Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

. .    korábbi vasárnapi iskolai anyagok - (2003)

2003. január 5.
Életünk legfontosabb kérdése
Márk 10:17-27

Ebben a hónapban Jézus életének, pásztori munkájának néhány kiemelkedő példáját tanulmányozzuk. A mai igében lejegyzett eset nemcsak a tanítványoknak szolgált okulásul, hanem a mai kor emberének is. Nem háríthatjuk el azzal, hogy mi nem vagyunk gazdagok! Hasonlítsuk össze életünk színvonalát, eszközeit elődeinkével! Vonjunk párhuzamot a régi törvény és a mai élet problémái között.

1. Jézussal való találkozás. Mindkét részről fontos mozzanat: a gazdag térdre borult Jézus előtt. Jézus megkedvelte őt. Jézust mindig a mentő szeretet vezette.

2. Égető kérdés: Mit tegyek, hogy az üdvösséget elnyerjem? Életünk döntéseiben meghatározó tényező: Hol töltöm az örökkévalóságot? Ezért tudakozzuk az Írásokat! - Jézus válasza: Nem prédikáció, egyszerűen az Ige szava, idézet a tízparancsolatból. Ezek mind alapvető dolgok, ezeket a körülöttünk élő "pogányok" is tudják, mondván: Nem loptam, nem öltem, nem paráználkodom, miből kell nekem megtérnem? Ilyenkor úgy érezzük, hogy mi azért ennél sokkal különbek vagyunk, többre jutottunk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy magunk építjük a menybe vezető utat. A bibliai gazdaggal együtt el vagyunk telve saját "jóságunkkal". Pedig: Senki sem jó, egyedül Isten!

3. A legnagyobb tévedés: Saját érdemünk!

A gazdag a zsidó vallási hagyományok szerint, törvénytisztelő családban nevelkedett. Mai nyelven szólva: Hívő családban, gyülekezetben, szabadságban, bibliát olvasva, imádkozva. Olvassuk el a Saulból lett Pál bizonyságtételét Fil. 3:6-9-ből: Buzgóság tekintetében feddhetetlen voltam. De saját igazságom nincs!

4. Egy fogyatkozás! Jézus a szív elrejtett zugait is ismeri. Szava elevenbe talál, szíven üt. Egyetlen fogyatkozás: leeresztett sorompó az Isten és az ember között. Ez esetben a gazdagság, a sok jószág volt. Nem tudta feladni! Jézus a 23-25 versek szerint oktatja az álmélkodó tanítványokat, Pál apostol pedig a mai hívőket, az 1Tim 6:6-10 leírtakban. Mert nem tagadhatjuk le, hogy a pénz szerepe életünkben központi rész! Erre alapulnak terveink, fiatal, vagy nyugdíjas éveinkben. És néha mennyi gyötrelmet okoz! Átszegez sok-sok fájdalommal.

5. Kicsoda üdvözülhet hát? Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél. Világos tanítás arról, hogy az üdvösség kegyelemből adatik, nem embertől. Amit mi tehetünk érte, az az, ami a hegyi beszédben ezrek előtt hangzott el: Máté 6:19-20. szerint, előre gyűjthetjük az odafelvaló kincseket, a földiek helyett.

A Lélek mutat rá arra, hogy életünkben mi az a bizonyos "egy fogyatkozás."

Aranymondás: Mk 10:26-27
***
Január 12.
Jézus barátai
Lukács 10:38-42, János 11:20-32

Az Úr Jézusnak nem volt állandó földi otthona. Városokon és falvakon át vándorolt tanítványaival, szüntelenül tanítva és gyógyítva. Vér szerinti családját elhagyva, kijelentette: Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nekem fitestvérem, nőtestvérem és anyám. Ugyanez a feltétele annak, hogy elmondhassa: Ti az én barátaim vagytok! Így jött létre a lelki kötelék Jézus és a bethániai család között is.

Otthonra talált náluk a Mester. Márta befogadta őt házába, de mindhárman megnyitották szívüket Jézus előtt. Jézusnak is szüksége volt szeretetre, és olyan helyre, ahol időnként megpihenhetett. A testi pihenés idejét azonban mindig lelki munkálkodással töltötte. Milyen áldott légkör lehetett ilyenkor a bethániai házban! Nálunk is így lehet, ha megnyitjuk házunkat és szívünket Jézus előtt.

Jézus barátaivá lettek a ház lakói: Szerette Jézus Mártát és az ő testvéreit. (11:5) Márta: gyakorlatias, gyors a munkában, de a beszédben is. Mária: csendes, befelé forduló. Ő az, aki megkente és könnyeivel öntözte Jézus lábait. "Akinek sok bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett." Szomjas szívvel fogadta Jézus tanítását. Lázárról csak betegsége óta tudunk, de ő a történet főszereplője. Mária és Márta másképpen viszonyultak a történtekhez. Egyikre se mondhatjuk, hogy jobb a másiknál. Talán a kétféle lélek ötvözete az, amire szükségünk van.

1. A mindennapi életben. Szinte idillikus képet képzelhetünk; Mária Jézus lábainál ül, szomjazva az Ige szavaira, Márta pedig a konyhában serénykedik és kiszolgálja őket. Ez a munkamegosztás Mártát lázadásra fakasztja. Vajon igaza van-e? - Nőtestvéreink gyakori problémája: Márta légy-e, vagy Mária? A közösségben mindig szükség van a Mártákra, de fájdalmas, ha csupán ez hárul ránk, a lelki jókból pedig kimaradunk! Az Ige így tanít: Legyetek vendégszeretők zúgolódás nélkül! A fontossági sorrend Jézus szavában rejlik: az a jobb rész, amit senki el nem vehet tőlünk!

2. A próba idején. Üzenet érkezik: Uram, akit szeretsz, beteg. Jézus vár. És megtörténik a tragédia: Mária és Márta elveszti testvérét. Későn érkezett volna Jézus? A gyász fájdalmában szemrehányásként hangzik: Uram, ha itt lettél volna... Mindketten ezzel kezdik, de kicsendül belőle feltétlen hitük is: Te mindent megtehetsz! Márta felkavart lelkülettel fordul Jézus felé. A rövid párbeszédnek minden szava értékes, és megnyeri Jézus legcsodálatosabb kinyilatkoztatását (25-26). Mária elvonulva, csendben viseli bánatát. De Márta szavára: a Mester itt van és hív téged! - azonnal felkel és hozzá siet... A két testvér szíve különös sejtelemben dobban össze.

3. A csodatétel óráiban. Márta vissza akarja tartani a barátját sirató Jézust a négynapos halottól. De Isten hatalma nem ismer korlátokat és beteljesül Jézus ígérete: Feltámad a te testvéred! Nincs megírva csak elképzelni tudjuk a három testvér boldog találkozását és hálaadását. De az evangélista feljegyezte az emberek magatartását. Közülük többen hitre jutottak, az ellenség előtt azonban egy vádponttal több lett Jézus listáján.

Jézus jelenléte a bethániai házba örömet, áldást, életet hozott. Van-e ilyen megtapasztalásod? Énekeled-e: Ó mily hű barátunk Jézus, aki mindenkor segít? Vallod-e, hogy nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért!

Aranymondás: János 11:25-26
***
 
Január 19.
Jézus perének ítélőbírája
János 18:28-19:16

Jézus földönjárása idején Palesztina római provincia volt, helytartók által kormányozva. Ezek egyike volt Pontius Pilátus. Neve azért maradt fenn, mert ő mondta ki Jézus halálos ítéletét, noha semmi bűnt nem talált benne. A végső döntés nem az ő akaratából jött létre. Nézzük meg, hogy a vádlott, szenvedő Jézuson kívül kik voltak a főszereplői ennek a példátlan pernek?

Egyházi hatóság. Annás, Kajafás és az ünnepre beöltözött papság, kettős érzéssel küszködve: Hátha valóban Isten küldötte? De ha nem, akkor rettentő a bűne: Isten Fiává tette magát. A főpapok szívükben már rég halálraítélték Jézust. Kajafás prófétai szavai: Jobb, hogy egy ember vesszen el a népért... (Ján 18:14) Ez az egy pedig az legyen, akinek jelenléte, szentsége kényelmetlenül kárhoztató számukra, kockáztatja méltóságukat. Egyértelműen kimondják, hogy méltó a halálra. A zsidók törvénye azonban tiltotta a halálbüntetést, ezért adták át a polgári hatóságnak. Megnyilvánult, hogy Jézus iránti gyűlöletük nagyobb az elnyomók iránti gyűlöletüknél! Nem tudták, hogy ezzel Jézus szava teljesedett be: "A pogányok kezébe adják, hogy megcsúfolják, megostorozzák, keresztre feszítsék." (Máté 20:19)

Világi hatóság, Pilátus. A tárgyalás ismerkedéssel, vallatással kezdődik. A szelíd, néma Szenvedő különös hatást gyakorol a kemény pogányra. A hatalom fölénye semmivé válik. Nem volna hatalmad, ha nem felülről kaptad volna." "Nagyobb a bűne annak, aki engem kezedbe adott. Ettől kezdve tehetetlenül vergődik a helytartó. Sohasem hallott a lelki hatalomról, a földöntúli királyság gondolata megrémíti. Az ő feladata igazságos ítélethozatal. Elhangzik Jézus csodálatos kinyilatkoztatása: Én azért születtem, azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szómra. (37) A földi ítélőbíró igazság-fogalma erősen inog, mindennél jobban szeretné tudni: Micsoda az igazság? Feleletet nem kap, de a nép előtt kihirdeti Jézus bűntelenségét, meg akarja menteni. De mi történik? Pilátus a tömeghisztériának enged, politikai karrierjét veszélyben érzi és halálra adja Jézust. "Íme itt van a Királyotok!" Mossa kezeit, menekül a felelősség terhe alól.

Zsidók. A nép, a tömeg, akik hamis vezetőik után mentek. A képmutatók, akik "nem mentek be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek a húsvét ünnepe előtt." A törvényeskedők, kívülről tiszták, belülről telve bűnnel. Gyűlölték Jézust, aki Isten választott népét merte megítélni: képmutatók! Legfőbb vádjuk: Isten Fiává tette magát. És akik egy nappal ezelőtt hozsannával fogadták, most Feszítsd meg-et kiáltanak és inkább elviselik a gonosztevő Barabbás jelenlétét, mint Jézusét. A Zsidókhoz írt levél írója így nyilatkozik róluk: "Megízlelték az Istennek beszédét, elestek és önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák." (Zsid 6:6) Mai napig várják a Messiás megjelenését.

A kérdés ma is hangzik: Mi az igazság? "Én vagyok az út, az igazság és az élet!" A per még tart, a gonoszság harcol az igazság ellen. Egyszer nyilvánvalóvá lesz: Jel 1:7, 5:12.

Aranymondás: Jn 18:37
***
 
Január 26.
Péter, a helyreállított vezető
Lukács 22:31-34, 54-62, János 21:17

A Szentírásból ismert, Isten által kiválasztott vezetők életében csaknem kivétel nélkül bebizonyosodott, hogy egyetlen ember sem mentes a kísértéstől, a bűntől. (Mózes, Ábrahám, Dávid, Illés stb.) De az Úr éppen a megaláztatás kemény próbáján át tudta alkalmas eszközzé formálni őket. Megdöbbentő példája ennek Péter helyreállítása.

Péter kiválasztása különös volt. Elhívásakor az Úr Jézus adta neki azt a nevet, aminek a jelentése Kőszikla. Az a szikla, amelyre Jézus majdani földi egyháza épül. A csodálatos halfogáskor pedig konkrétan megjelölte missziós feladatát: Mostantól fogva embereket fogsz!

Péter hitvallása egyedülálló volt a tanítványok között is: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia! Nem test és vér jelentette ezt meg nekünk. Apostoli, prófétai lélekből fakadt ez a kijelentése is: Kész vagyok Veled börtönbe és halálba is menni! - ez később beteljesült, de nem azonnal, mert még valójában nem volt kész. Előbb meg kellett történnie annak, amit Jézus mondott: Simon, Simon, (nem Péter!) a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon.

Péter bukása. Péter életében bekövetkezett a bátorság legkeményebb próbája, amelynek első részét még sikeresen állta. Gecsemánéban kardot ragadott, majd egyedül ő követte közelről Jézust a meghurcoltatás útján. A halálra ítélt, mélyen megalázott, szenvedő Jézussal azonban nem tudott közösséget vállalni. Ezen a próbán Péter elbukott, beteljesedett, amit Jézus előre megmondott.

Az emberi elhatározások lehetnek bármilyen komolyak, az "ÉN"sorsa mindig az elbukás. Aki állni látszik... Az Én összetöretése Isten helyreállító munkájának eszköze, de nyomon követi a Kegyelem: Én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited, és idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. (32)

Péter helyreállítása. Jézus egyetlen pillantása elég volt ahhoz, hogy bukásának mélységét meglássa. A feltámadás után sem volt könnyű szembenéznie Jézussal. Mégsem volt szükség a magyarázkodásra. A kevés szóval elmondott párbeszéd betekintést ad a lelki mélységbe: Jézus és a választott tanítvány kapcsolatába. Uram, Te mindent tudsz... A párbeszédnek a háromszor megismételt kérdés ad döbbenetes hangsúlyt, emlékezteti Pétert a háromszori tagadásra. A kérdés koncentráltan Péter szeretetére összpontosul, amely most már megpróbált szeretet. A próbatétel eredménye ez az összetört ember, aki felismeri ember-volta alkalmatlanságát a szolgálatra, de késszé formálódott az elhívatásra.

(Vajon hányszor kell még a mi emberi büszkeségünknek összetörni, míg alkalmassá válunk az Ő szolgálatára?)

Péter megbízatása. Legeltesd az én bárányaimat! Azokat, akiket test szerint itt kell hagynia Jézusnak. Ez az első megbízatás a lelkek pásztorlására, azóta folytatódik ez nemzedékről nemzedékre. Ne félj, te kicsiny nyáj! Nem hagylak titeket árvákul! Ebben már a Szentlélek ígérete is benne van. Pétert a pünkösd ünnepén kitöltetett Szentlélek ereje tette képessé az óriási méretű missziómunkára, a juhok iránti mentő szeretetre, később pedig a mártírhalálra. Igazi engedelmes eszközzé vált Mestere kezében. "Nem erővel és hatalommal, hanem az én Lelkemmel..."

Aranymondás: János 21:17   -    Oláh Lajosné

*****

2003. február 2.
PÁL (AGRIPPA ELŐTT)
ApCsel 26:12-29
 
Előzmények. Pál, mint olyan zsidó, aki nem hitt Jézusban, gyűlölte azokat, akik hittek benne. Erőszakos üldöző volt. De nem volt boldog. Az Úr Jézusnak az a mondása, hogy nehéz néked az ösztön ellen rugódoznod, jelenthette azt is, hogy Pál szenvedett, a lelkiismerete nem volt nyugodt. De tette, mert úgy vélte, ez a kötelessége. Amikor pedig hitre jutott, őt üldözték a nemhívő zsidók. Életére törtek, összeesküvést szerveztek ellene. A római katonák mentették ki kezeik közül. Átvitték Czézáreába a negyedes fejedelem székhelyére. Félix, a kormányzó érdeklődött a Pál ügye iránt, de nem tett lépéseket. Börtönbe záratta, abban a reményben, hogy váltságdíjat ajánlanak fel. Ez nem történt meg.
 
Két év múlva Félixet Festus váltotta fel. Pál még mindig a börtönben volt. A zsidó vezetők kérték, hogy vitesse vissza a zsidó tanács elé, de Pál nem akart Jeruzsálembe menni, mert tudta, hogy kiújulna az összeesküvés. Ezért mint római állampolgár a császárra apellált, a császár elé kívánt állni. Festus olyan helyzet elé került, hogy a császár elé kellett küldenie valakit, aki nem vétett a római jog ellen.
 
Ekkor jött Agrippa meglátogatni az új kormányzót. Agrippa egész Palesztina királya volt. Festus úgy vélte, hogy Agrippa tud segíteni a vád összeállításában, a kísérő levél megírásában. Ezért akarta Pált Agrippa előtt kihallgatni. Agrippa kész volt meghallgatni Pált. Ismerte a zsidó szokásokat és sokat hallott a keresztyének felől. Egész családja belekeveredett ebbe az ügybe.
 
A nagyapja ölette meg a gyerekeket Bethlehemben. Egyik nagybátyja fejeztette le Keresztelő Jánost. I. Agrippa ölette meg Jakabot. És most itt van ő, II. Agrippa. Jól megértette Pált. Pál szívesen mondott védőbeszédet, mert ez alkalom volt arra, hogy bizonyságot tegyen Jézusról, személyes hitéről.
Festus az egészből annyit értett, hogy Pál a sok tudománytól megőrült.
 
A tarthatatlan vád. Pál farizeus volt. A farizeusok hittek a feltámadásban, amit Pál hirdetett. Az ellentét abban volt, hogy a zsidók nem hitték, hogy Jézus feltámadt. Először Pál sem hitte. De miután Jézus neki megjelent, személyesen győződött meg róla, hogy Jézus él.
 
Pál Jeruzsálemben nevelkedett, sokan ismerték. Gamáliel lábainál tanult; feddhetetlen életű, szigorú farizeus volt. Tudták, hogy üldözte a keresztyéneket. Ezért szavainak súlya volt, sokan hittek neki. A zsidó vezetők képtelenek voltak elhinni, hogy Jézus él. Nem is tehették. Rossz volt a lelkiismeretük.
Agrippa ismerte a próféciákat, az atyáknak tett ígéreteket. Ezért lehetséges, hogy komolyan gondolta, amit Pálnak mondott: "Majdnem ráveszel, hogy keresztyénné legyek." De lehet, hogy csak iróniának szánta azt.
 
Három fontos személy volt a teremben. Mind a hárman akartak valamit. Festus bűnlajstromot szeretett volna Pál ellen. Tévedett. Agrippa meg akarta ismerni Pált, és valószínű, hogy a zsidóknak is kedvében akart járni. Bizonytalan értékű siker.
 
Pál győzni akart a Jézus nevében. "Kívánnám, hogy mind azok, akik itt vannak, olyanná lennének, mint én, kivéve a láncot." A fő dolog megtörtént, a többi hallgatóságán múlott. Ahogy ma is. Sok-sok igehirdetés és még több majdnem keresztyén. De akik elfogadják Jézust, azok boldogok, mint Pál.
Aranymondás: ApCsel 26:22    Oláh Lajos
***
2003. február 9.
BARNABÁS
ApCsel 4:32-37; 9:26-27; 11:22-30
1. Barnabás, a hívő ifjú
Ciprusi származású, lévita, görög kultúrán nevelkedett. Korábbi neve József volt, az apostolok nevezték el Barnabásnak, mert számukra ő volt a "Vigasztalás fia." (Mennyivel mást fejez ki ez a név, mint a "Mennydörgés fia!") Már fiatalon is kiemelkedő tagja volt az első gyülekezetnek, vagyonát is közre adta. Szentlélekkel és hittel teljes férfiú volt (11:24).
2. A Saulból lett Pál pártfogója (9:26-27)
István vértanúsága után érthető volt a kétely és félelem, a közösség nem akarta befogadni Pált, volt társai pedig életére törtek. Ebben a nehéz időben állt ki mellette Barnabás, mint igaz barát és testvér. Meggyőzte az apostolokat. Így aztán Barnabás kulcsszereplő lett a keresztyénség történetében. Ő volt az eszköz, aki által Isten a missziónak ajándékozta Pál apostolt. Ettől kezdve rohamosan terjedt az evangélium.
3. Barnabás, Pál munkatársa (11: 22-26)
Az üldözés által szétszórt keresztyének eljutottak Antiókiáig. A vegyes lakosságú városban nemcsak a zsidónak, hanem a görögnek is hirdettetett az evangélium. Ebben kiváló eszköz volt a ciprusi Barnabás. Később Pál is odahívta Tárzusból, hogy munkatársa legyen. A híveket itt nevezték először keresztyéneknek.
4. A szegények támogatója (11:27-30)
A mai napig is példamutató cselekedet a hívek összefogása az éhező testvérek megsegítésére. (Mint ma az imaházépítéseknél.) Mindez Pál és Barnabás vezetésével történt. Ők ketten még sokáig együtt járták a misszió útjait, s intézték a gyülekezetek sorsát. Az ApCsel 14-ben említésre méltó az az alázat, amivel elhárították a tömeg istenítésig fokozódó ünneplését. Végül Barnabás volt az, aki a súlyosan sebe- sült, megkövezett Pált elvitte Derbébe. A második misszió út előtt váltak el egymástól, Barnabás Márkot vette maga mellé, Pál pedig Sílást.
Aranymondás: ApCsel 11:23-24
***
2003. február 16.
Priscilla és Akvila
ApCsel 18:1-4; 18-19; 24-26; Rm 16:3-5a
"Ha valaki egy mérföldre hív el..." A megtért római zsidó házaspár jól ismerte a második mérföld titkát, sőt, a sokadikét is. Hosszú utat jártak meg az Úr szolgálatában. Feladatuk az úgynevezett "háttérszolgálat" volt, amelyre a misszióban mindig szükség van. Vándorlásuk okát igénk 2-3. versében találhatjuk meg. Útjuk Rómából Korintusba, majd Efézusba vezetett, végül vissza Rómába.
1. Korintus
Athénhez hasonlóan telve volt bálványokkal. Főistenük Afrodité volt, az ő tisztelete címén virágzott az erkölcstelenség. Nagy szükség volt a Pál által hirdetett evangélium tiszta fényére. Itt lettek munkatársai Priscilla és Akvila, fizikailag és lelkileg is. Otthont is náluk talált. A másfél évi kitartó szolgálat, - a kezdeti eredménytelenség után - meghozta gyümölcsét. Beteljesedett Isten kijelentése, hogy "Néki sok népe van abban a városban." Másfél év után Efézusba mentek az apostollal. Ez Diána városa volt, ahol életveszélybe jutottak az ötvösök lázadása, majd Skéváh fiainak támadása miatt. Isten Lelke azonban itt is diadalmasan munkálkodott. A házaspár fájdalmas búcsút vett a Jeruzsálembe tartó apostoltól, s ezután Apollóssal társultak. Apollós a Szentírás tudósa volt, de nem jártas a legutóbb történt dolgokban, az apostolok tanításában, s csak a János keresztségét ismeri. Priscilla és Akvila bizonyságtétele felvilágosította. Szolgálatuk eredményes volt. Apollós alázatát mutatja, hogy vállalta a más után való "öntözés" szolgálatát.
3. Visszatértek Rómába.
Valószínűleg Klaudius halála után, Kr.u. 54-ben. A római hívek az ő házuknál jöttek össze. Itt is hűségesen szolgáltak. Pál apostol levelei végén külön köszönti őket. (Nevüket három helyen említi az ApCsel, Pál levelei szintén háromszor.) A szívbéli szeretettel írt köszöntések sorában legszebb a Róma 16:3-4. verse.
E házaspár misszionáriusi lelkületű volt, a külmisszióban szolgáltak. Nem keseregtek az otthonból való elűzetésükön, de mindenütt megtalálták helyüket a szolgálatban, és áldására voltak környezetüknek. Bárhová kerüljünk is a világban, Isten feladatot bíz ránk. Kövessük engedelmesen!
Aranymondás: Róma 16:3-4
***
2003. február 23.
Timótheus
Alapige több helyről
Az idősebb korosztály véleménye a "mai fiatalok"-ról mindig ugyanaz volt. Isten azonban mindid talált olyan fiatalokat, akik átvették a stafétabotot, folytatták a munkát. Így tudtak a gyülekezetek fennmaradni és növekedni. Ezek közt is kiemelkedő példakép az ifjú Timótheus.
Nevének jelentése: Istent félő, tisztelő. Hazája: Listra, vagy Derbe, Galácia déli része, a mai Törökország területe.
Bemutatása: ApCsel 16:1-5
Az apostol első látásra felismeri benne az alkalmas lelkületet, s az atyafiak részéről is jó bizonyságot nyer.
Pál elhívja a missziómunkára
Miután lerendezte a fizikai felté- teleket, kirendelése valószínűleg imád- sággal és kézrátétellel történt, amint egy későbbi helyen megemlékezik erről. Az apostol Timótheust lelki gyermekeként vezeti be a szolgálatba. A munka gyü- mölcse hamarosan megmutatkozik.
Hűséges a szolgálatban (1Kor 4: 14-17)
Pál minden új megtértet gyermekeként, szeretettel gondozott, bár sokféle pogány szokással, tévelygéssel kellett megküzdenie. De mindezt felülmúlja ifjú munkatársa iránt való szeretete. Timótheus töretlen hűsége, ragaszkodása érték és vigasztalás volt számára.
Filippi 2:19-22
Az örömről szóló levélben úgy ajánlja őt, mint aki szívén viseli lelki atyja és a gyülekezetek sorsát. Ezekről jó híreket visz, amik felvidítják az apostol szívét. "Senkim sincs hozzá hasonló indulatú," "együtt szolgál velem, mint atyával a gyermek." A végső elváláskor hullatott könnyek is ennek bizonyságai. A Timótheushoz írt levelek valóban atyai hangvételűek, telve bölcs tanácsokkal, később pedig a kész igehirdetőhöz szóló komoly intésekkel, amelyeket megszívlelhet a késői kor minden lelki szolgálattevője. A levelek minden része értékes és evangélizáló tanításra alkalmas.
Timótheus hitének alapja (2Tim 1:3-7)
Karaktere gyermekkorától kezdve formálódott. Szívhezszóló tanulság: milyen sokat jelenthet egy hívő édesapa, nagymama! A kiválasztás az Úr részéről megtörtént, az apostol kézrátétele által pedig elnyerte a Lélek ajándékát. Timótheus nemcsak a hűséges szolgálatban, de életében is megvalósította: "Légy példa a hívőknek!" Adjon az Úr ma is ilyen lelki vezetőket nekünk!
Aranymondás: 1Kor 4:17
Oláh Lajosné
*****
 
2003. március 2.
A Megváltó megkezdi működését
Márk 1:9-26
A következő három hónapban Márk evangéliuma tanulmányozására késztet bennünket a vasárnapi iskolai sorozatunk. Évtizedek óta a AStandard Lesson Commentary (International Standard Lessons) alapján közöljük a vasárnapi iskolai textusokat és ezekhez az igehelyekhez készítünk rövidebb-hosszabb magyarázatokat. Ezek elkészítésénél néha figyelembe vesszük az angol nyelvű anyagot, máskor teljesen önálló földolgozásokat készítünk.
      Mi a célja az Evangéliumi Hírnök hátsó oldalán közölt vasárnapi iskolának? Legalább kettős célja van. Egyrészt alapanyagot és segítséget ad a gyülekezeteinkben folyó felnőtt vasárnapi iskolához. Másrészt azoknak az olvasóinknak, akik nem juthatnak el magyar gyülekezetbe (mert talán sokszáz mérföldre laknak a legközelebbitől), önállóan is olvasható, tanulmányozható bibliaórai anyagot jelent.
      A szerkesztő ezúttal egy kis segítséget is kér az olvasóktól. Szeretnék néhány visszajelzést kapni mindkét csoporttól. Olyanoktól, akik a gyülekezetben használják ezt az anyagot, s olyanoktól is, akik csak elolvassák, akik egyedül tanulmányozzák az Igét e vasárnapi iskolai írások segítségével. E rovat hasznosságát és szükségességét is szeretném egy kicsit érzékelni - a mostani olvasóink észrevételei, megjegyzései segítségével.
      Arra kérem tehát azokat az olvasókat, akiknek nem mindegy, hogy mit nyomtatunk e hasábokon, írják meg a szerkesztőnek a vasárnapi iskolai rovattal kapcsolatos észrevételeiket. Előre is köszönöm. A legkisebb észrevétel is segítséget jelenthet.
      Az általában minden magyar gyülekezetben használatos AVezérfonal@ (Áhítat 2003) január elejétől húsvétig éppen Márk evangéliumát adja a vasárnap délelőtti igehirdetéseink textusának. Ez a tény segítsen bennünket arra, hogy újra végiggondoljuk, hogy a vasárnapi iskola más mint az igehirdetés. Az ige közös vizsgálatának, tanulmányozásának, esetleg megbeszélésének az ideje ez. Mivel ezt a szolgálatot többen is végzik minden gyülekezetben, változatos is lehet. Egy-egy aranymondás közös megtanulásának az ideje is lehet. Továbbá, talán még javunkra is szolgál, ha egy-egy igeszakaszt néhány hét különbséggel újra átveszünk a gyülekezetben.
1. Kezdjük a vasárnapi iskolát néhány Márk evangéliummal kapcsolatos általános ismertető, bevezető gondolattal.
      2. Az Úr Jézus bemerítéséről minden evangélium beszámol. Mutassunk rá, hogy itt nem csak a Názáreti Jézus engedelmességéről van szó, - amit mindenkinek követni illik -, hanem itt jelenti be az Atya a világnak, hogy Jézus az ő szeretett fia.
      3. A bemerítést a megkísértés követi, s azután készen van a Mester a szolgálatra, amit meg is kezd, mihelyt János börtönbe kerül. A stafétabot átadását érzékelteti, hogy az Úr Jézus első prédikációjának lényege, sőt talán szavai is azonosak voltak a Jánoséival.
      4. Márknál két részletben találjuk a tanítványok elhívását. Az első négy elhívását mindjárt itt, a legelején. Érdemes fölfigyelni az Aazonnal@ (Károli) szó gyakoriságára ebben az evangéliumban.
Azonnal elhívta őket, ők pedig azonnal követték őt. Ettől kezdve a Mestert mindig tanítványok veszik körül.
      5. Mai szakaszunk utolsó egységében egyértelműen elénk állítja Márk, hogy ennek a tanítónak hatalma van a tisztátalan lelkek felett is. Őt nem csak Isten ismeri, de a megszállott emberekben lévő gonosz lélek is.
      Egy nagyon mozgalmas, sokakat érintő szolgálati út elején vagyunk, s máris érezzük, hogy ebben a folyamatban valahogy mi is benne vagyunk.
Aranymondás: Márk 1:11
***
Március 9.
KÖRVONALAZÓDIK A KONFLIKTUS
Márk 2:3-17
 
Bevezetőben beszélgessünk arról, hogy az Úr Jézus Kapernaumban “otthon” volt. Helyezzük el a térképen a múlt vasárnapi és a mostani eseményeket. 
1. A béna meggyógyítása (3-12) 
Az egyik legszebb történet, melyben a barátok szerepe lényeges helyet kap. Ne keverjük össze a lényeges és lényegtelen dolgokat. A barátok hite fontos tényező. A tető megbontása érdekesnek tűnhet, de jelentéktelen a többi mellett. Itt inkább azt gondoljuk meg, hogy tömegek keresték, kérték segítségét, annyira, hogy már be se mehetett a városba (1:45); annyira, hogy el kellett mondania, hogy nem gyógyítani jött, hanem prédikálni (1:38). 
      Az 5, 10-11 versek alapján egyértelműen látnunk kell, hogy az Úr Jézus a bűnök megbocsátását sokkal fontosabbnak tartotta, mint a bénasága meggyógyítását. A hitetlenkedő, megbotránkozó hallgatók számára a bűnbocsátó hatalmának, valódiságának igazolására gyógyította meg fizikálisan is ezt az embert! Ez a lényeg, hogy hallgatói akkor és ma is megértsék: Jézus igazi nagysága nem a gyógyításban áll, hanem abban, hogy neki hatalma van a bűnök megbocsátására is -, amit egyedül az Isten tehet - ahogy mondták is az írástudók. 
      A konfliktus éleződik: a Mester bűnt bocsát, “mintha” Isten lenne. 
2. Elhívja Lévit (13-17) 
Újabb botránkoztató lépés a Mester részéről: egy nyilvánosan “bűnös,” mindenki által megvetett emberrel szóba áll, elmegy a házához és letelepszik - Lévi hasonszőrű barátainak társaságával együtt - a vacsoráló asztalhoz. Az itt keletkezett konfliktus adott alkalmat az Úr Jézusnak arra, hogy megfogalmazza szolgálatának egyik alap tézisét: nem az igazakat, hanem a bűnösöket keresi, hívja megtérésre. 
      Még egy két ilyen alkalom, s a konfliktus odáig vezet, hogy elhatározzák, hogy elveszítik Őt (3:6). Még alig, hogy megkezdte szolgálatát, s máris itt tartunk? Hogy fogja kibírni még vagy 3 évig közöttük anélkül, hogy megölnék? Megtalálta a módját - hiszen még olyan sok mondanivalója van az Atyáról. 
Aranymondás: Mk 2:17 
*** 
Március 16. 
Megmutatta hatalmát 
Márk 4:36-5:13 
      Két történet mutatja be ma ugyanazt: az Úr Jézus hatalommal parancsol a természet erőinek és a szellemi hatalmasságoknak is. Nincs Nála nagyobb erő, hatalom e világon. 
1. A tenger lecsendesítése 
      Beszélgethetnénk bevezetőben arról, miért aludt el az Úr Jézus a csónakban? Hogy meglássa, mit tesznek a tanítványok nélküle? Talán azért, mert elfáradt? Az evangélium eddigi részei elegendő alapot adnak ez utóbbira is. Hogy nem törődött volna velük? Nem hiszem. De, hogy Nélküle elveszünk, belepusztulunk a magunk keverte, vagy mások által produkált viharokba, az biztos. Biztos, hogy ott van a hajónkban az Úr? Bízzuk rá akkor magunkat! 
2. A gadarai ördöngős megszabadul 
      Aminek mi csak a felszínét látjuk, annak beláthatatlan mélységei lehetnek. De Jézus úgy szól és cselekszik a szellemi, általunk alig érzékelhető világban is, mint e látható világban. Nem érted, mit jelent a megszállottság? Adj hálát érte! S ragaszkodj ahhoz a jó Pásztorhoz, aki nem csak megszabadítani tud a gonosztól, de megőrizni is -, hogy egyszerűen ne is kerülj a hatalmába, soha! 
Aranymondás: Márk 4: 41 
*** 
Március 23. 
Visszautasítás és küldetés 
Márk 6:1-13

Két, látszólag különálló történet áll előttünk a mai igében. Ha együtt olvassuk a kettőt, talán kiderül, hogy kapcsolat is van a kettő között. A misszióba küldött tanítványok nem biztos, hogy mindig csak elismeréssel, eredményekkel járnak majd; ennek megértésében segíthet, ha megértjük az első történetet. 

1. Az Úr Jézus Názáretben 
       “Avagy nem ez-é az az ácsmester?” Ismerjük az egész rokonságát. Minek állítja hát magát. Másutt talán elhiszik, de nem itt. Megbotránkoztak őbenne. A “sajnos nem értem” - a legtöbb ember szótárából hiányzik. Inkább megmagyarázzák a maguk módján, inkább visszautasítják. Hitetlenségükön még az Úr Jézus is csodálkozik (6). 

2. A tanítványok kiküldése (7-13) 
Amolyan időszakos kiküldetésre is gondolhatunk egyrészt (mint amikor a szeminaristákat legációba küldi ki a Teológia pl. a karácsonyi ünnepek idejére), hiszen az Úr Jézus mellett látjuk őket a továbbiakban is. Másrészt általános érvényű kijelentése ez annak, hogy a tanítványok lesznek azok, akik az Úr Jézus szolgálatát folytatni fogják. Ők azok a “szemtanúk”, akik szavahihetően (kettőnként) szólnak majd a Megváltó életéről - sőt, amit most még nem írhat ide Márk - váltsághaláláról és feltámadásáról is. Az egyszerűség, a szegénység a céltudatosságot, az üzenet fontosságát hangsúlyozza. Semmi más nem számít, csak a Mestertől kapott megbizatás. Mennyi lényegtelen dolog van az életünkben, ami eltereli a figyelmünket a legfontosabbról! 
Aranymondás: Márk: 6:4 
*** 

Március 30. 
Mi tesz tisztátalanná? 
Márk 7:1-15 
      Természetesen nem arra tanít itt a Mester, hogy mosdatlan kézzel étkezzünk, mégcsak arra sem, hogy ne vegyük figyelembe a régiek tanítását, a hagyományokat. De azt mindenáron meg akarja tanítani hallgatóival, hogy az Isten parancsolatait félretenni és az emberi rendelkezéseket követni - végzetes következményekkel járhat. Ésaiást is idézi! 
       A szívben megtermő bűn fertőz, tesz tisztátalanná! Arra kell vigyáznunk. 
Aranymondás: Márk 7:21    HG

2003. április 6
ÚJ SZÖVETSÉG SZERZŐJE
Márk 14:12-25
A Páska ünnepén az egyiptomi fogságból való szabadulásra emlékezik a zsidóság. Az Úr Jézus tanítványai körében töltötte ezt az elfogatása előtti utolsó estét. Ellenségei elhatározták, hogy megölik, és Ő ezt tudva ünnepel, és készül a Mózesénél is nagyobb szabadításra.
A PÁSKA-VACSORA (12-16)
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján a szokások és a Törvény előírása szerint ünnepelt a zsidóság, Jézus is. A páskavacsorát a városban fogyasztják majd el, annál a háznál, ahova egy vizet szállító férfit követve jutnak el (mivel ez női munkának számított, nem volt nehéz megtalálniuk ezt a férfit).
Milyen jól érezhették magukat a tanítványok?! Az előző napok fergeteges eseményei után, most végre magukra maradtak, és ünnepelhetnek. Az Úr Jézus kijelentése a közöttük lévő árulóról ezért még fájóbb sebet ütött rajtuk. Az "aki velem együtt márt a tálba" akármelyikük lehetett, és ez érezhető azon is, ahogy gyanakodó félelemmel egymásra és magukba néznek.
AZ ÚRVACSORA SZEREZTETÉSE (22-25)
Nem csupán az áruló leleplezése tette ezt a vacsorát emlékezetessé, hanem az is, ahogy a szokásoktól eltérve, a kenyér és a bor szimbólumaiban önmaga megáldoztatásáról tanított az Úr.
A megtört és felszolgált kovásztalan kenyér Jézus testét szimbolizálja. Olvassuk el, mit tanít erről Pál apostol: 1Kor 5:6-8! A bor vérére emlékeztet, amivel az Új Szövetséget (szerződést) megpecsételte.
Mi szószerint vesszük az itt történteket; testéről beszélve kenyeret adott, véréről tanítva bort kínált, tehát az Úrvacsora jegyei szimbólumokként értendők, és minket is Jézus Krisztus helyettünk vállalt szenvedésére emlékeztetnek.
Mi történik, amikor a gyülekezet úrvacsorázik?
a. Önmagunkba nézünk, önvizsgálatot tartunk. A Szentlélek segítségével felismerjük magunkban a bűnt, és megvalljuk, Urunk bocsánatát kérve ("próbálja meg az ember magát" - 1Kor 11,28).
b. Kitekintünk ("az Úrnak halálát hirdessétek" - 1Kor 11,26). Korunk bűnei, az emberiség lelki állapota szabadításért kiáltanak, és míg a kegyelem ideje tart, feladatunk Krisztusra mutatni. Ez tehát nem egy ítélkező lenézése a világnak, hanem felelősségünk felismerése és vállalása; mert ha Ő életét adta, bennünk sem lehet visszatartás.
c. Előre nézünk ("amíg eljövend" - 1Kor 11,26). Az Úr visszajövetelére készülünk önmagunk életét vigyázva és szolgálatunkat végezve.
d. Felnézünk. Az Úr Jézus megígérte a tanítványoknak, hogy vendégei lesznek Atyja Országában is (Máté 26,29). Örökéletet ad azoknak, akik Benne hisznek.
Aranymondás: Márk 14:24
***
Április 13
JÉZUS BEVONUL JERUZSÁLEMBE
Márk 11:1-10; 15-18
A mai foglalkozáson vizsgáljuk meg, mit követelt meg a környezetétől az Úr Jézus nagyhetének ez a királyi nyitánya, a jeruzsálemi bevonulás?
1. FELTÉTLEN ENGEDELMESSÉGET (1-7)
A tanítványok első hallásra megértették, hogy az Úr valami rendkívülit készül tenni, hiszen az ünnepre zarándoklók éppenhogy leszálltak állataikról Jeruzsálem falai alatt, hogy gyalogosan lépjenek be a városba, mégha kényelmesebben utaztak is odáig. Nem értik, de engedelmesek: elmennek a faluba, hogy hozzanak egy szamárcsikót.
A falusiaknak - akikről nem olvassuk, hogy akár a Mestert, akár a tanítványokat ismerték volna! - idegenek iránti természetesnek mondható bizalmatlanságán vesz erőt Valaki, mert elhiszik azt is, hogy nem tolvajok a tanítványok, meg azt is, hogy az ígéret szerint visszakerül majd az állat a gazdájához.
Krisztus Országlásának az előképe ez, ahol feltétlen engedelmességgel szolgálja mindenki az Urat.
2. KIRÁLYHOZ MÉLTÓ HÓDOLATOT (8-10)
Előkészületek, begyakorlás nélküli spontán hódolatnyilvánításra emlékezik Márk evangélista (a másik evangélisták megemlítik a negatív megnyilvánulásokat is), aki eddig, mint Isten és ember szolgáját mutatta be a mi Urunkat. Most fordul a kocka, a Szolgának hódol mindenki. Sokan ruhájukat terítik az útra, mások lombos ágakért szaladnak, a hozzá legközelebb lévők pedig hangos rivalgásukkal méltatják: "Hozsánna! Áldott aki jön az Úrnak nevében!"
Krisztus Király méltó fogadtatásának az előképe ez, amikor majd zarándoklásban megfáradt népe kitörő örömmel köszönti a várt Szabadítót. Az Úr Jézus jelenlétében örvendező gyülekezet dicsőítése is ilyen szívből fakadó kell legyen! Hasznos a tömegkép részleteinek jelentésén elgondolkoznunk, mint:
a. a hódolatnyilvánítás sokfélesége (ruhák, ágak, szó),
b. az Ige, az ígéretek helye a szóbeli dicsőítésben,
c. Krisztussal haladó istentisztelet, stb.
3. ÍTÉLETE ALÁ RENDELT KEGYESSÉGET (15-18)
A kegyesség, a vallásosság is mérlegre kerül az uralmát várók, jelenlétét ünneplők közösségében. A "virágvasárnapi templomtakarításnak" nem abban áll a jelentősége, hogy az elvilágiasodott és hitetlen papság fölött ítéletet tart az Úr, hanem, hogy a méltón hódolókat és a feltétlen engedelmességgel szolgálókat Krisztus-király megajándékozza a megtisztított istentisztelet reménységével. Otthont ígér; e célból rendet teremt, ítéletet tart.
A hozsannázó tömeg gondolni sem merte volna, mi történik majd a Templomban. Ők kegyességük diktátuma alatt zarándokoltak fel az "imádság házába," ami Jézus mérlegén "rablók barlangja."
Jézus Király jelenléte garantálja, hogy közösségi életünk hiányosságai, bűneink felszínre kerülnek. Ettől nem kell félni; erre szükségünk van, ez a javunkra lesz.
Mai ünneplésünk is e hárommal teljes: feltétlen engedelmességet, méltó hódolatot és ítélete alá rendelt kegyességet követel tőlünk a Király.
Aranymondás: Márk 11:9
***
2003. április 20.
A FELTÁMADÁS TANÚI
1Kor 15:1-8
"Megjelent nekem is" - így emlékezik meg Pál apostol a Krisztussal való személyes találkozásról. Urunk feltámadása a történelem legfontosabb eseménye. Az evangélisták elbeszélései Jézus életéről, majd az apostoli tanítás hitünk igazságairól, a Feltámadás történetét teszik a legelső helyre. Azóta is, minden megváltott életének legfontosabb eseménye az Élő Úrral való találkozás.
Ezen a vasárnapi iskolai foglalkozáson hasonlítsuk össze a négy evangélista beszámolóját a Feltámadásról; figyeljünk a sajátosságokra!
Márk 16:1-8
Márk beszámolója a legrövidebb. Mint a szenvedés-történetnél, a Feltámadás elmondásánál is a hangsúly az ígéret beteljesedésén van: "ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek". Márk itt is drámai módon érzékelteti az isteni jelenlétet a szükséghelyzetekben. Az asszonyok kérdését idézi: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" - aztán, mikor felnéznek, meglátják problémájuk megoldását.
Máté 28:1-20
Az asszonyok elindulnak megnézni a sírt, és a feltámadás tanúi lesznek. Szemük láttára történik a csoda. A Gyülekezet létjogosultsága és hite ellen érveket agyaló zsidó vezetők reakcióját is beszövi a történetbe (11-15. vv.), szembeállítva hazugságukat a tényekkel.
Lukács 24:1-35
Lukács úgy mondja el a történetet, mint aki tudja, hogy olvasói között sokan hitetlenkedve fogadják majd a hírt, mint a tanítványok is. Tanácstalanok, rémültek, magukban csodálkozók, vitatkozók, szomorú emberek között találja magát az olvasó, akik mind hitre jutnak, amikor a Feltámadott Úrral találkoznak. Amit Lukács és János Jézus feltámadott testéről írtak, arra épül Pál apostol tanítása a mi feltámadásban nyert dicsőséges testünkről is (1Kor 15).
János 20-21
A "szeretett tanítvány" szívesen időzik ennél a történetnél. Terjedelmesebb, részletesebb a beszámolója, mint a szinoptikusoké, és ez már csak azért is érdekes, mert evangéliuma többi részénél következetesen a történetek mögé viszi olvasóit, azok jelentőségére irányítva figyelmünket. Most idézi a beszélgetéseket, belátunk még a gondolatokba is (21:12); a történet résztvevőjévé avatja az olvasót. Amint írja is leveleiben: "amit láttunk és hallottunk, arról teszünk bizonyságot" - és a történet magáért beszél.
Négy festmény előtt állunk az evangéliumokat olvasva. Négyféle megközelítésben, négyféle stílusban, egyéni módon érzékelve és emlékezve, többféle olvasó-tábornak íródtak ezek a beszámolók. A Szentlélek úgy látta jónak, hogy mind a négyet megőrzi a Gyülekezet hasznára. Színes, valós képet nyerünk belőlük a valóságról, amit tovább gazdagít milliók élménye azóta is. Az Élő Krisztussal történt milliónyi találkozás jelentőségét az értette meg, aki a tanúvallomásokat hallva maga is kívánja ezt a személyes élményt, majd pedig a magáéval is tovább gazdagítja a tanúságtevők hatalmas táborát.
Aranymondás: Ján 20:31
***
2003. április 27
HITÜNK ÉS FÉLELMEINK
Márk 5:21-43
Kövessük nyomon Jairus félelmeit ebben a történetben! Keressünk választ arra a kérdésre, hogy mit tehet a hívő a félelmeivel?
AMIKOR MEGIJEDÜNK (21-24)
Ki ne félne, amikor a kislányát szenvedni látja, hát még amikor maga is tudja, hogy halálosan beteg a gyermeke? Ahogy az Úr előtt könyörgő apa-társon gondolkozom, két, egymással ellentétes képet látok: egy összetört, kétségbeesettségében szinte szétfolyó embert, aki ugyanakkor rendkívül összeszedett és céltudatos is. A terhét csak Jézusig bírta elcipelni; az Úrnál összerogyott. Amikor Jézussal beszél, "imájában" választékosan élő hitű. Tudja, hogy mi a baj, mit akar, és Istent dicsőíti a bizalmával.
Amikor megijedünk, keressük az Urat!
AMIKOR MAGUNKRA MARADUNK B JÉZUS MELLETT (25-34)
Nincs nagyobb próbája a hívő életnek, mint amikor mások áldásai között járunk az Úrral, szegényen. Jézus elindult vele (24.v.), de mást gyógyít, nem az ő szemefényét. Milyen nehéz örülni a Gyógyítónak, míg másokat kezel! Isten kegyelmét és erejét csak a hit szemével láthatjuk hatékonynak az érintésnyi távolságokon túl is. Jairusnak kihívás a vérfolyásos asszony hite. Azt kérdezi tőle: Hiszed-e, hogy Jézus ruháját nem érintve is kapcsolatban van haldokló lányod az Élet Forrásával?
AMIKOR A TÉNYEK BESZÉLNEK (35-36)
A hazulról érkezők ezt mondják ("Meghalt a lányod!"), Jézus meg azt, hogy "Ne félj, csak higgy!". Amikor Jézus elindul valakivel, ő arról gondoskodik is. Mielőtt Jairus végiggondolhatná a szomorú hírt, az Úr rászól. Kire hallgatunk, amikor a tények mást mondanak, mint amit Ő? Milyen jó, hogy az imént tanúja volt a csodának! A jól informáltságnál is jobb a Jónál informálódni.
AMIKOR AZT SEM TUDJUK, HOVA LEGYÜNK (38-43)
Ha ma történne ez a csoda, valószínű, hogy leányzónk búcsút mondhatna a leány életnek, szüleinek és mihaszna rokonságának örökre. Vinnék Hollywoodba, vagy New Yorkba; minden újság címlapján ő pózolna. Jézus az életre hozta vissza, tinédzsernek, akit nem isteníteni kell, hanem most azonnal megetetni, aztán még nevelni. Parancsával ("adjatok enni a leánykának") visszazökkenti a családot az Isten által nekik szánt életbe - aminek középpontjában ezután Ő áll. Jó tudni a kötelességünket, amikor azt sem tudjuk, hova legyünk.
Aranymondás: Márk 5:36
Novák József

2003. május 4
A HIT BÁTORSÁGA
Márk 7:24-37
 
EGY POGÁNY ÉDESANYA HITE (24-30)
A hit áttöri a pogányok és a zsidók közötti válaszfalat. A Sátántól megszállott gyermeke gyógyulása érdekében az édesanya mindent megtesz, még akkor is ha kemény, megalázó kérésére a válasz. Először a fiakat, Izráelt kell táplálni és nem az ebeket. Az asszony nem sértődik meg és megalázott helyzetében megtalálja azt, amit mondania kell. És e beszédéért az Úr Jézus Krisztus megteszi a gyógyítást.
Az Úr Jézus Krisztus missziójának elsődleges célja nem a fizikai gyógyítás, hanem az ember és Isten közötti kapcsolat helyreállítása, mert ez örökéletet eredményez.
A JÓ BARÁTOK HITE (31-37)
Az Úr Jézus Krisztus a pogányok lakta területen marad, ezzel is arra tanítva a tanítványokat, hogy bár Izráel népéhez jött, ez nem zárja ki, hogy a pogányokon is segítsen.
A jóbarátok az Úr Jézushoz viszik a dadogó beszédű süketet. A figyelmes Mester félrevonja a beteget a tömegtől, nem akar feltűnést kelteni. Lehet, hogy beszédhibája miatt ezt az embert kinevették. A gyógyítás látható módja más mint előzőleg. Nem mondhatjuk soha, hogy csak így, vagy úgy gyógyíthat a Mester; ahány milliárd ember él e földön, annyiféleképpen gyógyíthat.
A nép elcsodálkozott. Az Úr Jézus Krisztus kéri a jelenlevőket, hogy ne csináljanak propagandát. A Mester mindig tökéletes gyógyítást végez, de a fő cél hirdetni azt, hogy az Isten országa elközelített.
Aranymondás: Márk 7:37
***
2003 május 11.
EGYEDÜL AZ ÚR JÉZUSBAN HINNI
Márk 8:27-36, 9:2-8
 
A Mester tanítványaival Czézárea Philipiben jár (27-30), a pogányok lakta császár és pogány istenek imádói között és itt teszi fel a kérdést: "Kinek mondanak az emberek engem?" Ma is sokan még nem ismerik az Úr Jézust és különböző feleleteket adnának: tanító, próféta, szocialista, orvosok-orvosa stb. A nagy kérdés azonban az: "Ti kinek mondotok engem?" Láttátok tetteimet, életemet, közel vagytok hozzám. A válasz ma is fontos. Személy szerint ki nekem az Úr Jézus Krisztus? Tegyük fel a kérdést itt ez igetanulmányozás közben is.
A váratlan igazság (31-32). A tanítványok nem az elhangzottakat várták a Mester jövője felől, ők dicsőségesebb képet szerettek volna látni a Krisztusról, a Messiásról. Péter, aki kijelentette, hogy Jézus a Krisztus, most félrevonja, dorgálja őt, mert csak földi szemszögből lát. Hogy látunk mi, amikor a krisztusi missziót szeretnénk elvégezni?
Tagadja meg magát (34-36)
Talán azt gondolták, a Krisztus követése már itt a földön elismerést, dicsőséget, az emberek megtisztelését hozza számukra. Nem tudták, kereszt nélkül nincs korona. Az önmegtartóztatást elvileg megértjük, de gyakorolni nem sokan gyakoroljuk. Életkörülményeinket nem a kereszt és Krisztus követése befolyásolja, hanem önző, egyéni érdekeink. Ha még sohasem kerültél hátrányos helyzetbe, mert Krisztus követőjének vallod magad, megkérdőjelezhető hozzá való hűséged.
A megdicsőült Krisztus (9:2-8)
Az Úr Jézus Krisztus a három tanítvány előtt külső formájában megváltozik. Ruhája rendkívülien fehér, jelezve az Ő tiszta jellemét. Egy pillanatra meglátták az Ő dicsőségét. Illyés, az egyik legjelentősebb próféta, Mózes a törvény átadó és Jézus, aki betölti a törvényt. Jó a közösség és Péter hajlékot akar építeni, nem akar lejönni a megdicsőülés hegyéről. Sokszor egy-egy alkalommal úgy érezzük magunkat a gyülekezetben, mintha a mennyországban lennénk. Jó lenne, ha ez mindig úgy lenne! Azonban mégis le kell jönni az ilyen fennkölt állapotból, a völgyben vár a feladat - hirdetni kell az örömhírt, segíteni, szolgálni, keresztet hordani.
Az Úr Jézus Krisztust nem pótolja senki és semmi a menny felé vezető úton. Őt nem kerülhetjük ki. "Bízd magad a kegyelemre, mely gazdagon árad feléd."
Aranymondás: Márk 8:29
***
2003. május 18
ŐSZINTE HITÜNK MEGNYILVÁNULÁSA
Márk 9:14-29
 
LE A HEGYRŐL A VÖLGYBE
Tahiból - a kanadai Rámából vissza a városba, a tömött forgalmas országútra, vissza a szürke hétköznapokba, de nem úgy, ahogy jöttünk, hanem hitben megerősödve, az igék, a testvéri közösség által. Talán így láthatjuk 21. század általunk ismert tanítványait. Vissza az emberek közzé, akik így szólnak: "Jézust akarjuk látni!"
A démon találkozik a Mesterrel (20-27)
A démon még a Mesternek is ellen akar állni. A gonosz szellem nagyon meggyötri a fiút. Van, amikor az ördög minket is szinte halálosan kínoz, csak az Úr Jézus Krisztus tud rá hatással lenni. Lehet, hogy nem bízod rá magad teljesen, nem imádkoztál teljes hittel. Az apának feltett kérdés a hit próbája. Az apa válasza őszinte. Nem csak a fiú, de az egész család helyzete nagyon nehéz. Ha valamit tehetsz... A tanítványok nem tudtak segíteni, de talán a Mester tud. Jézus válasza: ha hiszed, lehetséges. A Mester parancsa után a démon még egyszer meggyötri a fiút, hogy halottnak látszik, de Jézus felemeli. Ez az eset bemutatja az ima és a hit fontosságát.
A tanulság (28-29)
Félrehívja tanítványait és az eredménytelenség okát a kishitűségben, a kevés imádkozásban jelöli meg. Ők előző tapasztalataikra építettek és önmaguk akartak segíteni. A hit és az ima tudomásul veszi, hogy mi egyedül nem tudunk segíteni, függő viszonyban vagyunk Istennel, állandó, szüntelen imádkozás szükséges. Az Úr Jézus ma is csodálkozik tanítványai kishitűségén. Nem értjük meg a krisztusi lelkületet; halljuk szavát, de mégsem a Sziklára, törvénye fundamentumára építünk. Ne szégyeljünk elé jönni: "Uram, légy segítségül az én hitetlenségemen." Halljuk meg az örömhírt, Ő segít, Ő segít.
Aranymondás: Márk 9:24
***
Május 25.
AMIKOR A HIT LÁTHATÓ LESZ
Márk 10:35-52
 
Az Úr Jézus Krisztust csodatételei után sem értették meg. Lelki vakság állt be, mert nem akartak látni (Máté 23:16-19).
A vak ember esete emlékeztessen arra az igére, hogy hitben járunk és nem látásban. Híres emberek mondanak időszerű dolgokat, amelyek egy-egy alkalomra érvényesek. Az Úr Jézus Krisztus üzenete más; időt álló. Soha nem okoz csalódást. Ha csak a magunk elképzelése szerint halljuk az üzenetet, csalódhatunk.
Téves elképzeléseken alapuló hit (35-40)
Miután Jézus előre lát és beszél a megáldoztatásáról, a két tanítvány a saját tervével közelíti meg a Mestert. Olyanok, mint a gyermekek, magukat akarják bebiztosítani. A többi tanítvány helyteleníti őket. Jézus mellé akarnak ülni az Ő dicsőségében. Fizikai, politikai értelemben gondolkodnak. A Király mellé ülni nagy kiváltság a földön, de itt lelki, mennyei kiváltságról van szó. Nem hallották még az Ő haláláról szóló jövendölést.
A Mester kérdést tesz fel a kérdezőknek: tudják-e vállalni, amit ő tesz? A tanítványok válasza könnyelmű igen. Jézus Krisztus erre kijelenti, hogy az ülésrendet az Atya dönti el. A tanitványok uralkodni akartak. De a Krisztus útja más. A nagyság szolgálathoz van kötve. Kijelenti, hogy nem uralkodni jött, hanem szolgálni, és így tudott Megváltónkká válni. Mindig legyen elsődleges számunkra Krisztus példája.a szolgálatban és az alázatban.
A győzelmes hit (46-52).
Márk az Úr Jézus keresztre feszítése és feltámadása előtt még egy csodatételt jegyez fel, bizonyítva azt, hogy a Mester Úr minden betegség, minden körülmény felett. Jerikón át Jeruzsálem felé megy a Mester tanítványaival és találkozik a vak Bartimeussal. A vak ember hallott már az Úr Jézus Krisztusról és kéri őt, hogy könyörüljön rajta. A tömeg ás a tanítványok számára kellemetlen az állandó kiáltozás, de a Mester a kiáltást meghallja és magához szólítja a vakot. Sokan úgy láthatták, megérdemli, hogy bűnei miatt vak legyen. De az Úr Jézus Krisztus meglátása más. Bartimeus felismeri Jézust, segítségét kéri. Jézus nem veszteget semmi időt, a kérést teljesiti. A krisztusiak tudják, a veszteségük nem teljes és végső, hogy ha egy út lezárul van egy másik út is. Jézus helyre tud állitani. Tanuljuk meg, naggyá csak az lesz, aki szolgál, ne forduljunk el azoktól, akiken a társadalom nem akar segíteni.
Aranymondás: Márk 10:52.
Hunter Vadász János
2003. június 1.
Csodálatos hazatérés
Ezsdrás könyve 1 rész
Isten végtelen hatalmáról szól ez a beszámoló. Csodálatos meglátni azt, hogy hogyan használ fel Ő uralkodókat és királyokat is az Ő terve megvalósítására. Cirus Kr. e. 558-529 között uralkodott. Isten most őt veszi kezébe, és felhasználja arra, hogy a nép hazatérését és a templom újjáépítését elindítsa. Megláthatjuk azt, hogy az uralkodó meggyőződéssel beszél arról, hogy Isten őt eszközként használja a templomi munkálatokban. A hazatérést az uralkodó buzdítása nyomán a családok döntötték el. A családfők komoly felelőssége volt az, hogy döntést hozzanak, és azt kötelező érvényűvé tegyék az övéik számára. A király szavára a hazatérni készülőket szomszédaik segítették. Azt is látjuk még, hogy túl a király parancsán, az emberek önállóan is segítettek szomszédaikon. Mintha megelevenedne előttünk az Egyiptomból való kivonulás, ezeket az eseményeket joggal lehet egy második kivonulásként átélni. A mostani hazatérés is a csodálatos Örök Istenről beszél és az Ő tetteiről.
 Aranymondás: Ezsdrás 1:3
 ***
Június 8
Megkezdődik a helyreállítás
Ezsdrás 3:1-3, 10-13
 
Az eredményes munkához minden korban elengedhetetlen feltétel volt az egység megléte. Bátorító dolog azt látni, hogy Isten népe egy emberként gyűlt össze, hogy hozzáfogjon a helyreállítási munkákhoz. A nép vezetői, a papok, és mindazok akik a néphez tartoztak teljes elszántsággal fogtak hozzá a munkákhoz. A hetedik hónap első napja a korai Izráelben az újévi ünnep volt. Jelképesen tehát a munka elkezdése az új kezdetet is jelenti a nép életében. A hazatérők számára a legfontasabb: a törvény által előirt módon végzett áldozati szolgálat újrakezdése volt. Ehhez mindenekelőtt oltárra volt szükség, amit hamarosan el is készítettek. Óriási tanulság lehet számunkra az, hogy tudjunk mi is áldozatot adni Istennek, és ne engedjük azt, hogy a káros világi hatások minden jót kivegyenek belőlünk, és lassan a világhoz tegyenek hasonlóvá. Az égőáldozatok bemutatása után törvényszerű, hogy a lelkileg megerősödött nép hozzáfog a templom építéséhez. Ahogyan az alapkő a helyére kerül feltör a szívekből az örömujjongás, és a meghatottságtól sokan sírva fakadnak. Az öröm azonban lassan mindenkit magával ragad.
Aranymondás: Ezsdrás 3:11
***   
Június 15
Legyen az Úr háza a legfontosabb!
Aggeus 1:2 - 14.
 
Ahogyan korábban láttuk a nép helyreállította az oltárt és a templom alapkövét is lerakta. A Samáriában levő szomszédok ellenállása miatt a nagy lendület alábbhagyott, majd a munka le is állt. 16 évvel később lép fel Aggeus próféta és kezdi el prófétai küldetését. Érdekes meglátni, hogy a nép mivel indokolja a templomépítés abbahagyását. Ez azért is nagyon fontos, mert ma is nagyon sokféle indokkal fogják vissza az emberek javaikat és erejüket. Ezek aztán nagyon károsak lesznek az Úr munkájában. Az indok tehát az, hogy először a saját egzisztenciájukat kell biztosítani! Az embereknek el kellene gondolkodniuk, hogy miért alakul minden olyan rosszul a körülményeikben. Ehelyett azonban továbbra is a saját érdekeik állnak elől a sorrendben. Isten üzenete azonban az emberi logikát a feje tetejére állítja. Nem az ínség teszi lehetetlenné a templomépítést, hanem az abbahagyott építés oka az ínségnek. Istennél elfogadhatatlan az, hogy Neki a nép alárendelt szerepet szán. Isten egyértelműen azt üzeni, hogy a megkezdett munkát folytatni kell. Csodálatos meglátni azt, hogy az egész nép hallgatott Istenének az Úrnak a szavára. Aggeus próféta szavai tehát elérték a céljukat, és a népet az Úrtól való félelem fogta el. Istennél sem marad el a válasz: Én veletek vagyok! Ezt követően a nép még nagyobb lendülettel fog hozzá a munkának a Seregek Urának a házán.
Aranymondás: Aggeus 1:13
*** 
Június 22
Az Isten által adott reményteljes jövő
Zakariás 8:1 - 13
A magyar nyelvben van egy mondás, miszerint: Az az igazán szegény ember, aki még ígérni sem tud. Azonban azt látjuk a bennünket körülvevő világban, hogy rengeteg olyan ígéret hangzik el, ami soha nem valósul meg. Az emberek egyre jobban belefáradnak a teljesítetlen ígéretekbe, ezért egyre nagyobb bizalommal fordulnak Isten felé Akinek minden ígérete valóságos és beteljesedik. Isten ígéreteinek sokasága olvasható a fenti igeszakaszban. Isten vissza fog térni az újra felépített templomba. Nem a hűséges és igazságos városról van szó, hanem az igazságos és hűséges Istenről. Isten hűsége a garancia a város jövőbeni jólétére is. Isten jelenléte a Sionon a biztonságot jelenti. Az ígéretben az időskorúak és a gyerekek a béke és a jólét jelei. Azt láthatjuk, hogy az Isten számára semmi sem lehetetlen, nem szab Neki határt az emberi alkalmatlanság és erőtlenség. Isten beteljesíti az ígéreteit, hiszen Ő nem ember, hogy hazudjék. A befejező szakaszban a 8-13 versekben a népnek szóló bátorítás hangzik el. Összehasonlíthatjuk, hogy mi volt a múltban és mi lesz a jövőben.
Aranymondás: Zakariás 8:13 
***
Június 29
Az új templom felszentelése
Ezsdrás 6:13 - 22
 
Egy építkezést nemcsak megtervezni és elkezdeni kell, hanem próbákon és nehézségeken át sikeresen be is kell fejezni. Mindezeket, ha Isten vezetése alapján tudjuk tenni, akkor teljes lesz az öröm és a siker. A sok próba, a nehéz és fáradságos munka után elérkezett a várva várt nap, a templom felszentelésének az ideje. Több fontos részletre is oda kell figyelnünk azok közül az események közül amik jellemezték a templomfelszentelési ünnepet. Az ünnepre mindazok igyekeztek elmenni és azon aktívan részt venni, akik a fogságból hazatértek. Minden résztvevőre jellemző volt a tiszta szívből fakadó öröm. Bőkezűek voltak az áldozatok bemutatása idején, ezzel is szerették volna megköszönni Isten minden segítségét. A törvények értelmében szolgálatba állították a papokat és a lévitákat egyaránt. Az ünnepeik mind a régi fényben tündököltek, és azokat mind az Isten iránti hálával ünnepelték meg. Mindannyian ügyeltek arra, hogy a tisztasági előírásoknak megfelelően járjanak el. Természetesnek vették, hogy minden tisztátalan és bűnös dologtól elfordultak. Minden tettüket átjárta az igaz örvendezés, hiszen Istentől kapták az örömöt, Aki minden öröm forrása!
Aranymondás: Ezsdrás 6:16
Dan László
***
 2003. július 6
Nehémiás reformja
Nehemiás 1:1-4, 2:4, 5, 13, 16-18
Mint sok más nemzet, mi is, ők is, tudták, érezték, mit jelent kisebbségben élni, kiszolgáltatottnak lenni, alárendelt életet élni. E helyzetek ellen lázad az ember a legjobban. De nézzük meg, hogyan tesz bizonyságot erről Nehémiás élete, bár ő tudta azt is, hogy mit jelent sikeresnek lenni. Súsán várában pohárnok volt, az-az ,,nemzetbiztonsági főtanácsadó." De mind ezek felett az Ige központjában az áll, hogy Nehémiás egy ébredésnek, reformnak a vezetője volt.
Nehémiás bemutatkozása:
Az idegenben, a magas rangú beosztásban, az elit körökben való forgolódásában sem vette le figyelmét Istenéről. Érdekeltségi köre a nemzete, a hazája, és ott az ő Istenének a lakóhelye. A hír őszintesége letörte ,,amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt."
Mi hogyan azonosulunk az embertársainkról kapott rossz hírrel? Úgy kellett neki, megérdemelte, megkapta amit érdemelt...
Tanuljunk Nehémiástól, aki ,,éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért, Izráel fiaiért." Azonosul testvéreivel, magát is vétkesnek mondja Isten előtt, de imája végén boldognak tudja mind azokat, akik félik a te nevedet. Hittel kéri a sikeres kivitelezést, és a király jóindulatát. Ez a kitartó ima négy hónapig tartott. Legyünk mi is kitartóak az imában!
,,Miért szomorú az arcod?"
Az ábrázatunk, az arckifejezésünk sokkal többet elárul rólunk, mintsem azt gondolnánk. Vágyainkat, terveinket, vagy bánatunkat, próbáljuk leplezni, de sokszor sikertelen ez a színjáték. Dehát a bort szomorú ábrázattal nem lehet odaadni! Nekünk európaiaknak kiváltképpen szokatlan volt, hogy itt az államokban munkahelyi feltétel a jóképüsködés
De mostan egy gondolat erejéig tekintsük át, hogyan szolgálunk a mi mennyei Királyunk előtt? Örömmel, szabadon, boldogan ,,Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (Jn 8:36)
Kezdjük el az építést!
Nem biztos, hogy ennek a kijelentésnek mindenki örül. Még annak sem örültek, hogy jött egy ember, aki Izráel fiainak a javát kereste. Miután mindenről meggyőződött titokban, odaállt az elöljárók elé és buzdítólag szól hozzájuk. De a nagy feladat elkezdése előtt ott van a bizonyságtétel, az alap ,,Isten jó akarata hozzám."
Hála azért az emberért, aki ,,a bajt és a gyalázatot" kívánja elhárítani embertársairól, a választott népről. Indítson a mi Urunk ilyen lelkületű testvéreket közöttünk is.
Aranymondás: Neh 2:18
***
Július 13
Istenünk segítségével!
Nehémiás 6:1-9, 15,16
Az építkezés elkezdődött, de az ellenség nem aludt, külső és belső támadások érik Nehémiást és a népet. Az ellenség gúnyolódik, majd fenyegeti a szorgalmas kezeket. A köznép segítségért kiált, éhezik, eladósodott, szolgasorsra jutott. Az építkezési terhek mellett a vezetőnek külső és belső nehézségekkel kellett szembenéznie.
Merényletet terveztek ellene!
Az ellenség tudja, hogy a réseken biztos bejárata van Isten népe közé. Ezért eltökélt szándéka, hogy mindent megtegyen a fal felépítése ellen. Az Újszövetség ugyanerről a lelkületről pl. így szól: Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el... 1Pét 5:8
Csoda, a várfal felépült!
A szorgalmas munka, a nagy kitartás végül meghozta a várt eredményt, a várfal ötvenkét nap alatt elkészült. Kr. e. 445 ősszén a várfal újra teljes egészében állt. Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek, és nagyot estek saját szemükben - amikor Isten keze ránehezedik az ellenségre, megalázza őket. De az öröm-üzenet a következő kijelentésben rejlik: ,,Mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát." Bár tudnánk mi is ezt a kijelentést elmondani, munkánk végeztével.
Legyen példaképünk Nehémiás kitartása, bölcsessége, Istenre figyelése!
Aranymondás: Neh 6:16
***
Július 20
Ezsdrás pap felolvassa a törvénykönyvet
Nehémiás 8:1-12
Mint minden rendszer, vagy kormányváltásnál, itt is új törvények léptek életbe, és új beosztásokba léptek elő emberek. De jó lenne ha felírhatnánk e szempontot először gyülekezetünk falára, majd politika képviselőink irodájába: Mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt sok embernél. Testvéreim, legyen ez célkitűzésünk!
Hozd elő az Igét!
Bár támadna ma is ilyen lelki szomjság a nép szívében! ,,Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt..." Kérünk Urunk, adjál egységet a te néped között, és Igéd után való epekedést. ,,Igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömet." Jer.15:16/b
A lelki megújulás:
Kemény dió, de benne mindég áldás rejlik. Egyesek szerint ébredés akkor következik be, ha Isten népe mély bűnbánó hittel kiált Istenéhez. Mások viszont úgy vélekednek, hogy az ébredés nem függhet emberi kezdeményezéstől, hanem mindég Isten szuverén cselekedeteként következik be. ,,Ugyanis, az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait" - igen, Istenünk igéje, a Szentlélek indítja meg a vágyakozó szívekben a megújulás folyamatát. Tehát itt emberek kívánták hallgatni az Igét, és a Szentlélek munkálkodott az életükben.
Mert megértették mindazt, amire oktatták őket.
Aranymondás: Neh 8:8
***
Július 27
A szövetség megújítása!
Nehémiás 10:28-39
Ha valaki odaadóan olvassa ezt a könyvet, észre kell vennie, hogy a megújulás, a reform egy hosszú folyamat az Istenéhez térő ember életében. Felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Kol 3:10 Csodálatosan felragyog az egységes vágy a nép életében, az Istenükkel való szövetség megújításáért. Talán az egész folyamat itt éri el a csúcsot a 9:1-ben böjtöltek, zsákba öltöztek, port hintettek magukra, és elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről.
Isten törvényéhez csatlakoztak:
A szó elszáll, de az írás nem megy feledésbe. Már ők is használták a közösségre vonatkozó alapszabályokat, így írásbeli megállapodást készítettek. Az éretlen gyümölcstől nem várhatjuk, hogy jó ízű legyen, így a csatlakozás is csak az ,,érett eszű" embertől várható el. De az Istenhez való csatlakozást, megelőzte az elkülönülés. Testvérek, nagyon fontos, két úrnak nem lehet szolgálni! Tartsuk ezt szem ellőt: az Izráel utódai elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről
A nyugalomnap, és az adakozás fontossága:
Mielőtt a szövetségből származó áldásokra várnánk, nézzük meg, hogy mire kötelez bennünket az isteni elvárás. Ha a körülöttünk élők bármit is cselekszenek a nyugalom napján, még ha kiváló árut is kínálnak, vagy a legjobb árat kínálják, mi akkor sem vásárolunk tőlük! Az adakozásban, az Úr házának minden jóval való ellátásában felsőfokú szervezettséggel jártak el. Életükben Isten elfoglalhatta a fő helyet hogy égjen a tűz Istenünknek, az Úrnak az oltárán. Az életem templomában, az életem oltárán, nem kellene-e helyre állítani a szövetséget?
A változást nem Nehémiás vagy Ezsdrás érte el, ők csak eszközök voltak. De mivel Isten és az Ige embereiként éltek, olyan légkört teremtettek maguk körül, amelyben bekövetkezhetett a megújulás, és a reformáció. Hadd válhassunk mi is eszközökké, Istenünk kezében!
Aranymondás: Neh 9:38
      ifj. Kulcsár Sándor (Chicago)
***
2003. augusztus 3  
Ítélethirdetés 
Abdiás 1-21
Az edomiták, Ézsaú leszármazottaiként közeli rokonságban álltak Izráellel, de e két nép között sosem alakult ki jószomszédi viszony. Abdiás próféciájának hátterében is az edomiak gyalázatos próbálkozása áll. Amíg a zsidóság Jeruzsálem falai alól igyekezett a babiloni csapatokat visszaverni, Edom orvul hátba támadta (Kr.e. 587).
      Abdiás igehirdetésében leleplezi Edom gőgjét, és kihirdeti Isten ítéletét. A prófécia beteljesedett, amikor a Kr.e. V. században az arabok, majd két évszázaddal később a nabateus törzsek lerohanták területüket. "Utolsó mohikánjuk" Nagy Heródes lett, akinek az ősei feltehetően a nabateusok elől menekülve telepedtek le Dél-Júdeában. Amint ezt megjövendölték Ézsaiás (34), Jeremiás (49), Ezékiel (25,12-14) és Ámósz 1,11-12) próféták is, meredek szakadékokkal körülvett, hegyen ágaskodó fővárosuk, Sela (a későbbi Petra) sem nyújtott menedéket nekik Isten bosszúja elől.
      Összeférhetetlenségével, gőgjével (amit csak növelt, hogy messze földön is bölcsnek tartották - Jób 4,11), megbízhatatlanságával és ravasz cselszövéseivel Edom magára vonta a környező népek figyelmét is. Ezek a preventív támadásra kész népek Isten eszköze lesznek a büntetésben (1.v.).
      Akárcsak a bíró végzését közzétevő jegyző, Abdiás próféta is megnevezi az elkövetett bűnöket, mielőtt kihirdetné az ítéletet. A Júda helyreállításáról szóló ígérettel zárja prédikációját.
Edom bűne (10-14)
- "Erőszakos voltál testvéreddel." Isten számon tartja a népek bűneit is; nem egy példát találunk `kollektív felelősségre vonásról@ az Ószövetség történetei között.
- Bűnös semlegesség. Karba tett kézzel nézte, tűrte, tán még támogatta is a testvérnép kifosztását.
- Káröröm.
A büntetés (15-21)
Az ítéletvégrehajtás idejéül az "Úr napját" jelöli meg a próféta. Megváltónktól tudjuk, hogy az "Úr napjának" közeledtét a naptár nem mutatja, de Isten maga szavatolja. Az edomiták büntetése az lesz, hogy a mások ellen elkövetett rossz most rájuk száll. "Amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal 6,7). "Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot" (Jak 2,13).
Júda helyreállítása (17-21)
Isten népe visszatérhet a hazájába, országuk nagyobb lesz, mint volt (az edomiták területeit is hozzácsatolják).
      Mi az üzenet ebben a próféciában a mi vasárnapi iskolai csoportunkhoz? Ezeket a félelmetesen súlyos történéseket így értette meg és mondta el valakinek egy tinédzser egyszer: "Hatalmas dolgokat cselekedett karjával: szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat Yés megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját". Ki is volt ez a jó tanuló?
Aranymondás: Abdiás 15   NJ
***
Augusztus 10
MEGTÉRÉSRE HÍV AZ ÚR
Jóel 2:1.2, 11b-14
 
Megtérésre hívja fel népét Jóel szavaival az Úr. Dehát nem ugyanezt üzeni minden prófétával? De igen. A körülmények azonban változnak, az üzenet stílusa más és más lehet. Minden prófétai könyv sajátos, egyedi, a bibliát lapozgatók számára könnyen megkülönböztethető.
      A megtérés sürgősségét hangsúlyozza Jóel próféta annak a ténynek a bejelentésével, hogy eljön az Úr napja és közel van az! Nem ijesztgetésnek szánja - ami inkább elbizonytalanítja az embert -, hanem fölkészíteni akar arra. És nem is csak arra akar felkészíteni, hogy nehéz, rettenetes nap lesz az (11) (sötétségnek és homálynak, felhőnek és borúlatnak napja), hanem azt is meg akarja értetni népével, hogy meg lehet állni, túl lehet élni valahogyan azt. S elmondja, hogy hogyan.
De még most... (12-13)
A megtérésre -amíg hallod az Úr szavát, szolgáink keresztül a felhívást-, még nincs késő. (Amikor már nem hallod a megtérésre hívó szót, akkor már nincs segítség.) A megtérés módjáról is beszél az Úr: teljes szívetek szerint (nem a ruhákat kell megszaggatni), komolyan (böjtöléssel és sírással).
Ki tudja, hátha (14)
Istenünk könyörülő és irgalmas, nagy kegyelmű és késedelmes a haragra. De ezzel visszaélni nem szabad. Még maga a próféta is "csak" így fogalmaz: Ki tudja, hátha visszatér, megbocsát, megáld. Nem a hitünk nagyságát mutatja a nagy hőbörgő szavak sokasága, amikor arról beszélünk, hogy az Úr így, meg úgy és természetesen és egészen biztosan... és csak hinned kell és mondanod és mégjobban hinned és megtörténik. Istent nem lehet manipulálni ilyen mesterkedésekkel. Ki tudja, hátha... Nem Jóel bizonytalanságát és kishitűségét, hanem inkább alázatát mutatják ezek a szavak. Ebből pedig nekünk is kellene, sokkal több!
      Nem kétséges, hogy a bűnbánó szívet nem veti meg, nem kétséges, hogy ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsát, hiszen az igében megígérte és számtalanszor tapasztaltuk, hogy így cselekszik. Az elbizakodottság helyett azonban jobb, ha nem feledjük, hogy Ő úgy és akkor cselekszik, ahogy és amikor akar. Emlékeztessen bennünket Jóel "Ki tudja, hátha" igéje a megtérés szükségességére és a megbocsátás érthetetlen és kiérdemelhetetlen nagyságára.
Aranymondás: Jóel 2:13.   HG
***
Augusztus 17
A HŰSÉGESEK JUTALMA
Malakiás 3:6-18
 
A fogságból visszatért nép életében egymást váltják a lelkes munkával telt és az Istentől való eltávolodás miatt meglankadt, megfáradott időszakok. Malakiás próféta újra figyelmeztetéssel jön.
Isten nem változik - tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Választott népéhez hű marad érdemtelenségük ellenére, s a Szabadítót rajtuk keresztül küldi el erre a világra. Újra és újra küld prófétát, aki felébreszti a népet, visszatéríti őket a jó útra: "Térjetek hozzám és én is hozzátok térek." Benne van ebben az az ígéret, hogy "aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem."
Az Úr és a tolvajok (6-9)
      Térjetek meg! Miből? Az ember vagy nem akarja tudni, vagy vakságában nem is látja miből. Istent csalni, meglopni? Ő mindentudó, mindenható - eltitkolni előle semmit sem lehet. De parancsai meg lehet szegni és balgán azt hinni, hogy Ő nem tud róla. Isten elrendelte a tized beszolgáltatását az Ő házába, hogy a Léviták megélhetése biztosítva legyen és a bűnért való áldozatot, és népe megrövidítette a templomban szolgálókat.
Az Úr és a becsületes (10-12)
      Isten a természetnek is ura, sokféleképpen meg tudja áldani azokat, akik parancsolatait megtartják. "Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura." Az adakozás, a misszió ma is fontos része hívő életünknek és megtapasztalhatjuk, hogy ha nem vagyunk szűkmarkúak, ad az Úr örömet és áldást is annak következtében.
Az Úr és akik csak beszélnek (13-18)
      Komolyan vesszük-e a beszédben való vétkezést? Isten ellen és egymás ellen? Nem kisebb az sem a tettekben elkövetett bűnöknél. A szív teljességéből szól a száj. Hogyan gondolkodunk? Hiábavaló Isten szolgálata? Ne ítéljünk a látszat után, hogy az istentelen és kevélynek jobb dolga van, ne a láthatókra nézzünk. Adjon Isten nyitott szemet meglátni, hogy nagy különbség van az igaz és gonosz, az Istent szolgáló ember és az istentelen között.
Aranymondás: Malakiás 3:7     Tóth Győzőné
***
2003. augusztus 24
ÖRÖKKÉVALÓ KIRÁLYSÁG
Dániel 2:26, 36-45
 
"Milyen szomorúak lesznek ezek a szép, fiatal arcok, amikor egyszer majd győznek..." - írta az 1997-es belgrádi tüntetéseket figyelő Konrád György. Charles Colson, aki Nixon elnök tanácsadója volt, a megtéréséről írt könyvében (Born Again) elmondja azt is, hogy a győzelem mámora csak egy pillanatig tartott, és a Fehér Házba érkezve, bizony többen is betegek lettek a hirtelen rájuk szakadt nyomás alatt. Úgy tűnik, a hatalom gyakorlása, despotákról, vagy demokratikus államok vezetőiről legyen bár szó, félelmetesen nagy felelősség. A rokonait és leghűségesebb alattvalóit is legyilkoló császár, vagy pártvezér, a vesztegetésre is kész és erkölcsi tartását vesztő politikus példája ugyanazt a bibliai igazságot húzza alá: a hatalom csak Isten kezében van jó helyen. Ezt tudva, hívő kötelességünk imádkozni "minden feljebbvalóért" (1Tim 2,2).
      Nabukadneccar álmáról, (ill. álmatlanságáról!) olvasva, leszögezhetjük a következő tanulságokat:
      - A hatalom csúcsán álló embernek is vannak félelmei.
      - Isten mindig megtalálja a módját annak, hogy a legérthetőbb módon beszéljen velünk.
      - Amennyiben a kijelentés módjául az álmot választja, Ő gondoskodik arról is, hogy annak jelentőségét megértsük. (Bár Freud óta ismét divat lett az "álomfejtés", a hívő ember a maga szubjektív élményeit mindig alárendeli a Szentírás tanításának.)
      - A királyi álom jelentése mellett nem elhanyagolható az a konkrét következménye sem az álomfejtésnek, hogy Dániel és társai így életben maradtak (2,18), majd még nagyobb befolyásra tett szert a pogány Babilóniában a zsidó "Baltazár" (2,46-49).
      - Nabukadneccar előtt világos volt az álom jelentősége, bár az álomkép részleteit nem azonosították. Dániel magyarázatának ez a lényege: "A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután" (2,45).
      Mit kellett az uralkodónak megtudni a jövőről? Istentől kapott hatalma nem végtelen (2,36-40). Ha a Babilóniát követő birodalmak, sok tekintetben különböznek is egymástól, a történelem egy pontján B nem emberi úton - kezdetét veszi majd egy "örökkévaló királyság" (2,41-45), vagyis, a történelemnek célja van.
      A következő évszázadok eseményeinek ismeretében feltételezhetjük, hogy az álomkép négy világbirodalmat jelképez: Babilont, a Méd-Perzsa Birodalmat, a Görög Birodalmat és a Római Császárságot. Róma korszakában veszi kezdetét Isten azon országlása (Máté 3,2), melynek majdani eljöveteléről Dániel 7. fejezetében részletesebben is olvasunk.
Aranymondás: Dán 2,44
***
2003. augusztus 31
"FÖLKELSZ KIJELÖLT SORSODRA..."
Dán 12
 
Dániel próféta könyve két főrészből áll. Az első hat fejezetben Dániel és sorstársainak a babilóniai, majd a perzsa udvarban végzett szolgálatáról, a hetedig fejezettől pedig a próféta látomásairól olvasunk. E látomások között a négy vadállatról (7), a kosról és a kecskebakról (8), a hetven évhétről (9), a szellemi hatalmak harcáról (10), illetve e harc történeti folyamatáról (11) és végül, a választottak győzelméről (12).
      A jövő kérdése mindenkit foglalkoztat. Ha a jelenét nem Isten kezében látja, jövőjét kutatva könnyen az okkultizmus sátáni csapdájába esik az ember,. A Szentírásban található próféciák és a bibliai irodalom sajátos műfajának, az "apokaliptikának" helyes és hasznos értelmezéséhez elengedhetetlen feltétel az igére figyelő lélek állapota. A száraz tudálékoskodás, vagy a túlhajszolt szándékok a Bibliának ezeket a fontos részeit gyakran kiforgatták, és úgy a zsidóságon, mint a keresztyénségen belül bántó vitákat, sőt szektás elszigetelődéseket eredményeztek.
      A mára kijelölt igeszakasz megértéséhez is azoknál a kulcs, akik együtt tartanak a 10. fejezet tanúsága szerint Isten előtt vajúdó és Őt kérdező prófétával. A jövő nagy harcait előrelátva Dánielnek ezek a kérdései: miért és meddig? A miértje nem számonkérés, hanem Isten céljainak a felismerésére irányul; nehogy gyümölcstelen legyen a választottak szenvedése. A meddig sem a menekülő ember Isten-sürgetése, hanem hitének repdeső várakozását tükrözi, amivel ő maga is Isten Országára készül. Hasonlóan a tanítványokhoz, akiknek válaszolva az Úr Jézus idézi is Dániel (Máté 24,15) ihletett szavait.
      Ahelyett, hogy a részletekbe bocsátkoznánk, netán azokon vitáznánk, nézzük csak, mit láttatott meg Dániellel az Úr - amiben úgy a diszpenzációs írásmagyarázat, mint a szövetségi teológia követői egyetértenek (a magyar baptista közösségekben ez a két irányzat terjedt el).
      Az idők végén addig nem tapasztalt nagy nyomorúság lesz (Dán 12,1; Máté 24,21), amit a választottakért megrövidít Isten (Máté 24,22). Bár az "évhét" fele szó szerint három és fél év, de szimbólikusan ez a megrövidíttetést is jelentheti.
      Feltámadnak a hívők, de azok is, akik másokat gyötrő, istentagadó élettel szálltak a halálba. A megjutalmazás, de az elvettetés is örökké tart (Dán 12,2).
      Egyedül az Atya tudja, hogy mikor érkezik el ez a nap. Dániel csak abban lehet bizonyos, hogy amit látott, az mind beteljesedik - ezért a parancs, hogy "zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet" (Dán 12,4).
      Nagyon sok a hasonlóság Dániel és János apostol látomásai között is, mint például a 10. versben említett fehér ruhások, a látnok és kérdései, a "gyolcsruhába öltözött férfi", az okosok és a bűnösök szembeállítása, az élet könyve, stb. Dánielre figyelve értjük meg, hogy "akinek füle van" (Jel 2,7) azért képes megérteni az üzenetet, mert a "süketség" állapotából megszabadította az Úr ("a bűnösök közül senki sem érti meg."  Dán 12,10)
      A jövőt nem elrémítésünkre, hanem javunkra láttatja meg velünk is az Ige. Az Úr Jézus népe nem a kikerülhetetlen karma vonzásában egzisztál, hanem bátran követi Megváltóját a jövőbe, aminek része lesz az is, hogy "elpihensz, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon."
Aranymondás: Dán 12:2
     NJ
***
2003. szeptember 7
HIT ÉS KÍSÉRTÉS
Jakab 1. rész
Ebben a hónapban Jakab apostol levelével foglalkozunk a vasárnapi iskolában. Az egész könyvnek ezt a címet is adhatnánk: Mit jelent gyakorlatban a hívő élet? Központi verse pedig a 2:26: a hit cselekedetek nélkül halott. A hónap során olvassuk el az egész levelet, ha lehet többször is. A levelet Jakab, az Úr Jézus testvére írta (Jak 1:1; Gal 1:19). Ő volt a Jeruzsálemi Gyülekezet vezetője (Apcsel 15:12-21).
      Sokan megpróbálták már szembeállítani Jakab levelét Pál apostol tanításával (ingyen, kegyelemből), mi ne tegyük ezt, hiszen Jakab és Pál tanítása nagyon is jól összeillenek. A kegyelemből megváltott ember hétköznapi életéről ír Jakab. Ha figyelmesen tanulmányozzuk, számunkra nem "szalmalevél" lesz (Luther), hanem gyakorlati útmutatás.
1. Öröm a kísértésekben is (2-4)
Hogy a hitetlent elérik a kísértések, megértjük. Azt is fogadjuk el, hogy a hívőt is elérik a próbák, kísértések. (Mind a két szót egyformán használja Jakab.) A különbség az eredményben van. A hívő nem csak megáll, megmarad, hanem megerősödik...
2. Kitartás a kísértésben (12-15)
...sőt, örömmel tudja fogadni azt. (Nem könnyű? Persze hogy nem. Ha nem tapasztaltad még, kérdezz meg másokat.) Ne fogjuk az Úrra a magunk hibáit, bűneit, kívánságait; se azok keserű gyümölcseit.
3. Kérje hittel (5-11)
Talán akad közöttünk olyan is, aki az 5. verset egy kicsit magára is meri érteni. Urunk készségesen, szemrehányás nélkül adna és ad is a hittel imádkozónak - pl. tőle származó bölcsességet.
4. Megtartjuk, hallgatjuk? (16-27)
Próbáld megvalósítani a héten a 22. vers felhívását!
Aranymondás: Jakab 1:2-3
***
szeptember 14
HIT ÉS CSELEKEDET
Jakab 2. és 5. rész
1. Személyválogatás (1-7)
Van ilyen a mi gyülekezeteinkben is? Ne legyen. Rendszeresen tisztogatni kell ezen a téren is magunkat. Engedd, hogy megítéljen az ige, hogy ne kelljen másoktól hallanod, hiszen azt nehezebben tudod elhordozni. Ha a "királyi törvényhez" (8-13) szabnánk magunkat, elkerülnénk a személyválogatást is.
2. A hit próbája: a cselekedet (14-19)
A levél főtémája kerül elénk ezeken a sorokon. "Mi haszna atyámfiai, ha..." Szükségünk van az ilyen praktikus megközelítésre, különben a fellegekben ugyan járhatunk, de a mennyországba mégsem jutunk.
3. Hit és cselekedet együtt (20-26)
Történelmi személyiségek példája is bizonyítja, hogy az igazi hitnek vannak cselekedetei, sőt, a kettő elválaszthatatlan. Ha mégis elválasztható, akkor baj van.
4. Gyakorlati alkalmazás (5:13-16)
Az imádság a hívő ember hitből fakadó ténykedése. Áldása, eredménye kívánatos. Gyakoroljuk!
Aranymondás: Jakab 2:26
***
szeptember 21
HIT ÉS BÖLCSESSÉG
Jakab 3. rész
1. Kérni lehet (1:5-8)
Sokat beszél Bibliánk a bölcsességről. Fogadjuk meg Jakab javaslatát: kérjük Istentől, kérjük hittel! Szükségünk volna rá nagyon!
2. A nyelv ereje (3:1-12)
Áldás lehetne, sokszor mégis pusztító tűz. Az elmúlt héten hogy Aműködött,@ mit okozott a nyelvünk? A tanítóknak különösen is ügyelniük kell a nyelvükre. Jó lenne, ha minél kevesebbszer kellene idézni a 10. verset (Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni!)
3. A bölcsesség gyümölcsei (3:13-18)
Emberi és fölülrőlvaló bölcsesség. Ez utóbbit keressük!
Aranymondás: Jakab 3:13
***
Szeptember 28
HIT ÉS KONFLIKTUSOK
Jakab 4. rész
1. A konfliktusok oka (1-3)
Szívünk mélyéből fakadnak a kívánságok, az egymás elleni harc, a versengés. Az imádság is elferdül olykor az ajkunkon, s nem jól s nem jóra kérjük.
2. Elidegenedünk vagy közeledünk (4-10)
Ha a világ barátai akarunk lenni (4), ne csodálkozzunk, hogy eltávolodunk Istentől. Ha közeledünk hozzá, ő is közeledik hozzánk (8). Melyiket választod?
3. Sorsunk az Ő kezében van (13-17)
Nem a véletlenek sorozata a hívő ember élete, nem is a szerencse kereke határozza meg holnapunkat. Isten kezéből vehetjük, kérhetjük azt.
Aranymondás: Jakab 4:10         HG

 

2003. október 5.
ÉLJ FEDDHETETLENÜL
5Móz 18:9-14
Az özönvíz után az emberek elidegenedtek az egész földön, és sokan elvesztették az igaz Isten ismeretét, mert a bűnnek szolgáltak. Ennek a világnak számos helyén fejlődött ki fokozatosan a bálványimádás, ami nem más, mint démoni vallás. Ma is az emberek jelentős része ilyen démoni vallásoknak hódol, sőt szemmel láthatóan egyre többen adják át magukat különböző okkult áramlatoknak. Isten szigorúan tiltja az okkultizmus minden formáját. Ezért parancsolta meg Izráelnek, hogy az ígéret földjének valamennyi népét irtsa ki, és rombolja le azok valamennyi oltárát, bálványképeit. Jó tanulság ez nekünk, mai embereknek, hiszen látjuk, mennyire teret nyer ez az utálatosság körülöttünk, és a hívők közül is sokakat rávesz, hogy kapcsolatba lépjenek vele.
Intő figyelmeztetés (18:9)
Miért jó az, ha a hívő felkészül azoknak a kísértéseknek a kivédésére, amelyekre előre számíthat? Milyen igék bátorítanak arra, hogy vigyázz lelki tisztaságodra?
Kerülendő cselekedetek (10-12, 14)
Az említett gonosz gyakorlatok közül melyek veszélyeztetnek téged is? Mit teszel, amikor közvetlen közelről kell szembenézned velük?
Isten előtti feddhetetlenség (18:13)
Milyen érzés, amikor feddhetetlen a szíved az Úr előtt? Mit teszel, amikor valami beszennyezi a lelkiismereted, és meg szeretnél tisztulni bűneidtől?
Aranymondás: 5Móz 18:13
***
október 12.
BIZTONSÁGOS OLTALOM
5Móz 19:1-13
"Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek" - írta bölcs Salamon a Példabeszédek könyvében (Péld 30:5) Szavai nagy igazságot jelentenek ki a Mindenhatóról. Oltalmat nyújtó tulajdonsága mintha eltörpülne szentsége, szeretete és örökkévalósága mellett, amit gyakran hangoztatunk. Biztonságot adó oltalmáról, védelmező jellemvonásáról viszonylag ritkán esik szó, mégis naponta élvezzük. Vessünk most egy hosszabb pillantást Isten biztonságot nyújtó, oltalmazó vonására Mózesnek a menedékvárosokról szóló leírása fényében.
Könnyen elérhető oltalom (1-3)
Igénybe vetted-e már Isten könnyen elérhető oltalmát? Mikor és hogyan menekültél hozzá, hogy életben maradj?
A biztos oltalom feltétele (4-7)
Meg vagy váltva, és tudod is ezt? Milyen igeversek erősítik megváltásod bizonyosságát? Miért érezheted magad mindig biztonságban Isten oltalmában?
A biztonság további feltételei (8-10)
Mennyiben sikerült eleget tenned a fölsorolt feltételeknek ebben a hónapan: Miért nagyobb a biztonságérzeted, amikor engedelmes vagy Istennek?
Érvénytelen oltalom (11-13)
Emlékezz vissza a legutóbbi alkalomra, amikor kikerültél Isten biztonságos oltalma alól! Mi okozta ezt? Hogyan jutottál vissza?
Aranymondás: Zsolt 18:2
***
Október 19.
Tartsd tiszteletben embertársad tulajdonát!
5Móz 23:19-20,24-25; 24:10-15; 25:13-16
Az emberi kapcsolatok egyik fő eleme a tisztelet. Mindenekelőtt Istennek tartozunk tisztelettel, de ez nem zárja ki az emberek iránti tiszteletet, sőt, kiemeli a fontosságát. A kölcsönös tiszteletadásban elismerjük egymás értékét, tekintélyét, illemtudóan bánunk embertársainkkal, és vigyázunk, nehogy megsértsük a tisztelt személyt. A tiszteletteljes magatartás építően hat a kapcsolatokra, a tiszteletlenség rombol. Amennyiben egészséges kapcsolatokra vágyunk, meg kell tanulnunk tiszteletben tartani egymást, sőt egymás tulajdonát is.
A kamat felszámolása (19-20)
A szegény embert olykor még a hívőnek is nehezére esik tisztelni. Hogyan fejezheted ki szegényebb testvéreid iránti tiszteleted?
Más mezejének a termése (24-25)
Említs különböző lehetőségeket, amelyek folytán hozzájárulhatsz a szegény, éhező keresztyének szükségeinek betöltéséhez.
Zálog elvétele (24:10-15)
Milyen helyzetek adódhatnak ma, amelyekben bemutathatjuk hittestvéreink és személyes értékeik iránti tiszteletünket.
A munkások kifizetése (24:14-15)
Miért kísértheti meg a hívő munkaadót is a bérek ideiglenes visszatartásának gondolata? Miért alkalmazható ma is az Úr erre vonatkozó, Izráelnek adott rendelkezése?
Helyes súlymértékek (25:13-16)
Milyen élethelyzetekben lehet kísértés a kettős "súlymérték" használata? Miért fontos, hogy becsületességünkkel is megtiszteljük embertársainkat?
Aranymondás: Mt 7:12
***
október 26
Az új termés bemutatása
5Móz 28:1-15
Embernek lenni annyi, mint mindenben Istentől függni. Egyesek elismerik ezt, mások tagadják, de mindez semmit sem változtat a helyzeten. Amik vagyunk és amivel rendelkezünk Isten kegyelmének köszönhető. Ezért életünk minden napján hálaadással tartozunk neki.
Izráel fiai is nagyon sok formában tapasztalták Isten jóságát, gondviselő szeretetét. Egyik legcsodálatosabb élményük az Egyiptomból való megszabadulás és a Kánaán földjére történő bevonulás volt. Mai igetanulmányunkban arról lesz szó, hogyan kellett kifejezniük köszönetüket az Úrnak mindazért, amit véghezvitt értük, hogy az ígéret földjén lakhassanak.
Az első termés felajánlása (1-4)
Milyen gyümölcsök tanúskodnak az életedben arról, hogy Isten országához tartozol?
Isten elismerést érdemlő cselekedetei (5-11)
Sorolj fel minél többet Isten elismerést érdemlő cselekedeteiből, amelyeket életedben tett! Szánj most néhány percet arra, hogy megköszönd neki mindezt, és imádd őt csodás tetteiért!
Új föld, új életforma (12-15)
Milyen gyakorlati tettek mutatják életedben azt, hogy Isten országához tartozol? Hogyan vigyázol arra, hogy tiszta, szent, Istennek tetsző legyen az életed?
Aranymondás: Mal 3:10

Új forrásból merítettük e hónapban a vasárnapi iskolai anyagot. Az ITM által összeállított és magyar nyelvre és helyzetre alkalmazott, Magyarországon és Romániában egyaránt használt vasárnapi iskolai sorozatból, Giorgiov Adrian felelős kiadó szíves engedélyével. Észrevételeiket szívesen veszi és várja a szerk.

 

2003. november 2.
ÁLDÁS VAGY ÁTOK
5Móz 28:1-25
Áldás vagy átok - egyáltalán nem mindegy. Az áldás Istentől származó segítség, kegyelem, siker, jólét. Az átok nem más, mint baj, csapás, szerencsétlenség, rosszindulatból vagy bosszúból fakadó, kárt okozó kívánság. Általában az ember cselekedetei döntik el, hogy áldásban vagy átokban lesz-e része. Valakinek a tettei láttán gyakran még bennünk, hívőkben is megfogalmazódik bizonyos áldás- vagy átokmondás. De az emberi tettek megítélése egyedül Istenre tartozik. Ő soha nem téved, ha valakit áldásban vagy átokban részesít. Természetesen, minden embernek felajánlja áldását, de annak elnyerése feltételhez kötődik.
Engedelmesség és áldás (1-2)
Hogyan tapasztaltad mostanában, hogy ha engedelmeskedsz Istennek, Ő megáldja az életedet? Említs gyakorlati példákat!
Az Úr ígéretei (3-14)
Életed mely területein látod Isten áldását az utóbbi időben? Dicsőítsd Őt ezekért az áldásokért!
Engedetlenség és átok (15-19)
Az Úr ítélete (20-25)
Miben vagy engedetlen Isten iránt? Mit kell tenned, ha úgy látod, bizonyos ideje az Úr megvonta tőled áldásait?
Aranymondás: 5Móz 30:19
***
November 9.
ÉLET VAGY HALÁL
5Móz 29:16-29; 30:15-20
"Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Rm 6:23). A bűn megjelenésével egyidőben szabállyá vált, hogy a vétkezőnek meg kell halnia, de az Istennek engedelmeskedő ember életben marad. Ez a törvényszerűség azóta sem változott meg, és nem is fog. Az ószövetségi időkben létező és az Újszövetség korában élő emberek helyzete csak annyiban különbözik, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása folytán most adott a megtérés lehetősége, amelyet megragadhat minden üdvözülni vágyó lélek. Isten Fia azért vállalta helyettünk a halált, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk bűneink miatt, hanem, ha megbánjuk azokat, örökké éljünk.
Isten figyelmeztetése (16-21)
Milyen tapasztalatokból tanultad meg, hogy a bűnnek mindig negatív következményei vannak? Hogyan szoktál felkészülni a kísértések elleni küzdelemre?
A halál útja (22-29)
Mikor és hogyan léptél le a halál útjáról, hogy elkerüld Isten büntetését? Mit javasolsz annak, aki Isten haragját érzi magán?
Az élet útja (30:15-20)
Melyik tűnik nehezebbnek: szeretni az Urat, hallgatni szavára vagy ragaszkodni hozá? Milyen jutalomra számíthat az a keresztyén, aki a nehézségek ellenére is így él?
Aranymondás: 5Móz 28:9
***
November 16.
ISTEN GONDOSKODIK NÉPE JÖVŐJÉRŐL
5Móz 31:14-29
 
Isten hűséges, szereti választottait, gondoskodik szükségeikről és törődik a jövőjükkel. Izráel népe számos esetben meggyőződhetett erről Ábrahám elhívásától kezdve, az Egyiptomból történő kiszabaduláson és a pusztai vándorláson át, egészen Kánaán földjének elfoglalásáig. Az előttünk álló igetanulmány arról az időszakról számol be, amikor az Úr népe élén őrségváltás történt.
Új vezető (14)
Említs olyan eseményeket az életedből, amelyek Isten gondoskodó szeretetéről tanúskodnak! Miben különbözhet a hívő ember jövő várása a hitetlenétől?
Kegyelem a hűtlenség ellenére (15-22)
Mit vársz a jövőtől? Említs konkrét, rövid és hosszú távú elvérésokat! Hogyan befolyásolja életviteledet az a boldog reménység, hogy egy napon Isten beenged a mennyországba?
Bátorító szavak (23)
Mit mondjunk tehát erre? Ha az Isten velünk, ki lehet ellenünk? (Rm 8:31)
A törvény helye (24-29)
Milyen helye van életedben Isten törvényének, akaratának? Mitől óvott már meg Isten törvényének az ismerete és alkalmazása?
Aranymondás: 5Móz 31:8
***
November 23.
BÜNTETÉS ÉS ELFOGADÁS
5Móz 32:48-33:29
Emberi természetünknél fogva mi azt szeretnénk, hogy cselekedeteinknek ne legyenek káros következményei, és hibáinkért, bűneinkért ne kelljen büntetésben részesülnünk. Világunk azonban a gonosz megtorlásának szabályszerűségére épül. Minden egyes tettnek megvan a következménye: a jót általában áldás követi, a rosszat pedig büntetés. Az Isten iránti engedelmesség legnagyobb jutalma az örök élet, az engedetlenség legsúlyosabb büntetése a kárhozat. De földi viszonylatban is gyakran tapasztaljuk, hogy ha Isten akaratát követjük, ő jóval jutalmazza tettünket, ha elutasítjuk szavát, fenyítéssel fizet.
Az engedetlenség büntetése (48-52)
Milyen engedetlenséged miatt büntetett már meg Isten? Milyen büntetést kellett elszenvedned?
A büntetés elfogadása (1-5,26-29)
Hogyan jártál volna el, ha Mózes helyében lettél volna, és téged ér Isten büntető ítélete?
Az elfogadás további bizonyítékai (6-25)
Mit teszel, amikor keresztyén voltod ellenére Isten igazságos büntetését kell elhordoznod?
Aranymondás: Zsolt 119:137
***
November 30.
MÉLTÓK AZ ELHÍVÁSRA
2Thess 1:1-12
 
Bevezető gondolatok a 2 Thessalonika levélhez
A thesszalonikai gyülekezetben nyugtalanságot okozott egy olyan vélekedés, mintha "az Úr napja már közvetlenül itt volna", ahogyan Pál valamilyen beszédére vagy levelére hivatkozva állították (2:2). Ezenkívül voltak Thesszalonikában olyanok, akik nem akartak dolgozni, talán azért, mert úgy gondolták, hogy röviddel Jézus visszajövetele előtt arra már nincs szükség.
      Ilyen körülmények között keletkezett a második thesszalonikai levél. Ennek bevezetésében Pál hálát ad azért, hogy a gyülekezet hite az üldözések és a nyomorúságok ellenére növekedett, és két tényező föltárása által bátorítja a tagokat: 1. Minden gonosz el fogja nyerni büntetését, 2. Ő állandóan imádkozik értük. Ezt követi a tanítás azokról az eseményekről, amelyeknek Jézus visszajövetelét megelőzően még végbe kell menniük, különösen a "törvénytipró", az antikrisztus fellépéséről. Mindezek után ismét az Isten iránti hálaadás hangzik fel a gyülekezetért, majd intelem, hogy Pál tanítását tartsák meg, és hogy imádkozzanak érte. A tétlenkedőkkel, akik nem akarnak dolgozni, a gyülekezetnek meg kell szakítania a kapcsolatot. Pál végül köszöntéssel és áldáskívánással zárja a levelet.
      Pál apostol 2Thesszalonikai levelével kapcsolatosan fontos megjegyeznünk, hogy a közeli vég rajongó váradalmával szemben józanságra int, tekintettel a gonosz hatalmának még addig bekövetkező kibontakozására. A levél ugyanakkor bátorít a bizakodásra, aminek az alapja Isten végső győzelmének a bizonyossága.
      A keresztyének nem mentesülnek a próbáktól és fájdalmaktól, de Isten segítsége a szenvedések között is rendelkezésükre áll. Amikor csapás vagy üldözés ér, hittel közeledhetünk Istenhez, és bízhatunk benne, hogy Ő értelmet ad céltalannak tűnő szomorúságunknak, megpróbáltatásunknak. Ha éppen szenvedéssel, bánattal, csalódással vagy kiábrándultsággal küszködsz, tarts ki bizalommal Isten mellett! Aki harcai során igénybe veszi Isten segítségét, lelki növekedést tapasztal meg a hit útján.
 
Higgy Istenben és növekedj lélekben! (1-4)
Higgy Istenben, mert Ő igazságos! (5-10)
Higgy Istenben és szerezz dicsőséget Krisztusnak! (11-12)
Aranymondás: 2Thess 1:1

*****

2003. december 7.
A HITBEN TÁNTORÍTHATATLANOK
2 Thess 2:1-12
 
Az embereket lenyűgözik a világ végéről szóló jövendőlések. A keresztyéneknek azonban a legijesztőbb előrejelzések esetén sincs okuk félelemre. Pál arra bátorította a thesszalonikai hívőket, hogy bízzanak Istenben és kijelentéseiben. A Biblia egyetlen helyen sem szolgáltat átfogó leírást Krisztus visszatéréséről és a végidőkről, de minden egyes erről szóló igeszakasz bemutat valamilyen eseményt, amely hozzátartozik az Úr eljöveteléhez. Isten előre kinyilatkoztatta nekünk mindazt, amit tudnunk kell ahhoz, hogy bizalommal várjuk Fia visszajövetelét.
Rémhírek (1-3)
Mit tehetsz azért, hogy ne zavarjanak össze, ne rémítsenek meg és ne vezessenek félre a napjainkban terjedő tévtanítások?
A törvénytipró (3-4)
Miért ajánlatos óvakodnunk az önteltségtől és a telhetetlenségtől?
Korlátozás (5-7)
Milyen bizonyítékát látod a környezetedben annak, hogy a törvénytiprás titokban már folyik?
A vég (8-12)
Hogyan bátorít az a tudat, hogy egy napos Jézus végleg legyőzi a gonoszt? Mit tehetsz azért, hogy csökkentsd azok számát, akik majd elvesznek?
Aranymondás: 1Péter 5:10
***
december 14
LÉGY ÁLLHATATOS
2 Thess 2:13-3:5
Igéjén keresztül Isten állandóan oktat minket, hogy miként éljünk neki tetsző módon. Ugyanakkor más hivőkkel is összehoz bennünket, akik ismereteik és tapasztalataik által segítenek nekünk növekedni a hitben. Ezek az emberek nemcsak beszélnek a keresztyénségről, de meg is élik azt, és minket is bátorítanak, hogy maradjunk állhatatosak a hit útján.
Maradj meg Isten félelmében (13-15)
Hogyan bátorít az a tudat, hogy Isten kiválasztott az üdvösségre: Említs olyan bibliai igazságokat, amelyek megváltásunk alapját alkotják!
Maradj meg Isten erejében! (16-17)
Mikor és hogyan tapasztaltad legutóbb Isten vigasztaló erejét? Miért volt szükséged rá?
Maradj meg Isten szolgálatában! (1-5)
Hogyan tapasztalod életedben, hogy Isten nehéz időszakokban is képessé tesz a szolgálatra? Mire bátorít ez?
Aranymondás: 2 Thess 2:15
***
december 21
MIÉRT A PÁSZTOROK?
Lukács 2:8-20
A mezőn dolgozó, juhokat legeltető és őrző pásztorokat minden időben egyszerű, viszonylag szegény és megvetett emberekként ismerték, ahogyan napjainkban is. A társadalom lenézte és a perifériára szorította őket, ezért aki ilyen munkát vállalt, vele együtt a megaláztatást is hordoznia kellett.
A pásztorok nem részesültek dicséretben, elismerésben vagy nyilvános kitüntetésben, mégis szükség volt rájuk. A jobb módú emberek el sem tudták képzelni az életüket nélkülük. Istennek is szüksége volt a pásztorokra, de nem azért, hogy kihasználja alacsony helyzetüket. Ő pontosan ennek az ellenkezőjét vette tervbe. Igetanulmányunk Isten különös elgondolásáról és a pásztorok megtiszteltetéséről szól a karácsonyi események fényében.
A pásztoroknak adott örömhír (8-14)
Mennyire örülsz az Üdvözítő földre jöveteléről szóló jó hírnek? Milyen jelekben nyilvánul meg örömöd?
A tisztességet tevő pásztorok (15-10)
Hogyan viszonyulsz Jézus Krisztus születésének a csodájához? Magasztald most Istent Jézus Krisztus földre jöveteléért!
Aranymondás: Lukács 2:9
***
december 28
DOLGOZZ FELELŐSSÉGTELJESEN!
2Thess 3:6-18
A Biblia azt tanítja, hogy a munka a társadalom és a teremtett világ javának elősegítését szolgálja. A munka egyrészt kötelesség, de ugyanakkor az élet egy nagy lehetősége is. Ha keresztyének vagyunk, munkánkkal hozzájárulhatunk az evangélium továbbadásához szükséges források biztosításához.
Levele végéhez érve Pál apostol felszólította a thesszalonikai keresztyéneket, és most minden hívőt, hogy dolgozzanak felelősségteljesen, mert ez Isten akarata.
Kövesd a jó példát! (6-10)
Milyen példát mutatsz másoknak a felelősségteljes életről, munkáról?
Tedd a magad dolgát! (11-13)
Mi a te dolgod a gyülekezetben? Hogyan végzed feladatodat, szolgálatodat?
Figyelmeztesd a felelőtleneket! (14-15)
Említs néhány lépést, ami által segíthetsz a tétlenkedő hívőknek, hogy megtanulják vállalni a felelősséget.
Támaszkodj Isten kegyelmére! (16-18)
Miért érdemes munkánk végzése során is Isten kegyelmére támaszkodni?
Aranymondás: 1Thess 4:11

Szeptembertől kezdődőleg a vasárnapi iskolai magyarázatokat az ITM által összeállított, magyar nyelvre és helyzetre alkalmazott, Magyarországon és Erdélyben egyaránt használt  anyag szövegéből válogattuk. 

 
[2001-es vasárnapi iskolai anyagok]
[2002-es vasárnapi iskolai anyag]
[Current vasárnapi iskola]

Észrevétele E-m

Evangéliumi Hírnök Internet ©1998,1999,2000,2001,2002