[2002-es {korábbi} vasárnapi iskolai anyagok].

 

2002. január 6

A FÉNY KORA

És 60:1-3; 61:1-4, 10-11

Isten népének fénykorában valósággá lesz kérésünk: `Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is@ (Mt 6:10). A messiási korszakot bemutató próféciák (És 57-62) az Úr Jézus uralma alatt élõk örömeirõl szólnak. Az elõször Izráelnek ígért áldásokban mindazok részesülnek, akik `Isten felkentjével@, az `örökkévaló szövetség@ szerzõjével `frigyre lépnek@. Nyilvános szolgálatának kezdetén Megváltónk ezekhez a próféciákhoz fordult, mert Õbenne válnak valóra az Atya igéretei. Mint régen, ma is, fény és ünneplés összetartoznak. A kijelölt igeszakaszt tanulmányozva a Krisztus támasztotta világosság általános hatásáról (60:1-3), a Világ Világosságáról (az Úr személyérõl és munkásságáról B 61:1-4), valamint az Õ világosságában járók örömérõl olvasunk (61:10-11).

VILÁGOSSÁG A VILÁGBAN (60:1-3)

A földet borító sötétséget világosság oszlatja majd, amit faji vagy társadalmi hovatartozástól függetlenül, vonzónak találnak az emberek. Mire utalnak a próféta hasonlatai: sötétség, világosság, ragyogó fény, tündöklés?

Igeszakaszunk gyönyörû költemény is. A zsidó költészet egyik sajátossága az un. gondolat-rím, szemben a köztünk megszokott szóvégi összecsengésekkel. A verselés törvényszerûségeit úgy követte az ihletett próféta, hogy az igazságnak sem maradt adósa. Pédául a 3. versben ezt olvassuk:

`Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez@.

Az ismétléssel kihangsúlyozott gondolatot (a világosság vonzza az embereket) a verselés szabályait követve fokozza és pontosítja. Kiderül, hogy az `embereken tündöklõ világosság@ eszköz a fény forrásának megtalálához, de a tükrözött fényt felkeresõk közül (népek), csak kevesen (a `királyok@) jutnak el a `rád ragyogó fény@-hez.

A VILÁG VILÁGOSSÁGA (61:1-4)

Az Õ eljövetele oszlatja a sötétséget, legyõzi a bûnt. Az Úr felkentjének szolgálata legelõször is `örömhír vivés@ az Atya trónjától az `alázatosaknak@. Míg minket a leggyakrabban csak tájékozódás céljából érdekelnek a hírek, Isten az ember megváltását munkálja az evangélium (örömhír) meghirdetésében. A názáreti zsinagógában, falubelijei hallatára önmagára értelmezte ezt a próféciát az Úr Jézus. A reménytelenségben senyvedõknek (betegeknek, raboknak, tehetetleneknek, gyászolóknak) konkrét, valóságos segítséget jött adni. Megváltásunk azonban több embernek adott isteni segítségnél: a Felkent minden munkája az Urat dicsõíti (`õt ékesítik@ B 3.v.).

A VILÁGOSSÁGBAN JÁRÓK ÖRÖMEI (61:10-11)

Királynak és királynénak öltöztetjük még ma is a frigyre lépõ párt; így kívánunk nekik gazdag közös jövõt. Isten az õ kedveltjeire az `üdvösség ruháját@, konkrétabban, az `igazság palástját@ teríti. Kétszer is szervesen összekapcsolva találjuk ebben a két igeversben az igazságot és az örömöt. Mi ennek a jelentõsége?

Aranymondás: És 60,1

***

2002. január 13

KERESSÉTEK AZ URAT!

És 55:1-9

Ésaiás próféta Kr.e. 740 körül kezdte el a szolgálatát. Bár Uzzijjá király meghalt, egy ideig még prosperált az ország (2Krón 26). Mint ma, a jóléti társadalomnak mindigis megvoltak a maga kísértései. Egyre több áldozatot követelt a `többért@ folytatott harc. A családtól a hívõ közösségig, mindenütt jelei és következményei mutatkoztak az elvilágiasodásnak. Vajon, lesz-e keletje a `valamit valamiért@ és a `mindennek ára van@ világában kínált isteni jónak, ami `nem pénzért és nem fizetségért@ kapható? Kell-e az, amit Isten ad? És ha igen, hogyan kaphatom meg?

MIT KÍNÁL ISTEN (55:1-5)?

Amit Isten kínál, az olyan alapvetõ életszükséglet, mint a víz, a bor, a tej és a kenyér. `Örök szövetségnek@ nevezi ezt a mindig érvényben maradó szuverén ígéretét arra, hogy hûséges marad hozzájuk és élteti õket. Úgy is szabad errõl gondolkoznunk, mintha egy szerzõdés lenne, aminek az elsõ sajátossága, hogy nem egyenlõ felek között jött létre. Isten a kezdeményezõ. A létrejövõ szövetségnek az Õ hatalma ad tartást és súlyt. A kérdés csupán az, hogy a próféta hallgatói között lesznek-e, akik az Istennel való szövetséget fontosnak tartják, Õt pedig oly szeretõnek, aki `ingyen@, azaz érdemek és ellenszolgáltatás nélkül is kész megajándékozni õket?

Milyen nagy tragédia az, hogy a világ kínálata inkább izgalomba hoz bennünket ma is, mint Urunké! Lehetséges, hogy gazdagságunk ellenére mi magunk is `szomjazók@ vagyunk, mint a júdaiak (1.v.)? Ezek a fel nem ismert, vagy éppen tagadott szükségek a legveszélyesebbek - üzente az Úr Jézus a laodiceai gyülekezetnek (Jel 3,17-18). Kell-e az, amit Isten kínál?

HOGYAN KAPHATOM MEG (55:6-9)?

Szándékosan formáltam személyessé ezt a kérdést. `Életkérdésrõl@ van szó, amire minden ember választ ad valahogyan, a maga kárára, vagy üdvére. A próféta ajkán ezek a felszólítások hangzottak fel: `keressétek az Urat@, `hívjátok segítségül@, `hagyja el útját a bûnös, és térjen az Úrhoz@! A közös e háromban az Istenhez-fordulás. Ahányan vagyunk, annyiféle helyzetbõl, annyiféle módon tehetjük ezt meg. Az Úrral való szövetségre lépés egyetlen, ismert dimenzióban érzékeltethetõ, de mégsem kiszámítható feltétele az alkalmas idõ. Kissé, vagy nagyonis bûnös, egészséges, vagy halálosan beteg egyaránt megkaphatja az örök életet, amig az Úr `megtalálható@, `amig közel van@. Számítgatásnak, halogatásnak, hitetlenkedõ mérlegelésnek helye ebben a kérdésben azért nem lehet, mert maga Isten mondja: `a ti gondolataitok nem az én gondolataim@.

Aranymondás: És 55:6

***

2002. január 20

ISTENTISZTELET?

És 58:1-9a

Múlt héten az Istenhez-fordulás fontosságáról (És 55), ma a vallásosság veszélyeirõl tanulunk. Vallásosság alatt azt értjük, amit az ember istentiszteletbõl tesz. A prófétát úgy küldte ki Isten ezt a prédikációt elmondani, mint akinek az Úr felháborodását is érzékeltetnie kell. Mivel Bibliánkban ezek a bevezetõ utasítások is a prédikáció részeként vannak feltüntetve (1.v.), nem alaptalan azt gondolnunk, hogy ez a beszéd ma így kezdõdne: Testvérek, szégyellem, hogy errõl kell ma szólnom, de Isten rámparancsoltY

A LÁTSZAT (És 58:2)

Akármelyik gyülekezet célmondatául is megtenné ez a mondat. A megfogalmazás igei, pozitív, világos, még melegség is van benne. Valószínû, hogy az istentisztelet minden egyes része ezt a kijelentést volt hivatott megerõsíteni. Nyilvánvaló, hogy Istenhez is feljutott ez a kiválóan megfogalmazott hitvallás, hiszen Õ idézi és számonkéri tõlük.

AZ ELLENTMONDÁS (És 58:3)

Többszörösen is ellentmondásos a nép imában megfogalmazott kérdése:

* Azt feltételezik Istenrõl, hogy nem vesz tudomást a böjtjükrõl

* Azt remélik, hogy imádságos gyötrõdésükkel kiérdemlik Isten figyelmét

* Egy maguk választotta vallásos gyakorlaton mérik le Isten hûségét

* Egy maguk választotta vallásos gyakorlattal azonosítják az istentiszteletet

* Az imádás alkalma közösségi panaszkodássá szürkül

A VALÓSÁG (És 58:4-9a)
A böjtnek az a formája, ahogyan õk gyakorolták, Isten iránti tiszteletlenségük megnyilvánulása lett. Miben állt a böjtjük? `Gyötörjük magunkat@ B mondták Istennek. Mit látott Õ? Azt, hogy kedvteléseiket ûzik, csak úgy, mint máskor (3.v.), a munkásaikkal kegyetlenkednek (3.v.), egymással veszekednek és verekednek (4.v.).

Mi is valójában a böjt? Az imádkozásnak az a módja, amikor nem csupán szavaimmal, de magatartásommal is elmondom az Úrnak és emlékeztetem önmagamat, hogy mennyire Isten segítségére szorulok. Éppen ebben a bibliai részben látjuk legtisztábban, hogy a böjt sokkal több az étkezési szokásaink felfüggesztésénél. Egy másik hibás gyakorlat a böjt `bevetése@, amikor valamit nagyon akarunk az Úrtól. A segítségéért folyamodásunk olyan legyen, hogy hittel elfogadjuk bármiféleképpen válaszoljon is a kérésünkre!

A böjtnek legfontosabb ismérve mindezek fölött az, hogy az imádkozásnak ezt a módját Isten `értékeli ki@. Nem attól böjt a böjt, hogy mi annak véljük, hanem hogy Isten annak látja. Aki elhatározza, hogy `böjtölni fog@, megtervezheti a maga böjti cselekedeteit, de azt tudva, hogy Isten az élete egészét tartja szemmel (mint látjuk És 58-ban: munkatársi, családi, testvéri kapcsolatait is).

Aranymondás: És 58,6

***

2002. január 27

ÚJ KEZDET

És 65:17-25

A Biblia tanítása szerint egyedül Isten képes teremteni. Bármit teremtett eddig és bármit teremt majd, mindenre használható az `új@ jelzõ. Egyedül Õ hozhat elõ bármit is a semmibõl. Minden teremtménye az Õ dicsõségét tükrözi és terveit szolgálja.

A mai igeszakasz a Teremtõt magasztalja (mutatja be). Konkrét történelmi helyzetben hangzott el legelõször, és bár az `új ég és új föld@ hallatán mi a Mennyországra gondolunk, kérdezzük meg, hogy az `új kezdet@ ilyen megnevezése mit jelenthetett a fogságból hazatérõ népnek, és milyen várakozásai vannak ezzel kapcsolatban a zsidóságnak máig is. Azt elõrebocsátva írom ezeket, hogy a végsõ idõk kérdéseiben homályosak az ismereteim.

ÚJ KEZDET EGY GENERÁCIÓNAK
A babilóniai fogságból visszatérõket (Kr.e. 538) ez a prófécia arra bátorította, hogy Istenben bízva lássanak hozzá az újjáépítéshez. Romokból építeni csak úgy lehetett, ha hitték, hogy nem a romlásnak építenek újra (`vígadozni fogok Jeruzsálemmel@, `nem hallatszik többé sírás@, `nem úgy építenek, hogy más lakjék benneY@).

ÚJ KEZDET ISTEN NÉPÉNEK
Én hiszem, hogy a Jel 20:1-6 verseiben leírt ezeréves uralma a Krisztusnak az õ népe fölött olyan prófécia, amit szószerint vehetünk. A Teremtõ Isten támasztja fel a halottakat (`elsõ feltámadás@) és teremt olyan új életkörülményeket, hogy békességes országlás legyen ez az idõszak.

ÚJ KEZDET = MENNYEI LÉT  Lásd: Jel 21

ÚJ ÉLET, KRISZTUSBAN
Leginkább És 65,24 szolgál alapul arra, hogy az `új kezdetek@ sorában lássuk a felülrõl született embert is, aki a Krisztussal együtt él.

Az új kezdet reménysége és lehetõsége a Teremtõ Isten elõttem legnagyobb ajándéka. Annyi energiát fordítunk a feledésre és a feledtetésre, de magunkra hagyottan újból és újból a régi valóságokkal találkozunk. Hiszem, mert a Kijelentésben ezt mondja magáról és kegyelmébõl én is átéltem: Isten új ege alatt és új földjén új életet kezd mindenki, aki `új szívet@ kér a Teremtõtõl. Hiszem, hogy mi, akik az Õ szerelmes Fiának Országába helyeztettünk, máris egy más világban élünk. Aki alaktalan formátlanságomban szemmel tartott és napjaimat könyvébe írta (Zsolt 139,16), hogy ne teremtene körém új világot, még a jó cselekedetek alkalmait is elém helyezve most, hogy Õt kívánom szolgálni?

Aranymondat: És 65,17 Novák József

2002. február 3

RUTH NAÓMI ISTENÉT VÁLASZTJA

Ruth 1: 1-8, 16-19a.

Ruth könyve egy család történetét írja le. Fõszereplõi: két asszony, Naómi, és a menye, Ruth. A zsidó hagyomány szerint a könyv írója Sámuel. A négy részben leírt események Kr.e. 1375 B 1075 között történtek, a `bírák korában@. Éhínség támadt Júda földjén, aminek az oka valószínûleg az volt, hogy az ellenség elvitte a termést az országból. Az efratai Elimelek és családja, a júdeai Betlehembõl, feleségével Naómival és két fiával, Mahlonnal és Kiljonnal az éhínség miatt a szomszéd országba, a transzjordániai Moábba menekült. Ott éltek.

Moáb földje a család pusztulását okozza. Meghalt Naómi férje. Fiai moábi lányokat vettek feleségül. Az egyik neve Orpa (Anyakas@), a másiké Ruth (Abarátnõ@). Mintegy tíz évig laktak Moáb mezején. Azután meghalt Naomi mindkét fia. Naómi a férje és fiai halála után látszólag védtelenül maradt az idegen országban, idegen isteneket imádó két menyével.

Júdában Aaz Úr rátekintett népére, és kenyeret adott nekik.@ Megszünt az éhínség. E hír hallatán Naómi útra kel Moáb mezejérõl, hogy visszatérjen a hazájába. Vele mennek menyei is, akik hûségesen kitartanak özvegy anyósuk mellett.

Váratlan fordulat a Judába vissza vezetõ úton. Naómi ismételten, minden elképzelhetõ érvet felsorakoztatva kéri, majd unszolja menyeit, hogy forduljanak vissza és menjenek anyjuk házába (az özvegyek rendszerint visszatértek szüleik házába - 1 Móz 38:11). Naómi rendkívüli módon értékeli azt a szeretetet, ahogyan menyei bántak a meghaltakkal és õvele. Az Úr szeretetébe ajánlja õket. Jót akar nekik. Azt tanácsolja, hogy menjenek újra férjhez, hogy nyugodt, békés, boldog es kiegyensúlyozott életük legyen új férjeik oldalán. Szereti õket. A sok könyörgés, érvelés, sírás, ölelés végül Ameggyõzi@ Orpát, aki visszafordul.

Ruth Naomi Istenét választja, nem hagyja el Naómit. Ünnepélyes szavakkal, a szokásos eskü formával hozzáköti életét anyósa életéhez. Naómiért és az õ Istenéért elhagyja szüleit, hitét és hazáját. AÍgy mentek együtt ketten, amíg Betlehembe nem értek.@ Ruth szokáson és törvényen felül álló, látszólag értelmetlen hûsége Naómi iránt a hit merész döntésén alapult. Ruth túllátott a láthatáron, látta a Aláthatatlant@, és rábízta magát Arra, Akit látott (Péd 20:6 ).

Válasszuk mi is Istent! Kérdés: vajon, mi le tudunk mondani mindarról, ami távol tart, vagy elválaszt az Élõ, Egy Igaz Istentõl? El tudjuk-e mondani Pál apostollal, hogy Aami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért@ (Fil 3:14)? Szakítsunk a régi, bûnökkel terhelt, az idegen isteneknek, mai modern bálványoknak szolgáló, azokat Aimádó@ élettel! Válasszuk Istent. Õ hû, és nem hagy el. Õ ígérte: ALégy hû mindhalálig, és neked adom az élet koronáját@ (Jel 2:10).

Aranymondás: Ruth 1:16/b.

***

Február 10

ISTEN MEGÁLDJA RUTHOT

Ruth 2:1-3, 8-12; 4:13-17

 

Naómi és Ruth éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Moáb földjérõl.Betlehembe. Volt Naóminak a férje, Elimelek után egy jómódú, köztiszteletben álló rokona, Boáz.

      Izráelben az ilyen rokon volt felelõs gondot viselni a családról, különösen a szegényekrõl, az özvegyekrõl és árvákról. Többek között õ volt köteles visszavásárolni a földet is, amit a család elveszített.

Ruth azt kérte Naómitól, hogy hadd menjen ki a mezõre kalászt szedni valaki után, akinek megnyeri a jóindulatát. Kenyérre volt szüksége a két özvegynek. A bátorító szavak után Ruth kiment, és szedegette a kalászokat az aratók után. Úgy történt, hogy éppen az Elimelek nemzetségébõl való Boáz szántóföldje volt az. (A mezõn maradt kalász felszedegetése az idegenek, özvegyek és szegények joga volt - 3 Móz 19:9, 23:22; 5 Móz 24:19).

Ruth hûségének gyümölcsei.

* Felfigyelnek az életére.

Miután Boáz megtudta, hogy kicsoda Ruth, az idegen asszony, nagy szeretettel bánt vele. Látják rendkívüli szorgalmát, hûségét, takarékosságát, tisztaságát (nem járt sem szegény, sem gazdag férfiak után).

* Megtalálja kenyerét.

Biztosítják számára az Aállandó munkahelyet@. Szeme állandóan a mezõn van és hûségesen követi az aratókat. Kedvezményekben és védelemben részesül. Alázatos és tisztelettudó.

* Méltó társra talál Boázban.

Elnyeri Boáz jóindulatát, aki igen méltányolja azt, amit Naómival tett, és mint hagyta el szüleit, szülõföldjét, és olyan nép közé jött, amelyet nem ismert azelõtt. Boáz is érzi, hogy ezekért a tettekért csak az Úrtól, Izráel Istenétõl jöhet az igazi fizetség és jutalom, akinek a szárnyai alá jött oltalmat keresni. Derék asszonynak tartja, bátorítja: Ane félj!@.

      Boáz kedvességén keresztül is látható, hogy az emberi igényeket az Úr sokszor emberi eszközök segítségével teljesíti. Így volt ez Ruth esetében is. Aki azt vallja, hogy szereti az Urat, az nem szemlélheti közömbösen az emberi szenvedést és igényeket. Nem zárhatja be szívét a szükségben levõk felé. Ilyen volt régen, és ehhez hasonló ma is Isten Asegélyprogramja@.

      Boázban megláthatjuk a szánalom és bölcsesség egyensúlyát. Szánalom vezette arra, hogy Ruth az õ mezején maradjon, és hogy munkásai a szokásosnál több kalászt hagyjanak. Bölcsesseg vezette abban, hogy hagyja Ruthot dolgozni, ahelyett, hogy az árnyékban üljön, és mások végezzék helyette a munkát.

Boáz becsületes, aki nem a maga hasznát keresi elsõsorban, hanem igazságos. Tiszteli és védi a törvényt, népe szokásait és mások jogait. Nem úgy mint az elsõ helyen álló `közeli rokon@, aki számít, spekulál, és Abiztosra megy@ az anyagi javak megszerzése és megõrzése terén.

* Kapcsolatba kerül Jézus Krisztussal (4:17) - õsanyja lesz.

Ruth Boáz felesége lesz. Fiúk születik. Híres lesz Izráelben. Az elkeseredett Naómi élete is megújul - õ sem marad rokoni támasz nélkül. Milyen szép az asszonyok véleménye Ruthról, amit anyósának, Naóminak mondanak AHiszen menyed szülte õt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál.@ Az asszonyok Obédnek nevezik el. Õ lett Isai édesapja, és így Dávid nagyapja. Ezáltal lett a hûséges, példás életû Ruth az Úr Jézus Krisztus õsanyja.

      Legyen példa számunkra e kiterjedt családnak és a megismert rokonságnak élete! Tanuljuk el a sok jót és gyakoroljuk a szeretetet, hûséget, tiszteletet, jószívûséget, igazságosságot, szorgalmat, tisztaságot és mindazt a sok jó tulajdonságot, természetet, amit e szép könyv történetébõl tanulhatunk a Szentlélek által.

Aranymondás: Ruth 2:12

***

Február 17

JÓNÁS NEM ENGEDELMESKEDIK ISTEN PARANCSÁNAK

Jónás 1:1-7, 11-17; 2:1,10

 

Jónás könyve nem prófétai kijelentésekbõl áll, hanem a próféta életébõl beszél el tanulságos eseményeket. Jónás Jeroboám II. uralkodása idején (Kr.e. 787-747), az északi országrészben (Izraelben) élt, kb. 5 km-re Názárettõl. A késõbbi világbirodalom, Asszíria - melynek a fõvárosa Ninive - még csak születõben volt, de az asszírok romlottságának, terjeszkedésének és kegyetlenségének híre már elért Izráelbe. Végülis Kr.e. 722-ben rohanták le Izráelt, 701-ben pedig Júdát (2 Kir 18:9-13). Ninive B érthetõ módon - Izráel számára a gonoszság és az Istentõl távoli élet jelképe lett.

Isten Ninivébe, Aa nagy város@-ba küldi Jónást, hogy ott prédikáljon, mert `feljutott hozzá a város gonoszságának híre@. Jónás Isten parancsának látszólag engedelmeskedve el is indul, de nem azért, hogy Ninivébe, hanem, hogy Tarsisba meneküljön az Úr elõl. Tarsis a mai Spanyolország délnyugati részén fekvõ kereskedõ város volt. Arra gondolhatott, hogy az már nem Izráel Istenének a felségterülete, ahol már nem éri el, nem találja meg Isten (Zsolt 139:7-12).
A tengeri út eseményei és tanulságai:
Szél és vihar B az Istentõl távolodó, engedetlen élet velejárói. Fenyegetõ hajótörés B egyének, családok és gyülekezetek életében. Félelem B az engedetlenségében magára maradt ember érzelmi világát jelzi. A pogány hajósok idegen isteneikhez kiáltanak B látszólag istenhívõk, istenfélõk, tõlük várják a segítséget B de csak az Élõ Isten, Izráel Istene, az Úr. Az elsüllyedést elõsegítõ anyagi áruktól való szabadulás B megszabadulni élet B és idõrabló, felesleges dolgainktól. A kimerült Jónás a hajó mélyén, mélyen alszik B a hasonlat nem alkalmazható a Tibériás tengeren kitört viharhoz. Történetünkben Jónás az oka a viharnak, aki nem ura a szélnek és a vad hullámoknak. Istenhite nem érvényesül, még akkor sem, ha megvallja hogy kicsoda, mi a foglalkozása és melyik népbõl való B a múlt, a nevelõ haza, a származás sokat segíthet, de egyedül nem ment meg, és nem üdvözít senkit. Ne csak a bajban kiáltsunk, forduljunk Istenünkhöz. Miért van rajtunk ez a veszedelem? B Ma is nagy kérdése sok léleknek, családnak, közösségnek és országnak. Sorsvetés B ma nem mûködik, még a Aszent@ sorsvetés sem.
      A bûnös, a bûnbak sorsa, jövõje és a megoldás nem a kivetés, hanem a bûnvalláson, a megtérésen és a bemerítkezésen át az isteni kegyelem, a megbocsájtás, Jézus Krisztus vére által a bûntörlés, az üdvösség, és az örökélet.
      A mi gondunk nem kiokoskodni, hogy melyik hatalom hasonlítható ma az asszír birodalomhoz, vagy melyik nagy világváros a modern Ninive, hanem az, hogy mi, Istennek ma élõ Aigehirdetõi@, Akiküldött@ tanítványai, munkatársai, elhívásunknak az Úr megbízása szerint eleget teszünk-e.

Jónás a nagy hal gyomrában.
A nagy hal az õssárkányra, a Leviatánra emlékeztet. Neki is engedelmeskedni kell teremtõje, Isten parancsának. Lám, még az állat is engedelmeskedett, csak éppen az ember, a próféta nem!
      Jónás három napot és éjszakát tölt a hal gyomrában. Imádkozik. Nem hal meg. Máté a 12. rész 40. versében Jónás elnyeletésében és megszabadulásában az Úr Jézus Krisztus eltemetésének és feltámadásának elõképét látja.
      Kérdés: Imádkoztál, kiáltottál már mélységes, emberileg kilátástalannak, megoldhatatlannak látszó nyomorúságodban, tragikus, szörnyû helyzetben Istenhez, az Úrhoz, Jézus Krisztus által? Milyen a megtapasztalásod? 
      Érdemes elemezni és alkalmazni Jónás imádságát. AAz Úr meghall imát, jóvolta ez, nem érdemY@. Õ helyre tudja állítani a megromlott életet, a zsákutcába jutott házasságot, családi és közösségi életet. Csak Õ tud megújítani. Új életet, erõt, lendületet, örömet, békességet és a szent munkára, küldetésed végzéséhez Szent Lelke által új erõt tud adni.

Aranymondás: Jónás 1:3/a

***

Február 24

ISTEN IRGALMAZ NINIVÉNEK

Jónás 3:1-5, 10; 4:1-5, 11

 

Isten igéje másodszor is szól Jónáshoz. Azt a feladatot bízza rá, hogy menjen Ninivébe, a nagy városba, és hirdesse az Ä üzenetét. Most engedelmes a próféta. Jó, hogy Isten nem mond le rólunk; újból és újból megszólít bennünket is. LehetÅséget ad arra, hogy rá figyeljünk, megtérjünk, megújuljunk - hogy báneinkben el ne vesszünk.

Jónás meghirdeti Isten ítéletét Ninive felett: Amég negyven nap és elpusztul@ - az Isten szemében és szeretetében is Anagy város.@ A prédikációja rövid és lélektelen. Csak Isten ítéletét hirdeti, indokolás nélkül. Nem nevezi meg a bánöket, és nem szólít fel megtérésre. Úgy prédikál, mintha az ítélet lenne Isten utolsó szava Ninive lakóihoz. Nem reméli a város megtérését, nem is akarja azt. A pusztulás szóban Sodoma es Gomora pusztulásához hasonlóra kell gondolnunk. Az egyetlen sejthetÅ remény a 40 napos határidÅ. `YTürelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen@ (2 Peter 3:9/b).

Jónás csalódott, mert a niniveiek hittek Istennek. A bÅjt, a zsákruha és a hamuba ülés a bánbánat jelei. Elrendelték: mindenki teljes erÅvel kiáltson Istenhez!.

Mindenki térjen meg a rossz útról. Mindenki hagyjon fel erÅszakos tetteivel. Mindezt abban a reményben tették, hátha feléjük fordul Isten, hátha megszánja Åket, hátha lelohad lángoló haragja, hátha nem vesznek el (Ján 6:37).

Ezt még Jeruzsálem lakói sem tették meg, pedig sok próféta hirdette a Szent Városban Isten igéit. A niniveiek egy kényszeredetten prédikáló próféta szavára megtérnek, mert az üzenet IstentÅl jött. AIsten lát szívekbe be, elÅtte nincs titok, ami most rejtve végbemegy, napfényre jönni fogY@ Ä tudja, hogy bánbánatod és megtérésed igazi, vagy csak embereket megtévesztÅ színlelés volt. Hozzánk is sokakon keresztül és sokszor szólt már Isten igéje. Ugye, nem hiába hangzott a megtérésre sürgetÅ szó? Isten látta hogy mit tett a nép, ezért megváltoztatta ítéletét B nem hajtotta azt végre. Isten haragját a bán megbánása , a megtérés megváltoztatta. Ä arra törekszik ma is, hogy minden ember megtérjen bánös, gonosz útjáról, hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Ezék 18:32). Ezért küldte el Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust erre a földre. Akik hisznek Benne es megtérnek, azok elkerülik az örök kárhozatot.

Jónás nem ért egyet Isten döntésével, szemrehányást tesz Istennek. Talán nincs tisztában az élet és halál lényegével? Már az elsÅ kiküldéskor tudta, hogy Isten kegyelmes, irgalmas, hosszútárÅ, nagyon szeretÅ és a rosszat is megbánja. Jónás inkább örült volna Ninive pusztulásának, mert az ítélet elképzeléseit igazolta volna, miszerint az istentelen pogányok - és népe ellenségei - csak pusztulást érdemelnek. Lehet, hogy vannak ma is olyan AistenfélÅk@, akik hasonlóan gondolkodnak más népekrÅl, vallásokról?

A depressziós Jónás meg akar halni - úgy elkeseredik Isten döntése miatt. Kimegy a városból, talán azért, hogyha Isten visszaállítaná eredeti tervét, akkor mégse pusztuljon el Å maga is?

Jónás korlátozott tárÅképessége. A tázÅ napon fél a rosszulléttÅl, és egy bokor (ricinusbokor, ami gyorsan 3-5 m magasra nÅ) árnyékának örül. Amikor az árnyat adó bokor hirtelen elszárad, a napsütés és a tikkasztó keleti szél napszúrást okoz. Jónás most az elviselhetetlen, és ájulást okozó hÅguta miatt akar meghalni.

Jónás önzÅ öröme. Nem Ninive megmenekülésének, hanem az árnyékot adó bokornak örül.

Isten elsÅ kérdése Jónáshoz Ninivével kapcsolatban: AIgazad van-e, hogy haragszol?@

Jónás nem válaszol. Isten második kérdése, a bokor elszáradásával kapcsolatban: AIgazad van-e, amikor haragszol emiatt a bokor miatt?@ Jónás válasza: AIgazam van! Haragszom mindhalálig!@

Jónás halálosan szomorú a bokor pusztulása miatt, amelyhez semmi személyes kapcsolat nem köti. Hogyne lenne Isten szomorú teremtményei (a Ninivében élÅ emberek és állatok) pusztulása láttán?

Aranymondás: Jónás 4:2/b Dr. Szenohvradszki János

2002. március 3

A megigazulás kinyilatkoztatása

Róma 1:1-17

Pál levelét a rómaibelieknek Luther a legeslegtisztább evangéliumnak nevezte, az evangélium pedig a keresztyénség lényege. Ha a keresztyénség lényegét keressük, akkor azt a római levélben megtaláljuk. A kijelölt igeszakaszban Pál három úton keresi, hogy üzenetét mindjobban a római levelet olvasó testvérek szívéhez kösse.

1) Pál köszönti a római testvéreket

Bemutatkozik (v1). Régi levelek mindig az író nevével kezdõdtek. Voltak, akik még nem ismerték Pált, ezért azonosítja magát:

(a) Jézus Krisztus szolgájának. Kb. 60 millió szolga létezett az akkori római birodalomban, a szolga szó közismert volt, kifejezte hogy valaki másnak a tulajdona, a birtoka. Pál magát Jézus Krisztus birtokának tartotta.

(b) Elhívott apostolnak. Egyik követelmény, hogy valaki apostol legyen az volt, hogy látta a feltámadott Jézus Krisztust (1Kor 9.1-2).

(c) Evangéliumért kiválasztott (2-4). Isten Pált apostolságra hívta. Pál ezt kegyelemnek tekintette, nem pedig emberi cselekedet által kiérdemelt haszonnak. Isten elválasztotta, mert az evangélium isteni eredetû, Jézusban összpontosul (v16). Ugyanakkor Pál az örömhírt Isten Fia evangéliumának is nevezi (v9), ami jelzi, hogy Jézus Krisztus Istennek a fia, és ezt Isten a halálból való feltámadásával bebizonyította (v4).

2) A római testvérekrõl

Kik voltak, akiknek Pál írt? Hívõ gyülekezet(ek), házi imaközösségek. Pál szenteknek nevezi õket (v1), szent itt Isten számára elkülönülést jelent, és ez pedig odavezette a hívõ közösséget, hogy jóhíre legyen az egész római birodalomban. Pál imáiban hordozza õket, és imájának egyik tárgya a gyülekezet meglátogatása volt, és ebben kéri a római gyülekezet segítségét is (15:30-33).

3) Pál kötelességérzete

Isten ismerete felelõséget is jelent, ami miatt az apostol kimondottan adósnak érezte magát azokkal szemben, akik még Isten ismerete nélkül élnek.

Az apostol itt választ ad arra a kérdésre: miért kell nekünk szégyen nélkül bizonyságot tenni? Azért mert az evangélium Isten igazságosságát és ugyanakkor mentõ szeretetét fejezi ki, ami nem csak nekünk szól, hanem mindenkinek.

Nagy szükség van arra, hogy az evangéliumot bátran képviseljük ebben a világban.

Aranymondás: Róma 1:16,17

***

Március 10.

Megigazulva a kegyelem által

Róma 3:1-4,9,10,19-31

Jézus elvégezte a bûnös ember megváltását kétezer évvel ezelõtt. Õ harcolta meg azt a kereszten. Éppúgy, mint Izráel Egyiptomból való kivonuláskor az Örökkévaló Isten harcolt értük. Izráel fiainak csak csodálniuk kellett Isten kinyújtott karjának diadalait, és élvezniük a gyõzelemnek gyümölcseit. Ugyanez vonatkozik a gyülekezetre is. Azokat a gyõzelmeket, amelyekre a gyülekezet örök békéje és boldogsága felépül, Krisztus egyedül vívta ki. Õ egyedül volt a kereszten, egyedül volt a sírban.

Az elsõ századi gyülekezetekben, tehát Romában is, többségben voltak a zsidók. Megszokott vallásos életükben benne volt a törvény betartása. Pál a Rm 3:1-10 versekben megcáfolja azokat a zsidókat, akik vitatkozni próbáltak vele. Három kérdésükre válaszol:

(1) Mi az elõnye annak, hogy valaki zsidó? Válasz: Minden elõny, fõleg az hogy Isten reájuk bízta az Igét.

(2) A zsidók hitetlensége hiábavalóvá teszi Isten hûségét? Semmiképpen, sõt még inkább nyilvánvalóvá teszi.

(3) Ha a zsidók bûne teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, hogy ítéli meg mégis õket? A bûnbõl nem származhat semmi jó. Isten igazságosan fogja megítélni a bûnt, bárki is követte el azt.

Amikor a Biblia bûnrõl beszél, Isten törvényének a megszegésére gondol, és ebben a vonatkozásban nem létezik igaz, ártatlan ember. (v23) A bûn ismerete a törvény által van (v20). Mikor Pál meghatározta azt, hogy a megigazulás lehetetlen a törvény ismerete vagy betartása által, egy más megigazulási forráshoz fordul.

Az evangélium arról beszél, hogy Isten igazzá teszi azt, aki Jézusban hisz (v24).

Pál arra tanít bennünket, hogy hit által Isten kegyelmébõl válhatunk igazzá. Most már Isten nem azért ad áldást nekünk, mert jók vagyunk, a törvényt betartjuk, hiszen ez ószövetségi gondolkodás mód (v21). Isten azért áld bennünket, mert Krisztus gyermekeivé váltunk hit által, és újjászült élettel hitbõl az Õ akaratát cselekedjük. Tehát Isten szeretete és kegyelme megadja számunkra a hit általi megigazulást, aminek a következménye a mi megszentelt életünk.

Aranymondás: Róma 3:23,24

***

Március 17.

Hit által Ábrahám fiai

Róma 4.1-5,13-25

Ábrahám hitt Istennek, és ezt tulajdonította neki igazságul (1Moz 15:6) . Még nem volt körülmetélve, nem ment be Kánaánba, az ígéret földére, csak elhitte, amit Isten mondott, és Istennek ez elég volt. Találkozott Istennel. A találkozás Istennel olyan isteni tény amely által Isten beavatkozik, belép az ember életébe, hogy ott egy újat kezdjen. Milyen hatalmas esemény ez!

Pál tanítása szerint Ábrahám mindannyiunk atyja Isten színe elõtt.

A zsidók azzal érveltek, hogy Ábrahám a mi atyánk. Mikor ezt mondták, Jézus úgy válaszolt nekik, hogy Isten e kövekbõl is támaszthat fiakat Ábrahámnak (Luk 3.8). Bizonyára a zsidók testi származásra utaltak, Jézus Krisztus viszont a lelki, hitbeli fiakról beszélt. Pál ugyanezt az igazságot hozza világosságra ebben a fejezetben, amikor hitéletünk atyjának nevezi Ábrahámot.

Akit Isten elhív, arra valamilyen feladatot bíz.

A feladat, amit Isten Ábrahámra bízott, a hit szolgálata volt és az, hogy megáldassék õbenne a föld minden nemzetsége. Valójában röviden ez a gyülekezet feladata is. Az igében látjuk, hogy Ábrahám vállalta a feladatot. A kérdés, amire válaszolnunk kell az, hogy mi vállaljuk-e, véghez visszük-e ezt a feladatot? A fiak kell, hogy hasonlítsanak az atyjukra (Jn 8:39) . Nekünk hasonlítanunk kell Ábrahámra, vállalnunk kell Ábrahám hitét, el kell, hogy induljunk feladatainkat betölteni, ahogyan õ tette Isten parancsára.

Aranymondás: Róma 4:3

***

Március 24.

Megbékélés hit által

Róma 5.1-11,18-21

Szükségünk van arra, hogy Istennel békességben éljünk. Pál összefoglalja az eddig elmondottakat, és a keresztény életét úgy jellemzi, mint kegyelemben és Istennel békességben levõ élet. Mindennapjainkban ezt úgy érhetjük el, hogy Jézus Krisztusban élünk. Fontos felismernünk, hogy a megbékélés mindig Istentõl kiinduló cselekvés, ezt Õ kezdeményezi, és nem feltételez semmiféle engesztelõ teljesitményt az embertõl. Nem egy haragvó Istent kellett megbékíteni, hanem Õ békéltetett meg, õ maga készítette el az õt megtagadó világ számára a békességhez vezetõ utat. Ez Isten csodálatos szeretete. Ennek bizonyosságáról beszél az, hogy Krisztus meghalt az istentelenekért és a bûnösökért, még mielõtt azok bármilyen kapcsolatba kerülhettek volna vele.

A megbékült embert Isten szereti. Pál apostol ezt az igazságot egy párhuzamos érveléssel alapozza meg: ha Jézus meghalt, hogy megbékéltesse önmagával azokat, akik tõle távol voltak, még inkább meg fogja szabadítani õket az itélettõl és a haláltól azután, hogy az Õ vére által megigazultak, az az békességben élnek Istennel.

A biblia azt tanítja, hogy Istennek Krisztusban megtapasztalható szeretete, a keresztények életének központjává kell, hogy váljon. Ezt az életmódot az által a reménység által elérhetik el, amit a szenvedés, a megpróbáltatás munkál egy hívõ életében.

Istennek az a célja, hogy a megbékéltetés szolgálatát mi végezzük. Ezt a szolgálatot a már megbékültekre bízta. (2Kor 5:19)

Aranymondás: Róma 5:1

***

Március 31.

Új élet Krisztussal

János 20:1-18, Róma 6

Húsvét reggel Mária odament a sírhoz, de nem találta meg Jézus Krisztus testét. Erre az esetre sokszor úgy gondolunk, mintha Mária a feltámadás tanúja lenne, pedig ez nem igaz. Mária nem látta a feltámadást, csak egy üres sírt talált. Elindult reménység és hit nélkül a sír felé, és élõ hittel tért onnan vissza. Ezt az élõ hitet nem az üres sír okozta, hanem a Jézus Krisztussal való találkozás. Más evangéliumok szerint több asszony is ment, az angyalok emlékeztették õket Jézus szavaira. Mindkét esetben az élõ hit Isten igéje által született. Isten igéje ma is élõ hitet tud teremteni a reménytelen, hitetlen emberek szívében.

Pál apostol a Róma 6-ban úgy tanítja, hogy amint Krisztus, mi is meghaltunk és feltámadtunk, hogy éljünk Krisztusban egy új életet. A feltámadás nem a régrõl ismert viszonyok és kapcsolatok közé való visszatérés, hanem elindulás az Istennel való élet egészen új dimenziójába.

Ez az új élet nem kapcsolja ki az ember döntését, hanem újra és újra azt a feladatot adja, hogy megtagadja a bûnt, és önmagát minden életmegnyilvánulásával Istennek és az õ igazságának a szolgálatába állítsa.

A törvény és kegyelem közötti különbségeket magyarázva, Pál egy rabszolga életében történõ uralomváltással példázza. A törvénytelenség szolgálatából az igazság szolgálatába történõ át-állás gyakorlati oldala a mindennapi életben átélt megigazulás, amely egyre jobban Isten tulajdonává teszi a hívõ ember életét.

Aranymondás: Róma 6:4      (Nemes László)

2002. április 7.

ISTEN DICSÕSÉGÉT VÁRVA ÉLNI

Róma 8:18-28, 31-34, 38-39

 

Ebben a hónapban a vasárnapi iskolákon a Római levél második felét tanulmányozzuk. Míg a levél elsõ fele Pál teológiáját adja elénk (aminek a magva a hit által való megigazulás), addig ez a második fele arra építve bemutatja, hogyan kell és lehetséges ÉLNI -, HIT ÁLTAL.

Isten dicsõségét várva, hirdetve szavainkkal és életünkkel az evangéliumot, Istennek élni. Ez egyúttal a következõ 4 vasárnap igéinek az alapgondolata is.

1. Keresztyén reménység

A Róma 8 a Bibliánk egyik leghatalmasabb fejezete. A rész derekán Pál a hívõ szenvedésérõl ír. Van ilyen is? Már eddig is volt, de Pál már azt is érzékelte, hogy ezután még több szenvedésre lehet számítani. Nem tévedett. Hamarosan megkezdõdött a keresztyének üldözése. Ebben a helyzetben Pál nem a szenvedés nagyságáról beszél, hanem arról a dicsõségrõl, ami azután adatik meg a hívõnek (18). Lehet így is? Már elõre látni és hittel várni az Isten ránk áradó dicsõségét? Aki ezt látni és várni tudja, már nem is tartja olyan kibírhatatlannak a jelenlegi szenvedést. Mi melyikre koncentrálunk? Pál tudatosan, reménykedve várta a fiúságot, testünk megváltását (23). Figyelmeztet azonban arra, hogy a reménység türelemmel, állhatatossággal kell, hogy párosuljon (25).

A reménység igazi éltetõje bennünk az értünk és velünk könyörgõ Lélek (26).

Beszélgessünk a jól ismert 28. versrõl. Tudjuk-e mi is? Tapasztaltuk? Hisszük, hogy holnap is így lehet?

2. Biztonságban

Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? (31) kezdi meg záró gondolatát Pál, mely jónéhány versen keresztül csodálatos magaslatokban ível, s a Krisztushívõ páratlan biztonságának fölismeréséig vezet. A hívõt senki és semmi nem szakaszthatja el az Isten Jézus Krisztusban kijelentett szerelmétõl (szeretet és kegyelem). A szenvedések és kétségeskedések idején a Róma 8 igazi Isten adta gyógyszer. Éljünk vele!

Aranymondás: Róma 8:18

***

 

Április 14.

Hirdest az Evangéliumot!

Róma 10:1-17

 

1. Üdvösség minden hívõnek (1-4)

A Föltámadott misszióparancsát a tanítványok hallották elõször, de Pál apostol fogalmazta és írta meg leghamarabb és legtöbbször. Az Úr Jézussal való különleges találkozása pillanatától kezdve mindent megtett Pál azért, hogy az evangéliumot hirdesse. Elõször is a saját népének (1-4). Érdemes megfigyelni, hogy a 8. rész és a mai igénk között egy hosszú fejezeten keresztül foglalkozik az apostol Isten és a választott nép viszonyával. Ennek a gondolatsornak az eredménye az elsõ négy versszak. Szívem szerint kívánom az Izráel üdvösségét, írja. A Megváltóhoz - ha a korábban leírt események miatt nehéz is az út, de van számukra is lehetõség az üdvösségre. De ez az üdvösség mindenkié.

2. Az üdvösség terve (5-13)

Nem cselekedetek által (5-7), hanem hitbõl van az üdvösség (8-11); és mindenki számára elérhetõ (12-13).

Beszélgessünk a bibliaórán a 9-10. versek alapján arról, hogy a bizonyságtétel nem csak a lelkipásztorok, misszionáriusok feladata. Kis túlzással azt is mondhatnánk e versek alapján, hogy az üdvösségünknek a bizonyságtétel feltétele is.

3. Az üdvösség jó híre (14-17)

Ez is Isten terve. Õ gondoskodik arról, hogy legyenek Aprédikálók.@ Téged megbízhatott-e már ezzel a feladattal?

Aranymondás: Róma 10:14-15a

***

 

Április 21.

ÉLD AZ EVANGÉLIUMOT!

Róma 12:1-3, 9-21

 

1. Szentségre hívott (1-3)

Kérlek azért, annakokáért, therefore - ez a kulcs szava ennek a praktikus leckének. A teológiai tételek fölismerése nem elég, életté kell annak válnia bennünk. Ha valaki Krisztus követõjévé lett, az élete megváltozására nem Alehetõség van@, hanem az egy elkerülhetetlen velejárója annak a döntésnek. ASzánjátok oda... ne szabjátok!@ kér és figyelmeztet Pál.

2. Szeretetet kíván az új élet (9-15)

A szeretet legyen igazi (9), gyöngéd (10), aktív (11), optimista (12), nagylelkû (13-14) és megértõ (15).

3. Békességes életvitel (16-21)

A Krisztusban talált új életre jellemzõ, hogy nem a feszülsgéget munkálja - amivel tele van ez a világ -, hanem a békességet.

Az új ember alázatos (16), nem fizet gonosszal a gonoszért, nem bosszúálló (17-19), jóval gyõzi meg a gonoszt (20-21).

Túlságosan ideálisnak, megvalósíthatatlannak látszik mindez a gyakorlati, hétköznapi életben? Igen, az, ha nekünk kellene megvalósítani, kitermelni mindezt magunkból. De mindazoknak az életét, akik odaszánták magunkat Istennek, a Lélek maga formálja át a Róma 12-es mintára.

Aranymondás: Róma 12: 2

***

 

Április 28.

ÉLJ AZ ÚRNAK!

Róma 14:1-13; 15:1-2

 

Folytatódik a Római levél gyakorlati része. Istennel való kapcsolatunk (12. rész), a felsõbb hatalmasság iránti viszonyunk (13. rész) után a hívõk egymással való kapcsolatát vizsgálja az apostol. Mindezeket a kapcsolatokat a hitnek kell meghatároznia!

Mai igénkben Pál óv attól, hogy elítéljük azokat, akik nem egyeznek velünk. Nem arra biztat, hogy alkudjunk meg hitünkben, hanem arra, hogy az olyan dolgokban, amelyek a hit szempontjából lényegtelenek, legyünk egymás iránt megértõek, elnézõek. Emlékeztet arra, hogy végülis mi mindannyian Isten elõtt állunk, és nem a mi, hanem az Õ mércéje szerint fogunk megítéltetni. Harcoskodásaink, egymás iránti ravaszkodásaink nyomorúságos karikatúrája ennek a csodálatos igének. Szabjuk inkább az igéhez magunkat, életünket!

1. Fogadjátok el egymást (1-4)

2. Éljünk az Úrnak (5-9)

3. Legyen az Úr a bíránk (10-13)

4. Törõdjünk egymással! (15:1-2)

Aranymondás: Róma 14:13   HG

 

2002. május 5

EVANGÉLIUMI HIT

Gal 1:1-2,6-12; 2:15-21

 

Mivel sokféleképpen használjuk a "hit" szót, lássuk, mi az értelme az apostoli szóhasználatban! "Evangéliumi hit"-en az újjászületett ember ragaszkodása értendõ a Megváltóhoz, a kijelentett igazságokhoz és elhívásához. A kijelölt igeszakaszból, így, három kérdésre kapunk választ; ezek a hit rendeltetését, tárgyát és gyakorlati következményeit érintik - fordított sorrendben.

     1. Miért fontos a hit? (Gal 2:15-21)

A hit Isten-adta lehetõség az üdvössége dolgában tehetetlen ember helyreállítására. A "Krisztus Jézusba vetett hit által" (16), "Krisztusban keresve a megigazulást" (17) és a csak általa lehetséges életet élve (20) üdvözülünk. Származásunk, vallásunk és igyekezetünk önmagában nem elégséges (Róm 4,14) az üdvösségre jutáshoz. Isten kegyelmét és Krisztus váltsághalálát veti meg az, aki önmaga megváltásában érdemeket tulajdonít ezeknek (21). Az Úr Jézusban kínált új élet, az üdvösség nem csupán egy egyszeri élmény, hanem egy új életforma ("Krisztussal keresztre vagyok feszítve: többé nem én élek, hanem Krisztus él bennem" - 20.v.), amit az Õ szeretetét viszonzó, egyre mélyülõ bizalom és engedelmesség ("azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem") jellemez.

      2. Mi a hitem tárgya? (Gal 1:6-12)

Röviden, a hit tárgya a "Krisztus evangéliuma" (7). Mint ahogyan van másféle hit, van "másféle evangélium" is (6). A Krisztus evangéliumának lényegéhez tartozik tartalma mellett (hogy igaz) üdvösséget munkáló ereje is ("nem embertõl kaptam ... Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából származik" - 12.v.). Az újjászületett ember hitét az élteti, hogy a Krisztus beszédét hallja (a Lélek munkája ez!) és befogadja. Teremtõ erõ, üdvösséget munkáló hatás ott van, ahol Krisztus-beszéd hangzik. "A hit tehátYa Krisztus beszéde által" van (Róm 10,17). Egy a szûzen fogantatást ábrázoló középkori festmény szerint is a csoda úgy történt, hogy a hívõ szívû Mária a hallott Igét fogadta be. Sok mindent hallunk. Sokakat fülüknél (orruknál) fogva vezetnek ("más evangéliumhoz pártoltok" - 6). Pál apostol átkozottnak tart minden olyan próbálkozást, akárkié legyen és akármilyen módon történjen (8), amely mögött hamis szándék áll, nem a már megkezdett krisztusi munkának a folytatása a hallgatók életében (9).

De honnan tudhatja Pál, a prédikátor, a bizonyságtevõ, akár a szülõ, hogy tiszta szándékból fakadó szavai, a Krisztus evangéliumának újramondása beszédben, zenében, szolgálatában, vagy életpéldában "ráépítés" lesz az Úr által már megkezdett munkára? Pál apostol hitte azt is, hogy õ Krisztus szolgája (10). Életünk hatása krisztusi, ha mi az Õ szolgálatában állunk.

A jópásztor báránykáiban is kialakul a képesség a hangok megkülönböztetésére. Minél többet hallják, annál jobban ismerik.

Mi tehát az evangéliumi hit tárgya? A hozzám beszélõ Megváltó beszéde. Rá figyelek (aki ezerféleképpen szól hozzám) és neki engedelmeskedem (mert evangéliumosat mond mindig). Jakabtól tudjuk, hogy a többit az ördögök is elhiszik...

      3. Mire sarkall a hit? (Gal 1:1-2)

"Isten kegyelmébõl vagyok, ami vagyok" - írta Pál (1Kor 15,10). A hit mindig kifejezésre jut; másféle hitek is, hát még az evangéliumi hit! Az "elhívás" szóval fejezi ki az apostol hitének ezt a tettre sarkalló hatását. Apostoli szolgálatra nyert elhívást. Az Úr Jézus elhívta, hogy elküldje. Õ hív és küld ma is. Akik nála járnak gyakran, azok jutnak el legtovább.

Az evangéliumi hit tehát Krisztus váltságán alapszik, üdvösségünk feltétele, állandó és élõ kapcsolatban tart az Úrral - szolgálat végzésére is.

Aranymondás: Gal 2,16

***

2002. május 12

A HIT, MINT IGAZOLVÁNY

Gal 3:6-9, 23-29; 4:1-7

 

Hiteles igazolvány nélkül nem boldogul az ember Amerikában sem. Még ha van is pénze, nem adja ki a bank. Hiába lebegteti a repülõjegyét, közelébe sem engedik a gépnek. A hamisítását szigorúan bünteti a törvény. Ez az elsõ hivatalos okmány, amit megszereztünk, és akinek már megvan és vigyázza a hírét, hogy az azonosításoknál gyanút keltõ, vagy negatív adatokat keresve sem talál róla a kompjúter, annak hamarosan erre a kis kártyácskára gyûjtik jópolgári élete minden részletét - tényleg igazolvány lesz az igazolvány.

Az evangéliumi hitet (múlt vasárnapi foglalkozás témája) ehhez hasonlíthatjuk . Ábrahám hite igazolta õt Istennél. Elõször azt nézzük meg, hogy milyen lehetõségekre nyílt ajtó a hite által igazolt Ábrahámnak, majd a törvény Isten-rendelte szerepérõl tanulunk és végül az "igazolványunk"-ba írt név jelentõségérõl és a viselésével járó jogokról lesz szó.

      1. Ábrahám hite (Gal 3:6-9).

Isten elfogadta Ábrahámot a hitéért. Engedelmeskedett az Úr Szavának (ebben látjuk a hitét), és ezért evangéliumot hirdetett neki, ami messze túlmutatott a "hit atyja" földi családján, korán és népén. Mit jelent az, hogy "igaznak fogadta el Isten Abrahámot"? Azért választottam az igazolvány példáját, mert ezen a ponton segítségünkre lehet. A hiteles igazolvánnyal rendelkezõ (ez alatt azt is értem, hogy rendezett hátterû!) ember hitelképes is. Elõlegeznek neki bizalmat, olykor még pénzt is. Isten Ábrahám hitét látva "elõlegezett" neki olyan ígéreteket, mellyek még bennünket is magukban foglalnak.

      2. Mi tehát a törvény? (Gal 3:23-29)

A galáciai gyülekezetekben élõ zsidó hátterû testvérek (Ábrahám testi leszármazottai) elvárták, hogy az õsatyának tett ígéretek örököseivé avatott pogány testvérek tegyenek eleget a zsidó törvényeknek is. Valamit, valamiért; az Ábrahámnak tett ígéretek örökösei tegyenek eleget a törvény elõírásainak (mármint ahogy és amit õk "törvény" alatt értettek)! Csakhogy az ígéretek Ábrahám utódainak adattak (29), akik maguk is "hitbõl valók" (7) B figyelmezteti õket Pál. Vagyis, nem a törvény ismerete, hanem a Krisztusba vetett hit az az "igazolvány", ami feljogosít az öröklésre.

Jogos hát a kérdés, hogy mire jó akkor a törvény? Isten adta, de miért? Pál válasza szerint a törvény abból a célból adatott, hogy megõrízze a zsidóságot az eljövendõ kinyilatkoztatásig (23), vagyis a Krisztus fogadására felkészítse õket (24). "Õrzött bennünket" ... "egybezárva". Hogy ez nem így történt, azért nem a törvény hibáztatandó, hanem engedetlenségük.

      3. Isten fiai - gyámság alatt, majd örökségükben (Gal 4:1-7)

Az ókori életbõl vett példával szemlélteti az apostol zsidó-, vagy pogány hátterû testvérei életét Krisztus földrejövetele elõtt és után.

Ahogy nehéz megkülönböztetni a szolgagyereket a gyámok felügyelete alá rendelt kiskorú örököstõl, úgy elmosódtak a határok zsidó és pogány között. Az egyik a világ elemei alá vetett szolga, a másik törvény alá vetett, nevelésre szoruló (neveletlen) "trónörökös". Az Úr Jézus földrejövetelével elérkezett az az új üdvtörténeti korszak, amikor a törvény "gyámsága" alól felszabadulnak végre az örökösök, akik a Fiú Lelkével a szívükben üdvözlik a szeretet köszöntésével Atyjukat (6).

Mindez Isten akaratából történik (4:7), aki mint Ábrahámot, minden embert hit által igazít meg (= tesz az ígéretek örökösévé), mert "a hitbõl élõk nyernek áldást a hívõ Ábrahámmal" (3:9).

Aranymondás: Gal 3:26

***

2002. május 19

A SZABADSÁG EVANGÉLIUMA

Gal 5:1-15

 

"Krisztus szabadságra szabadított meg minket" (1). A keresztyén szabadságát is veszélyek fenyegetik. Visszaeshet, megtéveszthetik, vagy szabadossá lehet, ha nem vigyáz.

      1.A visszaesés veszélye (Gal 5:1-6)

Bár "mi a Lélek által, hitbõl várjuk az igazság reménységét" (5), a galáciai hívõk közül egyesek a törvény cselekedeteivel szerették volna bebiztosítani magukat. Konkrétan, a körülmetélkedés ószövetségi gyakorlatát kívánták maguknak és nem zsidó testvéreiknek újra elõírni. Pál apostol óva inti õket ettõl,

- nehogy "újra a szolgaság igájába" kerüljenek (1),

-mert a Krisztusban nyert kegyelem visszautasítása lenne ez (2,4.v.),

-és a törvény megsértése is, hiszen a törvény elõírásai között nincs joguk kedvükre válogatni (3).

      2. A megtévesztés veszélye (Gal 5:7-12)

Amint ezt az elsõ fejezetet tanulmányozva is megállapítottuk a "Krisztus evangéliumának" egyik ismérve, hogy a Megváltó már megkezdett munkáját folytatja bennünk. "Eddig jól futottatok" - állapítja meg az apostol örömmel (7), mi történt, hogy más irányt vett a hitetek? Azt is láttuk az 1. fejezetnél, hogy a hit megélésének a Krisztus "elhívása" ad irányt. Az inkább hamis tanítókra figyelõ galatákat félrevezették (8). Az apostol tanításában írmagja sem volt a törvényeskedésnek, és ezért gyakori üldöztetéseit is felemlíti, hogy a tévtanítók evangélium-ellenes hatását bizonyítsa. Bizonyára Pálra hivatkoztak, akinek a tekintélye mögé bújva próbálták tanaikat terjeszteni, de valójában ellenségüknek tartották az apostolt. Indulatait sem leplezi a testvéreit féltve, amikor fájdalmat kíván az ilyen ártást munkálóknak (12). Ez a kérdés felkorbácsolta a gyülekezet életét, és ezért a "lázító" jelzõ illik a körülmetélkedést propagálókra (12).

      3. A szabadság mai ellensége a szabadosság (Gal 5:13-15)

A szabadság lehet "ürügy a testnek", de alkalom egymás szeretetben való szolgálatára is (13). A törvényeskedés kegyes látszata mögött gyakran szeretetlenség húzódik meg, hiszen a magunk írta szabályokkal inkább másokat igyekszünk megregulázni. Nem véletlen, hogy a zsidó hátterû csoport éppen a körülmetélkedést erõltette a galaták között. Új, evangélium ellenes elvárásaikkal elõnyt szereztek volna maguknak, és mint a színtelen sav a szövetet, lassan felemésztették volna a gyülekezet közösségét (15).

A krisztusi élet szabályaira is szeretetben szolgálva taníthatjuk meg egymást.

Aranymondás: Gal 5:13

***

2002. május 25

LÉLEK-JELENLÉT

Gal 5:16-6:9

 

Ez az igeszakasz a Szentlélek munkájáról tanít a szolgáló gyülekezet életében ("Míg idõnk van, tegyünk jót mindenkivel..." (6:10). Lássuk csak, miként nyilvánul meg a Szentlélek jelenléte az egyén és a hívõ közösség egymásrahatásában!

      1. Mit tesz a Lélek velem? (Gal 5:16-26)

- Viaskodik bennem testi kívánságaimmal, míg azok meg nem feszíttetnek (5:17,24)

- Kivezet a törvény uralma alól (5:18)

- Jelenléte "gyümölcsöt" terem az életemben (5:22-23)

- Az új életben állandó segítségem (5:16,25)

A Lélek gyümölcse Isten ereje által jellemzi életünket, de csak akkor és úgy, ha ez a mi hívõ vágyunk is. A Szentlélek és a szabadságra hívott hívõ akarat együttmunkálkodik a test cselekedeteinek (5:19-21) legyõzéséért és a Lélek munkájának gyõzelméért.

      2. Mit tesz a Lélek velünk? (Gal 6:1-9)

A Szentlélek közösségépítõ munkájáról gyakran olvasunk Pálnál. Ezen a helyen két konkrét helyzetre mutat: Hogyan készíti fel a Lélek a gyülekezetet a segítségre szorultak iránti szolgálatra (6:1-5), majd a szolgálatot végzõk segítésére (6:6-10)?

Minden közösségben vannak "tetten értek". A "Krisztus törvénye" szerint szolgáljunk feléjük (szeretettel és szeliden) - "helyre igazításukért", a segítõ szolgálat veszélyeit ("magad is kísértésbe ne essél" , gõg, és kiégés) szem elõtt tartva.

A szolgálatot végzõk segítése ugyanilyen fontosságú. Az igére tanított gyülekezet értékeli a lelki munkásokat, figyelmes irántuk és áldozatvállalással is segíti õket szolgálatuk gyümölcsözõbb végzésében. Mit jelent ez a páli tanács: "minden javából részesítse tanítóját" (6:6)? Mi hisszük, hogy az "igére tanított" életû hívõ a Szentlélek jelenlétét tükrözõen - áldott. Amikor ezeket a "javakat" megosztjuk Isten szolgáival, az egy olyan "pozitív visszacsatolás", ami az õ munkájuk erõsödését és közös örömünket növeli. Az "igére tanított javai" között nem csak anyagi jellegû dolgok vannak, hanem sok lelki élmény, öröm és gyakorlati tapasztalat, ami a gyülekezet életén tovább kamatozhat.

Vannak idõszakok és helyzetek, amikor a lelki munkás híján van az ilyen "visszacsatolásoknak". Ez nem feltétlenül az õ szolgálatát minõsíti. "A jó cselekvésében ne fáradjunk el" - tanácsolja Pál, vagyis vigyázzunk arra, hogy szolgálatunk belsõ hiányaink kárát ne lássa. Könnyebb elismerõ szavaktól kísérve és figyelmes testvérek között szolgálni, de lehet, bár nehezebb ezek híján is. Mindenesetre, a Lélek-jelenléttel megáldott hívõ és gyülekezet gyõzelemmel veszi ezeket a próbákat is.

Aranymondás: Gal 5:16          Novák József

JÚNIUS

Az elõzõ hónapokban teológiai síkon vettük át hitünk alapjait. A következõ kilenc vasárnap során praktikus útmutatásokat kapunk a bibliánk legolvasottabb könyvébõl a Zsoltárokból. Mielõtt az egyes zsoltárok vizsgálatára sor kerülne, vessünk egy rövid pillantást magára az egész könyvre.

      A Zsoltárok könyvét irodalmi kincsnek tartották már az ókortól kezdve és a legnagyobb elismeréssel értékelték. Ma is a világirodalom gyöngyszemei között tartják nyilván. Az ószövetségi héber kánonban a tehillim - azaz dicséretek, dicsõítések, magasztalások nevet viseli. A görög kánonba Psalmoi- nak nevezik, ami olyan éneket jelent, amit húros hangszerrel kísérnek. Feltételezzük, hogy ez a 150 zsoltárból álló gyûjtemény csak válogatás a hasonló énekek közül. A zsoltárokhoz hasonló formájú költeményeket olvashatunk ezenkívül is az ószövetség különbözõ helyein. Jól mutatja ez, hogy az ókori Izráelben milyen változatos eseményekhez kapcsolódva születtek költemények, melyekben történelmi események éppúgy visszatükrözõdnek, mint személyes sorsok. A 150 zsoltárból álló gyûjtemény kb. a Kr. elõtti 2-ik század végére nyerte el mai formáját. Az egész könyv öt nagyobb gyûjteményre oszlik (1-41; 42-72; 73-89; 90-106; 107-150).

      Az újszövetség részben vagy egészben 104 verset idéz e könyvbõl, némelyiket többször is. A zsoltár-kutatás a zsoltárokat forma és tartalom szerint meghatározott "mûfajba" sorolja: 1. Nemzeti panaszének (pl, 60,90,137). 2. Egyéni panasz ének (5,17,26). 3. Nemzeti hálaének (124,129) 4. Egyéni hála ének (18,92,118) 5. Dicsõítõ ének - himnusz (100,145-150) 6. Liturgikus (120-134) 7. Sion-énekek (46,87,122) 8. Király zsoltárok (20,89,132) 9. Az Isten királyságáról szóló énekek (47,96-99) 10. A bölcsesség zsoltárai (1,73,127). A zsoltárok megértéséhez segítséget jelent, ha megtaláljuk, hogy melyik mûfaji csoportba tartozik. A késõbb írott zsoltároknál azonban elmosódnak ezek a határok.

 

2002. június 2.

ÚTJELZÕ TÁBLÁK

Zsolt 1:1-6; 19:7-10

Ez a bölcsesség zsoltár az egész könyv mottójaként, hittvallásként áll a Zsoltárok Könyve élén. Írójáról nem találunk elmítést; hogy tapasztalataira alapozott vagy isteni kijelentés folytán jutott el ezekre a megállapításokra, nem tudjuk. Mindenesetre örökérvényû útbaigazítást találunk benne.

      Naponként döntéseket hozunk. Egyik-másik az egész életünket meghatározza. Sajnos sok esetben nem látjuk át teljesen döntéseink következményeit. Így ez a zsoltár mintegy prófécia állhat elõttünk. Attól függõen, hogy milyen utat választunk, elõre megmutatja a célt ahova jutni fogunk rajta.

Boldog ember. A boldogság és a szerencse két relatív fogalom. A szentírás boldognak mondja azokat az embereket, akik Istennel közösségben és az Õ igéjébõl élnek. (Beszélgessünk arról, hogy tapasztalataink szerint valóban boldog-e a hívõ ember és szerencsés-e minden munkájában? Boldogulását áldásként fogadja-e az Úrtól, vagy saját erõfeszítése eredményének számítja be azt? (V.ö. Zsolt 127:1-2) Nem akarunk-e folyton "besegíteni" Istennek? (1Móz 16:1-3; 1Móz 20:2))

A bûnös útja. "Nem igy járnak a bûnösök" (4v). Szembeállítja a célba érkezett "sikeres" embert azzal, akinek az útja a semmibe vész. Míg az elõzõhöz egyetlen "út" vezet (ezt jelképezi hogy egyesszám harmadik személyben beszél róla), addig arról az útról, ami a semmibe vész (tehát nincs értelmes célja) többesszámban szól. Aki nem az igazi, egyetlen úton halad, az a végsõ pusztulás felé tart.

Isten igéje tökéletes. Ezzel a címmel áll elõttünk a 19-ik zsoltárból ez a néhány vers, kapcsolódva az 1:2-ben olvasotthoz: "Az Úr törvényében gyönyörködik."

      Mivel nem tudjuk konkrétan e zsoltár keletkezésének pontos idejét, szinte lehetetlen meghatározni, hogy az általunk ismert ószövetségi igébõl melyik könyvek álltak az író rendelkezésére. Abban azonban egészen bizonyosok lehetünk, hogy a Tórára, Mózes öt könyvére gondolhatott.

Mennyire "gazdagabbak" vagyunk mi akiknek az újszövetség is a kezünkbe lehet. Gyönyörûséget jelent-e nekünk az olvasása?

Aranymondás: Zsolt 1:6

***

 

Június 9.

Bízzál Istenben

Zsolt 42:1-11

A zsoltárok könyvén belül itt kezdõdik a második csoport (kásd a bevezetõt). A második könyvet jellemzi többek között a feliratok és az Isten nevének sûrûbb használata. A feliratok segítenek következtetni a zsoltár írójára.

      Ez a zsoltár a Kórah fiainak költeményeihez tartozik. Kórah fiai - Lévi leszármazottai - templomi énekesek voltak (2Krón 20:19).

      A zsoltárból egyértelmûen kitûnik, hogy írója számüzetésben a Jordán forrás-vidékén tartózkodik és a fogság elõtti idõkben íródott, amikor a Salamon által épített jeruzsálemi templom még teljes dicsõségében pompázik.

Nehéz napok. Ez a panasz-zsoltár nem írja le közelebbrõl azt a nyomorúságos helyzetet, amely miatt a többiek csúfolódását kell elviselnie. Mivel idegen földön él, messze a jeruzsálemi templomtól - ami egyúttal Isten jelenlétét érzékeltetné -, Isten jelenléte után sóvárog. Személyes hangvétele miatt könnyen azonosul írójával az ember. Mindenki kerül nehéz helyzetbe, a nehéz napok sem kerülik el az életünket, a kérdés: hogyan reagálunk rájuk?

Miért, miért? Ebben a rövid kis zsoltárban 7-szer találjuk a "miért" szót. Ezzel arra bátorít kimondatlanul is, hogy mondjuk ki õszíntén, szépítés nélkül érzéseinket Isten elõtt. Nem mintha Õ nem tudná, de nekünk segít szembesülni gondolatainkkal, érzéseinkkel s talán így sok mindenre "magunktól" is rájövünk. Isten elõtt nem szégyen elmondani miértjeinket, de szégyen elhallgatni azokat.

Emlékezés-gyógyszer

Az emlékezés egy csodálatos ajándéka az Istennek. Az 5-ik vers arról tanuskodik, hogy az író emlékezésének csúcspontja az Úr háza, örvendezés Isten jelenlétének. Ezt erõsíti meg a 7-ik vers "tereád gondolok". Ebbõl a gondolatból jut el ahhoz a fölismerésig, hogy a jelen nehéz helyzetében Isten naponként körülveszi õt szeretetével (9v). Ebbõl erõt nyer és megerõsödik bizalma, hite.

Gondoljunk most saját tapasztalatainkra is. Hogyan éltük át a mi nehéz napjainkat? Netalán hol buktunk el? Isten tervébe be vannak iktatva a nehéz napok is, mégpedig a javunkra. Hogy ez az idõ hitünk megerõsödését szolgálja, kövessük a zsoltár író lépéseit, melyek napjainkban is jó eredményhez vezetnek.

Aranymondás: Zsolt 42:11

***

 

Június 16.

Kövesd az Urat bizalommal!

Zsolt 23:1-6; 121:1-8

 

Amikor repülõgépen utazom sokszor csodálom a pilóta bizalmát. A toronyból megkapja az irányt, a szükséges adatokat és ahhoz képest halad. Nem vitatkozik, aggályoskodik vagy okoskodik. Teljes bizalommal halad, legyen bár tiszta idõ vagy felhõs. Egy pilótának sem jutna eszébe hogy kerülgesse a fellegeket, mivel nem látja van-e benne valami veszély. Bizonyára nem szeretnénk olyan gép utasai közzé tartozni, melynek pilótája saját elhatározásából nem szállna le a kijelölt helyen, mivel felhõs az ég, hanem más várost keresne. A pilóta tudja, hogy a toronyból radar segítségével átlátják a felhõket és ha õ a megadott utasítás szerint halad, biztonságban van.

      A 23. Zsoltár két képet használ annak érzékelésére, hogy Isten vezetése alatt az ember biztonságban élhet. Mindannyiunk által jól ismert és szeretett ez a zsoltár. Színes képhasználata miatt már gyermek korban könnyen megtanulható. E bizalomének szerzõje Istent a jó pásztorhoz (1-4) és egy barátságos, oltalmat nyujtó vendéglátóhoz (5-6) hasonlítja.

      A 121. Zsoltár még jobban aláhúzza az Istenbe vetett hit és bizalom szükségességét.

Lelkünk nagy ellensége mindent elkövet, hogy - saját utakat keresve, eltávolodva Istentõl - veszélybe sodorjon. De ha ezt nem tudja elérni, hát megpróbálja úgy feltüntetni, hogy veszélyben vagyunk. Ezáltal félelmet kelt bennünk és bizonytalanság vesz rajtunk erõt.

      Erõsödjünk meg abban, hogy csak az Isten közelében lehetünk biztonságban, de ott igazán biztonságban érezhetjük magunkat, bármilyen veszély fenyegetne is.

Aranymondás: Zsolt 121:1-2.

***

 

Június 23.

Isten igazságosan ítél

Zsolt 82:1-8; 113:5-9

 

A bibliába több helyen is olvashatunk részleges kijelentést az Isten trónja körüli eseményekrõl és az ott megjelenõ lényekrõl. (1Kir 22:19; Jób1:6; Zak 3:1)

      Ez a zsoltár egy ilyen látomással kezdõdik. Az író az égi bíró jelenlétét látja; Isten felelõsségre vonja alárendeltjeit. Érzékelteti ezáltal, hogy elismeri Isten teljhatalmát mindenek felett, de (az emberre jellemzõ türelmetlenséggel) azonnali igazságszolgáltatást kér: "Kelj föl óh Isten, ítéld meg a földet!" (8v)

Emberi természetünknél fogva, vérmérsékletünk és tûrõképességünk szerint mindnyájunkban fellobban az igazságszolgáltatás vágya. Pedig nem is biztos, hogy mindig helyesen látjuk a helyzetet, s ha reánk bíznák egy hangyáért elefántot kérnénk. Hiszen nem mindig fehér a fehér és fekete a fekete. A gonosz jól érti a szürkítést. Ezért figyelmesnek kell lennünk, mert használhatatlanok Isten kezébe azok, aki türelmetlenül, önmaguk akarnak igazságot tenni. Néhány zsoltár - újszövetségi szemmel úgy látjuk -, nagyon kemény ítéletet tart jogosnak, mégis példamutató, ahogyan a zsoltáros Istenre bízza az igazságszolgáltatást. Jézus Krisztus arra tanította követõit hogy szeressék ellenségeiket mert csak így munkálhatják megtérésüket.

Kérjünk ehhez erõt és bölcsességet Istentõl.

      Isten, Ura minden népnek, trónján ül az egekben, mégis törõdik teremtményeivel (Zsolt 113:7-9). A teljes dicsõségben lakozó Isten gondviselõ szeretetét aligha lehet szebben és megragadóbban érzékeltetni. Engedjünk a zsoltáríró felszólításának és dicsérjük az Urat, az igazságszolgáltatást pedig bízzuk rá.

Aranymondás: Zsolt 82:8

***

 

Június 30.

Elbeszéljük a jövõ nemzedéknek

Zsolt 78:1-8

 

Ez a zsoltár egyike a leghosszabb zsoltároknak. A választott nép történelmének eseményeit dolgozza fel költõi formában, az üdvtörténeti mozzanatokat kiemelve. Aszáf a templomi énekesek egyik nemzetségfõje.

Mindig újat. Bár az ember tulajdonságaihoz tartozik, hogy mindig újat és újabbat szeretne látni, hallani, a zsoltár írója ennek ellenére így kezdi mondanivalóját: "Példázatra nyitom számat..., amiket hallottunk és tudunk." Érdemes-e idõt fordítani erre, ha már nemcsak hallottunk róla, de már tudjuk is? - kérdezhetné az ember. Ráadásul olyanoknak mondja ezeket, akikrõl tudja, hogy elmondták fiaiknak az Úr dicsõ tetteit (4v). Mi értelme van ilyen embereknek újra és újra ezeket "hirdetni"? Ez az Isten parancsa (5v), azért, hogy "meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeiddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedbõl" (5Móz 4:9) Dehát ebbõl vannak a generációs problémák. Amikor az atyák elmondják, amiket tapasztaltak, a fiak pedig nem értik meg õket. Vajon kinek kedvezett Isten, amikor ezt parancsba adta? Lehet ezzel mindkettõ javát munkálni? Az apák követik Isten tanítását, ezáltal megtartják szövetségét és nem feledkeznek el az Õ tetteirõl (10-11). Ugyanakkor a fiak nem lesznek dacos, lázadó, állhatatlan szívû nemzedék, melynek lelke nem hû Istenhez (8v). Az Úr azt mondta: ha engem szerettek, az én parancsaimat megtartsátok! Tehát te szülõ, ha szereted az Istent beszéld el fiaidnak, ha tisztelettel, vagy tiszteletlenül hallgatják is azt. S te gyermek, ha szereted az Istent, akkor úgy hallgatod atyádat, mint aki Urad üzenetét hallod.

Figyelj és tanulj. Idõ igényes dolog a tanulás és figyelmet igényel. Idõbe kerül, mire a csöpörödõ gyermek megtanulja, hogyan kell bekötni a cipõjét. De miután megtanulta és gyakorolja, automatikusan végzi. Ez a megállapítás igaz a hívõ életünkre is. Minél többet vagy Isten közelében, annál jobban ragaszkodsz Hozzá. Minél jobban ragaszkodsz hozzá, annál kevesebb az esély arra, hogy elsodródsz tõle (Zsid 2:1-3). Minél jobban a szívedben és gondolataidban vannak igéi, annál nehezebben felejted el azokat.

Minden nap tanulmányozd Isten igéjét és figyelj a régiek tapasztalataira is. Kérd az Urat, adjon bölcsességet ahhoz, hogy elmondhasd Isten nagy tetteit. Gyakorold ebben magadat!

Aranymondás: Zsolt 78:4             Pap Enikõ

 

2002. július 7.

Imádjuk teremtõ és megtartó Istenünket!

Zsolt 104:24-35

 

Ebben a hónapban néhány különlegesen szép zsoltár mély értelmét tanulmányozzuk. A zsoltárok imádságok és énekek, megtanítanak minket Isten igaz dicsõítésére, az élet egyetlen, szuverén Urának tiszteletére, magasztalására. A mai ige a világteremtõ és fenntartó Isten dicsérete.

A teremtõ Isten gazdagsága (24. v.)

Ha elolvassuk az 1-24-ig terjedõ versek csodálatos, szebbnél szebb képeit, szívünket átjárja a Teremtõ és a teremtés magasztos volta, annak Lélektõl ihletett leírása. Hasonló ehhez: Jób 9:1-14.

A teremtõ Isten hatalma (29-30, 32. v.)

Sokezer év óta kutatják a tudósok a földfelszín kialakulásának változásait, és a természeti katasztrófák okait. A Teremtõ egyetlen tekintete, érintése nyomán megrendül a föld, vagy elsimul és feltör a gyógyító víz. Elfordítod orcádat: elvesznek, kibocsátod Lelkedet, megújulnak.

A teremtõ Isten bölcsessége

A világrend tökéletes, mûködése a teremtés óta óramû pontosságú, az Isten-alkotta természeti törvények örökkévalók, a magasabb rendektõl az egysejtû lényekig egymástól függõ viszonyban, egymásrautaltságban.

A teremtõ Isten szeretete (27-28. v.)

Gondja van teremtményeire. Szeretetét nemcsak az ember érzi, de minden teremtmény, a kicsiny madártól az óriási cethalig. A nagy Leviathán (Jób 41) Isten játszadozó alkotása.

A teremtõ Isten megtartó kegyelme

Õ az élet abszolut Ura! Õ adhat csak életet, Õ veheti el, Õ tarthatja meg. Fizikai létünket megõrzi, lelkünket örök életre tartja meg.

Van-e Istennek öröme a teremtett világban, alkotásaiban?

A természet: örök dicsõségét hirdeti.

Az állatvilág: tökéletes. (Nem evolució által lett azzá!)

Az ember: a teremtés koronája. "Látta Isten, hogy jó..."

a). Az elbukott ember: "Megbánta, hogy embert teremtett..."

b). A tudós, aki a világûrben is keresi a titkok megfejtését: "Az egekben ülõ neveti õket..."

c). A Lélek által újjáteremtett ember: Õ az Alkotó öröme!

Hogyan dicsérem a Teremtõ Istent?

Imádságban: "Legyen kedves néki az én rebegésem!" (meditáció)

Örvendezéssel: a Szentlélek által nyert örömben.

Énekléssel: "Éneklek az Úrnak egész életemben..." Aki soha nem énekel, örömtelen életet él. Az éneklés még a hétköznapok dolgai közben is felvidít, közel visz Istenhez. "Isten közelében oly igen jó nékem."

A teremtõ Isten terve: Harmónikus élet a földön. Messze eltévelyedett teremtményeit visszahelyezni az édeni állapotba.

Rajtunk is múlik! Egyénileg és közösségben: Áldjad én lelkem az Urat! Legyen az Úrnak dicsõség örökké!

Aranymondás: Zsolt 104:24

***

Július 14

Élj, mint a teremtés koronája!

8. és 100. Zsoltár

 

A 8. zsoltár címe: Dávid dicséri Istennek az emberekhez való jóakaratát.

A zsoltáros mély alázattal elmélkedik a lét két végletes kérdése felett: Kicsoda Isten? Micsoda az ember?

1. Isten dicsõsége

Neve: Felséges (legnagyobb Úr), legszentebb.

"Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az Õ dicsõségével!" - éneklik a szeráfok Ésaiás látomásában (6:3).

A földön. Ezt hirdeti körülöttünk az egész teremtett világ!

Olvassuk el Jób 9:4-10. verseket, vagy idézzünk a zsoltárokból!

Az egekben. "Az egek beszélik Isten dicsõségét, kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat." (19. zs.) (Jób 9:9) Dávid szívébe örökre bevésõdött az az élmény, amikor a pihenõ nyáj mellett, ifjú pásztorként felfedezte a csillagos ég titkait. Hányszor indított ez már minket is dicséretre! Mennyivel inkább, ami az egekben számunkra még láthatatlan!

Kik által dicsõíttetik? A 3. verset Jézus is idézte Jeruzsálembe való bevonulásakor. "Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek..." Ki dicsérheti igazságban Õt? "Az ártatlan kezû és tiszta szívû." (24. Zsolt)

 

Ellenkezõ véglet:

2. Micsoda az ember? Az 5. verset a Zsidókhoz írt levél írója is idézi (2:6). Jób kérdése: "Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd és figyelmedet fordítod reá?" (7:17) Elgondolkodtató fokozatok.

a. Gondod van reá. Figyeled életét, tanácsolod, megõrzöd.

b. Kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél. Az embert Isten képére és hasonlatosságára teremtette. Édeni állapotában az Isten után következik. Ilyen tisztességgel és dicsõséggel koronáztatott meg!

c. Úrrá tetted õt kezeid munkáin. Tudjuk ezt a teremtés történetébõl. Úgyis mondhatnánk, hogy az emberért lett minden.

d. Mindent lábai alá vetettél. "Töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá!" - így szólt a Teremtõ (1Kor 15:27, Zsid 2:5-8)

Az ember a "teremtés koronája." Idézet Mécs László versébõl:

"Te lennél a teremtés koronája, s te lettél a teremtés csõdje, ember!"

De nem ez a végzõ konklúzió nála sem, és Istennél sem!

Ezért tör fel az utolsó versben újra a hála és dicséret szava. A zsoltáros már nemcsak a maga nevében szól, hanem az egész föld minden emberének. Az Istent dicsõítõ emberek közösségéhez szól a 100. zsoltár, amely egészében

a Teremtõ Isten dicsérete, a hívek közösségében.

1. Õ a mi alkotónk. Kezével formálta az embert, Lelkével lehelte bele az életet.

2. Az Õ népe, az Õ juhai vagyunk. Örökre elválasztott, népévé tett, legelõjén pásztorol, éltet bennünket. A közösség drága áldásával örvendezteti meg lelkünket.

3. Kegyelme és hûsége örökkévaló. Nemzedékrõl nemzedékre, áldás a fiaknak fiain, - ezeríziglen.

Felszólítás a hívek közösségéhez:

Szolgáljatok örömmel Néki!

Kapuin hálaadással lépjetek be (elõkészített szívvel)!

Adjatok hálát Néki, áldjátok az Õ nevét!

Aranymondás: Zsolt 8:10

***

Július 21

A bûnbocsánat öröme

32. Zsoltár

 

Ez a zsoltár egyike a hét bûnbánó zsoltárnak, melyek a következõk: 6, 32, 38, 51, 102, 130, 143. Mind mély átélésbõl fakad. Közös vonásaik: a bûn okozta mélység, a lelki kín, ami testi szenvedést okoz, imádság bûnvallással, végül a szabadulás öröme.

A 32. zsoltár alaphangja a felszabadult öröm, címe szerint az igazi bûnbánó boldogsága és reménysége. Dávid saját átélése alapján, tanító, rávezetõ szándékkal írta. A végsõ eredménnyel, a bûnbocsánat örömével kezdi, utána elmondja, hogyan jutott el idáig.

1. Kitörõ öröm. "Boldog" - ezzel a szóval kezdõdik ez a zsoltár is, mint a legelsõ. A bûnbánat, bûnbocsánat, szabadulás kísérõ szava ez.

2. Mi lesz meg nem vallott bûneinkkel? (3-4 v.)

Míg elhallgattam õket... Nem tudatlanságból, szándékosan!

Az Isten képmására teremtett ember tudja, mi a különbség a jó és rossz között. Tudja, mi a bûn. Tudatosan rejti el Isten és emberek elõl. Ez volna a megoldás? Mi lehet ennek az eredménye?

... életerõm ellankadt... A lelki gyötrelem fizikai kínná válik, az ember zsákutcába jut. Van-e kiút ebbõl?

3. Döntõ elhatározás: (5. vers) Bûnvallás az Úr elõtt.

Nem könnyû! Néha sok idõbe, vívódásba kerül, míg a szenvedés térdre kényszeríti az embert. De Isten azonnal cselekszik!

4. "Elvetted rólam bûneimnek terhét."

Ilyen egyszerû! - És mégsem az! Feltétele: maradék nélkül, mindent lerakni! Ha megvalljuk bûneinket, hû és igaz, hogy megbocsássa és megtisztítson minden hamisságtól. (1Ján 1:9)

SZELA - ez áll az 5. vers végén. Jelentését sokféleképpen magyarázzák. A lecke-magyarázó tanácsa: álljunk meg egy kicsit, és gondolkodjunk el e fordulat nagy horderején! Mert mi a bûnbocsánat?

a). Egyedül Isten kegyelmének és irgalmának mûve. (Zsolt 51:3)

b). Folyamat: "Megtisztít izsóppal", talán fájdalmas, gyökeres kiszaggatás, megtöretés.

c). Drámai fordulat: helyreállítás!

5. A szabadulás öröme.

Végy körül engem a szabadulás örömével! - Több zsoltárban is így könyörög Dávid. Itt pedig bizonyságot tesz róla átélése alapján.

6. Szabadulás után az áldások kiáradása.

Te vagy oltalmam a veszedelemben! ... Bölccsé teszlek, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Szemeimmel tanácsollak téged. (Péld. 3:5-6) (2Tim 4:18)

11.vers: A megváltottak, megigazultak közös öröme Isten dicsõítésében jut kifejezésre. Örüljetek az Úrban és az Õ bûnbocsátó kegyelmében!

Aranymondás: Zsolt 32:1

***

Július 28

Dicsérjétek az Urat!

Zsolt 67:1-6, 96:1-9

 

Ez a zsoltár ének, hangszerekkel, benne jövendõlést találunk a pogányok elhivatottságáról.

Isten "választott népének" a világtól való elkülönülése az Ótestamentumban kb. 260-szor kerül említésre. Oda tartozni nemcsak nagy kiváltság volt, de nagy felelõsség is! "Megszenteltetem bennetek a pogányok elõtt!" - jelenti ki Isten (Ez 20:41). Hogy ez hogyan alakul a történelemben, azt tudjuk István vértanú védõbeszédébõl, és sok más igébõl. A pünkösdi csoda után még az apostolok is nehezen hitték el, hogy Isten a pogányokra is kiterjesztette az Õ irgalmát, a zsidók pedig határozottan ellenálltak, és üldözték ezt a tant.

Nekünk pedig ma boldog hitvallásunk: "Minden nemzetben kedves Õ elõtte, aki Õt féli és igazságot cselekszik" (Ap Csel 10:35). A népe között felragyogott

Isten kegyelmének világossága

A 2. vers az ároni áldás szavait idézi. "Orcáját ragyogtassa ránk." Mózessel, Illéssel Isten maga beszélt, de orcáját õk sem láthatták meg. Halk, szelíd hangját mi is hallhatjuk, keze munkáiban pedig láthatjuk Õt magát. Sötét napokban, vagy ha napunk már lefelé hanyatlik, kérjük Õt: "Hozd fel reánk arco