. . korábbi
vasárnapi iskolai anyagok - (2006)

-
- A vasárnapi iskolai anyagunk csak egy része az ITM által kiadott
vasárnapi iskolai füzeteknek, melyeket meg lehet vásárolni a
következő címen:
-
- Magyarországon: ITM Magyarország
- 1068 Budapest, Benczúr u. 31
- Tel./Fax: (+36)-1-351-9495
- E-mail: ITMHu@elender.hu
-
- Romániában: ITM- Románia
- Oradea (Nagyvárad), Str. Albacului Nr. 12.
3700 Románia
- Tel.: (+40)-259-419950 Fax.: (+40)-259-410854
- E-mail: itm@rdsor.ro
-
- 2006. január
1.
- Hol munkálkodik Isten?
- Lk 1:5-20, 65-68, 76-79
- Isten munkáját végezve (5-12)
- Zakariás „csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten
elõtt”. Ezt a szolgálati rendet huszonnégy papi csoport alkotta Dávid idejétõl
kezdve. Az egy csoportba tartozó papok évente kétszer voltak szolgálatban
egy-egy héten át. Zakariást, aki Abijá csoportjába tartozott, sorsolással
jelölték ki arra, hogy bemutassa a füstölõáldozatot. A papok nagy száma miatt
lehet, hogy ez volt az egyetlen eset Zakariás életében, amikor ezt a feladatot
végezhette.
- Felfedezve Isten munkáját (13-17)
- Keresztelõ János megjelenése örömet hoz azoknak a zsidóknak, akik hisznek
megtérésre és bûûnbánatra felszólító beszédének. Nagy lesz az Úr elõtt, vagyis
az Úr szemében. Arról lesz ismeretes, hogy nem iszik bort és részegítõ italt.
Már világra jövetele elõtt megtelik Szentlélekkel. Izráel fiai közül sokakat
megtérít Istenhez. Végül pedig: Jánost arról lehet felismerni, hogy az Úr
elõtt, azaz Jézus Krisztus elõtt jár, bejelenti jövetelét, és megtisztítja
elõtte az utat.
- Bizonyosság Isten munkájában (18-20)
- Zakariás ideiglenes fogyatékossága büntetés volt a hitetlensége miatt, de
ugyanakkor jelnek is tekinthetõ. A következõ kilenc hónap alatt Zakariás
némasága bizonyította Gábriel szavának a hitelességét és Isten munkálkodásának
a valódiságát.
- Válasz Isten munkájára (65-68, 76-79)
- A Szentlélekkel teljes édesapa saját gyermekérõl beszél, és elmondja,
milyen munkát végez majd a Mindenható szolgálatában: megismerteti a
bûnbocsánatra épülõ üdvösséget, világítani fog a sötétben, és rásegíti az
embereket a békesség útjára.
- Aranymondat:
János 5:17
- ***
- 2006. január 8.
- Növekedés és erõsödés
- Lukács 2:39-52
- Gyermekkori fejlõdés (39-40)
- A törvény elõírásának engedelmeskedve, József és Mária körülmetéltették
Jézust, majd harminchárom nappal késõbb felvitték õt Jeruzsálembe, hogy
bemutassák Istennek. Ezt követõen Betlehembe, majd Egyiptomba mentek, és végül
Názáret városában telepedtek le. Jézus itt nõtt fel, és itt készült fel a
szolgálatra.
- Egy építõ tapasztalat (41-47)
- József és Mária minden évben részt vettek a páskaünnepen. A gyermek Jézus
életében ez volt az elsõ eset, amikor Jeruzsálemben tölthette a húsvétot.
Korábban azért hagyták otthon, Názáretben, mert a törvény elõírása szerint a
zsidó férfiaknak csak a 13. év betöltése után volt kötelezõ a húsvéti ünnepen
való részvétel.
- A Názáret-Jeruzsálem távolság kb. 120 km, amit gyalog bõ három nap alatt
lehetett megtenni. Ilyen körülmények között könnyen elõfordult, hogy útközben
egy idõre szem elõl tévesztették egymást a családtagok.
- További gyarapodás (48-52)
- Jézus anyjának adott válasza arról tanúskodott, hogy tizenkét éves korára
õ már megértette földi küldetését. Ennek köszönhetõen a gyermek Jézus
egyértelmû különbséget tett földi szülei és mennyei Atyja között. Sõt
rámutatott arra az isteni „kell”-re, amely meghatározta a további életét, és
végül a keresztre vitte.
- Az elbeszélés végén Lukács nyomatékosan aláhúzta, hogy Jézus
engedelmeskedett a szüleinek. Erre azért volt szükség, hogy olvasói nehogy
mást gondoljanak a gyermekrõl az elõzõ eset fényében.
- Aranymondat:
Lukács 2:40
- ***
- 2006. január 15.
- A megtérésrõl
- Lukács 3:1-17
- Igetanulmányunk alapja Keresztelõ Jánosnak a megtérésrõl szóló
igehirdetése. Bár János nem volt a Messiás, üzenete ma is sokatmondó, fõként
napjainkban, amikor számtalan különbözõ felfogás terjed a megtérésrõl. Ezek
fényében sokan azért fordulnak Istenhez, hogy segítséget találjanak problémáik
megoldásához, de nem áll szándékukban feladni a bûneiket. A valódi megtéréskor
elfogadjuk Isten megváltási ajánlatát Jézus Krisztusban azáltal, hogy hátat
fordítunk a bûnnek, és nyilvánosan elkötelezzünk magunkat Isten mellett.
-
- Megtérés és a keresztség (Lk 3:1-6)
- János szolgálatának a kezdete Kr. u. 29-re esett – ez volt Tibérius
császár uralkodásának a tizenötödik éve. Felszólította az embereket, hogy
térjenek meg és keresztelkedjenek meg, hogy bûnbocsánatot nyerjenek.
- Megtérés és a bûn (7-9)
- Keresztelõ János azt tanította, hogy az ember élete bizonyítja, hogy
megtért-e igazán. Ezért arra biztatta hallgatóit, hogy teremjenek jó
„gyümölcsöket” hitük bizonyítására.
- Amikor igazán megtérünk a bûneinkbõl, Isten átalakítja a gondolkodásunkat
és az életvitelünket, ezért nem esik nehezünkre jó gyümölcsöket teremni. De ha
a magunk erejébõl próbálunk üdvösséghez jutni vagy megtéréshez illõ
cselekedeteket produkálni, csak kudarc vár ránk.
-
- Megtérés és az élet (10-14)
- A valódi megtérés kihatással van életünk minden egyes területére. Mit
mondana Keresztelõ János ma az orvosoknak, a jogászoknak, az asztalosoknak, a
családanyáknak, a varrónõknek, neked?
- Megtérés és a Szentlélek (15-17)
- A Szentlélekkel történõ megkeresztelés megtérésünk pillanatában megy
végbe. Amikor elfogadjuk Jézus Krisztust életünk Urának és Megváltójának,
Isten Szentlelke a szívünkbe költözik. A „tûzzel” keresztelés valószínûleg az
ítéletre utal, hiszen az utolsó napon a Messiás tûz által tisztítja meg ezt a
világot.
- Aranymondat:
Máté 3:2
- ***
- 2006. január 22.
- Állj ellene a kísértésnek!
- Lukács 4:1-13
-
- Igetanulmányunk során Jézus megkísértésére összpontosítunk, és azt
figyeljük meg, milyen szerepe van az ördögnek a kísértésben. Erre
mindenekelõtt azért van szükség, mert nagyon sok keresztyén elismeri ugyan,
hogy az ördög áll a kísértések hátterében, de nem méri fel a gonoszságát, és
nem tanúsít semmilyen ellenállást vele szemben.
- A Lélek, az ördög és a kísértés (1-2a)
- Jézus a Jordán vizében történt bemerítését követõen a kísértés tüzébe
került. A Szentlélek vitte a pusztába, ahol negyven napon át böjtölt és
mélyítette közösségét az Atyával. Csakhogy ez alatt a viszonylag hosszú
idõszak alatt az ördög sem pihent – õ maga kísértette Jézust.
- A kísértés és a fizikai szükségek (2b-4)
- Jézus egy igét idézett válaszként az ördög kísértésére. Ezzel egyrészt azt
mondta, hogy a kenyérkérdés nem olyan fontos neki, hogy annak megoldása
érdekében csodához folyamodjék. Másrészt arra utalt, hogy az Istennel való
szellemi közösség kárpótolja testi szükségleteit.
- A kísértés és az elismerés utáni vágy (5-8)
- Isten terve szerint a megváltás ára a Golgota volt. Az ördög arra próbálta
rávenni Jézust, hogy térjen ki a kereszthalál elõl, mert az õ imádása révén
könnyebben is hatalomhoz és elismeréshez juthat.
- A kísértés és az Isten iránti bizalom (9-13)
- Jézus elõzõ igei válaszainak a hatására az ördög is igével igyekezett
hitelesíteni és legalizálni Jézusnak tett ajánlatát. Csakhogy ehhez neki
torzítania kellett Isten beszédén. Ha Jézus engedett volna az ördög szavának,
ezzel letért volna Isten útjáról. Ebben az esetben viszont már nem vonatkozott
volna rá az idézett ígéret, és nem bízhatott volna Istenben, hogy megóvja õt a
bajtól. Jézus leleplezte az ördög kísértését. Miközben ezt tette, egyúttal
ellene is állt a Sátán ravasz kísértésének.
- Aranymondat: Márk 14:38
- ***
- 2006. január 29.
- Kövesd Jézust!
- Lukács 5:1-11, 27-32
- Aki Jézus Krisztus útján kíván járni – az egyetlenen, amely mennybe vezet
–, annak el kell fogadnia meghívását a tanítványságra, és attól kezdve, hogy
ezt megteszi, az õ akaratának megfelelõen kell élnie.
- Ismerd el Jézust, mint Urat! (1-10a)
- Péter elõször Mesternek szólította Jézust, azután Úrnak, pontosabban
„Uram”-nak. Ezzel nyilvánosan elismerte Jézus istenségét, és megvallotta, hogy
õ az élete irányítója.
- Tedd, amit Jézus mond! (10b-11, 27-28)
- Jézus Krisztus követése fenntartások nélküli elkötelezettséget igényel.
Péterék is, Lévi is azonnal készen volt erre.
-
- Fogadd el azokat, akiket Jézus elfogad! (29-32)
- A Lévi házában megtartott vendégség nem tetszett mindenkinek. A zsidó
vallási vezetõk bûnösöknek tartották a vámszedõket, és vádolni kezdték a
tanítványokat azért, mert közösséget vállaltak ezekkel a vétkes emberekkel. Az
alkalmi találkozásokat vámszedõkkel vagy más bûnösökkel nem kifogásolták, de
ha valaki együtt evett és ivott ilyen emberekkel, arról azt tartották, hogy
osztozik velük a bûnben.
- Aranymondat: János 8:12
- ***
- 2006. február 5.
- Élj Jézus tanítása szerint!
- Lukács 6:27-49
- Isten Fiának a szavai minden élethely- zetben ésszerű, kimért és
tárgyilagos útmutatásokkal szolgálnak. Ha elfogad- tuk Jézust, mint Megváltót
és Urat, úgy is figyelnünk kell rá, mint Tanítóra. Ő elmondja nekünk, hogyan
élhetünk helyesen, és mit vár el tőlünk, követőitől.
- Tégy jót másokkal! (27-31)
- A 31. vers a Biblia aranyszabályaként ismeretes. Ennek ellenére sokan önző
módon fogják fel, és azt mondják: „Kedves leszek másokhoz, ha ők is kedvesek
hozzám.” Ám ha helyesen értelmezzük és alkalmazzuk Jézusnak ezt a nagyszerű
előírását, megújulnak a kapcsolataink – meggyógyulnak, örömteljessé válnak, és
Isten áldó keze lesz rajtuk.
- Légy irgalmas másokhoz! (32-38)
- Az emberek túlnyomó része irreálisnak tartja Jézus irgalmasságról szóló
tanítását. Ő mégis arra nevelte és neveli ma is a tanítványait, hogy
irgalmasan viszonyuljanak másokhoz. Ezt a magatartásformát úgy sajátíthatjuk
el legkönnyebben, ha Istenre, a mennyei Atyára nézünk, és őt tekintjük
példaképünknek.
- Foglalkozz előbb a magad hibáival! (39-42)
- Válaszd meg bölcsen a szavaid és a tetteid! (43-49)
- Nem könnyű elképzelni egy olyan együgyű és balgatag embert, aki alap
nélküli házat épít magának. Képzeljük el mégis, hiszen ez a férfi tökéletesen
illusztrálja Jézus üzenetét. Sőt rámutat azoknak a bölcsességére, akik
hűségesen tanulmányozzák Isten szavát, a Bibliát, és így erős alapot építenek
az életüknek. Természetesen őket is érik különböző bajok és megpróbáltatások,
de biztonságot és segítséget nyújt nekik az a tudat, hogy Isten a fájdalmak és
a szenvedések idején is mellettük van.
- Aranymondat: Máté 7:21
- ***
- 2006. február 12.
- Bűnbocsánat és szeretet
- Lukács 7:36-50
- Igetanulmányunk két különböző példát állít elénk a Jézus iránti szeretet
bemutatására, és arra kíván ösztönözni bennünket, hogy szeressük őt, az Isten
Fiát teljes lelkünkből.
- A hála szeretetről tanúskodik (36-38)
- Annak idején az ilyen közös étkezések fontos elemét alkotta mindig a
beszélgetés, a véleménycsere. A ház ajtaja általában nyitva állt, és bárki
bemehetett, sőt gyakran ment is, hogy figyelje a beszélgetést, vagy éppen
bekapcsolódjon a vitába. Így történt, hogy étkezés közben egy bűnös nő lépett
a Simon házába, aki valószínűleg a környék prostituáltja volt. Mivel az akkori
idők szokása szerint nem ültek, hanem feküdtek az asztalnál a vendégek, az
asszony odament Jézus mögé, majd sírva fakadt, és könnyei ráhulltak Jézus
kinyújtott lábára. Ez után egyik illetlenség követte a másikat: az asszony
kibontotta a haját, és letörölte vele Jézus lábáról a könnyeit, majd elkezdte
csókolgatni Jézus lábát, végül pedig drága illatszert öntött rá.
- A szeretet bűnbocsánatból fakad (39-43)
- Ha végiggondoljuk, mennyit vétkeztünk és vétkezünk, világossá válik
előttünk, hogy nem elég csak egy kicsit szeretnünk Jézus Krisztust, hanem a
tőlünk telhető legtöbbet kell nyújtanunk. Ő az életével fizetett hatalmas
tartozásunkért.
- A szeretet több, mint tisztelet (44-47)
- Mivel a szeretet meghaladja a tisztelet határait, nekünk, keresztyéneknek
időnként pazarló módon kell kimutatnunk a Jézus iránti szeretetünket. Ez
sokféleképpen történhet. Például ebédet készítünk a környéken élő
szegényeknek. Egyes közösségek hatalmas imaházakat építenek, amelyek rengeteg
pénzbe kerülnek. A gyakorlatiasabb hívők valószínűleg megkérdőjelezik az ilyen
nagyméretű költekezések értelmét. A többiek viszont lehetőséget látnak a pazar
építkezésben, hiszen egy csodálatraméltó gyülekezeti terem tiszteletet és
imádatot fakaszt az emberek szívében Isten iránt. (?) Gond csak akkor van, ha
a gyülekezeti tagok fontosabbnak tartják az impozáns épületet, mint a
missziómunkát.
- A bűnbocsánat alapja a hit (48-50)
- Aranymondat: 1János 4:10
- ***
- 2006. február 19.
- Az igehallgatás következménye
- Lukács 8:4-21
- Érted-e? (4-10)
- Jézus Krisztus tisztában volt azzal, hogy lesznek olyanok, akik nem
fogadják el őt és az igét, amit hirdet. Ám akik nyitottságot tanúsítottak az
evangélium és a Messiás személye iránt, azokat Isten megértéssel és bizalommal
ajándékozza meg. Az Atya ma is pontosan így cselekszik. Ezért vigyázzunk,
nehogy valamikor is bezárjuk a szívünket és az értelmünket Isten igéje előtt!
- Termékeny vagy? (11-15)
- Jézus csak a tanítványoknak magyarázta meg a példázatot. Mivel ők már
befogadták Isten igéjét, többet is képesek voltak megérteni.
- Sohase ítélkezzünk mások lelkiállapota fölött! Ha látjuk, hogy nem a
leghelyesebben viszonyulnak Isten igéjéhez, segítsünk nekik, hogy megváltozzon
a magatartásuk!
- Elkötelezted magad? (16-18)
- Ebben a lámpásról szóló példázatban is a halláson van a hangsúly, vagy
ahogy itt áll, a hallgatáson. Aki érti Isten igéjét, annak úgy kell élnie,
hogy bizonyítsa ezt. Éppen úgy, ahogy az embernek nem azért van lámpása, hogy
letakarja vagy elrejtse, Isten országának a titkai sem azért adatnak neki,
hogy titokban tartsa azokat. Más szavakkal: a tanítványok felelősséggel
tartoznak azért, hogy ismertté tegyék mindazt, amit Jézus elmond nekik. Ha
elkötelezik magukat Krisztus mellett, és vállalják ezt a nemes feladatot,
akkor még több igazságot értenek meg. De ha nem élik, és nem adják tovább
másoknak Isten igéjét, akkor ők sem élvezhetik annak áldásait. Amit nem
használnak, azt elveszítik.
- Hogy állsz az engedelmességgel? (19-21)
- A Krisztushoz tartozás legfőbb bizonyítéka az Isten igéje iránt tanúsított
engedelmesség.
- Aranymondat: Lukács 8:15
- ***
- 2006. február 26.
- Az új élet jellemzői
- Lukács 9:18-27
- Ismerd fel, ki Jézus! (18-20)
- Környezetünkben sokan vannak, akik tévesen ismerik Jézus Krisztust. Ezek
az emberek úgy gondolnak rá, mint egy nagy reformátorra, tanítóra vagy vallási
vezetőre. Mi, keresztyének azonban tudjuk, hogy Jézus jóval több ennél: ő az
Isten Fia és az Isten Krisztusa, aki minden ember Ura és Megváltója akar
lenni.
-
- Ismerd meg Jézus életét! (21-22)
- A tökéletes élet és az engedelmesség Isten akaratának magában foglalja a
szenvedést, a megvettetést és a halált, de végső soron a feltámadást is egy
olyan életre, amely halhatatlan. Ez valódi másokért kiöntött élet.
- Öltsd magadra Jézus életstílusát! (23-25)
- Földi életének rövid körvonalazása után Jézus felszólította a
tanítványokat, hogy kövessék őt: tagadják meg magukat, vegyék fel a
keresztjüket, és járjanak a nyomában. Önmaguk megtagadásán azt értette, hogy
mondjanak le önként minden úgynevezett jogról a tervezésre vagy a döntésre, és
fogadják el uralmát életük minden egyes területén. A kereszt felvételét
szorgalmazva arra utalt, hogy válasszák szándékosan azt az életet, amelyet ő
élt.
- Ne szégyelld Jézust! (26-27
)
- Amennyiben hűségesen követjük Jézus Krisztust, nincs okunk szégyenkezni
tanítványi identitásunk miatt. Egyes keresztyének megpróbálják elrejteni
hitüket a munkahelyen vagy a társadalomban, mivel attól tartanak, hogy ha
kiderül róluk, hogy újjászületett keresztyének, akkor nevetség tárgyává
válnak, vagy elutasítják őket. Mi ne cselekedjünk így! A helyes magatartás az,
ha igyekszünk mindig kreatív és gyakorlatias megoldásokat találni ahhoz, hogy
bizonyságot tegyünk Jézusról, bárhol járunk. A tetteink csendesen tanúskodnak
Krisztusban nyert új életünkről. Ám emellett szükséges, hogy szavainkkal is
vallást tegyünk Jézus Krisztus személyéről, hatalmáról és arról a hatalmas
változásról, amit ő valósított meg az életünkben, hogy üdvösségünk legyen.
- Aranymondat: Lukács 9:23
-
***
- 2006. március 5.
- Egy új felelõsség
- Lukács 9:57-10:20
-
- Vállald a kihívást! (9:57-62)
- Isten arra ösztönöz bennünket ennek a három hibás magatartásnak a
bemutatása által, hogy vállaljuk a tanítványság kihívását, a teljes szívû
Krisztus-követéssel járó felelõsséget. Tegyük Isten országát életünk
középpontjába. Ha tanítványainak valljuk magunkat, engedelmességgel kell
válaszolnunk erre a felszólításra.
-
- Szolgálj hittel! (10:1-4)
- Jeruzsálem felé vezetõ útján Jézus követeket küldött minden városba, hogy
lehetõséget adjon az embereknek üzenete elfogadására. Ez a küldöttség összesen
hetvenkét tanítványból állt, és mielõtt elindultak, útbaigazításokat kaptak
megbízójuktól.
- Mi, mai tanítványok talán ijesztõnek találjuk Jézusnak azt az elvárását,
hogy ugyanúgy induljunk útnak, mint annak idején a hetvenkettõ. Ha valóban
Jézus tanítványai vagyunk, és neki szolgálunk, meg kell tanulnunk bízni
Istenben. A nehéz helyzeteket nem kerülhetjük el, Isten azonban gondoskodik
majd mindenrõl, amire szükségünk lesz.
- Szolgálj, ahol lehet! (5-16)
- Jézus követõi és szolgái ma is szembesülnek azzal a kétféle magatartással,
amirõl Jézus a hetvenkét tanítványnak beszélt. Idõnként a hallgatók fogékonyak
az evangéliumra, gyakran azonban elutasítják a megváltásról szóló üzenetet. De
vigyázzunk: sohase próbáljuk kiértékelni egy városban vagy egy faluban elért
sikerünket annak alapján, amit testi szemünkkel látunk! Megtörténhet, hogy a
mi szolgálatunk csak magvetés lesz ahhoz az aratáshoz, amit majd más végez el.
- Örülj az üdvösségnek! (17-20)
- A felelõsségteljesen megélt tanítványság számtalan örömet nyújt, a
legnagyobb mégis a személyes üdvösség fölötti öröm.
- Aranymondat: „Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a
kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” – Lk 9:62
- ***
- 2006. március 12.
- Érzékenység mások szükségei iránt
- Lukács 10:25-37
- Krisztus igazi követõi odafigyelnek embertársaik szükségeire, és
hozzájárulnak azok kielégítéséhez.
- Szeresd felebarátodat! (25-29)
- Elsõ látásra úgy tûnhet, hogy ezzel a törvénytudónak adott rövid
feleletével Jézus azt tanítja: az üdvösség törvény által van. Az Isten Fia
azonban ezt sohasem állította. Az emberi természet szívesen kikerülné a
felebarát szeretésére vonatkozó parancsolatot, fondorlatos taktikáival ezt meg
is próbálja.
- Figyelj a felebarátodra, és segíts neki! (30-37)
- Jézusnak a törvénytudóhoz intézett felhívása ma nekünk szól. Meg kell
tanulnunk ugyanúgy viszonyulni embertársainkhoz, ahogyan a samáriai férfi
viszonyult a bajba jutott zsidóhoz. Isten segítsége nélkül semmit sem
cselekedhetünk, de az õ ereje által nagyon is érzékennyé válhatunk mások
szükségei iránt, és könyörületes lesz a szívünk.
- Aranymondat: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bûne az
annak.” – Jak 4:17
- ***
- 2006. március 19.
- Kommunikáció Istennel
- Lukács 11:1-13
- Mivel az ima Isten ajándéka, amely által kommunikálhatunk vele, a hívõknek
átfogóan, kitartóan, és várakozó szívvel kell imádkozniuk.
- Imád legyen átfogó! (1-4)
- Mindenekelõtt Jézus arra tanította övéit, hogy szólítsák Istent Atyjuknak.
Õ maga is Atyjának nevezte Istent az imáiban. Ezt követõen öt kérést mondott
el. Ezek közül az elsõ kettõ Istennel kapcsolatos: egyik arra összpontosít,
hogy szenteltessék meg az Atya neve, a másik azt szorgalmazza, hogy jöjjön el
az Atya országa. A harmadik kérés a mindennapi kenyérre vonatkozott. Ez által
a tanítványok elismerték, hogy naponként Istentõl függ az életük, és azért
imádkoztak, hogy Isten gondoskodjon mindennapi szükségeik betöltésérõl.
- A negyedik imatéma – a bûnök bocsánata – az ember Istennel való
kapcsolatát érinti. Aki bûnei bocsánatát kéri, bizonyságot tesz arról, hogy
hiszi: Isten megbocsát neki. Az ilyen ember aztán úgy is kimutatja a hitét,
hogy õ is megbocsát másoknak.
- Végül Jézus tanítványainak azért is kell imádkozniuk, hogy
megszabaduljanak azoktól a helyzetektõl, amelyek bûnbe sodorhatják õket.
- Imádkozz kitartóan! (5-10)
- Jézus arra biztatta tanítványait, hogy tárják fel elõtte a kéréseiket
bizalommal, a nap bármely szakában, és bármilyen körülmények között.
- Néha Isten azonnal válaszol egy imakérésre, máskor viszont csak hosszas
könyörgés után teszi ezt. A tanítványok feladata, hogy kérjenek, keressenek,
és zörgessenek nála, a Mindenhatónál, akinél semmi sem lehetetlen.
- Imádkozz várakozó szívvel! (11-13)
- A Szentlélek a legfontosabb ajándék, amit Jézus követõi megkaphatnak.
Isten Szentlelke rámutat a bûneinkre, tanácsol és vezet minket, lelki
ajándékokkal lát el, és gyümölcsöket terem az életünkben. A Szentlélek
ugyanakkor bölccsé tesz, és erõt ad nekünk az imához.
- Aranymondat: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik,
keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” – Lk 11:9
- ***
- 2006. március 26.
- Új fontossági sorrend
- Lukács 12:13-31
- Isten gyermekeinek Isten országát kell elsõ helyre tenniük az életükben,
és nem az anyagi javakat.
-
- Õrizkedj a kapzsiságtól! (13-15)
- A lelki érettség egyik legvilágosabb jele az, hogy képesek vagyunk
megkülönböztetni a szükségeinket a kívánságainktól. A kapzsiság azért
veszélyes, mert sohasem elégszik meg, és a kapzsi ember mind többet és többet
kíván. Pál apostol úgy beszélt a kapzsiságról, mint bálványimádási formáról.
Jézus azt tanította, hogy az élet több mint anyagi javak birtoklása.
- A vagyon nem maradandó (16-21)
- Az aggodalom csak erõpazarlás (22-28)
- Az élet számtalan nehézséggel állít szembe minket, de Isten megbízható –
gondot visel a mi valós szükségeinkrõl. Ennek ellenére õ elvárja tõlünk, hogy
használjuk a tálentumainkat és a képességeinket saját magunk és mások
szükségeinek a betöltéséhez. Jézus arra oktat, hogy Istenben bízva
gondoskodjunk a létfenntartásunkhoz szükséges pénzrõl, táplálékról, ruházatról
– ne aggodalmaskodásra pazaroljuk az életerõnket.
- Összpontosíts Isten országára! (29-31)
- Jézus tanítása szerint követõinek az értékrendszerében Isten országának
kell az elsõ helyen állnia. Ha ennek az elvárásnak az alapján állítjuk fel
személyes fontossági sorrendünket, azt fogjuk tapasztalni, hogy minden más a
legmegfelelõbb helyre kerül. Amikor Isten az elsõ az életünkben, abban a
kiváltságban van részünk, hogy a lehetõ legjobb perspektívából tekinthetünk
önmagunkra, másokra és az egész világra.
- Aranymondat: „A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van
ezekre. Inkább keressétek az õ országát, és ráadásul ezek is megadatnak
nektek.” – Lk 12:30b-31
- ***
- 2006. április 2.
- Légy készen!
- Lk 12:35-48
-
- Várd az Urat! (35-40)
- Jézus követõinek nemcsak annyit kellett megtanulniuk, hogy bízzanak
Istenben testi szükségeiket illetõen. A Mester azt is igen fontosnak tartotta,
hogy éljenek az õ második eljövetelének folyamatos várásában. Ennek érdekében
hasznos tanácsokkal és utasításokkal látta el tanítványait.
- Ura visszatérésének az idejét senki sem ismeri. A szolgák feladata nem
abban áll, hogy ezt megtudakolják, hanem abban, hogy virrasztva várjanak.
- Szolgálj hûségesen! (41-44)
- Jézus nemcsak a példázatban szereplõ szolgától várta el, hogy ügyesen,
megbízhatóan és lelkiismeretesen végezze feladatait. Kérdése, hogy „Ki tehát a
hû és okos sáfár?", minket is kihívás elé állít. Határozzuk el, hogy
megfelelünk az Emberfia elvárásának, és tegyünk is meg minden tõlünk telhetõt
azért, hogy valóban így történjen! A készenléthez nem elég csak a szándék –
cselekedetek szükségesek.
-
- Ne cselekedj felelõtlenül! (Lk 12:45-48)
- A felelõtlenül élõ sáfárok hamisságát az Úr eljövetele fogja leleplezni,
és – Jézus elmondása szerint – az akkor napvilágra kerülõ bûnök elkövetõi
szigorú büntetésben részesülnek. Minél nagyobb volt valakinek a felelõssége,
annál súlyosabb lesz az ítélete. A hûtlen szolgákra fájdalmasabb büntetés vár,
mint a gonoszokra, akik nem ismerték uruk akaratát.
- Ösztönözzön minket ez a figyelmeztetõ példázat arra, hogy keressük Isten
életünkre vonatkozó akaratát, és ha megismertük, cselekedjük azt örömmel,
készségesen, szorgalmasan, felelõsségteljesen! „Boldog az a szolga, akit,
amikor megérkezik az úr, ilyen munkában talál!" (43. v.)
- Aranymondat: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az
Emberfia, amikor nem is gondoljátok!" – Lk 12:40
- ***
- 2006. április 9.
- A Megváltó érkezése - virágvasárnap
- Ézs 62:10-12; Zak 2:10-13, 9:9-10
- A jeruzsálemi bevonulás ünnepe jelentõségének megértése érdekében ezúttal
Ézsaiás és Zakariás próféta írásaira összpontosítunk, amelyek a Megváltó
Jeruzsálembe érkezésének személyes és közösségi vonatkozását mutatják be – nem
a szokásokra és a hagyományokra helyezik a hangsúlyt, amelyeket utólag
társított az emberiség az ünnephez.
-
- Helyes magatartás (Ézs 62:10-12)
- A Megváltó érkezésével szemben tanúsított magatartás akkor helyes, ha nem
passzivitásban, hanem a Messiást váró zsidók hitének aktív és gyakorlatias
megnyilvánulásában jut kifejezésre. Vonuljatok, készítsetek, töltsétek,
hányjátok, állítsatok!
- Ugyanakkor a Megváltó érkezése iránt tanúsított magatartás akkor volt
helyes, ha a Messiás érkezésére váró izráeliek másoknak is hírül adták
Istennek ehhez a különös jelentõségû eseményhez kapcsolódó üzenetét.
- Mindezek mellett a Megváltó érkezése iránt tanúsított helyes magatartás
magával hozta az ember és Isten közötti kapcsolat helyreállását is.
- Egy különleges válasz (Zak 2:10-13)
- A 11. vers a népek és nemzetek Jézus eljövetelére adott különleges
válaszát vetíti elõre. Ez a válaszadás az Istennel való közösség keresésében
és megtapasztalásában nyilvánul meg. A Zakariás próféta által itt használt
szavak arra utalnak, hogy számos nemzet önként vállalja Isten akaratának a
teljesítését, és ennek az lesz a következménye, hogy õk is Isten népévé
válnak. Az „õ népévé lesznek, õ pedig köztetek fog lakni" leírás Istennek a
szövetségkötéskor használt szavaira emlékeztet, és a Jeremiás által
továbbított prófétai üzenetben is megjelenik (Jer 31:33; 32:38).
- A mennyei kijelentés (Zak 9:9-10)
- Jézus Krisztus a várva várt Messiás (Ézs 9:5-7; Mik 5:1; Lk 1:32-33) az
igaz és diadalmas Úr. Ez a két jelzõ nemcsak Jézus jellemét, de az uralmát is
világosan elénk tárja. Jézus tulajdonképpen Szabadító volt, ezért a szolgálata
abban állt, hogy megváltást kínált fel az embereknek (Ézs 62:11). Semmit sem
tartott fontosabbnak, mint az elveszettek megmentését.
- Aranymondat: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya!
Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül,
szamárcsikó hátán." – Zak 9:9
- ***
- 2006. április 16.
- Jézus feltámadása – a hit alapja – húsvét
- Lk 24:13-35
-
- A feltámadás kihatása az emberi személyiségre (Lk 24:13-24)
- Jézus Krisztus feltámadása pozitívan hatott a tanítványok egész
személyiségére: mind az értelmére, mind az érzelmére, mind az akaratára. Ennek
az emberiség történelmében számon tartott egyedi és legnevezetesebb eseménynek
ránk, Krisztus mai követõire is hasonló hatást kell gyakorolnia, és
természetesen gyakorol is, csak engedjük. Ha így cselekszünk, nagy
valószínûséggel elkerül bennünket a mesterkéltség és a passzivitás, ami sok
keresztyént megfoszt az igazi ünneplés felhõtlen örömétõl.
- A feltámadás meghatározó jellege a lelki életben (Lk 24:25-27)
- A feltámadás fontossága a Jézushoz való viszonyulás terén (Lk 24:28-35)
- Kérésükre Jézus velük maradt, és így lehetõségük nyílt arra, hogy
felismerjék az õ valódi kilétét. Ennek a csodával határos átélésnek
köszönhetõen a két Krisztus-követõ megvallotta egymásnak az út során
tapasztalt lelki élményét, valamivel késõbb pedig nyilvánosan is bizonyságot
tettek a Jézussal kialakult személyes kapcsolatukról.
- Jézus feltámadásának az ünnepe a legalkalmasabb idõ arra, hogy mi, mai
tanítványok is megértsük a helyes Krisztushoz való viszonyulás fontosságát. Ha
ez megtörténik, vágyakozni fogunk Isten Fiának a közelségére, megismerjük õt
egyre jobban, és bátran bizonyságot teszünk másoknak a vele kialakított élõ
kapcsolatunkról.
- Aranymondat: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden
embernél nyomorultabban vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül,
mint az elhunytak zsengéje." – 1Kor 15:19-20
- ***
- 2006. április 23.
- Igyekezz bemenni!
- Lk 13:1-9, 22-30
- Ki nem szeretne bejutni Isten országába? Igetanulmányunk félreérthetetlen
útmutatásokat ad minden üdvösségre vágyó léleknek a mennybe jutás egyetlen
valós lehetõségérõl. Ugyanakkor bátorít is, és kitartóan szorgalmazza, hogy
akik még nem tértek meg bûneikbõl, ragadják meg az Isten által felkínált
lehetõséget, és lépjenek be halogatás nélkül a menny nyitott kapuján, amíg nem
késõ. Kövessük figyelemmel Lukács írását, és ha még az elveszettek között
vagyunk, engedelmeskedjünk az ige szavának ma!
-
- Menekülj! (1-5)
- Jézus sohasem titkolta, hanem inkább hangos szóval hirdette, hogy aki
megtérés nélkül távozik e földi létbõl, az örök kárhozatba jut. Pontosan ezt
hangoztatta a Pilátus vérengzésérõl és a siloámi torony leomlásáról szóló
történetben is. Ám a célja nem az volt, hogy az elveszést ecsetelje, hanem
hogy a menekülést szorgalmazza.
- A halál közös nevezõ mindenkinél – nem kerülhetjük el. A kérdés csak az,
hogy milyen állapotban talál bennünket: megtérve vagy megtéretlenül. Mivel
Isten országába zsidók és nem zsidók egyaránt a megtérés útján érhetnek el,
meneküljünk, és mentsük az életünket, amíg lehet! Ha tragédiát látunk magunk
körül – ami napjainkban egyre gyakoribb jelenség –, adjunk hálát Istennek
azért, hogy nem velünk történt, és tekintsük azt Isten szeretetteljes
figyelmeztetésének, amely által bûnbánatra ösztönzi a lelkünket!
- Ragadd meg a lehetõséget! (6-9)
- Magunkra vonatkoztatva a terméketlen fügefa példázatát egy különös
figyelmeztetésnek kell tekintenünk. Nem tudjuk, hogy a mi kegyelmi idõnk
meddig tart, ezért minél elõbb meg kell ragadnunk a gyümölcstermés
lehetõségét. Ha még nem tértünk meg, teremjünk Istennek tetszõ gyümölcsöt
azáltal, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust életünk Urának és Megváltójának, ha
pedig már megtértünk, éljünk az õ akaratának megfelelõen!
- Lépj be ma! (Lk 13:22-30)
- J
ézus mondanivalója ezzel a jelképes történettel az volt, hogy
hallgatóinak akkor kell belépniük Isten országába, amikor a biztatás hangzik,
mert eljön az idõ, amikor már túl késõ lesz.
- Az Isten országába vezetõ kapu nem azért szoros, hogy csak hatalmas
erõfeszítésekre képes egyének juthassanak át rajta. Jézus azért mutatja be
így, mert jelezni kívánja, hogy csak hitbõl eredõ megtérés és újjászületés
által lehet átmenni rajta. Ha szeretnél örökre Isten jelenlétében élni a
mennyben, ne várj holnapig – lépj be Isten országába még ma, pontosabban: épp
most!
- Aranymondat: „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság,
békesség és a Szentlélekben való öröm." – Róm 14:17
- ***
2006. április 30.
- Az Istennek tetszõ magatartás
- Lk 14:1, 7-24
- Isten megbocsátó és kegyelmes, de nem alkuszik meg semmilyen bûnnel vagy
hamissággal. Elvárja tõlünk, akik az övéinek tekintjük magunkat, hogy neki
tetszõen éljünk, beszéljünk és viselkedjünk. Ám emberi természetünknél fogva
ezt nem könnyû megvalósítanunk. Az Istennek tetszõ magatartás a Szentlélek
segítségével alakul ki, és tudatos hozzájárulást igényel az ember részérõl.
- Az alázatos magatartás elõnye (1, 7-11)
- A 11. versben megörökített alapelv általános jellegû. Ezért nekünk is
tanulnunk kell belõle. Mondjunk le bátran az önzés önmagunk felmagasztalásában
megnyilvánuló formájáról, és várjuk ki türelmesen, hogy Jézus mondja:
„Barátom, ülj feljebb!"
- Aki alázatos, nem számítgat (12-14)
- A valóban alázatos ember nem várja vissza azt, amit másoknak adott.
Ehelyett megelégszik azzal, ha majd csak Isten fizeti meg az áldozatát, és így
kész arra, hogy szegényeket vagy nyomorékokat lásson vendégül.
- Isten országa az alázatos embereké (21-24)
- Isten gyönyörködik abban, amikor valaki örömmel fogadja a menny
dicsõségébe invitáló meghívást, az evangéliumot, és pozitívan válaszol rá. Ezt
viszont csak alázatos szívvel lehet megtenni. Tanuljunk meg alázattal
viszonyulni mind Istenhez, mind az emberekhez, és örökre Isten országának a
vendégei leszünk!
- Aranymondat: „Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig
megalázza magát, felmagasztaltatik." – Lk 14:11
-
***
- 2006. május 7.
- Válaszolj Isten hívására!
- Jónás 1:1-16
- Jónás könyve az Ószövetség kis prófétai írásainak a sorába tartozik, és
a benne megörökített események a Kr. e. 8. századból származnak. Jónás
történetének a túlnyomó része Izráel földjén kívül zajlott le.
- Ha Isten akarata szerint kívánunk élni,
meg kell tanulnunk lemondani a magunk elképzeléseirõl, hajlandóvá kell
válnunk Isten tervének az elfogadására, és el kell sajátítanunk az azonnali,
kifogások nélküli és feltételektõl mentes engedelmességet. Jónás esetébÅl
megtanulhatjuk, hogy miként ne cselekedjünk.
-
- Isten kérése (1:1-2)
- Istene Jónást Ninivébe küldte. A város a Tigris bal partján feküdt,
Samáriától mintegy 900 km-re északkeletre. Másként fogalmazva: a mai Irak
területén volt, Mosul városával szemben. Méretét tekintve csak Babilon
elõzte meg, és így Jónás kora után az Asszír Birodalom fõvárosává vált.
- Egy téves válasz (1:3)
- Ahelyett, hogy Ninive felé indult volna, Jónás a tengeren át az
ellenkezõ irányba menekült. Jáfóban felszállt egy hajóra, amely Tarsísba
készült, kifizette az útiköltséget, és valószínûleg abban reménykedett, hogy
minden rendben lesz akkor is, ha nem úgy válaszolt Isten kérésére, ahogyan
tennie kellett volna.
- Szorult helyzetben (4-14)
- Jónás bûnbánattal válaszolt a hajósok feddésére, és felismerve
engedetlenségének a súlyosságát, kész volt elszenvedni a büntetést, akár a
halált is. Ezért arra kérte útitársait, hogy dobják õt a tengerbe, akkor a
vihar lecsendesedik, és békében haladhatnak tovább. Ha szorult helyzetbe
kerülünk, mert engedetlenséget tanúsítunk Isten iránt, mi sem szabadulhatunk
ki másként, csak ha felismerjük bûnösségünket, és megbánjuk azt Isten elõtt.
Jónás esete azonban elsõsorban arra akar megtanítani, hogy ha Isten felkér
bennünket valamire, akkor engedelmeskedjünk neki azonnal, hogy elkerüljünk
minden fölösleges szenvedést.
- Az engesztelés (15-16)
- Természetesen úgy is lecsendesíthette volna a tengert, ha Jónás nem
kerül a vízbe, ám a próféta tengerbe dobásának ezúttal különös jelentõsége
volt. Állítsuk párhuzamba Jónás vízbe vetését Jézus Krisztus
kereszthalálával, amely engesztelõ áldozat volt az emberiség bûnéért, minden
engedetlenségéért és lázadásáért!
- Aranymondat: „Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit
küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem
küldj!" – Ézs 6:8
- ***
- 2006. május 14.
- Alázkodj meg Isten elõtt!
- Jónás 2:1-11
- Isten jól ismeri az emberi szív gonoszságát, és tisztában van azzal,
hogy nem lakik bennünk semmi jó. Ennek ellenére szeret minket, és türelmesen
várja, hogy megtanuljunk alázatban járni elõtte. Tanuljunk Jónás esetébõl,
ahogyan a bölcs ember teszi, hogy megkíméljük magunkat minél több
szenvedéstõl, amit nem szükséges elhordoznunk!
- Ismerd fel a veszélyt! (2:1, 4-7a)
- A Ninive helyett Tarsísba induló próféta most arra kényszerült, hogy
három napot és három éjszakát töltsön a hal gyomrában. Ilyen módon Isten,
aki nemcsak a tengert irányítja, hanem annak minden lakóját is, életben
tartotta Jónást, hogy késõbb épségben partra tegye õt. Ám a vétkes szolga
nem ismerte a Mindenható tervét, ezért csak azt látta, hogy nagy veszélyben
van az élete.
- Kiálts Istenhez! (2:2, 8)
- Jónás a hal gyomrában imádkozott. De érdekes módon az imája nem
tartalmazott kérést, csak köszönetnyilvánítást, mert a hal segítségével
Isten megmentette õt a vízbefúlástól.
- Kiáltsunk mi is Istenhez, a mindenható Úrhoz, amikor bajban vagyunk,
hiszen õ látja a helyzetünket, hallja a könyörgésünket, és képes segíteni
rajtunk.
- Tulajdonítsd Istennek a szabadítást! (2:3, 7b, 10b-11)
- Jónás úgy érezte magát a tenger vizében, mintha a halál torkában lett
volna, és szabadulni kívánt a szívét, lelkét egyaránt hatalmába kerítõ
halálfélelemtõl. Isten jónak látta teljesíteni ezt a kívánságát, így
szabadítót küldött hozzá. Valamivel késõbb Jónás arról is vallást tett, hogy
„Az Úrtól jön a szabadulás!" Más szavakkal: a veszélyes helyzetekbõl való
szabadulás a kegyelmes Isten gondviselésének köszönhetõ.
- Élj Istent tisztelõ módon! (9-10a)
- Hitvány, vak, süket és tehetetlen bálványokban bízni az élõ és
mindenható Isten helyett a legnagyobb ostobaság az életben. A bálványistenek
nem éreznek, nem beszélnek, és nem törõdnek tisztelõikkel. Ezzel szemben az
Úr tökéletesen ismeri alkotásait, tudja minden gondolatukat, látja az
életükben elõadódó bajokat, és ami a legtöbb: kész arra, hogy jótevõként
beavatkozzon körülményeik alakulásába.
- Aranymondat:
„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az
Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld." – Zsolt 46:11
- ***
- 2006. május 21.
- Vedd komolyan Isten üzenetét!
- Jónás 3:1-10
- Aki komolyan veszi Isten üzenetét, amikor az hangzik, és pozitívan
válaszol rá, megtapasztalja Isten kegyelmét.
-
- Az üzenet hordozója (3:1-4a)
- Jónás próféta másodjára merõben másként fogadta a megbízatást, mint
elõször, és ahogyan az Úr kérte, elment az északkeletre esõ Ninivébe. Miután
élõben is látta a hatalmas várost, úgy próbálta érzékeltetni a nagyságát,
hogy rámutatott: három nap volt szükséges a bejárásához. Ezért az Úr
szolgája már megérkezésének a napján elkezdte a prédikálást.
- Az üzenet tartalma (3:4b)
- Jónás próféta szûkszavú volt, és semmilyen személyes elkötelezettség
jelét nem mutatta. . Igehirdetése mindössze annyiból állt, hogy „Még negyven
nap és elpusztul Ninive!"
- Az üzenet hatása (3:5-9)
- A kényszeredetten prédikáló Jónás szavai eljutottak a hatalmas Ninive
legfélreesõbb zugába is. Ennek köszönhetõen bekövetkezett, amit a próféta
nem tartott lehetségesnek, és egyáltalán nem is akart: az egész város
zsákruhát öltve és hamuba ülve bûnbánatot tartott. Korábban Jónás tért meg,
most pedig a pogány niniveiek.
- Ninive lakóinak a magatartása egyben vád is volt: amit Jeruzsálem,
prófétáinak legelkötelezettebb igehirdetéseire sem tett meg, azt váltotta
valóra a romlott város, Ninive, egyetlen prófétának a prédikációját
követõen.
- Isten kegyelme (Jón 3:10)
- Isten megbocsátó kegyelmét soha senki nem érdemelheti ki, õ mégis
szívesen adja minden megtérõ bûnösnek.
- Aranymondat:
„Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek
hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élõ Istentõl." – Zsid 3:12
- ***
- 2006. május 28.
- Isten együttérzõ szíve
- Jónás 4:1-11
- Központi bibliai igazság: Isten mélyen együttérez a kárhozat felé
tartó emberekkel, és azt akarja, hogy mi is együttérzõ szívvel viszonyuljunk
hozzájuk.
- Az emberi szív keménysége (1-5)
- Jónás története azzal folytatódik, hogy miután Isten megkímélte Ninivét,
a próféta nagyon megbántódott. Rossz néven vette, hogy Isten nem hajtotta
végre az ítéletet, amit általa üzent meg Ninive lakóinak, és sértõdöttségét
csöppet sem titkolta. Tudta, hogy Isten kész megbocsátani azoknak, akik
megbánják a bûneiket, de nem akarta, hogy ezt a Ninivében élõ emberek is
megtudják.
- Isten szeretetteljes oktatása (6-11a)
- A bokor meglehetõsen mulandó, és viszonylag csekély értékû volt. Jónás
mégis bánkódott miatta. Ám amíg a próféta nem vett részt a növény
nevelésében, addig a niniveieket maga Isten teremtette. Ezért õt jobban
érdekelte sok ezer ember sorsa, mint a Jónás kényelme.
- Az együttérzés szavai (11b)
- Ha Isten megváltottai vagyunk, nekünk is együttérzõen kell tekintenünk
az elveszettekre. Óvakodjunk hát az önzéstõl és az érzéketlenségtõl!
Ehelyett törekedjünk arra, hogy mindennap észrevegyük magunk körül az
üdvösségre szomjazó lelkeket, szeressük õket, értékeljük az életüket, és
segítsük Istenhez õket!
- Aranymondat: „Hagyja el útját a bûnös, és gondolatait az álnok
ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész
megbocsátani." – Ézs 55:7
-
- ***
-
-

-
- [2001-es vasárnapi iskolai anyagok]
- [2002-es vasárnapi iskolai anyag]
- [2003-as vasárnapi iskolai anyag]
- 2004-es vasárnapi iskolai anyag
2005-ös vasárnapi iskola
[Current vasárnapi iskola]
Észrevétele
E-m
Evangéliumi
Hírnök Internet ©1998,1999,2000,2001,2002,2003,2004,2005

|