Az elõzõ évek anyagát is elolvashatja.  Link az oldal alján.

. .    korábbi vasárnapi iskolai anyagok - (2006)

 

A vasárnapi iskolai anyagunk csak egy része az ITM által kiadott vasárnapi iskolai füzeteknek, melyeket meg lehet vásárolni a következő címen:

 

Magyarországon: ITM Magyarország

1068 Budapest, Benczúr u. 31

Tel./Fax: (+36)-1-351-9495

E-mail: ITMHu@elender.hu 

 

Romániában: ITM- Románia

Oradea (Nagyvárad), Str. Albacului Nr. 12.  3700 Románia

Tel.: (+40)-259-419950  Fax.: (+40)-259-410854

E-mail: itm@rdsor.ro 

 

---

2006. január 1.

Hol munkálkodik Isten?

Lk 1:5-20, 65-68, 76-79

Isten munkáját végezve (5-12)

Zakariás „csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten elõtt”. Ezt a szolgálati rendet huszonnégy papi csoport alkotta Dávid idejétõl kezdve. Az egy csoportba tartozó papok évente kétszer voltak szolgálatban egy-egy héten át. Zakariást, aki Abijá csoportjába tartozott, sorsolással jelölték ki arra, hogy bemutassa a füstölõáldozatot. A papok nagy száma miatt lehet, hogy ez volt az egyetlen eset Zakariás életében, amikor ezt a feladatot végezhette.

Felfedezve Isten munkáját (13-17)

Keresztelõ János megjelenése örömet hoz azoknak a zsidóknak, akik hisznek megtérésre és bûûnbánatra felszólító beszédének. Nagy lesz az Úr elõtt, vagyis az Úr szemében. Arról lesz ismeretes, hogy nem iszik bort és részegítõ italt. Már világra jövetele elõtt megtelik Szentlélekkel. Izráel fiai közül sokakat megtérít Istenhez. Végül pedig: Jánost arról lehet felismerni, hogy az Úr elõtt, azaz Jézus Krisztus elõtt jár, bejelenti jövetelét, és megtisztítja elõtte az utat.

Bizonyosság Isten munkájában (18-20)

Zakariás ideiglenes fogyatékossága büntetés volt a hitetlensége miatt, de ugyanakkor jelnek is tekinthetõ. A következõ kilenc hónap alatt Zakariás némasága bizonyította Gábriel szavának a hitelességét és Isten munkálkodásának a valódiságát.

Válasz Isten munkájára (65-68, 76-79)

A Szentlélekkel teljes édesapa saját gyermekérõl beszél, és elmondja, milyen munkát végez majd a Mindenható szolgálatában: megismerteti a bûnbocsánatra épülõ üdvösséget, világítani fog a sötétben, és rásegíti az embereket a békesség útjára.

Aranymondat: János 5:17

***

2006. január 8.

Növekedés és erõsödés

Lukács 2:39-52

Gyermekkori fejlõdés (39-40)

A törvény elõírásának engedelmeskedve, József és Mária körülmetéltették Jézust, majd harminchárom nappal késõbb felvitték õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák Istennek. Ezt követõen Betlehembe, majd Egyiptomba mentek, és végül Názáret városában telepedtek le. Jézus itt nõtt fel, és itt készült fel a szolgálatra.

Egy építõ tapasztalat (41-47)

József és Mária minden évben részt vettek a páskaünnepen. A gyermek Jézus életében ez volt az elsõ eset, amikor Jeruzsálemben tölthette a húsvétot. Korábban azért hagyták otthon, Názáretben, mert a törvény elõírása szerint a zsidó férfiaknak csak a 13. év betöltése után volt kötelezõ a húsvéti ünnepen való részvétel.

A Názáret-Jeruzsálem távolság kb. 120 km, amit gyalog bõ három nap alatt lehetett megtenni. Ilyen körülmények között könnyen elõfordult, hogy útközben egy idõre szem elõl tévesztették egymást a családtagok.

További gyarapodás (48-52)

Jézus anyjának adott válasza arról tanúskodott, hogy tizenkét éves korára õ már megértette földi küldetését. Ennek köszönhetõen a gyermek Jézus egyértelmû különbséget tett földi szülei és mennyei Atyja között. Sõt rámutatott arra az isteni „kell”-re, amely meghatározta a további életét, és végül a keresztre vitte.

Az elbeszélés végén Lukács nyomatékosan aláhúzta, hogy Jézus engedelmeskedett a szüleinek. Erre azért volt szükség, hogy olvasói nehogy mást gondoljanak a gyermekrõl az elõzõ eset fényében.

Aranymondat: Lukács 2:40

***

2006. január 15.

A megtérésrõl

Lukács 3:1-17

Igetanulmányunk alapja Keresztelõ Jánosnak a megtérésrõl szóló igehirdetése. Bár János nem volt a Messiás, üzenete ma is sokatmondó, fõként napjainkban, amikor számtalan különbözõ felfogás terjed a megtérésrõl. Ezek fényében sokan azért fordulnak Istenhez, hogy segítséget találjanak problémáik megoldásához, de nem áll szándékukban feladni a bûneiket. A valódi megtéréskor elfogadjuk Isten megváltási ajánlatát Jézus Krisztusban azáltal, hogy hátat fordítunk a bûnnek, és nyilvánosan elkötelezzünk magunkat Isten mellett.

 

Megtérés és a keresztség (Lk 3:1-6)

János szolgálatának a kezdete Kr. u. 29-re esett – ez volt Tibérius császár uralkodásának a tizenötödik éve. Felszólította az embereket, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg, hogy bûnbocsánatot nyerjenek.

Megtérés és a bûn (7-9)

Keresztelõ János azt tanította, hogy az ember élete bizonyítja, hogy megtért-e igazán. Ezért arra biztatta hallgatóit, hogy teremjenek jó „gyümölcsöket” hitük bizonyítására.

Amikor igazán megtérünk a bûneinkbõl, Isten átalakítja a gondolkodásunkat és az életvitelünket, ezért nem esik nehezünkre jó gyümölcsöket teremni. De ha a magunk erejébõl próbálunk üdvösséghez jutni vagy megtéréshez illõ cselekedeteket produkálni, csak kudarc vár ránk.

 

Megtérés és az élet (10-14)

A valódi megtérés kihatással van életünk minden egyes területére. Mit mondana Keresztelõ János ma az orvosoknak, a jogászoknak, az asztalosoknak, a családanyáknak, a varrónõknek, neked?

Megtérés és a Szentlélek (15-17)

A Szentlélekkel történõ megkeresztelés megtérésünk pillanatában megy végbe. Amikor elfogadjuk Jézus Krisztust életünk Urának és Megváltójának, Isten Szentlelke a szívünkbe költözik. A „tûzzel” keresztelés valószínûleg az ítéletre utal, hiszen az utolsó napon a Messiás tûz által tisztítja meg ezt a világot.

Aranymondat: Máté 3:2

***

2006. január 22.

Állj ellene a kísértésnek!

Lukács 4:1-13

 

Igetanulmányunk során Jézus megkísértésére összpontosítunk, és azt figyeljük meg, milyen szerepe van az ördögnek a kísértésben. Erre mindenekelõtt azért van szükség, mert nagyon sok keresztyén elismeri ugyan, hogy az ördög áll a kísértések hátterében, de nem méri fel a gonoszságát, és nem tanúsít semmilyen ellenállást vele szemben.

A Lélek, az ördög és a kísértés (1-2a)

Jézus a Jordán vizében történt bemerítését követõen a kísértés tüzébe került. A Szentlélek vitte a pusztába, ahol negyven napon át böjtölt és mélyítette közösségét az Atyával. Csakhogy ez alatt a viszonylag hosszú idõszak alatt az ördög sem pihent – õ maga kísértette Jézust.

A kísértés és a fizikai szükségek (2b-4)

Jézus egy igét idézett válaszként az ördög kísértésére. Ezzel egyrészt azt mondta, hogy a kenyérkérdés nem olyan fontos neki, hogy annak megoldása érdekében csodához folyamodjék. Másrészt arra utalt, hogy az Istennel való szellemi közösség kárpótolja testi szükségleteit.

A kísértés és az elismerés utáni vágy (5-8)

Isten terve szerint a megváltás ára a Golgota volt. Az ördög arra próbálta rávenni Jézust, hogy térjen ki a kereszthalál elõl, mert az õ imádása révén könnyebben is hatalomhoz és elismeréshez juthat.

A kísértés és az Isten iránti bizalom (9-13)

Jézus elõzõ igei válaszainak a hatására az ördög is igével igyekezett hitelesíteni és legalizálni Jézusnak tett ajánlatát. Csakhogy ehhez neki torzítania kellett Isten beszédén. Ha Jézus engedett volna az ördög szavának, ezzel letért volna Isten útjáról. Ebben az esetben viszont már nem vonatkozott volna rá az idézett ígéret, és nem bízhatott volna Istenben, hogy megóvja õt a bajtól. Jézus leleplezte az ördög kísértését. Miközben ezt tette, egyúttal ellene is állt a Sátán ravasz kísértésének.

Aranymondat: Márk 14:38

***

2006. január 29.

Kövesd Jézust!

Lukács 5:1-11, 27-32

Aki Jézus Krisztus útján kíván járni – az egyetlenen, amely mennybe vezet –, annak el kell fogadnia meghívását a tanítványságra, és attól kezdve, hogy ezt megteszi, az õ akaratának megfelelõen kell élnie.

Ismerd el Jézust, mint Urat! (1-10a)

Péter elõször Mesternek szólította Jézust, azután Úrnak, pontosabban „Uram”-nak. Ezzel nyilvánosan elismerte Jézus istenségét, és megvallotta, hogy õ az élete irányítója.

Tedd, amit Jézus mond! (10b-11, 27-28)

Jézus Krisztus követése fenntartások nélküli elkötelezettséget igényel. Péterék is, Lévi is azonnal készen volt erre.

 

Fogadd el azokat, akiket Jézus elfogad! (29-32)

A Lévi házában megtartott vendégség nem tetszett mindenkinek. A zsidó vallási vezetõk bûnösöknek tartották a vámszedõket, és vádolni kezdték a tanítványokat azért, mert közösséget vállaltak ezekkel a vétkes emberekkel. Az alkalmi találkozásokat vámszedõkkel vagy más bûnösökkel nem kifogásolták, de ha valaki együtt evett és ivott ilyen emberekkel, arról azt tartották, hogy osztozik velük a bûnben.

Aranymondat: János 8:12

***

2006. február 5.

Élj Jézus tanítása szerint!

Lukács 6:27-49

Isten Fiának a szavai minden élethely- zetben ésszerű, kimért és tárgyilagos útmutatásokkal szolgálnak. Ha elfogad- tuk Jézust, mint Megváltót és Urat, úgy is figyelnünk kell rá, mint Tanítóra. Ő elmondja nekünk, hogyan élhetünk helyesen, és mit vár el tőlünk, követőitől.

Tégy jót másokkal! (27-31)

A 31. vers a Biblia aranyszabályaként ismeretes. Ennek ellenére sokan önző módon fogják fel, és azt mondják: „Kedves leszek másokhoz, ha ők is kedvesek hozzám.” Ám ha helyesen értelmezzük és alkalmazzuk Jézusnak ezt a nagyszerű előírását, megújulnak a kapcsolataink – meggyógyulnak, örömteljessé válnak, és Isten áldó keze lesz rajtuk.

Légy irgalmas másokhoz! (32-38)

Az emberek túlnyomó része irreálisnak tartja Jézus irgalmasságról szóló tanítását. Ő mégis arra nevelte és neveli ma is a tanítványait, hogy irgalmasan viszonyuljanak másokhoz. Ezt a magatartásformát úgy sajátíthatjuk el legkönnyebben, ha Istenre, a mennyei Atyára nézünk, és őt tekintjük példaképünknek.

Foglalkozz előbb a magad hibáival! (39-42)

Válaszd meg bölcsen a szavaid és a tetteid! (43-49)

Nem könnyű elképzelni egy olyan együgyű és balgatag embert, aki alap nélküli házat épít magának. Képzeljük el mégis, hiszen ez a férfi tökéletesen illusztrálja Jézus üzenetét. Sőt rámutat azoknak a bölcsességére, akik hűségesen tanulmányozzák Isten szavát, a Bibliát, és így erős alapot építenek az életüknek. Természetesen őket is érik különböző bajok és megpróbáltatások, de biztonságot és segítséget nyújt nekik az a tudat, hogy Isten a fájdalmak és a szenvedések idején is mellettük van.

Aranymondat: Máté 7:21

***

2006. február 12.

Bűnbocsánat és szeretet

Lukács 7:36-50

Igetanulmányunk két különböző példát állít elénk a Jézus iránti szeretet bemutatására, és arra kíván ösztönözni bennünket, hogy szeressük őt, az Isten Fiát teljes lelkünkből.

A hála szeretetről tanúskodik (36-38)

Annak idején az ilyen közös étkezések fontos elemét alkotta mindig a beszélgetés, a véleménycsere. A ház ajtaja általában nyitva állt, és bárki bemehetett, sőt gyakran ment is, hogy figyelje a beszélgetést, vagy éppen bekapcsolódjon a vitába. Így történt, hogy étkezés közben egy bűnös nő lépett a Simon házába, aki valószínűleg a környék prostituáltja volt. Mivel az akkori idők szokása szerint nem ültek, hanem feküdtek az asztalnál a vendégek, az asszony odament Jézus mögé, majd sírva fakadt, és könnyei ráhulltak Jézus kinyújtott lábára. Ez után egyik illetlenség követte a másikat: az asszony kibontotta a haját, és letörölte vele Jézus lábáról a könnyeit, majd elkezdte csókolgatni Jézus lábát, végül pedig drága illatszert öntött rá.

A szeretet bűnbocsánatból fakad (39-43)

Ha végiggondoljuk, mennyit vétkeztünk és vétkezünk, világossá válik előttünk, hogy nem elég csak egy kicsit szeretnünk Jézus Krisztust, hanem a tőlünk telhető legtöbbet kell nyújtanunk. Ő az életével fizetett hatalmas tartozásunkért.

A szeretet több, mint tisztelet (44-47)

Mivel a szeretet meghaladja a tisztelet határait, nekünk, keresztyéneknek időnként pazarló módon kell kimutatnunk a Jézus iránti szeretetünket. Ez sokféleképpen történhet. Például ebédet készítünk a környéken élő szegényeknek. Egyes közösségek hatalmas imaházakat építenek, amelyek rengeteg pénzbe kerülnek. A gyakorlatiasabb hívők valószínűleg megkérdőjelezik az ilyen nagyméretű költekezések értelmét. A többiek viszont lehetőséget látnak a pazar építkezésben, hiszen egy csodálatraméltó gyülekezeti terem tiszteletet és imádatot fakaszt az emberek szívében Isten iránt. (?) Gond csak akkor van, ha a gyülekezeti tagok fontosabbnak tartják az impozáns épületet, mint a missziómunkát.

A bűnbocsánat alapja a hit (48-50)

Aranymondat: 1János 4:10

***

2006. február 19.

Az igehallgatás következménye

Lukács 8:4-21

Érted-e? (4-10)

Jézus Krisztus tisztában volt azzal, hogy lesznek olyanok, akik nem fogadják el őt és az igét, amit hirdet. Ám akik nyitottságot tanúsítottak az evangélium és a Messiás személye iránt, azokat Isten megértéssel és bizalommal ajándékozza meg. Az Atya ma is pontosan így cselekszik. Ezért vigyázzunk, nehogy valamikor is bezárjuk a szívünket és az értelmünket Isten igéje előtt!

Termékeny vagy? (11-15)

Jézus csak a tanítványoknak magyarázta meg a példázatot. Mivel ők már befogadták Isten igéjét, többet is képesek voltak megérteni.

Sohase ítélkezzünk mások lelkiállapota fölött! Ha látjuk, hogy nem a leghelyesebben viszonyulnak Isten igéjéhez, segítsünk nekik, hogy megváltozzon a magatartásuk!

Elkötelezted magad? (16-18)

Ebben a lámpásról szóló példázatban is a halláson van a hangsúly, vagy ahogy itt áll, a hallgatáson. Aki érti Isten igéjét, annak úgy kell élnie, hogy bizonyítsa ezt. Éppen úgy, ahogy az embernek nem azért van lámpása, hogy letakarja vagy elrejtse, Isten országának a titkai sem azért adatnak neki, hogy titokban tartsa azokat. Más szavakkal: a tanítványok felelősséggel tartoznak azért, hogy ismertté tegyék mindazt, amit Jézus elmond nekik. Ha elkötelezik magukat Krisztus mellett, és vállalják ezt a nemes feladatot, akkor még több igazságot értenek meg. De ha nem élik, és nem adják tovább másoknak Isten igéjét, akkor ők sem élvezhetik annak áldásait. Amit nem használnak, azt elveszítik.

Hogy állsz az engedelmességgel? (19-21)

A Krisztushoz tartozás legfőbb bizonyítéka az Isten igéje iránt tanúsított engedelmesség.

Aranymondat: Lukács 8:15

***

2006. február 26.

Az új élet jellemzői

Lukács 9:18-27

Ismerd fel, ki Jézus! (18-20)

Környezetünkben sokan vannak, akik tévesen ismerik Jézus Krisztust. Ezek az emberek úgy gondolnak rá, mint egy nagy reformátorra, tanítóra vagy vallási vezetőre. Mi, keresztyének azonban tudjuk, hogy Jézus jóval több ennél: ő az Isten Fia és az Isten Krisztusa, aki minden ember Ura és Megváltója akar lenni.

 

Ismerd meg Jézus életét! (21-22)

A tökéletes élet és az engedelmesség Isten akaratának magában foglalja a szenvedést, a megvettetést és a halált, de végső soron a feltámadást is egy olyan életre, amely halhatatlan. Ez valódi másokért kiöntött élet.

Öltsd magadra Jézus életstílusát! (23-25)

Földi életének rövid körvonalazása után Jézus felszólította a tanítványokat, hogy kövessék őt: tagadják meg magukat, vegyék fel a keresztjüket, és járjanak a nyomában. Önmaguk megtagadásán azt értette, hogy mondjanak le önként minden úgynevezett jogról a tervezésre vagy a döntésre, és fogadják el uralmát életük minden egyes területén. A kereszt felvételét szorgalmazva arra utalt, hogy válasszák szándékosan azt az életet, amelyet ő élt.

Ne szégyelld Jézust! (26-27)

Amennyiben hűségesen követjük Jézus Krisztust, nincs okunk szégyenkezni tanítványi identitásunk miatt. Egyes keresztyének megpróbálják elrejteni hitüket a munkahelyen vagy a társadalomban, mivel attól tartanak, hogy ha kiderül róluk, hogy újjászületett keresztyének, akkor nevetség tárgyává válnak, vagy elutasítják őket. Mi ne cselekedjünk így! A helyes magatartás az, ha igyekszünk mindig kreatív és gyakorlatias megoldásokat találni ahhoz, hogy bizonyságot tegyünk Jézusról, bárhol járunk. A tetteink csendesen tanúskodnak Krisztusban nyert új életünkről. Ám emellett szükséges, hogy szavainkkal is vallást tegyünk Jézus Krisztus személyéről, hatalmáról és arról a hatalmas változásról, amit ő valósított meg az életünkben, hogy üdvösségünk legyen.

Aranymondat: Lukács 9:23

***

2006. március 5.

Egy új felelõsség

Lukács 9:57-10:20

 

Vállald a kihívást! (9:57-62)

Isten arra ösztönöz bennünket ennek a három hibás magatartásnak a bemutatása által, hogy vállaljuk a tanítványság kihívását, a teljes szívû Krisztus-követéssel járó felelõsséget. Tegyük Isten országát életünk középpontjába. Ha tanítványainak valljuk magunkat, engedelmességgel kell válaszolnunk erre a felszólításra.

 

Szolgálj hittel! (10:1-4)

Jeruzsálem felé vezetõ útján Jézus követeket küldött minden városba, hogy lehetõséget adjon az embereknek üzenete elfogadására. Ez a küldöttség összesen hetvenkét tanítványból állt, és mielõtt elindultak, útbaigazításokat kaptak megbízójuktól.

Mi, mai tanítványok talán ijesztõnek találjuk Jézusnak azt az elvárását, hogy ugyanúgy induljunk útnak, mint annak idején a hetvenkettõ. Ha valóban Jézus tanítványai vagyunk, és neki szolgálunk, meg kell tanulnunk bízni Istenben. A nehéz helyzeteket nem kerülhetjük el, Isten azonban gondoskodik majd mindenrõl, amire szükségünk lesz.

Szolgálj, ahol lehet! (5-16)

Jézus követõi és szolgái ma is szembesülnek azzal a kétféle magatartással, amirõl Jézus a hetvenkét tanítványnak beszélt. Idõnként a hallgatók fogékonyak az evangéliumra, gyakran azonban elutasítják a megváltásról szóló üzenetet. De vigyázzunk: sohase próbáljuk kiértékelni egy városban vagy egy faluban elért sikerünket annak alapján, amit testi szemünkkel látunk! Megtörténhet, hogy a mi szolgálatunk csak magvetés lesz ahhoz az aratáshoz, amit majd más végez el.

Örülj az üdvösségnek! (17-20)

A felelõsségteljesen megélt tanítványság számtalan örömet nyújt, a legnagyobb mégis a személyes üdvösség fölötti öröm.

Aranymondat: „Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” – Lk 9:62

***

2006. március 12.

Érzékenység mások szükségei iránt

Lukács 10:25-37

Krisztus igazi követõi odafigyelnek embertársaik szükségeire, és hozzájárulnak azok kielégítéséhez.

Szeresd felebarátodat! (25-29)

Elsõ látásra úgy tûnhet, hogy ezzel a törvénytudónak adott rövid feleletével Jézus azt tanítja: az üdvösség törvény által van. Az Isten Fia azonban ezt sohasem állította. Az emberi természet szívesen kikerülné a felebarát szeretésére vonatkozó parancsolatot, fondorlatos taktikáival ezt meg is próbálja.

Figyelj a felebarátodra, és segíts neki! (30-37)

Jézusnak a törvénytudóhoz intézett felhívása ma nekünk szól. Meg kell tanulnunk ugyanúgy viszonyulni embertársainkhoz, ahogyan a samáriai férfi viszonyult a bajba jutott zsidóhoz. Isten segítsége nélkül semmit sem cselekedhetünk, de az õ ereje által nagyon is érzékennyé válhatunk mások szükségei iránt, és könyörületes lesz a szívünk.

Aranymondat: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bûne az annak.” – Jak 4:17

***

2006. március 19.

Kommunikáció Istennel

Lukács 11:1-13

Mivel az ima Isten ajándéka, amely által kommunikálhatunk vele, a hívõknek átfogóan, kitartóan, és várakozó szívvel kell imádkozniuk.

Imád legyen átfogó! (1-4)

Mindenekelõtt Jézus arra tanította övéit, hogy szólítsák Istent Atyjuknak. Õ maga is Atyjának nevezte Istent az imáiban. Ezt követõen öt kérést mondott el. Ezek közül az elsõ kettõ Istennel kapcsolatos: egyik arra összpontosít, hogy szenteltessék meg az Atya neve, a másik azt szorgalmazza, hogy jöjjön el az Atya országa. A harmadik kérés a mindennapi kenyérre vonatkozott. Ez által a tanítványok elismerték, hogy naponként Istentõl függ az életük, és azért imádkoztak, hogy Isten gondoskodjon mindennapi szükségeik betöltésérõl.

A negyedik imatéma – a bûnök bocsánata – az ember Istennel való kapcsolatát érinti. Aki bûnei bocsánatát kéri, bizonyságot tesz arról, hogy hiszi: Isten megbocsát neki. Az ilyen ember aztán úgy is kimutatja a hitét, hogy õ is megbocsát másoknak.

Végül Jézus tanítványainak azért is kell imádkozniuk, hogy megszabaduljanak azoktól a helyzetektõl, amelyek bûnbe sodorhatják õket.

Imádkozz kitartóan! (5-10)

Jézus arra biztatta tanítványait, hogy tárják fel elõtte a kéréseiket bizalommal, a nap bármely szakában, és bármilyen körülmények között.

Néha Isten azonnal válaszol egy imakérésre, máskor viszont csak hosszas könyörgés után teszi ezt. A tanítványok feladata, hogy kérjenek, keressenek, és zörgessenek nála, a Mindenhatónál, akinél semmi sem lehetetlen.

Imádkozz várakozó szívvel! (11-13)

A Szentlélek a legfontosabb ajándék, amit Jézus követõi megkaphatnak. Isten Szentlelke rámutat a bûneinkre, tanácsol és vezet minket, lelki ajándékokkal lát el, és gyümölcsöket terem az életünkben. A Szentlélek ugyanakkor bölccsé tesz, és erõt ad nekünk az imához.

Aranymondat: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” – Lk 11:9

***

2006. március 26.

Új fontossági sorrend

Lukács 12:13-31

Isten gyermekeinek Isten országát kell elsõ helyre tenniük az életükben, és nem az anyagi javakat.

 

Õrizkedj a kapzsiságtól! (13-15)

A lelki érettség egyik legvilágosabb jele az, hogy képesek vagyunk megkülönböztetni a szükségeinket a kívánságainktól. A kapzsiság azért veszélyes, mert sohasem elégszik meg, és a kapzsi ember mind többet és többet kíván. Pál apostol úgy beszélt a kapzsiságról, mint bálványimádási formáról. Jézus azt tanította, hogy az élet több mint anyagi javak birtoklása.

A vagyon nem maradandó (16-21)

Az aggodalom csak erõpazarlás (22-28)

Az élet számtalan nehézséggel állít szembe minket, de Isten megbízható – gondot visel a mi valós szükségeinkrõl. Ennek ellenére õ elvárja tõlünk, hogy használjuk a tálentumainkat és a képességeinket saját magunk és mások szükségeinek a betöltéséhez. Jézus arra oktat, hogy Istenben bízva gondoskodjunk a létfenntartásunkhoz szükséges pénzrõl, táplálékról, ruházatról – ne aggodalmaskodásra pazaroljuk az életerõnket.

Összpontosíts Isten országára! (29-31)

Jézus tanítása szerint követõinek az értékrendszerében Isten országának kell az elsõ helyen állnia. Ha ennek az elvárásnak az alapján állítjuk fel személyes fontossági sorrendünket, azt fogjuk tapasztalni, hogy minden más a legmegfelelõbb helyre kerül. Amikor Isten az elsõ az életünkben, abban a kiváltságban van részünk, hogy a lehetõ legjobb perspektívából tekinthetünk önmagunkra, másokra és az egész világra.

Aranymondat: „A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az õ országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.” – Lk 12:30b-31

***

2006. április 2.

Légy készen!

Lk 12:35-48

 

Várd az Urat! (35-40)

Jézus követõinek nemcsak annyit kellett megtanulniuk, hogy bízzanak Istenben testi szükségeiket illetõen. A Mester azt is igen fontosnak tartotta, hogy éljenek az õ második eljövetelének folyamatos várásában. Ennek érdekében hasznos tanácsokkal és utasításokkal látta el tanítványait.

Ura visszatérésének az idejét senki sem ismeri. A szolgák feladata nem abban áll, hogy ezt megtudakolják, hanem abban, hogy virrasztva várjanak.

Szolgálj hûségesen! (41-44)

Jézus nemcsak a példázatban szereplõ szolgától várta el, hogy ügyesen, megbízhatóan és lelkiismeretesen végezze feladatait. Kérdése, hogy „Ki tehát a hû és okos sáfár?", minket is kihívás elé állít. Határozzuk el, hogy megfelelünk az Emberfia elvárásának, és tegyünk is meg minden tõlünk telhetõt azért, hogy valóban így történjen! A készenléthez nem elég csak a szándék – cselekedetek szükségesek.

 

Ne cselekedj felelõtlenül! (Lk 12:45-48)

A felelõtlenül élõ sáfárok hamisságát az Úr eljövetele fogja leleplezni, és – Jézus elmondása szerint – az akkor napvilágra kerülõ bûnök elkövetõi szigorú büntetésben részesülnek. Minél nagyobb volt valakinek a felelõssége, annál súlyosabb lesz az ítélete. A hûtlen szolgákra fájdalmasabb büntetés vár, mint a gonoszokra, akik nem ismerték uruk akaratát.

Ösztönözzön minket ez a figyelmeztetõ példázat arra, hogy keressük Isten életünkre vonatkozó akaratát, és ha megismertük, cselekedjük azt örömmel, készségesen, szorgalmasan, felelõsségteljesen! „Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!" (43. v.)

Aranymondat: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!" – Lk 12:40

***

2006. április 9.

A Megváltó érkezése - virágvasárnap

Ézs 62:10-12; Zak 2:10-13, 9:9-10

A jeruzsálemi bevonulás ünnepe jelentõségének megértése érdekében ezúttal Ézsaiás és Zakariás próféta írásaira összpontosítunk, amelyek a Megváltó Jeruzsálembe érkezésének személyes és közösségi vonatkozását mutatják be – nem a szokásokra és a hagyományokra helyezik a hangsúlyt, amelyeket utólag társított az emberiség az ünnephez.

 

Helyes magatartás (Ézs 62:10-12)

A Megváltó érkezésével szemben tanúsított magatartás akkor helyes, ha nem passzivitásban, hanem a Messiást váró zsidók hitének aktív és gyakorlatias megnyilvánulásában jut kifejezésre. Vonuljatok, készítsetek, töltsétek, hányjátok, állítsatok!

Ugyanakkor a Megváltó érkezése iránt tanúsított magatartás akkor volt helyes, ha a Messiás érkezésére váró izráeliek másoknak is hírül adták Istennek ehhez a különös jelentõségû eseményhez kapcsolódó üzenetét.

Mindezek mellett a Megváltó érkezése iránt tanúsított helyes magatartás magával hozta az ember és Isten közötti kapcsolat helyreállását is.

Egy különleges válasz (Zak 2:10-13)

A 11. vers a népek és nemzetek Jézus eljövetelére adott különleges válaszát vetíti elõre. Ez a válaszadás az Istennel való közösség keresésében és megtapasztalásában nyilvánul meg. A Zakariás próféta által itt használt szavak arra utalnak, hogy számos nemzet önként vállalja Isten akaratának a teljesítését, és ennek az lesz a következménye, hogy õk is Isten népévé válnak. Az „õ népévé lesznek, õ pedig köztetek fog lakni" leírás Istennek a szövetségkötéskor használt szavaira emlékeztet, és a Jeremiás által továbbított prófétai üzenetben is megjelenik (Jer 31:33; 32:38).

A mennyei kijelentés (Zak 9:9-10)

Jézus Krisztus a várva várt Messiás (Ézs 9:5-7; Mik 5:1; Lk 1:32-33) az igaz és diadalmas Úr. Ez a két jelzõ nemcsak Jézus jellemét, de az uralmát is világosan elénk tárja. Jézus tulajdonképpen Szabadító volt, ezért a szolgálata abban állt, hogy megváltást kínált fel az embereknek (Ézs 62:11). Semmit sem tartott fontosabbnak, mint az elveszettek megmentését.

Aranymondat: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán." – Zak 9:9

***

2006. április 16.

Jézus feltámadása – a hit alapja – húsvét

Lk 24:13-35

 

A feltámadás kihatása az emberi személyiségre (Lk 24:13-24)

Jézus Krisztus feltámadása pozitívan hatott a tanítványok egész személyiségére: mind az értelmére, mind az érzelmére, mind az akaratára. Ennek az emberiség történelmében számon tartott egyedi és legnevezetesebb eseménynek ránk, Krisztus mai követõire is hasonló hatást kell gyakorolnia, és természetesen gyakorol is, csak engedjük. Ha így cselekszünk, nagy valószínûséggel elkerül bennünket a mesterkéltség és a passzivitás, ami sok keresztyént megfoszt az igazi ünneplés felhõtlen örömétõl.

A feltámadás meghatározó jellege a lelki életben (Lk 24:25-27)

A feltámadás fontossága a Jézushoz való viszonyulás terén (Lk 24:28-35)

Kérésükre Jézus velük maradt, és így lehetõségük nyílt arra, hogy felismerjék az õ valódi kilétét. Ennek a csodával határos átélésnek köszönhetõen a két Krisztus-követõ megvallotta egymásnak az út során tapasztalt lelki élményét, valamivel késõbb pedig nyilvánosan is bizonyságot tettek a Jézussal kialakult személyes kapcsolatukról.

Jézus feltámadásának az ünnepe a legalkalmasabb idõ arra, hogy mi, mai tanítványok is megértsük a helyes Krisztushoz való viszonyulás fontosságát. Ha ez megtörténik, vágyakozni fogunk Isten Fiának a közelségére, megismerjük õt egyre jobban, és bátran bizonyságot teszünk másoknak a vele kialakított élõ kapcsolatunkról.

Aranymondat: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabban vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje." – 1Kor 15:19-20

***

2006. április 23.

Igyekezz bemenni!

Lk 13:1-9, 22-30

Ki nem szeretne bejutni Isten országába? Igetanulmányunk félreérthetetlen útmutatásokat ad minden üdvösségre vágyó léleknek a mennybe jutás egyetlen valós lehetõségérõl. Ugyanakkor bátorít is, és kitartóan szorgalmazza, hogy akik még nem tértek meg bûneikbõl, ragadják meg az Isten által felkínált lehetõséget, és lépjenek be halogatás nélkül a menny nyitott kapuján, amíg nem késõ. Kövessük figyelemmel Lukács írását, és ha még az elveszettek között vagyunk, engedelmeskedjünk az ige szavának ma!

 

Menekülj! (1-5)

Jézus sohasem titkolta, hanem inkább hangos szóval hirdette, hogy aki megtérés nélkül távozik e földi létbõl, az örök kárhozatba jut. Pontosan ezt hangoztatta a Pilátus vérengzésérõl és a siloámi torony leomlásáról szóló történetben is. Ám a célja nem az volt, hogy az elveszést ecsetelje, hanem hogy a menekülést szorgalmazza.

A halál közös nevezõ mindenkinél – nem kerülhetjük el. A kérdés csak az, hogy milyen állapotban talál bennünket: megtérve vagy megtéretlenül. Mivel Isten országába zsidók és nem zsidók egyaránt a megtérés útján érhetnek el, meneküljünk, és mentsük az életünket, amíg lehet! Ha tragédiát látunk magunk körül – ami napjainkban egyre gyakoribb jelenség –, adjunk hálát Istennek azért, hogy nem velünk történt, és tekintsük azt Isten szeretetteljes figyelmeztetésének, amely által bûnbánatra ösztönzi a lelkünket!

Ragadd meg a lehetõséget! (6-9)

Magunkra vonatkoztatva a terméketlen fügefa példázatát egy különös figyelmeztetésnek kell tekintenünk. Nem tudjuk, hogy a mi kegyelmi idõnk meddig tart, ezért minél elõbb meg kell ragadnunk a gyümölcstermés lehetõségét. Ha még nem tértünk meg, teremjünk Istennek tetszõ gyümölcsöt azáltal, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust életünk Urának és Megváltójának, ha pedig már megtértünk, éljünk az õ akaratának megfelelõen!

Lépj be ma! (Lk 13:22-30)

Jézus mondanivalója ezzel a jelképes történettel az volt, hogy hallgatóinak akkor kell belépniük Isten országába, amikor a biztatás hangzik, mert eljön az idõ, amikor már túl késõ lesz.

Az Isten országába vezetõ kapu nem azért szoros, hogy csak hatalmas erõfeszítésekre képes egyének juthassanak át rajta. Jézus azért mutatja be így, mert jelezni kívánja, hogy csak hitbõl eredõ megtérés és újjászületés által lehet átmenni rajta. Ha szeretnél örökre Isten jelenlétében élni a mennyben, ne várj holnapig – lépj be Isten országába még ma, pontosabban: épp most!

Aranymondat: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm." – Róm 14:17

***
2006. április 30.

Az Istennek tetszõ magatartás

Lk 14:1, 7-24

Isten megbocsátó és kegyelmes, de nem alkuszik meg semmilyen bûnnel vagy hamissággal. Elvárja tõlünk, akik az övéinek tekintjük magunkat, hogy neki tetszõen éljünk, beszéljünk és viselkedjünk. Ám emberi természetünknél fogva ezt nem könnyû megvalósítanunk. Az Istennek tetszõ magatartás a Szentlélek segítségével alakul ki, és tudatos hozzájárulást igényel az ember részérõl.

Az alázatos magatartás elõnye (1, 7-11)

A 11. versben megörökített alapelv általános jellegû. Ezért nekünk is tanulnunk kell belõle. Mondjunk le bátran az önzés önmagunk felmagasztalásában megnyilvánuló formájáról, és várjuk ki türelmesen, hogy Jézus mondja: „Barátom, ülj feljebb!"

Aki alázatos, nem számítgat (12-14)

A valóban alázatos ember nem várja vissza azt, amit másoknak adott. Ehelyett megelégszik azzal, ha majd csak Isten fizeti meg az áldozatát, és így kész arra, hogy szegényeket vagy nyomorékokat lásson vendégül.

Isten országa az alázatos embereké (21-24)

Isten gyönyörködik abban, amikor valaki örömmel fogadja a menny dicsõségébe invitáló meghívást, az evangéliumot, és pozitívan válaszol rá. Ezt viszont csak alázatos szívvel lehet megtenni. Tanuljunk meg alázattal viszonyulni mind Istenhez, mind az emberekhez, és örökre Isten országának a vendégei leszünk!

Aranymondat: „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik." – Lk 14:11

***

2006. május 7.

Válaszolj Isten hívására!

Jónás 1:1-16

Jónás könyve az Ószövetség kis prófétai írásainak a sorába tartozik, és a benne megörökített események a Kr. e. 8. századból származnak. Jónás történetének a túlnyomó része Izráel földjén kívül zajlott le.

      Ha Isten akarata szerint kívánunk élni, meg kell tanulnunk lemondani a magunk elképzeléseirõl, hajlandóvá kell válnunk Isten tervének az elfogadására, és el kell sajátítanunk az azonnali, kifogások nélküli és feltételektõl mentes engedelmességet. Jónás esetébÅl megtanulhatjuk, hogy miként ne cselekedjünk.

 

Isten kérése (1:1-2)

Istene Jónást Ninivébe küldte. A város a Tigris bal partján feküdt, Samáriától mintegy 900 km-re északkeletre. Másként fogalmazva: a mai Irak területén volt, Mosul városával szemben. Méretét tekintve csak Babilon elõzte meg, és így Jónás kora után az Asszír Birodalom fõvárosává vált.

Egy téves válasz (1:3)

Ahelyett, hogy Ninive felé indult volna, Jónás a tengeren át az ellenkezõ irányba menekült. Jáfóban felszállt egy hajóra, amely Tarsísba készült, kifizette az útiköltséget, és valószínûleg abban reménykedett, hogy minden rendben lesz akkor is, ha nem úgy válaszolt Isten kérésére, ahogyan tennie kellett volna.

Szorult helyzetben (4-14)

Jónás bûnbánattal válaszolt a hajósok feddésére, és felismerve engedetlenségének a súlyosságát, kész volt elszenvedni a büntetést, akár a halált is. Ezért arra kérte útitársait, hogy dobják õt a tengerbe, akkor a vihar lecsendesedik, és békében haladhatnak tovább. Ha szorult helyzetbe kerülünk, mert engedetlenséget tanúsítunk Isten iránt, mi sem szabadulhatunk ki másként, csak ha felismerjük bûnösségünket, és megbánjuk azt Isten elõtt. Jónás esete azonban elsõsorban arra akar megtanítani, hogy ha Isten felkér bennünket valamire, akkor engedelmeskedjünk neki azonnal, hogy elkerüljünk minden fölösleges szenvedést.

Az engesztelés (15-16)

Természetesen úgy is lecsendesíthette volna a tengert, ha Jónás nem kerül a vízbe, ám a próféta tengerbe dobásának ezúttal különös jelentõsége volt. Állítsuk párhuzamba Jónás vízbe vetését Jézus Krisztus kereszthalálával, amely engesztelõ áldozat volt az emberiség bûnéért, minden engedetlenségéért és lázadásáért!

Aranymondat: „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!" – Ézs 6:8

***

2006. május 14.

Alázkodj meg Isten elõtt!

Jónás 2:1-11

Isten jól ismeri az emberi szív gonoszságát, és tisztában van azzal, hogy nem lakik bennünk semmi jó. Ennek ellenére szeret minket, és türelmesen várja, hogy megtanuljunk alázatban járni elõtte. Tanuljunk Jónás esetébõl, ahogyan a bölcs ember teszi, hogy megkíméljük magunkat minél több szenvedéstõl, amit nem szükséges elhordoznunk!

Ismerd fel a veszélyt! (2:1, 4-7a)

A Ninive helyett Tarsísba induló próféta most arra kényszerült, hogy három napot és három éjszakát töltsön a hal gyomrában. Ilyen módon Isten, aki nemcsak a tengert irányítja, hanem annak minden lakóját is, életben tartotta Jónást, hogy késõbb épségben partra tegye õt. Ám a vétkes szolga nem ismerte a Mindenható tervét, ezért csak azt látta, hogy nagy veszélyben van az élete.

Kiálts Istenhez! (2:2, 8)

Jónás a hal gyomrában imádkozott. De érdekes módon az imája nem tartalmazott kérést, csak köszönetnyilvánítást, mert a hal segítségével Isten megmentette õt a vízbefúlástól.

Kiáltsunk mi is Istenhez, a mindenható Úrhoz, amikor bajban vagyunk, hiszen õ látja a helyzetünket, hallja a könyörgésünket, és képes segíteni rajtunk.

Tulajdonítsd Istennek a szabadítást! (2:3, 7b, 10b-11)

Jónás úgy érezte magát a tenger vizében, mintha a halál torkában lett volna, és szabadulni kívánt a szívét, lelkét egyaránt hatalmába kerítõ halálfélelemtõl. Isten jónak látta teljesíteni ezt a kívánságát, így szabadítót küldött hozzá. Valamivel késõbb Jónás arról is vallást tett, hogy „Az Úrtól jön a szabadulás!" Más szavakkal: a veszélyes helyzetekbõl való szabadulás a kegyelmes Isten gondviselésének köszönhetõ.

Élj Istent tisztelõ módon! (9-10a)

Hitvány, vak, süket és tehetetlen bálványokban bízni az élõ és mindenható Isten helyett a legnagyobb ostobaság az életben. A bálványistenek nem éreznek, nem beszélnek, és nem törõdnek tisztelõikkel. Ezzel szemben az Úr tökéletesen ismeri alkotásait, tudja minden gondolatukat, látja az életükben elõadódó bajokat, és ami a legtöbb: kész arra, hogy jótevõként beavatkozzon körülményeik alakulásába.

Aranymondat: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld." – Zsolt 46:11

***

2006. május 21.

Vedd komolyan Isten üzenetét!

Jónás 3:1-10

Aki komolyan veszi Isten üzenetét, amikor az hangzik, és pozitívan válaszol rá, megtapasztalja Isten kegyelmét.

 

Az üzenet hordozója (3:1-4a)

Jónás próféta másodjára merõben másként fogadta a megbízatást, mint elõször, és ahogyan az Úr kérte, elment az északkeletre esõ Ninivébe. Miután élõben is látta a hatalmas várost, úgy próbálta érzékeltetni a nagyságát, hogy rámutatott: három nap volt szükséges a bejárásához. Ezért az Úr szolgája már megérkezésének a napján elkezdte a prédikálást.

Az üzenet tartalma (3:4b)

Jónás próféta szûkszavú volt, és semmilyen személyes elkötelezettség jelét nem mutatta. . Igehirdetése mindössze annyiból állt, hogy „Még negyven nap és elpusztul Ninive!"

Az üzenet hatása (3:5-9)

A kényszeredetten prédikáló Jónás szavai eljutottak a hatalmas Ninive legfélreesõbb zugába is. Ennek köszönhetõen bekövetkezett, amit a próféta nem tartott lehetségesnek, és egyáltalán nem is akart: az egész város zsákruhát öltve és hamuba ülve bûnbánatot tartott. Korábban Jónás tért meg, most pedig a pogány niniveiek.

Ninive lakóinak a magatartása egyben vád is volt: amit Jeruzsálem, prófétáinak legelkötelezettebb igehirdetéseire sem tett meg, azt váltotta valóra a romlott város, Ninive, egyetlen prófétának a prédikációját követõen.

Isten kegyelme (Jón 3:10)

Isten megbocsátó kegyelmét soha senki nem érdemelheti ki, õ mégis szívesen adja minden megtérõ bûnösnek.

Aranymondat: „Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élõ Istentõl." – Zsid 3:12

***

2006. május 28.

Isten együttérzõ szíve

Jónás 4:1-11

Központi bibliai igazság: Isten mélyen együttérez a kárhozat felé tartó emberekkel, és azt akarja, hogy mi is együttérzõ szívvel viszonyuljunk hozzájuk.

Az emberi szív keménysége (1-5)

Jónás története azzal folytatódik, hogy miután Isten megkímélte Ninivét, a próféta nagyon megbántódott. Rossz néven vette, hogy Isten nem hajtotta végre az ítéletet, amit általa üzent meg Ninive lakóinak, és sértõdöttségét csöppet sem titkolta. Tudta, hogy Isten kész megbocsátani azoknak, akik megbánják a bûneiket, de nem akarta, hogy ezt a Ninivében élõ emberek is megtudják.

Isten szeretetteljes oktatása (6-11a)

A bokor meglehetõsen mulandó, és viszonylag csekély értékû volt. Jónás mégis bánkódott miatta. Ám amíg a próféta nem vett részt a növény nevelésében, addig a niniveieket maga Isten teremtette. Ezért õt jobban érdekelte sok ezer ember sorsa, mint a Jónás kényelme.

Az együttérzés szavai (11b)

Ha Isten megváltottai vagyunk, nekünk is együttérzõen kell tekintenünk az elveszettekre. Óvakodjunk hát az önzéstõl és az érzéketlenségtõl! Ehelyett törekedjünk arra, hogy mindennap észrevegyük magunk körül az üdvösségre szomjazó lelkeket, szeressük õket, értékeljük az életüket, és segítsük Istenhez õket!

Aranymondat: „Hagyja el útját a bûnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani." – Ézs 55:7

 

***

 

 

[2001-es vasárnapi iskolai anyagok]

[2002-es vasárnapi iskolai anyag]

[2003-as vasárnapi iskolai anyag]

2004-es vasárnapi iskolai anyag
2005-ös vasárnapi iskola
[Current vasárnapi iskola]

Észrevétele E-m

Evangéliumi Hírnök Internet ©1998,1999,2000,2001,2002,2003,2004,2005