biztosítsunk gyülekezeteinknek.

      Mind a Magyarországi Baptista Egyházzal, mind Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségével nagyon jó a kapcsolatunk. A jó együttmûködés jele az is, hogy leckéink alapigéje és témája megtalálható az Áhítat és a Bibliaolvasó Vezérfonal lapjain.

      Az igemagyarázatokat az ITM által kiadott füzetekben jelentetjük meg. Mivel a bibliatanulmányozás három fõ részt tartalmaz, a megfigyelést, az értelmezést és az alkalmazást, szeretnénk helyet biztosítani e három területnek minden egyes lecke anyagában (két-három oldal).

Ezúton is köszönetet mondunk az imában való támogatásért és reméljük, hogy mind a tanítók és bibliaóra vezetõk, mind a résztvevõk hasznosnak és lelki növekedést serkentõnek találják ezeket az anyagokat.

      Örülünk annak, hogy az utóbbi hónapokban az Evangéliumi Hírnök is ezeket a magyarázatokat használja - kivonatosan, rövidítve - Vasárnapi Iskolai rovatában; sõt, hogy néhány amerikai magyar gyülekezet a bibliatanulmányozó füzeteinket is használja rendszeresen.

      A tengerentúliak számára egy félévre szóló füzet ára egy dollár, plusz postázási költségek. Szívesen megküldjük e füzeteket akár egyéni, akár gyülekezeti megrendelõknek. A kapcsolatfelvétel, vagy a megrendelés elõsegítésére leírjuk címünket:

Magyarországon:

ITM Magyarország

1068 Budapest

Benczúr u. 31

Tel./Fax: (+36)-1-351-9495

E-mail: ITMHu@elender.hu 

 

Romániában:

ITM- Románia

Oradea (Nagyvárad)

Str. Albacului Nr. 12

3700 Románia

Tel.: (+40)-259-419950

Fax.: (+40)-259-410854

E-mail: itm@rdsor.ro 

Testvéri szeretettel,

                     Giorgiov Adrián

---

2005. január 2.

Társak az evangélium hirdetésében

Filippi 1:1-19

 

A tanítás célja: A résztvevők fogjanak össze, és együtt munkálkodva segítsék az evangélium terjedését.

Társa vagy-e valakinek az evangélium hirdetésében? Vagy sok keresztyénhez hasonlóan te is inkább másoktól függetlenül tevékenykedsz az Úr szolgálatában? A gyülekezet, Krisztus teste különböző részeinek a képeként, az egyes tagok közreműködésének a fontosságát hangsúlyozza. Isten azt akarja, hogy övéi egymás társai legyenek az evangélium hirdetésében. Elfogadjuk-e Alkotónk életünkre vonatkozó tervét?

 

Találj társakat! (Fil 1:1-8)

Pál gyakran kezdi leveleit üdvözlő, dicsérő és ajánló szavakkal. Ez alól a Filippi levél sem kivétel. Köszöntésében a testvéreket munkatársainak nevezi és tekinti. Miért fontos, hogy társakkal együttműködve munkálkodjunk az evangélium terjesztésén? Milyen előnyei vannak a csoportosan végzett szolgálatnak?

Törődj a társaiddal! (9-11)

Pál apostolnak a filippi hívők iránt érzett szeretete és törődése főként abban nyilvánult meg, hogy imádkozott értük.

Örülj együtt a társaiddal! (12-19)

Istennél nincsenek balesetek. Ahelyett, hogy Pál szolgálata leszűkült volna, mert bebörtönözték, inkább nagyobb tért nyert az evangélium. Ennek köszönhetően a megváltás jó híre eljutott a Pál őrzésére kirendelt összes római katonához.

Hogyan hatott Pál fogsága hittestvérei többségére (14)?

Pál őszintén örült az evangélium terjedésének, mert nem munkatársainak az indítékaira összpontosított! Azt tartotta fontosnak, hogy valamennyien ugyanazt az evangéliumot hirdették.

Aranymondat: 2 Timóteus 4:2

***

2005. január 9.

Krisztus B az élet értelme

Filippi 1:20-30

Központi bibliai igazság: A keresztyének életében Krisztus a középpont, ezért az igazi hívő nem fél a haláltól, önzetlenség jellemzi, és kész vállalni a szenvedést hitéért.

A tanítás célja: A résztvevők engedjék át életük teljes irányítását az Úr Jézus Krisztusnak, hogy benne célt és értelmet nyerjen a létük.

Miért élek? Mi az életem célja és értelme? Ezeket a kérdéseket minden ember fölteszi B egyesek korábban, mások csak később. A válaszok nagyon különbözőek lehetnek, attól függően, hogy kinek milyen az értékrendszere. Van, aki a családját tartja legértékesebbnek, és abban látja élete értelmét, más a pénzszerzést vagy a karrierépítést tűzi ki élete legfőbb céljául. Létezik olyan ember is, aki szenvedők és rászorulók megsegítéséért él, vagy arra törekszik, hogy a környezetére hatva legalább egy kicsit jobbá tegye a világot. Igen kevesen vannak azonban, akik engedik, hogy életüknek a teremtő Isten adjon valódi célt és értelmet. Ezt tulajdonképpen nem is képes megtenni más, csak az újjászületett ember, mert az élet igazi értelme Jézus Krisztusban található.

Krisztusi életszemlélet (1:20-21)

Ez a két igevers Pál apostol életfilozófiáját tárja elénk dióhéjban. A 21. vers a Biblia egyik legszebb és legjelentősebb vallomását írja le. Az első fele arról tesz bizonyságot, hogy Pál életében Jézus Krisztus foglalta el a központi helyet. Minden más az Úrral kialakított kapcsolatától függött. Miért látta nyereségnek az apostol a halált? Pálnak a halál nem valami sötét folyosó volt, ahol minden földi kincs hirtelen semmivé lesz, hanem drága átmeneti állapot, eltakart út, amely a fénybe vezet! A ` meghalás@ szó Pál apostol kijelentésében nem a halál állapotára utalt, hanem a halál vállalására, mint cselekedetre. Ő egyiktől sem félt, mert Krisztusban volt, és tudta, hogy élete értelme a földi létből való eltávozáskor teljesedik ki igazán.

Krisztusi önzetlenség (22-26)

Honnan tudta Pál, hogy életben marad? Valószínűleg annyira az Úr közelében élt, hogy a Szentlélek képes volt közölni vele ezt az ismeretet.

Krisztusi bátorítás (27-30)

Pál azt kívánta, hogy a filippi hívők ne tartsák véletlennek a Krisztusért való szenvedést, se isteni büntetésnek. Ennek érdekében úgy beszélt róla, mint kiváltságról, amely nem más, mint Isten kegyelmének és jóindulatának a jele.

Összefoglalás:

- Akinek az élet Krisztus, az nem fél a haláltól, azt önzetlenség jellemzi és kész vállalni a szenvedést is Uráért.

Aranymondat: Filippi 1:21

***

2005. január 16.

Egység Krisztus szolgálatában

Filippi 2:1-11

Központi bibliai igazság: A hívők krisztusi szeretetből, alázatból és önzetlenségből eredő szolgálata a gyülekezet egységét segíti elő.

A tanítás célja: A résztvevők szolgáljanak egymásnak szeretettel, alázattal és önzetlenül, hogy az egység munkálói legyenek a gyülekezetben.

Az egység az egészséges kapcsolatok és közösségek alapvető alkotóeleme, így Krisztus gyülekezetének is egyik legfontosabb tartozéka. Ha az egység hiányzik, működésképtelenné válik a közösség, és az egyház esetében ez oda vezet, hogy Isten dicsőítése helyett, szégyent hoz az Úr nevére. Mennyei Atyánk vágya az, hogy mi, akik megváltott gyermekeinek valljuk magunkat, Jézus példáját követve viszonyuljunk egymáshoz és szolgáljunk egymásnak. Amennyiben így cselekszünk, gondolataink, tetteink és a szavaink Krisztus magasztalását, valamint a gyülekezeti egység megvalósulását segítik elő.

Törekedj egységre! (1-2)

A ` ha@ itt nem a kétség szava, hanem az érvelésé, tehát fordítható ` mivel@ -nek is.

Légy önzetlen! (3-4)

Az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló büszkeség az Isten előtti alázat hiányát jelzi.

Az önző magatartás kétség nélkül testies, és nem a Lélektől ered. Bűn önmagunk körül forogni.

Kövesd Jézus példáját! (5-8)

Jézus Krisztus három jellemvonása ezekben a versekben: önzetlenség, alázat és szolgálatkészség.

Összpontosíts Krisztusra! (9-11)

Mivel Krisztus megalázta magát, az Atya felmagasztalta őt. Mivel Krisztus nem keresett magának nevet, Isten olyan nevet ajándékozott neki, amely nagyobb minden névnél. Mivel Krisztus meghajtotta térdeit, hogy szolgáljon az embereknek, Isten elvárja, hogy minden térd meghajoljon előtte.

Összefoglalás:

- Az egységre való törekvés a hívők egymás felé végzett szolgálatában valósul meg.

- Az alázat és az önzetlenség az egység legfőbb építője.

- Jézus példát mutatott az alázat, az önzetlenség és a szolgálatkészség terén, hogy példáját követve minden hívő a gyülekezeti egység előmozdítója legyen.

- Aki Jézusra összpontosítva szolgál embertársainak, jutalmat nyer Istentől.

Aranymondat: Filippi 2:1-2

***

2005. január 23.

Krisztusi magatartás

Filippi 2:12-30

Központi bibliai igazság: A keresztyének azzal bizonyítják Krisztus iránti elkötelezettségüket, hogy hozzá méltóan élnek.

A tanítás célja: A résztvevők sajátítsák el Jézus Krisztus jellemvonásait, hogy hozzá hasonlóan viselkedjenek minden helyzetben.

Amíg jól megy valakinek a sora, addig sokan a barátjának mondják magukat. Akkor dől csak el, hogy ki igazi barát, amikor szükséghelyzet áll be, és cselekedni, áldozni kell. Ilyen esetben kevésnek bizonyulnak a szavak: a szeretetnek és a ragaszkodásnak tettekben kell megnyilvánulnia.

 

Megváltottakhoz illő magatartás (12-18)

Ez az igeszakasz konkrét tanítást ad arról, hogyan valósítsuk meg Isten akaratát mindennapi életünkben. Feddhetetlenül és tisztán élni, fényleni, utat mutatni nehéz, de segít az Úr (13).

 

Krisztus érdekeit szolgáló magatartás (19-24)

Jézus után Isten választott szolgái is példát mutattak a krisztusi magatartás megélésében. Timóteus ritka drágakőként emelkedett ki az önmaguk körül forgó emberek sorából.

Krisztus iránti elkötelezettség (25-30)

Epafroditosz a Krisztus iránti elkötelezettség példaképe. Nevének jelentése: ` elragadó@ ! Alázatosan szolgált Pálnak, kockára tette az életét Krisztusért.

Összefoglalás:

- Jézus Krisztus vágya az, hogy a hívők megváltottakhoz illően gondolkodjanak, beszéljenek és viselkedjenek a hétköznapi életben.

- Isten elvárja gyermekeitől, hogy szégyenfolt nélküli életvitelükkel (is) bizonyságot tegyenek Krisztusról a világnak.

- Jézus Krisztus azt kívánja, hogy követői önzetlenül éljenek, és készek legyenek az életüket is feláldozni érte, ha ezt kéri tőlük.

Aranymondat: Filippi 2:12

***

2005. január 31.

Krisztus B a legnagyobb nyereség

Filippi 3:1-11

Központi bibliai igazság: Jézus Krisztus a legnagyobb érték az életben. Érte érdemes lemondani bármiről.

A tanítás célja: A résztvevők tekintsék Jézust életük legnagyobb nyereségének, és merjenek lemondani érte bármiről.

Ha körülnézünk világunkban, könnyen észrevesszük, hogy társadalmunk egyre anyagiasabb beállítottságú, és mind nagyobb hangsúlyt helyez a pénzügyi nyereségre. Korunk értékrendszere annyira felborult, hogy az erkölcsi és a vallási értékek már alig számítanak B az részesül tiszteletben és elismerésben, aki ügyesen forgatja magát, és gyors ütemben gyarapítja vagyonát, bármilyen kompromisszum árán is. Az ilyen embernek nem sokat ér Jézus Krisztus. Valószínűleg eszébe sem jut nyereségnek tekinteni őt. Igetanulmányunk úgy mutatja be Isten Fiát, mint a legnagyobb nyereséget, amelyet megszerezhet az ember földi élete folyamán. A kérdés az, hogy mi mennyire értékeljük, és mekkora nyereségnek tekintjük őt.

Öröm Krisztusban (3:1)

A testben való bizakodás veszélyének leírása előtt Pál apostol örvendező lelkületre buzdította a filippi keresztyéneket. Az ` örülni@ kifejezés többször is előfordul a levélben. Pálhoz hasonlóan Isten minden gyermekének meg kell tanulnia, hogy az Úrban még akkor is lehet örvendezni, amikor a külső körülmények az örvendezés ellen szólnak. Ennek egyik legfőbb bizonyítéka az, hogy Pál börtönből írta a filippieknek, hogy örüljenek.

Földi értékek (2-6)

Kijelölt igeszakaszunk első versében Pál háromféle embercsoporttól óvja a filippieket. Mindhárom kifejezés (kutyák, gonosz munkások, megmetéltek) az embereknek ugyanarra a közösségére vonatkozik, a hamis tanítókra, akik arra törekedtek, hogy a keresztyéneket a júdaizmus törvénye alá helyezzék.

Milyen földi értékekben bíznak ma az emberek Jézus Krisztus helyett?

A legértékesebb kincs (7-11)

A 7. versben Pál egyik oldalra helyezi az előző versekben említett értékeket, amelyeket valamikor nyereségnek tekintett, és a másik oldalra egyetlen szó kerül: Krisztus. Földi érdemei semmit sem érnek azzal a kinccsel összehasonlítva, amit Jézus Krisztusban talált. Ameddig saját kincseiben bízott, nem menekülhetett meg. Amikor megmenekült, semmit sem jelentettek többé neki a régi értékek, mert megismerte a legértékesebb kincset, a legnagyobb nyereséget.

Összefoglalás:

- Krisztus megváltottainak kellemetlen életkörülmények között is megvan az okuk arra, hogy örüljenek az Úrban.

- A Krisztus nélkül élő emberek földi érdemeikben bíznak, de azok nem nyújtanak megváltást.

- Krisztus a legnagyobb nyereség az életben. Az ő ismerete megváltást szerez, ezért érte érdemes lemondani bármiről.

Aranymondat: Filippi 3:7

***

2005. február 6.

Fuss egyenest a cél felé!

Alapige: Fil 3:12-21

Központi bibliai igazság: A keresztyének legfõbb feladata, hogy kitartással és példás élettel igyekezzenek a menny felé.

      A világ minden táján emberek milliói kísérték figyelemmel a fél évvel ezelõtt megrendezett athéni olimpiát. Az elkápráztató sportjátékok, a versenyzõk között lezajlott küzdelmek és az újabbnál újabb rekorderedmények felejthetetlen élményt nyújtottak minden nézõnek. Ugyanakkor néhány hasznos tanulságot is levonhattunk az olimpiai játékok láttán. Megtanulhattuk például, hogy a kudarc ellenére is érdemes tovább menni, felállni, és újra kezdeni azt, amit egyszer elrontottunk. A kitartás az élet egyik legfontosabb eleme. De ahhoz, hogy kitartással tudjunk haladni a kijelölt pályán, fontos, hogy magunk elõtt lássuk a célt, ami lelkesít, ami erõt ad, ami bátorít. Igetanulmányunk a céltudatosságot kívánja erõsíteni bennünk, keresztyénekben, és azt szándékszik kimunkálni a szívünkben, hogy figyelmünket a mennyre összpontosítva haladjunk életutunkon.

Kitartó futás (3:12-14)

Noha Pál lelki óriás volt a filippi keresztyének szemében, tudatosítani akarta bennük, hogy még nem érte el a 10. versben felsorolt célokat, vagyis a megszentelõdés végsõ állomását. Igaz, hogy sok lelki harcot megnyert és rengeteget növekedett megtérése óta, de nyíltan bevallotta, hogy még nem tökéletes (12), még nem hasonlít teljesen Krisztusra.

Példás élet (3:15-19)

A 15. versben szereplõ tökéletes jelzõ a lelki felnõttkorra, a lelki érettségre utal. Mindazoknak, akik érettek, osztozniuk kell Pál készségében, hogy szenvedjenek és meghaljanak Krisztusért, valamint, hogy bevessék minden erejüket az Úr Jézus hasonlóságára való törekvésben. Ez a keresztyén hit érett szemlélete.

      Pál apostol a hamis tanítók három ismertetõjelét mutatja be e sorokon. Elõször is: a hasuk az istenük, vagyis testi vágyaik kielégítésére törekszenek, és ez megnyilvánul falánkságukban. Másodszor: azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk. Ahelyett, hogy Istent dicsõítenék, önmaguknak tömjéneznek. Az irónia abban áll, hogy arra büszkék, amit szégyellniük kellene. Harmadszor: földi dolgokkal törõdnek, földi dolgokkal akarnak érdemeket szerezni Istennél

Dicsõséges cél (3:20-21)

Összefoglalás:

- A hívõ élet olyan, mint egy versenyfutás. Kitartásra van szükség ahhoz, hogy célba érjünk.

- A hit útján járóknak lelki érettségre és példás életvitelre kell törekedniük, hogy követhessék õket a fiatalabb keresztyének.

- Akik kitartással futnak a cél felé, egy napon átlépnek a mennyei dicsõségbe.

Aranymondat: Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Fil 3:12

***

2005. február 13.

Kövesd az egészséges tanítást!

Alapige: Fil 4:1-9

 

Aki a Biblia tanítása szerint él, megtapasztalja Isten közelségét és békéjét a hétköznapokban.

Ha valamikor léteztek tanítások, napjainkban bõséggel. Szinte már lehetetlenség eligazodni a sokféle tanítás, a különbözõ ideológiák és tantételek között. Gyakran még az iskolák megválasztása is komoly nehézséget okoz. De az ember nemcsak iskolában tanul. Nagy hatással van életünkre a család, ahol felnövünk, a közösség, amelyben hétköznapjainkat töltjük, a tömegtájékoztatási eszközök különféle mûsorai, sõt a gyülekezet is. Mindezek által elméletek és tanítások egész sora jut el hozzánk, és nekünk döntenünk kell, hogy melyek jók, hasznosak vagy építõek az életünkre nézve, és melyek méltatlanok arra, hogy megfogadjuk, elsajátítsuk õket. Isten igéje ma olyan tanításokat tár elénk, amelyeket érdemes követnünk. Ha így cselekszünk, mennyei Atyánk áldó keze lesz az életünkön.

Maradj meg az Úrban! (4:1-3)

Az ezért tehát bevezetõ a harmadik részben leírtakra utal, nevezetesen a filippi hívõk megszentelõdésére és megdicsõülésére. Ahhoz, hogy ezeket elérjék, eleget kell tenniük annak a fontos feltételnek, hogy megmaradnak az Úrban.

Örülj és bízz az Úrban! (4:4-7)

Nem számít, milyen sötétek az életkörülmények, a keresztyén mindig örülhet az Úrban. Pál apostol üldözés, rabság és halálos fenyegetés között is tudott örülni.

A 6. és 7. versben a Biblia egyik leghasznosabb tanítása áll elõttünk. Pál megoldást ajánl itt az aggodalomra.

Vigyázz a tetteidre! (4:8-9)

Összefoglalás:

- Isten gyermekei nehéz körülmények között is megmaradnak az Úrban, egyetértésre törekszenek és segítenek egymásnak.

- Aki megtanul örülni az Úrban, és aggodalom helyett mindig bizalommal elmondja neki a szükségeit, az átéli Isten természetfölötti békességét.

- Mivel tetteinket a gondolkodásunk határozza meg, fontos, hogy Isten gyermekeiként jó gondolatokat forgassunk az elménkben.

Aranymondat: Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírû, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Fil 4:8

***

2005. február 20.

Kölcsönös törõdés

Alapige: Fil 4:10-23

 

Központi bibliai igazság: Isten bõséges jutalomban részesíti övéit, akik meglátják mások szükségeit, és hozzájárulnak azok betöltéséhez.

      Törõdni másokkal annyi, mint meglátni szükségeiket, és lépéseket tenni azok betöltése érdekében. Napjainkban egyre kevesebb emberre jellemzõ az efféle tettrekészség. Szinte mindenki csak a maga ügyeivel és bajaival foglalkozik, így nem ér rá észrevenni sem a környezetében levõ szûkölködõket. Isten teljesen más. Õ szemmel tartja szükségeinket minden pillanatban, és gondoskodik is azokról. Ugyanakkor azt szeretné, hogy mi is hasonló önzetlenséggel tekintsünk egymásra, és legyünk készek segíteni, amikor látjuk, hogy valamelyikünk bajban van. Igetanulmányunk során olyan keresztyéneket ismerhetünk meg, akikrõl nyugodtan példát vehetünk a másokkal való törõdés tekintetében. Bátorításként azt is megtanulhatjuk, hogy az Úr gazdagon megáldja másokkal törõdõ gyermekeit B tehát nincs okunk vonakodni vagy fukarkodni, amikor bõkezûen adakozhatunk.

Segítség a szükségben (4:10-13)

A 10-19. versekben Pál arról a kapcsolatról beszél, amely közte és a filippi gyülekezet tagjai között volt anyagi támogatásuknak köszönhetõen. A filippi keresztyének iránta tanúsított érdeklõdése és vele való törõdése miatt Pál szíve megtelt örömmel.

A törõdés jutalma (4:14-19)

Bár Pál apostol a körülményektõl függetlenül megelégedett volt, mégis hálásan fogadta a filippiek segítségét, amit Epafroditosszal küldtek el hozzá. Ezt igazolja a 14. versben található jól tettétek elismerés, amely ugyanakkor bátorítás is volt a filippi hívõknek.

A 18. versben Pál Istennek tetszõ kellemes illatnak és kedves áldozatnak nevezte a filippiek anyagi segítségét.

Hogyan jutalmazott meg Isten az utóbbi idõben másokkal való törõdésetekért? Milyen szükségetekrõl gondoskodott az Úr mostanában gazdagsága szerint, dicsõséggel, Jézus Krisztusban?

Dicsõség és kegyelem (4:20-23)

A keresztyének egymással való törõdése Isten dicsõségét szolgálja, és Krisztus kegyelmét szemlélteti, amely Isten gyermekeirõl való gondoskodásának a legnagyszerûbb megnyilvánulása!

Aranymondat: Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az õ gazdagsága szerint dicsõséggel a Krisztus Jézusban. Fil 4:19

***

2005. február 27.

Átalakulás

Alapige: Kol 1:1-14

Központi bibliai igazság: Isten hatalma révén a Jézus Krisztusról szóló evangéliumnak életet átalakító ereje van.

A tanítás célja: A résztvevõk tapasztalják meg az evangélium átalakító erejét, és növekedjenek a lelki életben.

Isten arra vágyik, hogy mindenekelõtt a gondolkodásunk és az életvitelünk terén változzunk meg, igazodjunk Jézus Krisztushoz. Igetanulmányunk ennek az átalakulásnak az eszközét, a célját és a megvalósítóját mutatja be.

Az evangélium ereje (1:1-8)

Amikor az Újszövetséget írták, a levelek szerzõi általában bemutatkozással indítottak. A Kolosséiaknak írt levél elején két név áll: a Pál apostolé és a Timóteusé. Ennek az a magyarázata, hogy Pál római fogságban volt, és Timóteus mellette tartózkodott.

A harmadik verstõl kezdve Pálnak és Timóteusnak a kolosséi gyülekezetért mondott hálaadása áll elõttünk. Hallottak valamit a kolosséi keresztyénekrõl B ez késztette õket Isten iránti köszönetnyilvánításra. A 7. és 8. vers alapján úgy tûnik, hogy Epafrász beszélt nekik a Kolosséban élõ szentekrõl! A 4-6 igeszakasz ennek a beszámolónak a tartalmát írja le.

Konkrét változások (1:9-11)

A lelki növekedés célja a lelki felnõttkor elérése, amit Pál apostol igen fontosnak tartott minden hívõ életében. Kijelölt igeszakaszunkban három konkrét változásról van szó.

1. Szellemi tisztánlátás (9)

2. Istennek tetszõ életvitel (10)

3. Megerõsödés (11)

Az átalakító (1:12-14)

Az üdvösségért egyedül Istent illeti a hála! Õ a nagy Átalakító, aki a legbûnösebb embert is megváltoztathatja.

Összefoglalás:

- Az evangélium ereje élõ hitet, reménységet és szeretetet fakaszt azok szívében, akik meghallják és elfogadják.

- A megtérés szellemi tisztánlátást, Istennek tetszõ életvitelt és lelki megerõsödést eredményez.

- A megváltottaknak hálás szívvel kell viszonyulniuk Istenhez, aki alkalmassá tette õket az üdvösségre.

Aranymondat: Õ szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és õ vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bûneink bocsánata. Kol 1:13-14

***

2005. március 6.

Kibékülés Istennel

Kolossé 1:15-23

 

Központi bibliai igazság: Isten kibékülési lehetőséget ajánl fel az embernek a Jézus Krisztusban való hit által.

A tanítás célja: A résztvevők béküljenek ki Istennel Krisztus keresztjénél, és maradjanak meg a hitben.

A megbékélés véget vet mindenfajta ellenségeskedésnek, helyreállítja a békét, és meggyógyítja az elromlott kapcsolatokat. Az emberiség alapvetőszüksége az Istennel való megbékülés, ami egyedül Jézus Krisztuson keresztül valósulhat meg. Isten vágya az, hogy ha mi már kibékültünk vele, mondjuk el másoknak is ezt a nagy lehetőséget.

Krisztus lénye (Kol 1:15-18)

A Kolosséiakhoz írt levél elsőrészében Krisztus jellemzőinek és istenségének egy különleges felsorolása áll előttünk. Nincs hozzá mérhetősehol máshol a Szentírásban. Kijelölt igeszakaszunk az elsőöt jellemzőt tartalmazza.

1. Ő a láthatatlan Isten képe (15. v.)

2. Az elsőszülött minden teremtmény közül (15. v.)

3. Minden általa és reá nézve teremtetett (16. v.)

4. Ő a feje a testnek, az egyháznak (18. v.)

5. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül (18. v.)

A kereszt hatalma (Kol 1:19-22)

Krisztus mindenek fölötti voltának hatodik és hetedik bizonyítéka:

6. Krisztusban lakik az egész Teljesség (19. v.)

7. Krisztus kereszthalála által Isten megbékéltet önmagával mindent (20. v.)

A felelősség (Kol 1:23)

A "ha" szócska által Pál apostol azt jelzi, hogy mi is felelősek vagyunk.

- Krisztus fölötte áll mindennek, ami van a világon, ezért méltó arra, hogy átengedjük neki életünk irányítását.

- Isten Jézus Krisztus keresztje által kezdeményezi a kibékülést velünk, emberekkel, és amennyiben elfogadjuk ajánlatát, őfölment bennünket minden bá á nvád alól.

- Aki megbékült Istennel, felelősséggel tartozik azért, hogy megmaradjon a hitben.

Aranymondat: "Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által." - Kol 1:19-20

***

2005. március 13.

Jézus Krisztus B Isten titka

Kolossé 1:24-2:5

Központi bibliai igazság: A megváltottak megtesznek minden tőlük telhetőt azért, hogy megismertessék másokkal Isten titkát, Jézus Krisztust.

A tanítás célja: A résztvevők kötelezzék el magukat Jézus Krisztus megismertetése mellett, és küzdjenek ezért kitartással.

A titok azért titok, mert csak kevesen ismerik. Sajátosságához hozzátartozik, hogy a titkot nem terjesztik. Amikor ismerői elkezdik továbbadni másoknak, a titok nyílt ténnyé válik, ezért nem lehet többé titoknak tekinteni. Ha valakinek a titkát kibeszélik olyan emberek, akikben az illetőmegbízott, a sértett fél valószíná leg nem oszt meg velük újabb titkokat.

Istennek van egy titka, amelyet minél több emberrel meg akar ismertetni, és ezt a feladatot általunk, gyermekei által kívánja elvégezni. Igetanulmányunk azt igyekszik megértetni velünk, hogy Isten titkának a terjesztése által nem válunk megbízhatatlanokká, hanem bizalomra és dicséretre méltó hívőkké leszünk, mert Isten elkötelezett, céltudatos és kitartó szolgáinak bizonyulunk.

Örömteljes elkötelezettség (Kol 1:24-27)

Krisztus szenvedéseinek egyszer s mindenkorra vége, ember nem vehet részt bennük. De egy bizonyos értelemben Jézus még mindig szenved. Amikor Saul (a későbbi Pál) földre esett a damaszkuszi úton, és hangot hallott a mennyből ("Saul, Saul, miért üldözöl engem?" ), nem tudatosan üldözte Jézus Krisztust B csak a keresztyéneket üldözte. Megtudta azonban, hogy a hívők üldözésével valójában a Megváltót üldözte. A gyülekezet feje érzi testének földi szenvedéseit.

A kolosséi tévtanítás az ismeret "teljességével" dicsekedett, amelyet csak az általuk szerzett misztikus tapasztalatok révén lehetett megszerezni. Ezzel ellentétben Pál apostol azt hirdette, hogy a titok teljessége egyedül Krisztusban található.

Méltóságteljes cél (Kol 1:28-29)

Pál apostol Krisztust hirdette, intett (tanácsolt) és tanított (eligazított). Egy olyan nagy embernek, mint Pál apostol, csakis egy ilyen méltóságteljes célért illett úgy fáradoznia (dolgoznia) és küzdenie (kínlódnia), mint egy sportolónak az arénában.

Kitartó küzdelem (Kol 2:1-5)

A teljes bizonyossághoz vezetőismeret a teljes önátadás eredménye, ami Krisztus-központúságot feltételez! Jézus Krisztus Isten igazi titka, aki kijelenti Istent az embernek, mert benne van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse (3. v.). Az ismeret az igazság felfogása, a bölcsesség ennek alkalmazása az életre. MindkettőKrisztusban található, akinek a bölcsessége bolondság a világ szemében (1Kor 1:21-25).

- Isten olyan elkötelezett keresztyéneket keres, akik szenvedéseket is készek vállalni titkának továbbadásáért.

- Akit érdekel mások lelki növekedése, megtesz minden tőle telhetőt ennek a célnak a megvalósításáért.

- Az Úr megjutalmazza szolgáit, akik kitartóan küzdenek Krisztus megismertetéséért és a hívők megerősödéséért.

Aranymondat: "Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendődicsőségnek." - Kol 1:27b

***

2005. március 20.

Igazi istenimádat - virágvasárnap

Máté 21:1-17

Központi bibliai igazság: Az igazi istenimádat készséges engedelmességet, szívből fakadó magasztalást és őszinte dicsőítést feltételez.

A tanítás célja: A résztvevők bizonyítsák naponként istenimádatuk hitelességét azáltal, hogy engedelmeskednek az Úrnak, és őszinte szívvel dicsőítik, magasztalják őt.

 

Isten imádásának a gondolata a legtöbb embert az öreg, hideg és általában mindig üres templomokra emlékezteti, amelyek hatalmas termete azt sugallja, hogy Istent csakis ott lehet megtalálni. Kegyelmes Istenünk azonban úgy intézte, hogy aki imádni kívánja őt, a Mindenhatót, az bárhol rátalálhasson Jézus Krisztusban, és szeretetteljes közelségét megérezve, bármikor hódolattal járulhasson a színe elé. Isten imádása nincs helyhez vagy időhöz kötve: őkedvesen fogadja mindazoknak a tiszteletét, akik lélekben és igazságban közelednek hozzá. Igetanulmányunk az igazi istenimádat különbözőformáit írja le. Ha megismerjük és gyakoroljuk ezeket közösségi és egyéni istentiszteleteink alkalmával, szeretőIstenünk a mi közeledéseinkre is örömmel tekint.

Készséges engedelmesség (Mt 21:1-7)

A tanítványok engedelmessége Jézus iránti tiszteletüket szemléltette, és imádatuk egyfajta kifejezési módja volt.

Szívből fakadó magasztalás (Mt 21:8-9)

Jézus iránti elismerésüket magasztaló kiáltással is kifejezték. Az akkori körülményeket figyelembe véve a zsidó nép hozsannája azt hangoztatta: "Szabadíts meg minket római elnyomóinktól!" Az évenkénti húsvéti ünnepen a zsidók kántálva énekeltek hat dicsőítőzsoltárt (Zsolt 113-118) az Isten iránti hálaadás, dicséret és könyörgés kifejezésére!

Ő szinte dicsőítés (Mt 21:10-17)

A "templom" szó ezúttal nem az épületre vonatkozott, hanem a közvetlenül körülötte levőterületre, a "pogányok udvarára" ! Jézus szolgálatának az elején már megtisztította egyszer a templomot (Jn 2:14-16). Ezáltal félreérthetetlen módon magának követelte a templom fölötti uralmat, most pedig azáltal is megmutatta hatalmát, hogy meggyógyította a templomban hozzá menővakokat és bénákat. Miért lobbantak haragra csodatételei miatt a zsidó főpapok és írástudók?

Valószíná leg a templomban levő"gyermekek" közül sokan akkor ünnepelték hivatalos felnőtté válásukat. A zsidó vallási vezetőket részben azért zavarta Jézus megjelenése és tekintély-gyakorlása a templomban, mert ezek a fiatalok annyira a befolyása alá kerültek, hogy őszintén kezdték őt dicsőíteni.

- Isten igazi imádata az iránta tanúsított készséges engedelmességben ölt testet.

- Isten valóságos imádata szívből fakadó, lelkes magasztalásban is megnyilvánulhat.

- Isten hiteles imádata gyermeki őszinteségből származó dicsőítésben mutatkozik meg.

Aranymondat: "Az előtte és utána menősokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!" - Mt 21:9

***

2005. március 27.

A feltámadás öröme - húsvét

Máté 28:1-20

Központi bibliai igazság: Jézus feltámadása a legnagyobb örömhír a világon, ezért mindenkinek hallania kell róla.

A tanítás célja: A résztvevők örüljenek Jézus feltámadásának, és ezt nyilvánítsák ki olyan módon, hogy bizonyságot tesznek róla az elveszetteknek.

 

Húsvét a keresztyénség legszebb ünnepe. Új életről, frissességről, rügyfakadásról beszél. Azt hirdeti, hogy létezik új kezdet, lehet reménykedni, van második esély. Isten kész megbocsátani, megtisztítani, helyreállítani és újjá teremteni. Aki keresi őt, rátalálhat, kapcsolatba kerülhet vele, sőt örökre a közelében maradhat.

Húsvét a keresztyénség legnagyszerá bb ünnepe. Arról beszél, hogy Jézus él! Meghalt ugyan, hogy engesztelést szerezzen Istennél a bá neinkért, de aztán feltámadt, és él örökkön-örökké. A kereszt és a sír nem olthatták ki végleg az életét B Isten Fia volt, és az is maradt, így diadalt aratott a halál felett. Ezt a fölbecsülhetetlen értéká csodát egyedül őtehette meg.

Feltámadt a halottak közül (Mt 28:1-7)

Kijelölt igeszakaszunk azokról az eseményekről számol be, amelyek "szombat elmúltával, a hét elsőnapjának hajnalán" történtek. Ez az időpont két okból is fontos: 1. Mert Jézus még életében megmondta, hogy három nap múlva feltámad (Mt 16:21; 20:17-19; Mk 8:31; Lk 9:22); 2. Mert szombatnapon a zsidók semmilyen munkát nem végezhettek. Ezt tudva a két Mária biztosan alig várta a vasárnapi hajnalhasadást, amikor végre elindulhattak Jézus sírjához.

Az Úr angyala beszélt az asszonyokhoz, de egy szót sem szólt a sírt őrzőkatonákhoz! Jézus feltámadásának a híre a legnagyobb örömhír a világon! Jézus halálakor úgy tá nt, hogy minden elveszett. A feltámadás hajnalán derült csak ki, hogy Jézus még a halált is le tudja győzni! Ennek legfőbb bizonyítéka az üres sír volt.

Nagy örömmel futottak (Mt 28:8-10)

Az angyal szavának engedelmeskedve a két Mária gyorsan otthagyta az üres sírt, és futásnak eredt, hogy minél előbb beszámoljon a tanítványoknak Jézus feltámadásáról. Ti milyen készségesen beszéltek másoknak a feltámadás örömhíréről?

Menjetek el tehát (Mt 28:11-20)

Amint a katonák magukhoz tértek, közülük néhányan elmentek a főpapokhoz, hogy elmondják a Jézussal kapcsolatos fejleményeket. Könnyen elképzelhetjük a zsidó vallási vezetők megdöbbenését, amikor pontosan azt hallották, amitől a leginkább tartottak (Mt 27:62-66). Az őrök szájába adott hazugság nem volt ésszerá ! Ha a katonák aludtak, honnan tudták, mi történt Jézus testével? Ugyanakkor az is kérdés, hogy miért ismerték be, hogy aludtak munka közben. További kérdések: Hogyan tudták a tanítványok úgy elgördíteni a követ, hogy ne riasszák fel az őröket? Hogyan alhatott minden katona egy időben? Ha a történet igaz volt, miért kellett őket megvesztegetni?

A 18-20 igeszakasz a nagy misszióparancsot írja le. Az ebben szereplő"menjetek el" felszólítás (19. v.) már a harmadik a mai alapigében.

- Jézus Krisztus feltámadt a halálból, ahogyan megígérte. Ennek legfőbb bizonyítéka az üres sír.

- Aki elhiszi a feltámadás örömhírét és találkozik az élőJézussal, örömmel beszél erről másoknak.

- Aki engedelmeskedik Jézus misszióparancsának, megtapasztalja, hogy ővalóban mellette van minden napon.

Aranymondat: "És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ő k pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte." - Mt 28:9

***

2005. április 3.

Épülj fel Krisztusban!

Kolossé 2:6-23

A lakásépítés nem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé: rengeteg időt, pénzt, energiát és megfelelő szakismeretet igényel. Hiába teljesül az egyik feltétel, ha a többi kielégítetlen marad – ilyen körülmények között a lakás sohasem fog elkészülni. Aki szép, erős és időtálló házat kíván, annak gondoskodnia kell a felépüléséhez szükséges megfelelő körülményekről, és ugyanakkor arra is vigyáznia kell, hogy elhárítsa az építési munkálatok közben felbukkanó akadályozó tényezőket. Lelki házunk építése is ugyanezen az elven működik. Igetanulmányunk azt hangsúlyozza, hogy ha Isten megváltott gyermekei vagyunk, felelősséggel tartozunk azért, hogy gondoskodjunk lelki erősödésünkről és fejlődésünkről Jézus Krisztusban, sőt arról is, hogy elkerüljük a hamis tanítások veszélyeit, amelyek fenyegetik „építkezésünket”.

A legnemesebb cél (Kol 2:6-7)

Ez a két igevers azt hirdeti, hogy a hívő élet állandó haladás, állandó fejlődés. Ám a keresztyén élet csak úgy folytatódhat és épülhet, ha egyszer már elkezdődött. Miért nem nevezheti magát keresztyénnek az, aki sohasem fogadta el Jézus Krisztust élete Urának? Mit érthetett Pál apostol azon, hogy „éljetek is őbenne”?

Milyen konkrét cselekedetekkel segíthetitek elő lelki erősödéseteket, fejlődéseteket?

A lényeg: Krisztus (8-15)

Krisztus a lényeg: mindent hozzá kell igazítani (8). Az emberek hagyományához és a világ elemeihez alkalmazkodó bölcselkedésen és megtévesztésen Pál a gnoszticizmust értette, ami annak idején Kolosséban mind nagyobb és nagyobb teret hódított! Aki ebbe a csapdába beleesik, „az igazság ismeretére sohasem jut el” (2Tim 3:7)

Krisztus a lényeg: benne lakik az istenség egész teljessége testileg (9). A gnosztikus tévtanítás kétségbevonta Krisztus istenségét és emberségét.

A júdaizmust terjesztő hamis tanítókkal ellentétben Pál azt tanította, hogy akik Krisztust elfogadták, lelki körülmetélésen mentek keresztül, ezért nincs szükségük emberi kézzel végzett sebészi beavatkozásra.

A hamis tanítások veszélye (16-23)

Ebben az igeszakaszban Pál apostol a hamis tanítások veszélyét írja le, hogy ez által is óvja a kolosséiakat a tévtanítók ravaszságától, és lelki fejlődésre serkentse őket. Miről ismerhették fel a hamis tanítókat? 1. Alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszelegtek; 2. Látomásokkal foglalkoztak; 3. Felfuvalkodtak saját bölcsességüktől; 4. Nem ragaszkodtak Krisztushoz.

- A lelki megerősödés és felépülés a hívő élet legnemesebb célja.

- Lelki fejlődést és növekedést csak az tapasztal, aki Krisztusban marad.

- A hamis tanítások veszélyt jelentenek a hívőkre nézve, de aki elutasítja őket, és egyedül Krisztushoz ragaszkodik, állandó lelki épülést tapasztal.

Aranymondat: Kol 2:7

***

2005. április 10.

Új élet Krisztusban

Kolossé 3:1-12

Igetanulmányunk a lelki új életről beszél. Elmondja, hogy akik újat kezdtek Krisztusban, azok nem élhetnek többé saját elképzeléseik és vágyaik szerint. Pál apostol gondoskodott arról, hogy pontos útmutatásokkal lásson el minket, hívőket, amelyek világosan jelzik, hogyan kell járnunk az új életben.

Az odafennvalókkal törődjetek! (1-4)

Pál nem az anyagi dolgok gnosztikus lenézésére biztatta olvasóit. Minden anyagi dolog, amit Isten teremtett, beleértve a testet és a nemiséget is, jó. A gond az, hogy a fizikai test alkalmat ad bűnös, erkölcstelen cselekedetekre. A hívőknek arra kell vigyázniuk, hogy tetteiket ne a vágyaik határozzák meg, hanem Krisztus.

Vessétek el! (5-9)

Az újjászületés pillanatában a hívők valóban „meghalnak”: véget ér Isten nélkül folytatott bűnös életük, és újat kezdenek, amely Krisztus félelmében és irányítása alatt zajlik. Ehhez van szükség arra, hogy naponként „megöljék” óemberi természetükből eredő vágyaikat, bűnös kívánságaikat. Természetesen ez harcba kerül, hiszen a hívő embernek sem könnyű megtagadnia önmagát.

Vegyük sorra a Pál apostol által felsorolt bűnöket és beszéljünk róluk.

A felsorolt bűnös szokások közül melyiket kell még levetkőznötök?

Öltsétek magatokra! (10-12)

Isten gyermekeinek a viselkedése összhangban kell, hogy legyen új helyzetükkel. Ez akkor valósul meg, ha „új emberük” folyamatosan megújul, és egyre jobban megismeri Istent, hiszen a megújulás célja, hogy a hívők Istenhez hasonlóvá váljanak.

Aranymondat: Kol 3:3

***

2005. április 17.

Szeretet minden helyzetben

Kolossé 3:13-4:1

A tanítás célja: A résztvevők öltsék magukra Krisztus szeretetét, amelyre gyülekezeti, családi és munkahelyi kapcsolataikban egyaránt szükségük van.

Ha őszintén szeretünk, sebezhető lesz a szívünk. De ha valóban Krisztus követői vagyunk, vállaljuk ezt a kockázatot, mert végső soron megéri. C. S. Lewis ezt így fejezi ki: „Nincs biztos befektetés. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek! Óvatosan bugyoláld be, gondosan kerülj minden kötődést, zárd be jól önzésed ládikójába – vagy koporsójába! De ott a koporsóban, ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában, eltávozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle… A mennyországon kívül csak egyetlen helyen lehetsz teljes biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a pokol.”

Szeretet a gyülekezetben (13-17)

A „bocsássatok meg egymásnak” parancs azt érzékelteti, hogy neheztelésnek nincs helye a hívő ember életében, mert az az előző bersekben említett bűnökhöz vezethet.

A szeretet a gyülekezeten belüli kapcsolatok átfogó köteléke. Mennyire jellemző gyülekezetetekre a szeretet? Hogyan tapasztaljátok, hogy a szeretet „tökéletesen összefog mindent”?

Szeretet a családban (18-21)

Ebben az igeszakaszban Pál rátér a gyakorlati személyes kapcsolatokra, amelyeknek a hívők Krisztusban elnyert helyzetéből kell adódniuk. A szeretet mellett az engedelmesség a másik kulcs szó ebben a szakaszban. Mennyire szeretitek egymást a családban? Hogyan fejezhetnétek ki még világosabban, hogy valóban nagyra értékelitek, tisztelitek, becsülitek és őszintén szeretitek házastársatokat, gyermekeiteket?

 

Szeretet a munkahelyen (3:22-4:1)

A rabszolgaság természetesen nem kívánatos állapot volt, Pál mégsem ennek a társadalmi intézménynek az átalakítását tűzte ki célul, hanem alapelveket adott a hívő szolgák és urak elé. A hívő rabszolgák és rabszolgatartók indítékaival, hozzáállásával és viselkedésével kapcsolatos tanítása egyedülálló volt az akkori társadalomban. Alapelvei ma is alkalmazhatók a keresztyén munkavállalók és munkaadók esetében.

- A keresztyéneknek szeretniük kell egymást, és ezt kölcsönös megbocsátás, kölcsönös tanítás és intés által kell kifejezniük.

- A hívő családok akkor működnek jól, ha a szeretet légkörében minden tag a neki megfelelő szerepet tölti be.

- Isten gyermekei munkahelyi kapcsolataikban is szeretettel viszonyulnak embertársaikhoz, akár munkavállalók, akár munkaadók.

Aranymondat: Kol 3:14

***

2005. április 24.

A keresztyének felelőssége

Kolossé 4:2-18

A tanítás célja: A résztvevők tűzzék ki célul a lelki nagykorúságot, és tegyenek konkrét lépéseket imaéletük, társadalmi életük és személyes kapcsolataik tökéletesítése érdekében.

Az imaélet tökéletesítése (4:2-4)

Pál sohasem fáradt bele, hogy figyelmeztesse Isten népét a szorgalmas imaéletre. Az állhatatosság és az éberség gondolata Jézusnak a tanítványaihoz intézett kérésére emlékeztet, ami a Gecsemáné-kertben hangzott el („Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” – Mt 26:41)

Az „imádkozzatok egyúttal értünk is” arra irányult, hogy „Isten nyissa meg az ige ajtaját”, amelyen keresztül az apostol és társai világosan hirdethetik az evangéliumot. Kérhette volna, hogy imádkozzanak pl. a kiszabadulásáért, ő azonban nem ezt tartotta fontosnak.

A társadalmi élet tökéletesítése (5-6)

Ebben az igeszakaszban Pál apostol három felszólítással fordul a kolosséiakhoz társadalmi életük fejlesztése érdekében. Beszéljetek ezekről az alábbi vázlat alapján!

1. Bölcsen viselkedjetek a kívül állók iránt! A hívők viselkedésének Isten bölcsességéből kell erednie, és nem emberi okosságból, ügyességből, rátermettségből.

2. A kedvező alkalmakat jól használjátok fel! Az alkalmaknak gyakran ára van! A megváltottaknak még így is készen kell állniuk arra, hogy beszéljenek Krisztusról azoknak, akik nem ismerik őt.

3. A kedves beszéd mentes a pletykától, a komolytalanságtól, a kétértelműségtől és a keserűségtől.

Mi jellemzi a beszédeteket a gyülekezetben, a családban, a társadalomban?

A személyes élet tökéletesítése (7-18)

Pál apostolnak fejlett személyes kapcsolatai voltak, amelyek gazdaggá tették az életét. Nekünk is szükségünk van ilyen kapcsolatokra, amelyek önzetlenségen és másokkal való őszinte törődésen alapulnak.

- A keresztyének felelősséggel tartoznak azért, hogy mindig kitartóan, éberen és hálás szívvel imádkozzanak.

- Isten gyermekei felelősséggel tartoznak azért, hogy a társadalomban bölcsen viselkedjenek és beszéljenek.

- A hívők felelősséggel tartoznak azért, hogy ápolják és fejlesszék személyes kapcsolataikat más keresztyénekkel.

 

Aranymondat: 2Tim 2:15

***

2005. május 1.

Egyenrangúság Krisztusban

Filemon 1-25

Napjainkban a legtöbb ember viselkedése azt jelzi, hogy az élet legfontosabb kérdése: Ki a nagyobb? Ki tudja legyőzni a másikat? Még a hívők között is gyakran felüti fejét a mások fölötti győzelem vágya, a felsőbbrendűségi érzés kísértése. Már Jézus tanítványai körében is megjelent az efféle versenyszellem, és nagy a valószínűsége annak, hogy az évszázadok során nem létezett olyan keresztyén közösség, amelybe ne próbált volna ugyanúgy beférkőzni, mint annak idején Jézus követőinek a szívébe. Igetanulmányunk a hívők közötti egyenrangúságot hangsúlyozza, amely Krisztusban valósul meg. Kövessük figyelemmel Pál apostol gyakorlati tanítását, és legyünk készek cselekedni is, amit megértünk Isten igéjéből!

 

Egyenrangú megszólítás (1-7)

Kérés parancs helyett (8-14)

Egyenrangú elfogadás (15-19)

Egyenrangúságra épülő bizalom (20-25)

- Ha Isten gyermekei valóban egyenrangúnak tekintik egymást, ez megmutatkozik a megbocsátó-készségükben és egész viselkedésükben.

- Aki önmagával egyenrangúnak tekinti hittestvéreit, bízik bennük, és ezzel is bátorítja őket.

Aranymondat: Galácia 3:28

***

2005. május 8.

Fogadd el Isten megbízását!

Jeremiás 1:4-19

 

Amikor Isten megbízást akar adni valakinek, önmagához méretezett feladatot tartogat a részére. Ezért a kiválasztott igen hamar rádöbben arra, hogy Isten megbízását nem tudja teljesíteni önerőből. Igetanulmányunk Jeremiás küldetését mutatja be. Neki is hitre és Isten iránti bizalomra volt szüksége ahhoz, hogy igent mondjon Isten kezdeményezésére. Miközben személyes küzdelmét figyeljük, határozzuk el, hogy mi is engedelmeskedünk Istennek, bármit kérjen tőlünk!

Az elhívás (4-10)

Jeremiást Isten Jósiás uralkodásának (Júda utolsó jó királya) tizenharmadik évében hívta el, ami Kr. e. 627-re esett, és prófétai szolgálata Cidkijjá tizenegyedik évéig tartott. Ezek az évszámok azt jelzik, hogy Jeremiás kb. 41 évig volt próféta.

A megerősítés (11-16)

Ha egy feladat valóban Istentől származik, neki gondja van arra, hogy – ahogyan Jeremiás esetében tette – megerősítse elhívását és megbízását. A mi dolgunk az, hogy figyeljünk rá, meglássuk és megértsük gondolatait, szándékait, valamint azt, hogy mikor, mit kell tennünk.

A biztosíték (17-19)

Isten úgy állította munkába Jeremiást, hogy biztosította ereje, állandó jelenléte és oltalma felől.

- Aki elfogadja Isten megbízását, teljes bizonyossággal számíthat arra, hogy az Úr mellette lesz és erőt ad feladata teljesítése közben.

Aranymondat: Jeremiás 1:5

***

2005. május 15.

A Szentlélek vezetése alatt

- pünkösd

1Korintus 2:6-16

Isten vezetését csak a hívő ember érti meg, aki ismeri Isten bölcsességét, és akiben ott lakik Isten Szentlelke.

 

Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének az ünnepe. Feltámadása után negyven nappal Jézus fölment a mennybe, de távozása előtt megígérte tanítványainak, hogy elküldi hozzájuk a Szentlelket, aki állandóan velük marad és vezetni, irányítani, tanácsolni, vigasztalni fogja őket. Tíz nappal később Isten Fia be is teljesítette ígéretét: a Jeruzsálemben összegyűlt tanítványok mind megteltek Szentlélekkel.

Isten bölcsessége (2:6-8)

Isten öröktől fogva gondoskodott arról, hogy – Lelke segítségével – választottai megismerjék csodálatos üdvtervét, ezért ők meg is értik és örömmel fogadják azt.

Isten Lelke (9-12)

Isten vezetése (13-16)

Az újjá nem született ember nem tudja felfogni és elfogadni az isteni bölcsesség tanításait. Lehet bármilyen értelmi képessége, képtelen megérteni Isten gondolatait, mert azok csak a Szentlélek segítsége által válnak világossá.

Aranymondat: 1Korintus 2:12

***

2005. május 22.

Légy hűséges!

Jeremiás 2:1-13

Akik azt vallják, hogy hűségesek Istenhez, de igazából hűtlenek, szembe kell nézzenek állapotuk valóságával és képmutatásuk következményeivel.

Óvakodj a képmutatástól! (2:1-6)

Jeremiás első üzenete Jeruzsálem csökönyösségét tárta fel. Ennek érdekében a próféta összehasonlította Júda korábbi istentiszteletét jelenlegi Istentől való eltávolodásával, és rávilágított népe Istennel szemben tanúsított képmutatására.

Óvakodj a félrelépéstől! (2:7-8)

Júda félrelépését Jeremiás próféta a nép három vezetői csoportjának az engedetlenségével szemléltette. A papok, akiknek Isten útjaira kellett volna tanítaniuk a népet, nem kérdezték, hogy hol van az Úr, és nem ismerték őt. A vezetők – akik politikai és polgári elöljárók voltak – azt a megbízatást kapták, hogy irányítsák és védjék a nemzetet. De sajnos, akiknek vezetniük kellett volna, maguk is kiigazításra szorultak, mivel hűtlenül elhagyták Istent. A próféták ahelyett, hogy Isten feddését és helyreigazítását tolmácsolták volna, Baal nevében prófétáltak. Ugyanakkor arra késztették a népet, hogy hamis istenek után járjon.

Óvakodj az önelégültségtől! (2:9-13)

Júdának a bűne önelégültségből fakadt. Kánaánba érve a nép azt gondolta, hogy most már magában is jól elboldogul, ezért úgy döntött, hogy majd ő gondoskodik a szükségeiről

- A gonosznak számos eszköze van ahhoz, hogy Isten népét félrelépésre csábítsa, de a hívőknek hűségesen ki kell tartaniuk az Úr mellett.

- Az emberi önelégültség könnyen Istennel szembeni hűtlenséget idézhet elő, ezért Isten gyermekeinek óvakodniuk kell tőle.

Aranymondat: Jeremiás 2:2b

***

2005. május 29.

A bűn következményei

Jeremiás 5:1-25

A bűn, vagyis az Isten elleni lázadás és engedetlenség törvényszerűen kellemetlen következményekkel jár. Ezt nem szükséges fölöttébb bizonygatni, hiszen a legtöbb ember saját bőrén tapasztalja. Csak lehet, hogy tettét nem tekinti bűnnek, vagy a következményeket nem tulajdonítja bűne eredményének. Hitetlenek esetében természetes az efféle gondolkodás, hiszen ők még sohasem jutottak el oda, hogy beismerjék Isten előtt a bűnösségüket. Hívők azonban nem engedhetik meg maguknak, hogy bűneiket tévedésnek vagy egyszerű hibának tartsák, és nem lehetnek olyan vakok, hogy bűneik fájdalmas következményeit különböző események kedvezőtlen egybeesésének tekintsék. Isten azért nem kímél meg minket bűneink és vétkeink kellemetlen kihatásaitól, mert ez által is a bűn legsúlyosabb következményétől, a kárhozattól igyekszik megóvni.

 

Ingyen felkínált bocsánat (5:1)

Érzéketlen elutasítás (5:2-13)

Fájdalmas következmények (5:14-25)

Isten jósága és szeretete még az ítélet kihirdetése közben is előtűnt. Az Úr ugyanis elhatározta, hogy nem vet véget Júdának teljesen, hanem megőriz egy kis maradékot. De ha a büntetést elszenvedő nép megkérdezi, miért engedte Isten, hogy legyőzzék, Jeremiásnak el kellett mondania: azért, mert elhagyták őt, hogy idegen isteneknek szolgáljanak országukban. Emiatt a világmindenség egyetlen igaz Istene megengedte, hogy választottait idegen országba vigyék mint foglyokat. Az Úr bűnük szerint büntette őket.

Összefoglalás:

- Jézus Krisztusért Isten készségesen megbocsát bárkinek, aki megbánja bűneit, és új életet kezd.

- Isten ingyen felkínált bocsánatát vagy elfogadja az ember, vagy elutasítja – ezt mindenki személyesen dönti el.

- Aki nem igényli Isten bocsánatát, hanem megmarad bűneiben, annak fájdalmas következményeket kell elhordoznia.

Aranymondat: Róma 6:23

 

***
 

2005. június 5.

Bizalom és megtérés

Jeremiás 7:1-15

Isten iránti bizalmunkat azzal bizonyítjuk leginkább, hogy engedelmeskedünk parancsolatainak.

Igetanulmányunk során továbbra is Júda népével és Jeremiás intõ üzeneteivel foglalkozunk. Ezúttal Isten megtérésre szólítja fel népét a próféta által, és arra ösztönzi, hogy egyedül benne bízzon.

Kerüld a helytelen bizalmat! (1-4)

Jeremiás próféta könyvének 7-10. részei Jeremiás templomi beszédeként ismertek, amely Isten közelgõ ítéletét hirdeti Júda népének a bálványimádás vétke és az élõ Istennel szemben tanúsított képmutató vallásoskodása miatt.

A Júdában lakó emberek azt hitték, hogy Isten nem ítéli meg sem Jeruzsálemet, sem õket. Feltételezésüket arra a tényre alapozták, hogy Jeruzsálemben van Isten temploma, õk pedig eljárnak a templomba, és ennek köszönhetõen vallásosnak látszanak. Ám a bizalmukat nagyon téves és ingatag alapra helyezték. Jeremiás templomi beszéde pillanatok alatt szertefoszlatta ezt a hamis reményt, és ugyanakkor fölfedte a bálványimádás mérgezõ hatását, amely lelki megkeményedést okozott a júdaiak életében.

Újítsd meg az életviteled! (5-7)

Istent nem hatotta meg, hogy a júdaiak külsõleg vallásosnak látszottak, sem az, hogy a templom Jeruzsálemben volt. Ennek fõ oka abban rejlett, hogy a nép nem hagyott fel bálványimádásával, és õt, az igaz Istent csak kötelességbõl tisztelték. Imádatuk, aminek õszinte szeretetbõl kellett volna fakadnia, egyszerf színlelés volt.

Szabadulj meg a képmutatástól! (8-11)

Júda semmit sem érõ, „hazug szavakban” bízott (4, 8. v.), ezért õ maga is hazuggá, képmutatóvá vált.

Hallgass a figyelmeztetésre! (12-15)

Jeremiás azért emlékeztette a júdaiakat Siló szomorú sorsára, hogy értésükre adja: Isten a jeruzsálemi templommal sem bánik kíméletesen, ha nem térnek meg bfneikbõl. Sõt, amennyiben továbbra is képmutatók lesznek, az Úr ugyanúgy elveti õket színe elõl, ahogyan Izráelt elvetette. Istennek ezek a figyelmeztetései ma nekünk szólnak. Hallgassunk rájuk, és térjünk meg minden bfnünkbõl, hogy elkerüljük a pusztulást, az ítéletet!

- Isten csak azoknak az imádatát fogadja örömmel, akik üdvösségüket illetõen egyedül benne bíznak.

- Isten oltalmát és közelségét csak az tapasztalja, aki az õ tetszése szerint alakítja életvitelét.

- Isten utálja a képmutatást, ezért népének egyik legfontosabb célja az kell legyen, hogy megszabaduljon a kétszínfsködéstõl.

- Aki komolyan veszi Isten figyelmeztetéseit, és megtér bfneibõl, elkerüli a büntetést, az ítéletet.

Aranymondat: Jeremiás 7:3

***

2005. június 12.

A képmutatás veszélye

Jeremiás 8:18-9:15

Isten nem kedveli a képmutatást, ezért akik nem hagynak fel vele, büntetésben részesülnek.

Elmulasztott lehetõség (8:18-23)

Minket, Jeremiás könyvének mai olvasóit könnyen megzavarhat, hogy az események és az egyes üzenetek nincsenek idõrendi sorrendbe állítva. Sõt sok esetben nem is kerül sor idõpont feltüntetésére. Alapigénkben is zavaró lehet a múlt, a jelen és a jövõ idõ váltakozó megjelenése. Segítségünkre válhat, ha figyelembe vesszük, hogy Jeremiás prófétai szolgálata Kr. e. 627-ben kezdõdött, Jeruzsálem pusztulása pedig negyven évvel késõbb, azaz Kr. e. 586-ban következett be.

Jeremiás próféta könyve a második rész elejétõl a negyvenötödik rész végéig Júdával kapcsolatos próféciákat tartalmaz, amelyek egyértelmfvé teszik, milyen sorsra számíthat a déli királyság, ha lakói nem változtatnak bfnös életvitelükön. A 2-20. rész kilenc általános ítéletet ír le, a 21-25. rész pedig négy konkrétat. Alapigénk utolsó versei (9:9-15) is csak általános jövendöléseket tárnak föl, az elõttük levõ igék viszont egész pontosan bemutatják az ítéletet kiváltó bfnös cselekedeteket: a képmutatás különbözõ megnyilvánulásait. Kijelölt igeszakaszunk (8:18-23) azt hangsúlyozza, hogy a büntetést hirdetõ próféciák beteljesítése elõtt Isten esélyt ad népének a megtérésre. Ha a júdaiak élnek a lehetõséggel, megmenekülnek az ítélettõl.

Képmutató cselekedetek (9:1-8)

Jeremiás prófétának a Júdában lakók szenvedésével való együttérzését nagyban ellensúlyozta bfneik utálata. Ezért mondta, hogy szívesebben lakna a pusztában egy kis szerény kunyhóban, mint népe körében. A 9. rész elsõ versére összpontosítva jegyezd meg, hogy a „házasságtörõ” és „hftlen” jelzõk Júda bálványimádását jelezték! A második verstõl kezdve Jeremiás sokkal kifejezõbben fogalmaz, és konkrét cselekedeteket mutat be, amelyek a júdaiak képmutatását szemléltetik.

Szomorú végzet (9-15)

Ma milyen szomorú végzetre számíthatnak a képmutató emberek? Mi történik, ha a képmutatás épp hívõk körében fordul elõ? Milyen megoldást javasolnátok azoknak, akik a képmutatás miatt reménytelennek látják helyzetüket?

- Isten lehetõséget ad az embernek arra, hogy megtérjen bfneibõl, és ez által elkerülje ítéletét.

- A képmutatás átszõheti az ember minden cselekedetét. Aki ezt megengedi, Isten bosszúállásának a célpontjává válik.

- Ha a képmutató ember nem él a lehetõséggel, és nem tér meg bfnébõl, szomorú végzet, azaz pusztulás vár rá.

Aranymondat: 1Péter 1:22

***

2005. június 19.

Az egyedüli igaz Isten

Jeremiás 10:1-16, 23-25

A bálványistenek tehetetlenek, de az egyedüli igaz Isten mindenható, ezért érdemes benne bízni.

Tehetetlen bálványok (1-5, 8-9, 11, 14-15)

A bálványistenek emberi kezek alkotásai, ezért tehetetlenek, és nem méltók arra, hogy imádják õket vagy bízzanak bennük.

Az Úr – az igaz Isten (6-7,10,12-13,16)

A mennyben lakó Isten, aki megalkotta a mindenséget, mindenható Úr – õ az egyetlen valódi Isten.

Bizalom Isten iránt (Jer 10:23-25)

Az egyedüli igaz Isten méltó arra, hogy bízzunk benne teljes szívvel. Õ irányítja lépéseinket, ezért õszintén elmondhatjuk neki a vágyainkat, a kéréseinket.

Aranymondat: „Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, s hatalmad által nagy a te neved.” – Jer 10:6

***

2005. június 26.

A reménység Istene

Jeremiás 17:5-14

Isten az ember egyedüli reménysége, ezért aki bízik benne, áldott lesz, de aki elhagyja õt, megszégyenül.

Helytelen megoldás (5-6)

Helyes megoldás (7-8)

Alapigénk elsõ négy verse, amely tulajdonképpen egy költemény, az Istenben bízó emberek életét mutatja be. Jeremiás úgy látta jónak, hogy ennek érdekében elõször az önmagukban bízó emberek életét tárja föl, hiszen annak fényében az áldott élet még ragyogóbbnak látszik. A két különbözõ életút leírásából világosan kitfnik, hogy az emberiség két alapvetõ csoportba sorolható: egyesek Istenben bíznak, és ezzel a helyes megoldást választják, mások viszont emberekben reménykednek, de ez által helytelenül döntenek.

Megérdemelt fizetség (9-11)

Isten a szívek vizsgálója, ezért ismeri az emberek gondolatát és szándékait, és mindenkinek az érdemei szerint fizet.

Izráel reménysége (12-14)

Isten a reménység egyedüli forrása, így aki elhagyja õt, megszégyenül, de aki tõle vár segítséget, megismeri dicsõségét.

Aranymondat: Jeremiás 17:13a
*****
 

2005. július 3.

Igazodj Isten céljához!

Jeremiás 18:1-17

Isten akkor is szuverén Úr, ha mi elutasítjuk akaratának cselekvését, és azon munkálkodik, hogy segítsen nekünk céljához igazodni.

Isten céljához, szándékához vagy akaratához igazodni nem mindig könnyű, de hasznos és ajánlatos. Érdemes megtenni, hiszen õ különleges módon használja, és áldásával gazdagítja azokat, akik elfogadják tervét, és engedelmeskednek szavának. Ezt igazolja Ábrahám, Mózes, Józsué, Gedeon, Pál, Mária és más bibliai személyek élete, valamint sok mai keresztyén példája. Ezzel szemben, akik közömbösek Isten célja iránt vagy elutasítják tervét, elõbb vagy utóbb megbánják tettüket, mulasztásukat.

Természetesen Isten megtehetné, hogy ráerõlteti az emberre saját célját és akaratát, amirõl tudja, hogy jó, kedves és tökéletes, döntési szabadságunkat azonban nem korlátozza ilyen módon. Legfeljebb munkálkodik a szívünkben, hogy késszé váljunk hozzáigazodni tervéhez, amely a lehetõ legjobb mind neki, mind nekünk. Igetanulmányunk arra ösztönöz bennünket, Isten gyermekeit, hogy válasszuk mindig Isten célját, és igazítsuk hozzá értelmünket, érzelmünket és akaratunkat függetlenül attól, hogy életünk mely területét érinti.

 

Ismerd el Isten szuverenitását! (1-6)

Istennek, az univerzum teljhatalmú Urának jogában áll úgy bánni mind Júdával, mind velünk, ahogyan azt jónak látja. Ennek alapján akkor cselekszünk helyesen, ha elismerjük a Mindenható szuverenitását, és nem lázadozunk ellene.

Figyelj a lehetõségek jelentõségére! (7-10)

Isten szuverenitásának egyik legfõbb vetülete az, hogy neki joga van kitépni vagy felvirágoztatni egy népet, ahogyan neki tetszik. Hatalmából eredten megteheti, hogy pusztulást ígér egy bizonyos embercsoportnak, de ha megtérnek bfneikbõl, õ meggondolja magát, megbánja szándékát, és ítélet helyett kegyelemmel tekint rájuk. Ugyanakkor azt is megcselekedheti, hogy áldást jövendöl valamely népnek vagy országnak, de ha választottai engedetlenséget tanúsítanak iránta, megváltoztatja tervét, és lemond szándékáról, hogy jót tegyen velük.

Engedj a megtérésre hívó szónak! (11-12)

Isten azért kérette Jeremiás prófétát a fazekas házába, azért jelentette ki szuverenitását, és azért mutatott rá arra, hogy jogában áll megváltoztatni elhatározásait, mert látta, hogy Júda népének õszinte megtérésre lenne szüksége. Veszedelmet hirdetõ üzenete által is Júda és Jeruzsálem lakóinak a bfnbánatát kívánta elõsegíteni. Bár az igében nem jelenik meg konkrétan, Isten tulajdonképpen azt közölte Júda népével, hogy gonoszságuk miatt ítéletet érdemelnek, de ennek ellenére még vár valameddig, és ha felhagynak engedetlenségükkel, akkor õ megbánja, hogy veszedelmet akart hozni rájuk, és végül is jót tesz velük.

A legnagyobb balgaság és mulasztás, amit ember elkövethet az, ha valaki – mint ahogyan Júda tette – nem enged Isten megtérésre hívó szavának. Teljesen mindegy, hogy mi a kifogás vagy az engedetlenség oka, aki elutasítja az Úr életvitelének megjobbítására vonatkozó felszólítását, olyan hibát követ el, amit lehetetlen jóvátenni. A megtérés nem helyettesíthetõ semmilyen más cselekedettel. Ezt tudva határozzuk el, hogy mi naponként készségesen engedünk Isten megtérésre hívó szavának!

Kerüld el az engedetlenség következményeit! (13-17)

Az Istennel szemben tanúsított engedetlenség fájdalmas következményeit egyetlen módon kerülhetjük el: ha szeretjük az Urat és engedelmeskedünk szavának, kérésének, parancsának.

Aranymondat: „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az Úr: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.” – Jer 18:6

***

2005. július 10.

Isten – életünk Királya

Jeremiás 23:1-8, 24:1-7

Isten szereti népét, ezért Királya akar lenni, aki hűségesen gondot visel róla.

Életünk során rengeteg veszély leselkedik ránk – csak úgy lehetünk biztonságban, ha Isten kezében vagyunk, ha õ az életünk Ura, Irányítója, Tanácsadója, Királya. Tekintsük meg most, hogyan tanulták meg ezt a fontos igazságot Júda és Jeruzsálem lakói a maguk kárán! Ugyanakkor figyeljünk arra is, hogy milyen könyörületes Isten mindazokhoz, akik fenntartás nélkül rábízzák életüket!

 

Hanyag uralkodók (23:1-2)

Jeremiás próféta úgy állítja elénk Júda gonosz királyait, mint hanyag pásztorokat, akik „veszni hagyják és elszélesztik” Isten nyáját. Gonoszságuk miatt ezek az „uralkodó pásztorok” büntetést érdemelnek. Ezért az Úr kijelentette, hogy számon kéri tõlük hamisságukat, vétküket és minden gaztettüket.

A gondviselõ Király (3-8)

A hanyag pásztorok eltávolítását követõen maga Isten gyűjti össze nyája maradékát, akik szétszóródtak, és visszatereli õket korábbi legelõjükre, korábbi földjükre. Isten lesz az a gondviselõ Király, aki vállalja Izráel összegyűjtésének a feladatát, és lehetõvé teszi népének, hogy régi helyén szaporodjon és sokasodjon. Ezzel egy idõben Isten új pásztorokat támaszt Júda lakóinak, akik jól pásztorolják õket és megfelelõ módon törõdnek velük, hogy többé ne féljenek és rettegjenek.

Isten nemcsak Izráel népének támasztott egy gondviselõ Királyt, hanem nekünk, hívõknek is. Jézus Krisztus személyében a lehetõ legbölcsebb, legigazságosabb és a legnagyobb szeretettel rendelkezõ Úr vezeti életünket. Ha gondviselésére bízzuk magunkat, õ szabaddá tesz és biztonságot nyújt nekünk.

„én pedig Istenük leszek” (24:1-7)

Isten Jeremiás prófétának kijelentett tervébõl egyértelműen kitűnik, hogy õ, a mindenség Ura, szereti népét, és Királya kíván lenni. Megengedte ugyan, hogy a júdaiak fogságba kerüljenek, mivel vétkeztek ellene és bálványimádókká váltak, de nem akarja õket végleg elvetni magától, hanem arra vágyik, hogy visszakerüljenek hozzá, megismerjék õt, népévé legyenek, és teljes szívükkel ragaszkodjanak hozzá. Amennyiben így történik, õ az Istenük, a Királyuk lesz, aki törõdik velük, szereti, vezeti õket és gondoskodik a szükségeikrõl.

Aranymondat: „Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az Úr. Õk népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek, mert teljes szívükkel megtérnek hozzám.” – Jer 24:7

***

2005. július 17.

Maradj az igazság oldalán!

Jeremiás 28:1-17, 29:7-14

Isten bizonyít azok mellett, akik ragaszkodnak az igazsághoz, de a hazugság hirdetõit ítélettel sújtja.

Életünk során számos olyan helyzettel kerülünk szembe, amikor választanunk kell igazság és hazugság között. A mi füleinknek természetesen sértõen hangzik a hazugság kifejezés, ezért enyhíteni igyekszünk a súlyosságán azzal, hogy másként nevezzük, vagy elismeréssel vagyunk akár magunk, akár mások iránt, amikor egy ügyesen megfogalmazott mondat segítségével sikerül hamar kikerülni egy kellemetlen helyzetbõl. De Isten nem ismer efféle megalkuvást. Elõtte csak igazság vagy hazugság létezik, és a hazugság kedvelõit megbünteti, az igazság oldalán állókat pedig megjutalmazza. Igetanulmányunk célja, hogy olyan személyekké váljunk, akik ragaszkodunk az igazsághoz, és kitartunk mellette még akkor is, ha ezért megaláztatás ér egy ideig.

Hazugság (28:1-11)

Cidkijjá király uralkodásának negyedik évében, amikor Júdából már többen is a babiloni fogságban voltak, egy próféta állt Jeremiás és az országban maradt nép elé, akit Hananjának neveztek... Ahogyan az késõbb kiderült, Hananjá üzenete és drámai cselekedete szemenszedett hazugság volt – nem Istentõl eredt. Jeremiás próféta egészen tisztán látta ezt a tényt, mégis ahelyett, hogy szembeszállt volna a nyílt sértéssel, õ inkább „elment útjára”. Hagyta, hogy Isten és maga az idõ világítson rá Hananjá próféciájának a hamisságára.

Ítélet (12-17)

Isten röviddel az után, hogy Hananjá összetörte a Jeremiás próféta nyakáról levett jármot, beszélni kezdett szolgájához, Jeremiáshoz.

Jeremiás átadta Hananjának Isten üzenetét, aztán dicséretre méltó bátorsággal kétségbe vonta Hananjá prófétaságát. Beszéde során teljes meggyõzõdéssel kijelentette, hogy Hananjá nem Isten szószólója, hiszen nem az Úr küldte, hanem saját üzenetét hirdette, hazugsággal biztatta Júda népét. Isten szemében ez olyan súlyos bfnnek számított, hogy azonnal kimondta Hananjá ítéletét: még abban az évben eltörli õt a föld színérõl. Halála lesz a legfõbb bizonyíték arra nézve, hogy valóban hamis próféta volt.

Igazság (29:7-10)

Isten azt üzente Jeremiás levelén keresztül a Babilonba hurcolt júdai foglyoknak, hogy készüljenek fel hosszú száműzetésre. Hiába reménykedtek Babilon gyors bukásában, mert Isten másként tervezte – az igazság az volt, hogy babiloni fogságuk hetven évig tart (10. v.). Éppen ezért a már közzétett felszólításokon túl az Úr azt is megparancsolta választottainak, hogy fáradozzanak azoknak a városoknak a békességén, amelyekben száműzetésüket töltik, sõt imádkozzanak értük.

Isten szavai ma is igazak és méltók arra, hogy hozzájuk szabjuk az életünket. Határozzuk el most, hogy bármilyen helyzetbe kerülünk, mindig az igazság oldalán maradunk!

Áldás (11-14)

Az igazsághoz az is hozzátartozott, hogy Isten áldást tartogatott övéinek, akik a babiloni fogságba kerültek. Ennek az áldásnak a leírása a Biblia egyik legszebb ígérete. Benne az Úr világosan kijelentette, hogy békességet és reményteljes jövõt szán népének: jóra fordítja sorsukat, összegyfjti és visszasegíti õket földjükre. Ám az áldást feltételhez kötötte. A babiloni fogságban élõ júdaiak csak akkor tapasztalhatták meg Isten kegyelmét és szeretetét, ha visszafordultak hozzá és teljes szívvel keresték õt.

Isten áldásról szóló ígéretét mi is megragadhatjuk. Elnyerésének ma sincs más feltétele csak az, hogy ragaszkodjunk hozzá, az áldások forrásához, imádkozzunk hozzá állhatatosan, és keressük õt teljes szívvel. Természetesen ehhez az igazság szeretete és a hazugság megvetése is hozzátartozik. Ha Urunk elvárásai szerint élünk, és vigyázunk, hogy mindig az igazság oldalán álljunk, átéljük az ígéret beteljesedését: Isten áldása lesz az életünkön.

Aranymondat: „Az igazság megtartja a feddhetetlenül élõt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest.” – Péld 13:6

***

2005. július 24.

Szeretet és szövetség

Jeremiás 31:1-17, 31-34

Isten örök szeretettel szereti választottait, ezért készségesen helyreállítja õket, és új szövetséget köt velük.

Isten szeretete (31:1-3)

Izráel és Júda minden hűtlensége ellenére Isten ígéretet tett, hogy miután letelik a fogság részükre kiszabott ideje, amely alatt alázatos szívvel megtérnek hozzá, õ visszasegíti õket földjükre, és jóra fordítja sorsukat: Istenük lesz, õk pedig a népévé lesznek. Örök szeretete arra késztette a mindenség Urát, hogy a messzeségben is megjelenjen választottainak, kegyelmet adjon nekik, és hűségesen ismét magához vonja õket.

A szeretet kiáradása (4-17)

Izráel helyreállásának a folyamata lehetõvé teszi Isten szeretetének a kiáradását. Ennek során akkora változások mennek végbe Izráel népének az életében, hogy bárki meggyõzõdhet a felõl: ilyet csak egyedül Isten tehet.

Új szövetség (31-34)

A helyreállítással együtt Isten azt is megígérte, hogy új szövetséget köt népével, Júda házával. Erre azért volt szükség, mert Izráel fiai megszegték az elsõ szövetséget, amit Isten az õseikkel kötött az Egyiptomból való kivonulás idején.

Az új szövetség megkötését és Isten megismerését végsõ soron az tette lehetõvé, hogy õ, az Úr megbocsátotta Izráel népének a bűneit, és nem is gondolt többé azokra (34. v.). A bűnbocsánat jelentõsége ma sem csekélyebb. Istennel csak úgy léphetünk szövetségre, és csak akkor ismerhetjük meg õt, ha elõbb megvalljuk neki a bűneinket, és õ megbocsátja minden vétkünket. Hadd biztasson minket most Izráel népének a példája, hogy ne féljünk lemondani bfneinkrõl és elfogadni azok bocsánatát, mert ha megtesszük ezt a lépést, Isten bõségesen megjutalmazza cselekedetünket. Mennyei Atyánk annyira szeret bennünket, hogy új és tartós szövetséggel kíván megajándékozni, és arra vágyik, hogy örökre az övéi legyünk.

Aranymondat: „A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” – Jer 31:3

***

2005. július 31.

Isten helyreállító jósága

Jer 32:6-7, 16-25, 36-44

Isten igazságos, ezért megbünteti a hamisságot, de ugyanakkor jóságos is, ezért örömmel helyreállítja a hozzá megtérõk életét.

Jelképes üzenet (32:6-7)

Emberi szempontból Isten a legrosszabb idõpontban kérte Jeremiástól, hogy szántóföldet vegyen. Anátót faluja már babiloni ellenõrzés alatt állt, ezért a vásár értelmetlennek tűnt. Ám Isten gondolatai sokkal magasabbak voltak. Jeremiás próféta földvásárlását jelképes cselekedetnek szánta, amellyel Izráel helyreállását igyekezett szemléltetni.

Az igazságos Isten (16-25)

Imádságában Jeremiás azt mondaja el Istennek, hogy nehezen érti munkáját, gondolatait. Szép, hosszú imája elején azonban Isten mérhetetlen nagyságára, fenségére és tökéletes igazságosságára összpontosít. Isten ma is ugyanolyan fenséges és mindenható, mint Jeremiás korában. Ám szeretete és igazságossága sem változott.

A jóságos Isten (36-44)

Jeremiás próféta imádságára Isten úgy válaszolt, hogy kihirdette népe várható ítéletét, és részletesen kifejtette, milyen vétkek miatt következik be a büntetés. Ezt követõen arról beszélt, milyen jóságosan bánik Izráellel, és hogyan állítja helyre választottait, miután letelik a fogság ideje.

Természeténél fogva Isten készségesen küldi áldását, és öröme telik népének boldogságában. Helyreállító jóságát ma is megtapasztalhatják mindazok, akik Jézus Krisztus által hozzácsatlakoznak megváltottainak a gyülekezetéhez. Tegyük meg minél elõbb ezt a fölbecsülhetetlen értékű lépést, és hamarosan meggyõzõdünk arról, hogy nincs senki olyan jó, mint a menny Istene!

Aranymondat: „Örök szövetséget kötök velük, nem fordulok el tõlük, jót teszek velük, és olyanná teszem szívüket, hogy féljenek engem, és ne hajoljanak el tõlem.” – Jer 32:40

 

2005. augusztus 7.

Hallgass Isten szavára!

Jeremiás 36:1-7, 14-18, 22-32

Isten a mindenség alkotója és fenntartója, aki a legjobbat akarja nekünk, teremtményeinek. Ezért jól tesszük, ha figyelünk rá, és hallgatunk szavára. Velünk kapcsolatos gondolatait és terveit elsõsorban a Bibliából ismerhetjük meg, ami Isten írott szava. Természetesen õ más eszközökön keresztül is közölheti velünk akaratát, ám az Ige szerepe kulcsfontosságú. Ennek legfõbb oka, hogy a Biblia Isten élõ beszéde. Aki a Bibliához nyúl, az a világ legdrágább kincsét veszi kezébe, és ha megismeri, többé nem tud nélküle élni.

Igetanulmányunkban egy olyan történettel találkozunk, amely során Jahve világosan és félreérthetetlenül közölte szavát, a megszólított mégsem törõdött vele, nem hallgatott rá. Az efféle magatartásnak mindig szomorú következményei vannak. Ennek tudatában okuljunk az alapigében bemutatott esetbõl, és miközben Isten szavának a célját, az erejét és a veszélyét csodáljuk, határozzuk el, hogy – bármit mond is nekünk – mi hallgatunk rá!

 

Isten szavának a célja (Jer 36:1-7)

Jójákim, Jósiás király fia, Kr. e. 609 és 598 között uralkodott Júdában. Ez alatt a tizenegy év alatt Jeremiásnak számos ellenállással kellett szembenéznie. Egyik ilyen megpróbáltatásra Jójákim uralkodásának negyedik évében került sor, amikor Isten megparancsolta a prófétának, hogy írja le egy irattekercsre mindazokat a jövendöléseket, amelyeket kapott tõle

Isten szavának az ereje (14-18)

Isten szavának a veszélye (22-32)

Az ember elégethet egy tekercset vagy egy könyvet, de Isten szavát nem pusztíthatja el. A mindenség Teremtõje hatalommal ruházza fel és védelmezi igéjét, ezért senki sem lehet sikeres, ha annak megsemmisítését tûzi ki célul. Sõt, ahogyan Jójákim esete mutatja, sokkal nagyobb annak a valószínûsége, hogy az Isten szava ellen forduló ember pusztul el. Ezért okulnunk kell Jójákim ostobaságából. Legyünk olyan keresztyének, akik komolyan vesszük Isten szavát, tiszteletben tartjuk annak tekintélyét, és hallgatunk rá úgy, hogy engedelmeskedünk neki! Ha így járunk el, Isten áldása kíséri az életünket.

Aranymondat: – Jeremiás 38:20b

***

2005. augusztus 14.

Szolgálj az Úrnak kitartóan!

Jeremiás 37:11-17; 38:1-20

Igetanulmányunk során Jeremiás próféta fájdalmas próbatételét és határozott kitartását tekintjük meg. Engedjük, hogy példája nyomán az Úr kimunkálhassa bennünk az elszántságot, hogy bármibe kerül is, megalkuvás nélkül ragaszkodunk hozzá és az õ beszédéhez!

Tarts ki, amikor hamis vád ér! (Jer 37:11-17)

Tarts ki, amikor félreértenek! (Jer 38:1-6)

Cidkijjá király gyenge és jellemtelen ember volt, így tanácsosaira bízta Jeremiást, aminek az lett az eredménye, hogy a próféta egy sárral telt ciszternába került. Ám Isten hûséges szolgája ekkor sem változtatott üzenetén – eszébe sem jutott a megalkuvás gondolata, hanem arra törekedett, hogy bátran kitartson az Úr mellett. Példamutató esete azért áll ma elõttünk, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk, és az Úr szilárd jellemû szolgáinak bizonyuljunk.

Tarts ki engedelmesen Isten igéje mellett! (Jer 38:7-18)

- Isten vágya, hogy olyankor is kitartsunk mellette, amikor hamis vád ér miatta. Õ megjutalmazza hûségünket.

- Isten vágya, hogy akkor is bátran hirdessük igéjét, ha szenvednünk kell érte és az igazságért.

- Isten azért jelenti ki akaratát, hogy engedelmeskedjünk szavának, és kitartsunk igéje mellett.

Aranymondat: – Róma 5:3-5

***

2005. augusztus 21.

Kerüld el a büntetést!

Jeremiás 44:1-10, 15-19, 24-30

 

Amikor bálványimádásról hallunk, általában más országokra, más idõkre vagy más személyekre gondolunk, és úgy hisszük, hogy minket csöppet sem érint a téma. De az igazság az, hogy a bálványimádás bárkit, így minket is megkísérthet. Korunk modern bálványimádói már nem istenszobrokat dicsõítenek, hanem különbözõ ügyes készülékeknek vagy más anyagi értékeknek hódolnak. Egyeseknek egész primitív bálványaik vannak, mások viszont vadonatúj autójukat, bõséges bankszámlájukat, munkahelyi titulusukat vagy szépen kidekorált házukat imádják. A bálványimádás tragédiája csak az, hogy mindent ígér, de semmit sem nyújt. Aki másnak hódol, és nem a teremtõ Istennek, kibeszélhetetlenül nagy vesztes lesz.

 

Isten büntetése (Jer 44:1-6)

Jeremiás könyvének 42. része arról a szomorú eseményrõl számol be, amikor Júda lakói fölkeresik a prófétát, hogy rajta keresztül megtudják Istentõl, melyik úton kell járniuk. Vállalkozásuk kezdetén meg is ígérik, hogy bármit mond az Úr, hallgatnak szavára, sõt türelmesen kivárják, amíg Isten válaszol nekik. De végül meggondolják magukat: nem értenek egyet Istennel, és úgy döntenek, hogy akkor is elmennek Egyiptomba, ha az Úr nem akarja. A könyv 43. része arról ír, hogy az engedetlen júdaiak elvándorolnak a fáraó országába, és még Jeremiást is magukkal hurcolják.

Egyiptomban az Úr igéje többször is szólt Jeremiáshoz. Alapigénk, vagyis Jeremiás könyvének 44. része a második ilyen üzenetet tárja föl, amit Isten az Egyiptomba áttelepült júdaiakhoz intézett.

A nép ostobasága (Jer 44:7-10)

Kérlelhetetlen engedetlenség (Jer 44:15-19)

Eljátszott lehetõség (Jer 44:24-30)

- Isten megbünteti övéit, ha gonoszságot követnek el, és tartósan bûnben élnek.

- Isten vágya, hogy övéi szakítsanak a bálványimádással, ezért akik kitartanak az idegen istenek mellett, nagy ostobaságot követnek el.

- A megtérés legnagyobb ellensége a kérlelhetetlenség, a konokság, az önfejûség, a megrögzöttség.

- Aki szilárdan ragaszkodik bûnös szokásaihoz, eljátssza a megtérés lehetõségét, és Isten haragját vonja magára.

Aranymondat: – Ezékiel 33:11

***

2005. augusztus 28.

Óvakodj a kevélységtõl!

Jeremiás 50:1-10, 24-32

A kevélység, a gõgösség vagy az önteltség hatalmába keríthet bárkit, bármely generáció képviselõit. Kiváltó oka az a balgatag tévhit, amely szerint az ember képes arra, hogy dacoljon a mindenható Istennel. Igetanulmányunk során a mindenek fölött álló Isten Babilon elleni ítéletét tekintjük meg, amely a káldeusok arrogáns viselkedése miatt következett be.

A kevélység esztelenség (1-10)

Babilon elkerülhetetlen pusztulását az okozta, hogy lakói elnyomták Isten népét. Kevélységükben azt gondolták, hogy nem fognak bûnhõdni a tetteikért, hiszen a júdaiak vétkeztek Isten ellen. Ám ez a feltételezés óriási elbizakodottságból és önteltségbõl fakadó esztelenség volt.

Babilon bukása megnyitotta az utat Isten Izráelnek adott ígéreteinek a beteljesedése elõtt.

Babilon Istennel szemben tanúsított kevélysége és dölyfössége, amely révén elnyomás alatt tartotta a fogságába esett júdaiakat, hatalmas esztelenség volt. Júda Istene bármikor szégyenbe és nyomorba taszíthatta a káldeusokat. Ez a tény arra tanít minket, hogy ne bízzuk el magunkat: õ, a mindenség Ura bennünket is fájdalmasan megaláz, ha kevélyek vagyunk – nem számít, milyen formát ölt az elbizakodottságunk. Mivel az utolsó szó mindig Istené, óvakodjunk a kevélységtõl!

A kevélység hasztalan (24-28)

Babilon fõvárosa Kr. e. 539-ben, Bélsaccar uralkodása alatt esett el. Bélsaccar király a jeruzsálemi templomból származó arany- és ezüstedényeket használta pogány lakomáján a borivásra. Azon az éjszakán Dániel rámutatott Bélsaccar kevélységére (Dán 5:23), és fel sem kelt a nap, amikor a Dárius vezetésével haladó perzsák bevonultak Babilon fõvárosába, megölték Bélsaccart, és elfoglalták egész országát. A király, a nép és Babilon egész földjének szomorú sorsa fennhangon hirdette, hogy a kevélység hasztalan.

Az elbizakodottság, a felfuvalkodottság vagy a gõg a mi esetünkben sem lehet hasznos. Ha a magunk útján járunk, hiábavalóvá lesz az életünk, és az örökkévalóság szempontjából nézve teljesen értéktelenné válik.

A kevélység végzetes (29-32)

Mi keresztyének sem ringathatjuk magunkat abban a téves hiedelemben, hogy nekünk majd elnézi valahogy az Úr, ha gõgösen és öntelten viselkedünk, hiszen mi az õ megváltottai vagyunk. Tetteink következményeit nekünk is hordoznunk kell. Ezért értelmetlenül cselekszünk, ha csak az Isten szeretetérõl, kegyelmérõl és irgalmáról szóló igéket hangoztatjuk, az ítélet-hirdetõket pedig figyelmen kívül hagyjuk. Tartsuk szem elõtt, hogy mi, hívõk sem dacolhatunk az Úrral büntetlenül, és határozzuk el, hogy ezentúl a kevélység legapróbb megnyilvánulásától is óvakodni fogunk!

Aranymondat: – Zsolt 40:5

***

2005. szeptember 4.

Az önvizsgálat szükségessége

JSir 3:18-40

Központi bibliai igazság: Isten hûséges, ezért készségesen visszafogadja magához a vétkezõket, ha megvizsgálják életüket, és megtérnek bûneikbõl.

 

Az önvizsgálat a helyes életvezetés egyik legfontosabb eleme. Amikor önvizsgálatot tartunk, kiértékeljük tetteinket, szavainkat és különbözõ megnyilvánulásainkat, aztán – ideális esetben – azt is megállapítjuk, hogy miben és milyen irányba kell változnunk. Önvizsgálat hiányában nagy a valószínûsége annak, hogy letérünk a jó útról, és teljesen más célnál kötünk ki, mint amit eredetileg kitûztünk. Isten meg akar óvni minket, gyermekeit az efféle csalódásoktól, ezért arra ösztönöz, hogy gyakoroljuk a bölcs és építõ önvizsgálatot, amelyre kivétel nélkül mindegyikünknek nagy szüksége van.

 

Gondold át újra! (3:18-21)

A Jeremiás siralmairól írt könyv tulajdonképpen egy emlékeztetõ. Azt juttatja eszünkbe, hogy a bûn, minden csábítása és izgalma ellenére, magában hordozza a bánat, a gyász, a boldogtalanság, a meddõség és a fájdalom nehéz terhét. Erre a tényre építve a könyv egyrészt gyászolja Jeruzsálem bukását, másrészt feddést, útmutatást és reményt nyújt a túlélõknek.

Az Úr prófétáját az emelte ki a reménytelenségbõl, amely már-már elborította, hogy újra átgondolta helyzetét, és Istenre irányította a tekintetét. Mi sem kerülhetünk ki másként a csüggedésbõl, lelkünk gyötrelmébõl vagy a kétségbeesésbõl, csak úgy, ha ismét átgondoljuk körülményeinket, és megkapaszkodunk Istenben.

Emlékezz Isten hûségére! (22-26)

Jeremiás azért tudott bízni Istenben a szomorú és kilátástalan körülmények ellenére, mert megértette, milyen kimeríthetetlen Isten hûséges szeretetének a forrása. Kétségbeejtõ helyzetek ma is léteznek, sõt minket sem kerülnek el. Ahhoz, hogy ilyen körülmények között kitartsunk az Úr mellett, és bízzunk benne feltétel nélkül, meg kell tanulnunk rendszeresen emlékezni Isten korlátlan hûségére.

Vállald a szomorúságot! (27-33)

Ha vétkeztél, térj meg! (34-40)

Isten közelségébe mi sem kerülhetünk vissza másként, csak ha megvizsgáljuk a szívünket, és megválunk az idõ során hozzátapadt bûneinktõl. Mivel Isten hûséges, és készségesen visszafogadja a megtérõ vétkezõket, ezért sohase vonakodjunk megtenni azt, amit saját jólétünk és örömünk érdekében elvár tõlünk!

Aranymondat: – Zsolt 139:23-24

***

2005. szeptember 11.

Meghallgatott könyörgés

JSir 5:1-22; 3:55-58

Igetanulmányunk Jeremiás példaértékû Istenhez-fordulását mutatja be, amely alapján bármikor felbátorodhatunk a könyörgésben, ha meglankadunk, vagy ha értelmetlennek látjuk az imádságot.

 

Fájdalom (5:1-18)

Júda lakói kifejezõ képeket használva írták le szenvedéseiket, amelyeket a babiloniaiak okoztak. Júda földjét idegeneknek parcellázták fel, és mivel Babilon az ország urának nyilvánította magát, megszálló csapatok állomásoztak területén. Ráadásul a Júda körül élõ nemzetek is kisajátították maguknak, vagy birtokba vették az ország területének és épületeinek egy részét. Sõt földjük elvesztése mellett a júdaiak jogaikat is elvesztették.

A szenvedés Júda lakóinak minden egyes embercsoportjára hatással volt. A társadalom egyetlen rétege sem menekült meg az ítélet következményeitõl. A gyermekek, az ifjak, a szüzek, az asszonyok, a vezérek és a vének fájdalmas sorsa miatt eltávozott Júda városaiból a bölcsesség, az igazság, az öröm és a boldogság. Mindezek helyett a szomorúság és a gyász felhõje telepedett az országra. Az egyetlen fénypont ebben a fájdalmas helyzetben az volt, hogy Júda lakói elismerték bûnösségüket.

Könyörgés (5:19-22)

Válasz az imára (3:55-58)

Jeremiás élõ példa volt Júda összes lakója elõtt Isten odaadó szeretetére és hûségére. Isten ma is meghallja az imákat, számon tartja azokat, és megfelelõ idõben válaszol rájuk. Biztasson ez minket arra, hogy közeledjünk szeretõ Urunkhoz õszinte hittel és reménységgel. Õ ismeri fájdalmunkat, látja bûnbánó szívünket.

Aranymondat: – JSir 3:57

***

2005. szeptember 18.

Isten szerinti vezetés

Titus 1:1-16

A keresztyén gyülekezeteknek Isten szerinti vezetõkre van szükségük, akik felelõsségteljesen végzik az Úrtól kapott feladataikat.

Az Isten szerinti vezetõ (1:1-9)

Pál Tituszhoz írt levelének az volt a célja, hogy útmutatást adjon Titusznak a krétai gyülekezetben rá váró feladatokról. Pál azért hagyta õt Kréta szigetén, hogy segítsen a fiatal krétai gyülekezetben a vezetõk felkutatásában és munkába állításában. Ennek a nemes feladatnak az elvégzését Pál apostol úgy támogatta, hogy felsorolta Titusznak az Isten szerinti vezetõk kritériumait.

Isten igéje azért tárja fel ilyen konkrétan az Istennek tetszõ vezetõk tulajdonságait, hogy egyértelmû mércét állítson mind a gyülekezet, mind a vezetõi szolgálatra vállalkozók elé. Ennek alapján bárki könnyen lemérheti, hogy alkalmas-e egy bizonyos hívõ mások irányítására és felvigyázására, vagy jobb lesz, ha másra bízzák a vezetést. Az Úr adjon nekünk jó belátást, amikor efféle kérdésekben kell döntenünk!

Az Isten szerinti vezetõ felelõssége (10-12)

A nem Isten szerinti vezetõ és hibái (13-16)

Pál apostol azzal a céllal szorgalmazta a hamis tanítók fegyelmezését, hogy a tévedésbe esett zsidók helyreálljanak. Ennek fényében azt remélte a krétai gyülekezettel kapcsolatban, hogy Titusz szigorú feddése elegendõ lesz a tévtanítók kiigazítására.

Aranymondat: – 2Tim 2:24-25

***

2005. szeptember 25.

Az egészséges nevelés fontossága

Titus 2:1-15

Központi bibliai igazság: A keresztyének viselkedése összhangban kell, hogy legyen a Biblia tanításával.

Az egészséges tanítás terjesztése (Tit 2:1)

Az egészséges tanítás helyes viselkedésben mutatkozik meg. Aki felismeri, hogy Isten igéje az emberi viselkedés kialakításának legjobb alapja, és úgy dönt, hogy ahhoz igazítja az életvitelét, annak a magatartása is meglepõen egészségessé és kifogástalanná válik. Sõt az ilyen hívõ az egészséges tanítás megbízható terjesztõje lesz.

Az egészséges alapelvek követése (2-10)

Pál apostol öt csoportot szólít meg, és alapelveket ad eléjük, amelyek folytán Isten szerinti viselkedésre kívánja nevelni õket.

Amikor a hívõk viselkedése összhangban áll az egészséges tanítással, vagyis amikor értik és követik az igében lejegyzett krisztusi alapelveket, az üdvözítõ Isten díszére válnak. Ha Krisztus megváltottai vagyunk, a mi életünknek sem lehet ennél nemesebb célja. Ezért határozzuk el most, hogy bármi történik, kitartunk a Bibliában található „illemszabályok” mellett, sõt másokat is erre nevelünk!

A tiszta élet fontossága (11-15)

A keresztyén idõseknek, fiataloknak és szolgáknak azért kellett Pál egészséges tanítása szerint élniük, mert nekik is megjelent Isten üdvözítõ kegyelme, mely nemcsak arra képes, hogy üdvözítse az embereket, hanem arra is, hogy nevelje azokat, akik üdvösséget nyertek. A bibliai alapokon nyugvó egészséges nevelés semmivel nem helyettesíthetõ.

Aranymondat: „Mert megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban.” – Tit 2:11-12

***

2005. október 2.

Jó cselekedeteink – hitünk gyümölcsei

Titus 3:1-15

A hívtknek fel kell ismerniük a másokért végzett jó cselekedetek jelentõségét.

A cselekedetek meghatározott indítékból, bizonyos cél elérése érdekében megvalósított tevékenységek. A cselekedetek lehetnek ösztönösek, azaz akaratlanok, de ha meghatározott cél elérésére irányulnak, akkor tudatosak. Istennek minden cselekedete tudatos, tervszerû, minden következményével együtt átgondolt akarás eredménye. Az emberi cselekedetekrõl ez nem mondható el. A mi tetteinkre inkább az jellemzõ, hogy jók vagy rosszak. Minõségüket Isten akarata szabja meg: ha megfelelnek Isten akaratának, akkor jók, ha nem, akkor rosszak. Igetanulmányunk arra kíván ösztönözni minket, keresztyéneket, hogy hajtsunk végre minél több Isten akaratával egyezõ cselekedetet, amelyek mások javát szolgálják.

 

Jó cselekedetek mindenkinek (1-7)

Levele utolsó fejezetének az elején Pál arra biztatta Tituszt, hogy emlékeztesse a krétai hívõket, hogy engedelmességgel tartoznak a hatóságoknak és a felsõbbségeknek, embertársaiknak pedig jó cselekedetekkel, amelyekre bármikor hajlandónak kell lenniük. Röviden és tömören: Isten elvárta tõlük, hogy jó polgárokként éljenek a lakókörnyezetükben.

 

Keresztyén jó cselekedetek (8-11)

Titusznak azért kellett jó cselekedetekre biztatnia másokat, mert a jó cselekedetek együtt járnak az egészséges tanítással, és ezért hasznosak az embereknek. A törekvés a jó cselekedetekre azt eredményezi, hogy elmaradnak az ostoba vitatkozások, a haszontalan viszálykodások és a hiábavaló szóharcok. Ha valaki két figyelmeztetést követõen sem változtatott gonosz életvitelén, a hívõk feladata az volt, hogy kitérjenek elõle.

 

Jó cselekedetek a gyülekezetben (12-14)

Pál arra szólította fel Tituszt és a krétai gyülekezet tagjait, hogy legyenek készek bármikor jó cselekedetekkel szolgálni egymásnak és másoknak. Utasításának a megvalósítását azzal szorgalmazta, hogy rámutatott: a jó cselekedetek a keresztyén hit gyümölcsei.

 

- Aki Isten gyermekének vallja magát, annak készen kell lennie minden jó cselekedetre minden ember iránt.

- A keresztyéneknek igyekezniük kell észrevenni és kihasználni minden lehetõséget a jó cselekvésére, mert így hasznára válnak másoknak.

- A gyülekezeti tagoknak jó cselekedetekkel kell segíteniük egymást és a nem hívõket, hogy gyümölcsözõ legyen az életük.

Aranymondat: „Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívõk igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek.” – Tit 3:8

***

2005. október 9.

Bölcsesség Istentõl

Jakab 1:1-15

Isten gyermekeinek Isten bölcsességére kell alapozniuk, hogy képesek legyenek kitartani a próbákban.

A bölcsesség az élet egyik legfontosabb tartozéka. Bár nélküle is lehet élni, de ha valaki tényleg örülni kíván ennek a földi létnek, és ha valóban ki akarja használni az Istentõl kapott lehetõségeit, akkor föltétlenül bölcsnek kell lennie. Ám mielõtt itt és most igent mondunk a bölcsességre, számításba kell vennünk, hogy az igazi bölcsesség nem emberi tudásból fakad. Isten igéje arra int, hogy ne legyünk bölcsek önmagunkban (Péld 3:7)! A valódi bölcsesség Istentõl származik, és Isten félelmével kezdõdik (Zsolt 111:10). Egyedül õ, a Mindentudó és a Mindenható tehet képessé minket, korlátolt embereket arra, hogy okosan, ügyesen és az õ akaratának megfelelõen alkalmazzuk ismeretünket, tudásunkat. Engedjünk hát a mai igetanulmány biztatásának, és kérjük Istent, hogy adjon nekünk az õ bölcsességébõl, amely révén a kísértések és a próbák között is képesek leszünk kitartani mellette!

 

Örülj a megpróbáltatások között! (1-4)

Jakab apostol meglepõ tanácsot adott írásában címzettjeinek. Arra biztatta õket, hogy tartsák örömnek, ha különféle kísértésekbe esnek. Más szavakkal: örüljenek a megpróbáltatások között. Nem a próbák miatt kellett örülniük, hanem a próbákban. A legtöbb ember azt tartja örömnek, ha elmenekülhet a környezetében támadó kísértések, vagyis a próbák elõl, ám a hívõknek azt kell megtanulniuk, hogy teljes örömnek tartsák, amikor próbákba esnek.

Fordulj Istenhez bölcsességért! (5-11)

Bölcsességre nekünk, ma élõ hívõknek is szükségünk van. Ha hiányzik az életünkbõl, könnyen elcsüggedünk Isten elérhetetlennek tûnõ elvárása elõtt, hogy érett keresztyénekké váljunk. De ne engedjük, hogy így történjen! Forduljunk Istenhez bizalommal, hittel és reménységgel, és kérjünk tõle mennyei bölcsességet! Ha megtesszük ezt a jelentõségteljes lépést, úgy ismerjük meg az Urat mint bõkezûen és örömmel adakozó szeretõ Atyát.

Állj ellene a kísértésnek! (12-15)

Senki sem találhat mentséget a bûneire, és nem bújhat ki a felelõsségre vonás alól azzal a kifogással, hogy kísértése Istentõl jött. Jakab apostol világosan kimondja, hogy Isten megkísérthetetlen, és õ sem kísért senkit. A kísértés forrása az ember belsejében található: mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Ez a szív mélyén fakadó vágyakozás kihúzza az embert biztonságos helyérõl, ahogyan a halat kivonja rejtekérõl a csali, és ha nem hajlandó nemet mondani, horogra akad, vagyis bûnbe esik.

Aranymondat: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentõl, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” – Jak 1:5

***

2005. október 16.

Az ige megtartói

Jakab 1:16-27

Isten igéje a hívõ élet alapja, ezért Isten gyermekeinek az ige cselekvõivé kell válniuk.

Isten igéje, a Biblia a legjobb életvezetõ. Nem létezik olyan élethelyzet, amelyben az ige képtelen volna eligazítást adni. Isten el is várja tõlünk, gyermekeitõl, hogy ne máshol vagy másnál keressük a megoldást, hanem egyedül nála és az õ igéjében. De ha õt és az õ beszédét választjuk, azt is vállalnunk kell, hogy engedelmeskedünk annak, amit mond nekünk, és megtesszük, amire felszólít bennünket. Igetanulmányunk célja, hogy az igének ne csak hallgatói legyünk, hanem kitartó és következetes cselekvõi is.

 

Az ige – a legjobb vezetõ (16-18)

Isten igéje a legjobb vezetõ – hitre juttatja az elveszetteket, utána pedig megóvja õket a tévelygéstõl. A legcsodálatosabb mindebben az, hogy ezt a nagyszerû munkát nemcsak Jakab idejében, hanem napjainkban is hûségesen végzi. A mi feladatunk – ha Isten gyermekei vagyunk – nem más, minthogy figyeljünk az igazság igéjére, és kövessük útmutatásait, hiszen azon az úton vezet, amelyen járnunk kell.

Az ige – a lélek megtartója (19-21)

Aki Isten igazságát kívánja szolgálni az életével, annak félre kell tennie minden tisztátalanságot és gonoszságot, sõt meg kell tanulnia szelíden fogadni az igét, Isten beszédét. Ennek a kétirányú cselekedetnek a szükségességét Jakab azzal a hatalmas igazsággal magyarázta, hogy a beoltott ige megtartja a lelket. Aki tehát meg akarja menteni az életét, annak a bûn legapróbb maradványát is el kell távolítania életébõl, hogy teret nyerjen benne Isten igéje, a lélek megmentésének egyetlen eszköze.

Az ige – amit meg kell tartani (22-25)

A lelki erõ és a folyamatos lelki nagykorúság kulcsa az Isten igéjébe való szándékos és kitartó betekintés, amelyhez engedelmességre való hajlandóság kapcsolódik. Tûzzük ki célul, hogy mi lelkileg erõs és fejlett keresztyének leszünk, és ne mulasszuk el egy nap sem a lehetõséget, hogy beletekintsünk Isten igéjébe, és aztán megtegyük mindazt, ami ránk vár! Ha az ige tevékeny megvalósítói vagyunk, boldoggá tesznek minket a cselekedeteink.

Az ige – a kegyesség alapja (26-27)

A tiszta és romlatlan kegyességet az jellemzi, hogy gyakorlójának a viselkedése és a jelleme Isten igéjének a fegyelme alatt áll. Ennek értelmében az Istennek tetszõ életû hívõ segít a szükségben levõ árvákon és özvegyeken, és vigyáz lelke tisztaságára. Kegyességét Isten igéjére építi, és gondja van arra, hogy ne vegyék le lábáról a próbák vagy a kísértések, hanem erõsen álljon Isten igazságában, sõt alkalmazza is azt.

Aranymondat: „Legyetek az igének cselekvõi, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” – Jak 1:22

***

2005. október 23.

Személyválogatás nélküli szeretet

Jakab 2:1-13

Isten gyermekeinek kedvesen, irgalmasan és következetesen kell viszonyulniuk mindenkihez.

 

Kedvesség mindenki iránt (1-4)

Ha felismerjük magunkban a késztetést arra, hogy kivételes bánásmódban részesítsük az elõkelõ embereket, a szegényekkel pedig megvetõen bánjunk, be kell vallanunk, hogy mi sem vagyunk különbek Jakab kortársainál. Aki Jézus Krisztusban hisz, nem lehet személyválogató, hanem kedvesen kell viszonyulnia mindenkihez, különben bûnössé válik, és ellentmondásba kerül önmagával.

 

Könyörület mindenki iránt (5-9)

A királyi törvény részünkrõl, ma élõ keresztyének részérõl is szeretetet és könyörületet feltételez minden ember iránt. Amennyiben egyetértünk ezzel a követelménnyel, és engedelmeskedni kívánunk neki, mindenekelõtt be kell ismernünk, hogy a szegények háttérbe szorítása és a gazdagok elõnyben részesítése napjainkban is helytelen és értelmetlen még akkor is, ha a gyülekezetben levõ gazdagok nem tartják elnyomás alatt a szegényebb tagokat, és nem viszik õket törvény elé.

 

Következetesség mindenben (10-13)

Nem szükséges minden törvényt megsérteni ahhoz, hogy bûnös legyen az ember. Elég csak egy ellen véteni, és akkor hiába tartotta meg az összes többit – alapjában véve mindet áthágta. Az Isten törvényével szembeni engedetlenség megkötöz. Sõt ítéletet von maga után, amely irgalmatlan mindazokhoz, akik elmulasztanak irgalmasan bánni másokkal. Az ítéletet csak az irgalmasság gyõzheti le, mégpedig úgy, ahogyan a szeretet diadalt arathat az elõítélet fölött.

Aranymondat: „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” – helyesen cselekesztek.” – Jak 2:8

***

2005. október 30.

Tettekben megnyilvánuló hit

Jak 2:14-26

A másokon segítõ keresztyének tetteikkel igazolják hitük valódiságát.

Igetanulmányunk a hit és a cselekedetek közötti kapcsolatot tárgyalja, és arra bátorít miden újjászületett keresztyént, hogy ragasszon a hitéhez jó cselekedeteket. Kövessük figyelemmel Jakab meggyõzõ érveit, amelyekkel alátámasztja ezt a biztatást, és közben engedjük, hogy Isten konkrét cselekedeteket tárjon fel elõttünk, amelyeket nekünk kell megtennünk!

 

Tettek nélküli hit (14-17)

Ahogyan a szeretet törvénye nem ad helyet a személyválogatás bûnének mentegetésére, a hit sem oldoz fel senkit a jó cselekedetek gyakorlásának szükségessége alól. A hívõknek nemcsak a szeretetüket kell kimutatniuk, gyakorolniuk és bizonyítaniuk, hanem a hitüket is. A szeretet legfõbb bizonyítéka mások elfogadása, a hité pedig mások segítése. Ha a hit nem terem jó cselekedeteket, értéktelennek, terméketlennek, halottnak számít.

Cselekvõ hit (18-20)

A tettek nélküli hit meddõségét és a cselekvõ hit valódiságát ezúttal egy különleges példa mutatja be. Jakab az ördögök hitét hozza fel szemléltetésképpen, amely ismét rámutat arra, hogy létezik élettelen és hasztalan hit, de amelyik cselekedetekkel párosul, az kétségtelenül élõ és helyénvaló.

Az igazi hit jó cselekedetekkel párosul, vagyis cselekvõ. Mivel Isten gyermekei vagyunk, és azt valljuk, hogy igazi a hitünk, Jakabhoz hasonlóan mi is a cselekedeteink alapján kell, hogy megmutassuk a hitünket. Ennél lejjebb nem adhatjuk. Természetesen a hitnek ez a gyakorlati megélése állandó odafigyelést és törekvést igényel részünkrõl, ami egyáltalán nem könnyû, és idõnként kellemetlen is lehet, de ki kell tartanunk! Eljön a nap, amikor Isten gazdagon megjutalmazza minden erõfeszítésünket, önzetlenségünket, és hitünket igazoló jó tetteinket.

 

Hit, cselekedetek és a megváltás (21-26)

Ábrahámnak ez a példája, amely a hit és a cselekedetek együttmûködését szemlélteti, világosan rámutat arra a két nagy igazságra, hogy a tettek a megigazulás hõmérõi és bizonyítékai, a hit viszont a megigazulás alapja. Sõt azt is tisztán jelzi, hogy a hit a tettek hajtóereje, a cselekedetek pedig a hit testet öltése.

Hitbõl fakadó cselekedeteink révén mi is segítséget nyújthatunk a környezetünkben élõ embereknek – és ez nemcsak lehetõség. Ha megigazultunk hit által, felelõsséggel tartozunk azért, hogy jót tegyünk másokkal!

A hit a megváltás alapja, a jó cselekedetek pedig a megigazulás bizonyítékai.

Aranymondat: „Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” – Jak 2:17

***

2005. november 6.

A nyelv megszelídítése

Jakab 3:1-18

Mivel a beszédnek óriási a hatalma, meg kell tanulnunk építõ szavakat használni.

 

Gondold át a felelõsséged! (1-2)

A lelki érettséget nemcsak a próbák és a kísértések idején tanúsított kitartás, nemcsak a szolgálat, nemcsak a szeretet és nemcsak a jó tettek jelzik, hanem a hívõk szavai is. Ennek tudatában Jakab felszólítja olvasóit, hogy megfontoltan beszéljenek, és uralkodjanak gondolataik fölött.

Tartsd ellenõrzés alatt a beszéded! (3-8)

Egyesek jobb eredményt érnek el, mások gyengébbet, teljesen azonban senki sem tudja megszelídíteni a nyelvét. Ennek oka, hogy a nyelv gonosz, rakoncátlan és ingatag, sõt tele van halálos méreggel. Ha azt akarjuk, hogy ne ártsunk vele másoknak és magunknak sem, olyan gondosan kell használnunk, mint egy életveszélyes, mérgezõ terméket.

Beszédünk felügyeletének prioritásaink elején kell állnia, hiszen Krisztus követõiként nem engedhetjük, hogy felelõtlenül kommunikáljunk másokkal.

Vigyázz a következetességre! (9-12)

Az üzenet egyértelmû: a hívõ ember nyelve nem lehet a következetlenség eszköze. Meg kell tanulnunk uralkodni fölötte, és vigyáznunk kell arra, hogy ne használjuk jó és rossz célokra, hanem csak édes, kedves és építõ beszédre.

Légy bölcs! (13-18)

A helyes beszéd kulcsa a helyes gondolkodás. Ám a helyes gondolkodást elsõsorban nem az értelem, hanem a bölcsesség határozza meg – az a bölcsesség, amelyet alázat, kegyelem és békesség jellemez.

Az értelmes beszéd bölcs lélekbõl ered, és a nyelv féken tartása csak ápolt gondolatvilággal lehetséges! A beszédünk olyan tiszta és bölcs lesz, mint a gondolataink és a szívünk.

Aranymondat: Jakab 3:13

***

2005. november 13.

Alárendelt élet

Jakab 4:1-17

Ha Isten gyermekei vagyunk, alázattal alá kell rendelnünk életünket az Úr hatalmának.

 

Az alárendelés fontossága (1-5)

A viszályok és a harcok forrása az emberi szív kapzsiságában rejlik. A hívõk akkor járnak el helyesen, ha Istentõl kérik jogos szükségleteik kielégítését. Így, ha egyik vagy másik hívõ nem kapja meg, amit kér, ez nagyrészt azért történik, mert helytelenek az indítékai. Isten sohasem tölti be az öncélú pazarlás szükségeit!

Ha a világ barátsága helyett Istennek rendeljük alá magunkat, megtapasztaljuk, hogy az efféle alárendelés békét teremt a viszályok helyén, megfelelõ mederbe tereli a kívánságainkat.

Az alárendelés áldása (6-12)

Aki teljes mértékben alá akarja rendelni önmagát Istennek, nem engedheti meg magának, hogy rágalmazza a testvérét, vagy ítélkezzen fölötte. A törvény elítéli a rágalmazást, és óva int mindenkit az önfejû ítélkezéstõl. Ha valaki mégis ezt teszi a testvérével, az egyenesen a törvényt rágalmazza és ítéli.

Az alárendelés értelme (13-17)

Az elbizakodott tervezgetést csak úgy kerülhetjük el, ha folyamatosan Isten nézõpontjából látjuk magunkat. Ahelyett, hogy emberileg nagy terveket szövögetnénk, késznek kell lennünk arra, hogy Isten is helyet kapjon a képben. Ha erre nyitottak vagyunk, énközpontú kérkedésünket felváltja az Istent tisztelõ bizalom.

Aranymondat: Jakab 4:7

***

2005. november 20.

Isten családjában

Jakab 5:1-20

Krisztus gyülekezete olyan, mint egy család, amelynek számos tagja van. Ezért ahogyan a családtagok felelõsek egymásért, ugyanúgy a hívõk is. Sem egy család, sem a gyülekezet nem fejlõdik megfelelõen, és nem lehet harmonikus, ha a tagok figyelmen kívül hagyják egymás szükségeit, és egymástól függetlenül próbálnak megküzdeni a nehézségekkel, a haladás különbözõ kihívásaival. Ám ha mindenki a helyén van, és eleget tesz családi, illetve gyülekezeti kötelezettségeinek, a közösség egységet, összhangot és fejlõdést él át. Jakab apostol a keresztyének négy kötelezettségére mutat rá ebben az igetanulmányban, amelyek a gyülekezeti harmónia és elõrehaladás mellett, személyre szóló áldásokat is magukban hordoznak.

 

Óvakodj a kapzsiságtól! (1-6)

Jakab nem magát a gazdagságot ítéli el, hanem az ehhez kötõdõ pénzsóvárságot és azokat a tetteket, amivel az emberek megszerzik a gazdagságot. A kapzsiság minket, mai keresztyéneket is megkísérthet. Még az is elõfordulhat, hogy Jakab címzettjeihez hasonlóan mi sem riadunk vissza mások megkárosításától csak azért, hogy minél gazdagabbak legyünk. De álljunk ellene a gonosznak! Ha meghúzzuk a vonalat, és nem engedünk az ördög késztetéseinek, minden földi kincsnél nagyobb jutalomban lesz részünk.

 

Légy türelmes! (7-12)

A türelmet szorgalmazva Jakab arra is felszólítja a hívõket, hogy ne panaszkodjanak egymásra, mert Jézus az ajtó elõtt áll. A hívõknek készen kell lenniük arra, hogy szenvedést is vállaljanak, ha szükséges. Ezt a követelményt mind a próféták, mind Jób példája aláhúzza.

Imádkozz gyakran! (13-18)

Levele vége fele közeledve Jakab az imádságra helyezi a hangsúlyt, és konkrét eseteket említ, amelyek gyakori és kitartó imára ösztönzik a hívõket. Ilyen például a szenvedés. Bármibõl ered is, a szenvedésnek imát kell fakasztania. Ugyanígy az örömnek is. Akinek öröme van, dicsõítse Istent az imáiban. A beteg ember buzgó imádságra ösztönözheti a gyülekezet elöljáróit is. Közös könyörgésük nyomán Isten szabadulással, bûnbocsánattal, gyógyulással ajándékozza meg a szenvedõt.

Segíts a tévelygõknek! (19-20)

Végül Jakab arra is rámutat, hogy Isten családjában a tagok felelõsséggel tartoznak egymásért. Aki észreveszi, hogy testvére letért a jó útról, és bûnbe esett, segítséggel tartozik neki úgy, hogy megtéréshez vezeti. Ezáltal a lelkét menti meg.

Aranymondat: Jakab 5:8

***

2005. november 27.

Áldást eredményezõ választás

Dániel 1:3-9; 2:14-28, 46-48

Az élet számtalan helyzetet teremt, amelyben választanunk kell jó és rossz, vagy igaz és hamis között. Sok esetben egyenesen az a kérdés, hogy Isten mellett vagy ellene döntünk-e. Idõnként nem egészen egyértelmû, hogy mi egyezne Isten akaratával, és mi ellenkezne vele. Van, amikor az okoz gondot, hogy vállaljuk az áldozatot, amit az Isten iránti hûségünkért kellene meghoznunk. Dánielnek egyik nehézség sem jelentett problémát.

Isten szerinti elhatározás (3-9)

Dániel minden tettében Isten tetszését akarta keresni. Ezért elhatározta, hogy bár nem saját hazájában tartózkodik, hanem egy olyan kultúrában, amely nem tartja be Isten törvényét, õ mégis Isten elvárásainak fog megfelelni. Idõnként mi, mai keresztyének is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor külsõ nyomás nehezedik ránk, hogy Isten szabályait figyelmen kívül hagyva embereknek igyekezzünk tetszeni. Valójában ilyenkor derül csak ki, hogy mennyire fontos nekünk Isten.

Isten hatalma és bölcsessége (14-28)

Isten cselekedete az õ korlátlan hatalmáról és bölcsességérõl tett bizonyságot. Azt hirdette, hogy õ, a sötétség és a világosság alkotója, bármit megtehet, és õ, a bölcsesség és a tudomány osztogatója, tökéletesen ismeri, sõt másoknak is kijelentheti a jövõt. Mindez magasztalásra és dicsõítésre indította Dánielt, aztán pedig felbátorította, hogy amikor Nebukadneccar elé áll, vele is félelem nélkül tudassa: nem saját értelme fejtette meg az álmot és annak magyarázatát, hanem a menny Istene.

Isten áldásai (46-48)

Dániel elhatározása, hogy nem szennyezi be magát Nebukadneccar ételével, számos áldást eredményezett. Még a király is áldásban részesült miatta, mert választ kapott a kérdésére. Bátorítsanak minket ezek a Dániel könyvében följegyzett események, hogy sohase féljünk megvallani a mi Urunkat, Jézus Krisztust szavaink és tetteink által! Az Isten szerinti választások nyomán a mi életünkben is áldás fakad.

Aranymondat: Zsolt 112:1-2

 

2005. december 4.

Szabaduláshoz vezetõ hit

Dániel 3:1-6, 14-33

Az élet számtalan próba és nehézség elé állít minket. Bármilyen bölcsek és elõvigyázatosak vagyunk, ezeket nem kerülhetjük el. De ne ijedjünk meg tõlük! Ha Isten gyermekei vagyunk, a megoldhatatlannak tûnõ élethelyzetek csak lehetõségek, amelyek során megtapasztalhatjuk a hit erejét és szeretõ Urunk végtelen hatalmát. Ezért sohasem szabad elcsüggednünk vagy elveszítenünk a reményt. Amíg Istennel egy oldalon állunk, a legsötétebb pillanatban is hittel várhatunk a szabadulásra. Dániel három barátjának, Sadraknak, Mésaknak és Abédnegónak a példája hitelesen igazolja ezt a bátor kijelentést.

 

A próba (3:1-6)

Nebukadneccar egységes kormányzatot és egységes vallást kívánt létrehozni. Ezért rótt ki halálbüntetést arra, aki nem engedelmeskedik parancsának. Mit tesznek a zsidó ifjak ebben a helyzetben? Kitartanak Isten mellett az életük árán is, vagy megadják magukat a fenyegetés elõtt Nebukadneccar királynak?

Az élet minket, Isten mai imádóit sem kímél a kritikus helyzetektõl, amelyekben Isten vagy a saját életünk között kell választanunk. Ezért mondta Jézus, hogy aki az õ tanítványa akar lenni, annak meg kell tagadnia önmagát.

 

A hit (3:14-18)

Sadrak, Mésak és Abédnegó fontosabbnak tartották az Isten iránti engedelmességet, mint a saját életüket. Ezért tudtak hinni és bízni Istenben akkor is, amikor ezért biztos halál várt rájuk. Minket ma valószínûleg nem egy király vagy egy aranyszobor próbál elszakítani Istentõl. A világnak és a gonosznak mindig megvannak a maga leghatásosabb módszerei és taktikái. Az Úr ekkor is tud segíteni a hívõknek.

A szabadulás (3:19-33)

A próbák tüzét is túlélhetik az Úrban bízó, a rá hagyatkozó hívõk.

Aranymondat: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: õ ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencébõl, és ki tud szabadítani a te kezedbõl is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor elõtt, amelyet felállíttattál!” – Dán 3:17-18

***

2005. december 11.

Felmagasztalásba torkoló alázat

Dán 4:21-34; 5:1-6,17-28

 

Alázat vagy elbizakodottság – ez a kérdés a bûnbeeséstõl kezdve szüntelenül megosztja az emberiséget, és két alapvetõen különbözõ csoportba sorolja. Az egyikhez olyanok tartoznak, akik elismerik Isten fennhatóságát és szuverenitását, nem akarnak föléje kerekedni, és nem lázadnak ellene, hanem elégedetten és csendesen élnek viszonylag szûkre szabott emberi korlátaik között. A másik csoport azokból áll, akik nem zavartatják magukat Isten mindenek fölött álló uralma miatt, hanem saját elgondolásaik szerint, bátran, szabadon, ám gyakran vakmerõen élnek. Emberi szempontból ennek az utóbbi csoportnak a tagjai számítanak sikeresnek, de nem így Isten elõtt. Ma újra dönthetünk: az alázatos emberekhez igazodunk, vagy a büszkékhez szabjuk magunkat.

Megaláztatás (4:21-30)

Dániel magyarázatának köszönhetõen Nebukadneccar elõtt világossá vált, hogy megalázó büntetés vár rá, ha nem hagy fel bûnös büszkeségével. Ha azonban alárendeli magát Istennek, elkerülheti ezt a borzalmas megaláztatást.

Ne várjuk hát, hogy õ alázzon meg minket, hanem okuljunk Nebukadneccar esetébõl, és rendeljük alá az életünket Istennek, amíg nem késõ!

 

Felmagasztalás (4:31-34)

A megaláztatás és a kijózanodás, vagyis Isten szuverén hatalmának az elismerése átalakította Babilon elsõ emberének az egész életét. Isten felé fordulása nyomán új emberré lett, és Isten áldásának köszönhetõen még nagyobb hatalomra jutott, mint korábban.

Ha elismerjük saját kicsinységünket, gyengeségünket és elégtelenségünket Isten elõtt, õ minket is felemel, megáld, tisztességben részesít.

Elbizakodottság (5:1-6)

Nebukadneccar utolsó álmától Bélsaccar utolsó lakomájáig eltelt néhány év alatt jelentõs változások mentek végbe Babilonban. Ennek köszönhetõen Bélsaccar csöppet sem zavartatta magát Istennel szembeni elbizakodottsága miatt.

Ezért Isten haragjával került szembe, amit egy emberi kéz titkos írása jelentett ki.

 

Összeomlás (Dán 5:17-28)

Bélsaccar történetét úgy kell tekintenünk, mint egy figyelmeztetést, amely kimondottan nekünk, kegyelemben álló keresztyéneknek szól. Isten arra int általa bennünket, hogy ne hajoljunk el tõle, és ne legyünk elbizakodottak, hanem éljünk az õ félelmében (Róm 12:20). Ha elbízzuk magunkat, és elfordulunk szeretõ Urunktól, megtorlásra, összeomlásra, ítéletre kell számítanunk. Csak az alázat vezet felmagasztaláshoz!

Aranymondat: „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” – Mt 23:12

***

2005. december 18.

Õszinte bûnbánat

Dániel 9:1-19

 

A bûnbánat és a bûnvallás a lelki tisztaság kulcsa, valamint az Isten és ember közötti kapcsolat egészségének a feltétele.

Természetesen nem könnyû beismernünk, hogy vétkeztünk, de amikor ezen túl vagyunk, a felszabadulás és a helyreállt kapcsolat öröme elfeledteti velünk a bûn terhét és a bûnbánattal együtt járó fájdalmat, nehézséget. Dániel imája, amivel az elõttünk álló igetanulmány során foglalkozunk, arra kíván megtanítani bennünket, hogy ismerjük el õszinte bûnbánattal a vétkeinket, és aztán tárjuk bátran Isten elé a kéréseinket. A világmindenség Alkotója figyel a szavainkra, kész megbocsátani nekünk, és örömmel válaszol könyörgésünkre.

Elõzmények (Dán 9:1-2)

A Babilonba számûzött Dánielt most az írásokat, vagyis a Júdából elvitt, gondosan õrzött, szent irattekercseket olvassa, tanulmányozza és értelmezi. A médek közül származó Dárius király elsõ éve Kr. e. 539-ben volt. Ekkor Dániel már hatvanhat évet töltött Babilonban.

Bûnvallás (Dán 9:3-14)

Dániel világosan tudta, hogy a babiloni fogság Isten fenyítése volt Júda népének az életében. Azt is határozottan hitte, hogy a bûnvallás a fenyítés megszûnésének és a helyreállásnak a legfõbb feltétele. Ezért azonosulva népe bûneivel vallást tett hamisságaikról, mintha személyesen õ lett volna felelõs értük.

Tegyünk úgy mi is, mint Dániel: bánjuk meg és valljuk meg bûneinket az Úrnak! Szeretõ Atyánk örömmel megbocsát minden megtérõnek!

 

Könyörgés (15-19)

Dániel tudatában volt népe Istenre-utaltságának, így mindenekelõtt azért könyörgött, hogy õ, akinek minden tette igazságos, fordítsa el lángoló haragját Jeruzsálemtõl, és vessen véget gyalázatának. Másodsorban azért esedezett, hogy Isten távolítsa el haragját, és tekintsen le választottaira, kiárasztva rájuk végtelen jóindulatát, irgalmát, helyreállító kegyelmét. Mindezek után Dánielnek már csak egy kérése maradt: hogy az Úr hallgassa meg imáját, és cselekedjen hatalmasan, dicsõségének megnyilvánulása érdekében.

A megbocsátásért és bizonyosságért esedezõ Dániel azért kívánta olyan nagyon az elpusztult jeruzsálemi szentély helyreállítását, mert Krisztus elõtt a zsidók – egyén és közösség egyaránt – csak a templomi áldozatok révén nyertek bocsánatot Istentõl a bûneikre.

Aranymondat: „Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! – önmagadért, Istenem, hiszen a te nevedrõl nevezték el városodat és népedet!” – Dán 9:19

***

2005. december 25.

Jézus születése

Máté 2:1-18

 

Jézus Krisztus születése, élete, halála és feltámadása úgy megosztja az emberiséget, ahogyan semmi más a földön. Akik nem veszik komolyan, vagy elutasítják Isten megváltási tervét, nem tekintik többnek Jézust, mint egy bölcs tanítót vagy egy neves történelmi személyiséget. Sõt az is megtörténhet, hogy egyenesen ellenségnek tartják, aki csak kellemetlenséget és nyugtalanságot okoz nekik. Ám Isten kegyelmének köszönhetõen léteznek olyan emberek is, akik értik Isten megváltási tervét, és hálásak érte. Az ilyenek szívében öröm van, ha Isten Fiáról, Jézus Krisztusról hallanak, vagy ha a jelenlétében lehetnek. Sõt az öröm mellett a szeretet és a jóindulat is jelen van az életükben, mert tudják, hogy õ a Messiás, aki minden embernek üdvösséget akar adni.

 

Öröm vagy nyugtalanság (1-3)

Jézus földre jövetelének híre örömmel töltötte el a bölcseket. A bölcsek Jézus iránti érdeklõdése nem maradt titokban. Heródes és a jeruzsálemiek nem örültek Jézus születésének, sem a bölcsek iránta tanúsított érdeklõdésének. Ennek épp az ellenkezõje történt: mélységes nyugtalanság és szorongás fogta el õket.

 

Gonosz szándék (4-8)

Heródes természetesen nem azért kérdezõsködött a zsidó tudósoktól és a napkeleti bölcsektõl Jézus felõl, mert imádni kívánta õt. Lényegében már ki is agyalta a tervet, amely segítségével megszabadulhat a trónját veszélyeztetõ fiatal királytól.

 

Szeretetteljes ajándékozás (9-11)

Beteljesedett próféciák (Mt 2:12-18)

A Jézus születéséhez kapcsolódó beteljesedett próféciák azt erõsítik, hogy a vele kapcsolatos, még be nem teljesedett jövendölések is mind megtörténnek. Higgyük ezt teljes szívbõl, és éljünk hitünknek megfelelõen!

Aranymondat: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az õ csillagát, amikor feltûnt, és eljöttünk, hogy imádjuk õt.” – Mt 2:2

 

[2001-es vasárnapi iskolai anyagok]

[2002-es vasárnapi iskolai anyag]

[2003-as vasárnapi iskolai anyag]

2004-es vasárnapi iskolai anyag

2006-os vasárnapi iskola
[Current vasárnapi iskola]

Észrevétele E-m

Evangéliumi Hírnök Internet ©1998,1999,2000,2001,2002,2003,2004,2005