Baptist TOP1000

Valóban - 2003. januártól

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

 

VALÓBANNovák József rovata
A 2002. áprilistól decemberig megjelent írások

DECEMBERI VALÓBAN

A párbeszédben egyre jártasabb ökumenikus szervezetek mélyen hallgatnak, amikor testvéreinkért kellene szót emelni. Már egy hete tart a Miss World szépségverseny kapcsán kirobbant lázongás Afrika legnépesebb országában, Nigériában. A felbőszült muzulmán tömegek ezúttal prófétájuk védelmére kelve öltek meg száznál is több keresztyént. A sebesültek száma meghaladja az ötszázat. Templomok sora feldúlva. Leégett épületek és az utcán hagyott holttestek látványát repítik világgá a bájmustrára készülődő hírügynökségek. Tud róla az egész világ, mint ahogy Szudánban szenvedő testvéreinkről is, vagy egy korábbi nigériai tragédia kétezer áldozatáról – tudjuk, és hallgatunk.

Nem mintha megoldást remélhetnénk attól, ha csöndet törünk, hiszen a gyűlölet gyökereit sem rábeszéléssel, sem ráolvasással, sem semmi más emberséges beszéddel nem lehet kitépni, de talán elvárhatnánk, hogy most az egyszer, legalább most, azok a disputációkban gyakorlott és minden keresztyén képviseletében tetszelgő nemzetközi szervezetek, amelyek ügyeink intézésének palettáján helyet követelnek maguknak, most végre tegyenek valamit. Úgy hírlik, otthonosan mozognak a „harmadik világ” problémái között. Ézsajás-ízű vádjaikkal, melyeket következetesen abba az irányba röpítenek, amerre szép székházaik állnak, őket tán partnereknek tekintenék Kaduna mozlimjai egy végre igazán fontos disputációra.

Gondoltam, nézzük csak meg, mivel foglalkoznak ezekben a napokban az ökuménia nagy központjai! Vizsgálódásomat Európában kezdtem. Az Ökumenikus Chartát hódító útjára indító két szervezet, az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa – miért is nem lepődünk meg ezen? - más ügyekkel van elfoglalva. A katolikus szervezet a nők emigrációjának problémáiról egyeztet a törökországi Izmirben (Szmirna). Ugyancsak építő ökumenikus próbálkozásuk a zen és az Evangélium közös vonásainak feltérképezése. Bizonyára más területeken is munkálkodik a Szentszéknek ez a „fiókja” (a Vatikán hatalmi szférájában a püspökök területi tanácsa, amint azt amerikai kollégáik éppen ezekben a napokban tanulják, elhanyagolható), de az nem derül ki a hírszolgálatukból.

A CEC-nél áttetszőbb a kép: jövő nyári nagygyűlésükre készülnek. Gyönyörű kirándulás emlékeivel tér majd haza a Norvégiába látogató egyházfi; de ha sikerülne a magyarok után még másokkal is elfogadtatni a Chartát, akkor a rendezők igazán megérnék a pénzüket. Mivel valószínű, hogy ennek a misszió-ellenes dokumentumnak az aláírói között vannak, akik most, utólag olvassák, amihez a nevüket adták, a CEC jobb megismeréséért, figyelmükbe ajánlom a konferencia témáját ismertető dokumentumot. Ennek 36. pontja például, problémásnak látja a Missouri Zsinat gyülekezeteinek és egyes európai református egyházak kapcsolatát. A Missouri Synod gyülekezetei evangéliumi hitű, missziós közösségek, szemben az amerikai presbiteriánus egyházak többségével. Hogy mi köze az Európai Egyházak Konferenciájának ahhoz, hogy kivel és milyen kapcsolatban állnak szabad európai gyülekezetek, azt a mozgalom titkai közé kell sorolnunk. Értelmezésük szerint, így teremtenek ökumenikus kultúrát a párbeszédre és a kooperációra az egyházi élet minden szintjén, meghatározva és elfogadva annak a kritériumait is (3. pont). Akár azt is javasolhatnák, hogy a baptista hívők vigyázzanak a világ más baptistáival, mert még azok maradnak a végén.

És az óceán másik partján? Míg testvéreink a hitükért szenvednek, és bár az egész világra ránehezedik a félelem újabb terrorista akcióktól, szörnyű háborúktól, az amerikai National Council of Churches ezidejű üzenete szerint a hitünkről azzal teszünk vallást, ha környezetbarát autót vásárolunk: „Milyen kocsit hajtana Jézus?”

Az Egyházak Világtanácsának honlapján már olvasható a karácsonyi üzenet! Az a lényege, hogy ne féljünk, de mégis csak féljünk, mert a „karácsony arra buzdít bennünket, hogy félelmeinket vigyük egy olyan Istenhez, aki nem akar elérhetetlen és szentségében dicsőítésre késztető maradni”. Aki szeretné ezt az „evangéliumot” CD-n is meghallgatni, annak ingyen elküldik. Elfelejtettem megemlíteni, hogy a karácsonyi jókívánságokat megelőzi a világtanács anyagi problémáit leíró helyzetjelentés, nehogy visszaéljenek e nagylelkű ajánlattal a honlap olvasói.

Vajon tudják nigériai testvéreink és muzulmán polgártársaik, hogy a szépségversenyt és néhányak mozgalmi ökumániájának az üzenetét nem ugyanazok a hívők exportálják felfelé törekvő országukba, akik misszió állomásokat létesítettek ott, és most is imádkoznak értük?

Adventi figyelmet követelő események tanúi lettünk, valóban (2Thessz 2).

NOVEMBERI VALÓBAN *********************

` A magyarországi egyházak közös aláírása az új elkötelezettség történelmének első napját is jelentette. A katolikus, a református, az evangélikus, a baptista, a metodista és az ortodox egyházak képviselői: püspökök, papok, keresztény hívek az Ökumenikus Charta révén találkoztak. 2001. október elsején valami új született. Ezt a valóságot élték meg a jelenlevők, akiknek szinte foghatóan megnövekedett a hite, reménye és az egység iránti lelkesedése. A keresztények összetartozásának kinyilvánítása a látható egység első lépése volt. Az Ökumenikus Charta aláírásának napján Istentől származó ajándékot fogadtak el a magyarországi keresztény egyházak, amikor késznek mutatkoztak arra, hogy ezután gondolkodásban, az evangélium hirdetésében és a keresztény Európa iránt érzett felelősségben ökumenikusan, azaz a párbeszéd, a megoldások közös keresése és a közös tanúságtétel szellemében cselekedjenek@ (Új Ember, 2002. október 6).

      A katolikus lap lelkendező munkatársának örömében nem osztozom. Végülis, honnan tudná, ha nem mondták el neki a hitükben - e jeles eseménynek köszönhetően - szinte foghatóan növekvő főpapok, hogy a ` látható egység@ első lépésén már régen túl vannak. Csak az utóbbi években, hónapokban is gyakran állt elő ez a jeles csapat, hogy látható egységet demonstrálva hasson a politikusokra, vagy éppen a választókra.

      Valóságosabb, igazabb és biblikus(!) összefogás is van a keresztyén (és keresztény) hívők között; de az másképpen működik, különb célt szolgál és nem így ünneplik. Például, bizonyára csatlakoznának a baptista hívők közül is a Biblia Szövetség vezetőségének és lelkipásztorainak (többségében reformátusok) Nyilatkozatához, aminek közlésétől a hivatalos református sajtó ezidáig elzárkózik. A záró paragrafust idézem: ` Minden egyházi vezetőtől ELVÁRJUK, hogy amikor Egyházunk nevében nyilatkoznak vagy valamit aláírnak, azt a Szentírás igazságaihoz való töretlen ragaszkodás és a hitvallásainkhoz való feltétlen hűség szellemében tegyék tudván, hogy ` Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek!@

      Az Ökumenikus Charta az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának és az Európai Egyházak Konferenciájának közös nyilatkozata, egy új, európai jelenség. A Magyarországi Baptista Egyház a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagjaként csatlakozott az aláírókhoz. Bölcskei püspök nyilatkozata szerint (MTI) az aláírásra nem is volt szükség, és az aláírók nem vállaltak semmiféle kötelezettséget (a Charta szövegében 12-szer fordul elő: ` elkötelezzük magunkat@ ). Ezek szerint egy mókus-produkcióval van dolgunk, amire eddig csak a holland egyházak voltak vevők. Magyarországon a baptisták is.

    ` Y Egy a keresztségY @ B hirdeti a Charta preambulumában. Bizonnyal olyan Új Európa létrejöttét szorgalmazzák az aláírók, melyben szabad lesz a Szentírás és hitvallásaink igazságaihoz ragaszkodni. Ilyen irányú reménységeik megvalósulását céltudatos és igaz lépésekkel illene előkészíteniük a hívőknek.

      A tanító-mese szerint a folyóhoz érkezik két barát. Az egyik minden gondolkozás nélkül átgázol rajta, majd nagyokat hadonászva kiált a másiknak:
- Indulás! Már, a másik parton lehetnél te is!
- Ott vagyok B felel vissza amaz.

      Ha az ökumené szellemének valóban nem árt a másság, miért a nagy sietség?

OKTÓBERI VALÓBAN *********************

George Whitefield igehirdetését hallgatva jutott bűnbánatra, majd tért meg 16 éves korában John Fawcett (1740-1817), egyik legértékesebb énekünk szerzője.* 10 év múlva a wansgate-i baptista gyülekezet lelkipásztorának választották. Észak-Angliának a visszamaradottságáról hírhedt térségében, nyomorban élők között, egy kicsiny gyülekezetben munkálkodott éveken át. A hűséggel végzett szolgálat híre valahogyan Londonig jutott, éppen a Carter's Lane baptista gyülekezet vezetőségéhez, akik világszerte ismert kiváló igehirdetőjüknek, Dr. Gillnek kerestek utódot.

A Londonba szóló meghívást hitetlenkedve és értetlenül olvasták Fawcették. El ne felejtsem megemlíteni, hogy időközben népessé lett a pásztor-család. A kicsiny fizetést egyre nagyobb gond lett beosztani - bár ezt rajtuk kívül kevesen érzékelték. Ahogy teltek-múltak a napok, a kezdeti megrökönyödésen lassan erőt vettek a készülődés izgalmai. Lelkesen pakoltak még a kicsik is, és várták, hogy elérkezzen az indulás napja. Jöttek is a hosszú útra alkalmas szekerek, megálltak a pici ház előtt, és egy-két szóból rájuk került a család minden ingósága.

Másnap reggel, ahogy indulnának, meglepődve látják, hogy eljött a búcsúztatásukra szinte az egész falu. Szótlanul állnak az emberek a szekerek körül. Visszafogott hangon intézkedik a lelkipásztor is, búcsúzik a legközelebbiektől és nógatja a gyerekeket az indulásra. Már a szekéren ülnek, amikor megszólal a felesége:

- János, én nem tudok elmenni. Innen nem szabad elmenni.
- Én is így érzem... - válaszol a férje, és már kiált is, hogy lenne-e segítő a visszapakoláshoz.

Hogy van-e segítség! Ha a mustármagnyi hit hegyet mozdít, mire nem képes ennyi szívnyi szeretet?! Néhány perc és a helyén minden. Tettre készen ül már az asztalánál Fawcett lelkipásztor, és ahogy maga elé képzeli a gyülekezetet, versbe gyöngyöznek a gondolatai.

Áldott legyen a frigy, / Mely minket összeköt / Krisztus által szeretetben! / Szilárd ez és örök.

Before our Father's throne / We pour our ardent prayers; / Our fears, our hopes, our aims are one, / Our comforts and our cares.
We share our mutual woes, / Our mutual burdens bear; / And often for each other flows / The sympathizing tear.

Ez a visszapakolás 50 évre szólt. Nyomtatásban közreadott igehirdetéseit százezrek olvasták, és verseskötete is jelent meg - "Brotherly Love" címmel. Hívták Bristolba, a baptista egyetem igazgatójának; ő a környék fiataljainak nyitott missziós iskolát. Amerika egyik legrangosabb oktatási intézete, a Brown University, Wansgate-en végzett szolgálatát a doktori cím adományozásával ismerte el.

Ha testben válni kell, / Az mélyen fáj nekünk; / De egyesít minket a hit, / És menny felé megyünk.

És itt elengedjük egymást, hogy az ég felé lendüljön minden kar... Ilyen csoda a Gyülekezet.

* Osbeck, Kenneth W. 101 Hymn Stories.Grand Rapids, MI: Kregel Publications, 1982

SZEPTEMBERI VALÓBAN *********************

A kiváló újságíró és kommentátor, George F. Will, így sűrítette egy mondatba az elmúlt hónapok eseményeit: ` Legjobb napjaikat élik a legrosszabbak.@ (Newsweek, 2002. augusztus 19, 64. o.). Míg az én gyermekkorom hősei űrhajósok, feltalálók, sportolók és igen, hatalmas tömegeknek prédikáló evangélisták voltak, mintha lecserélték volna a rendezőt, a rivaldafényben most mást sem látunk, mint terroristákat, pedofil papokat, csaló könyvelőket, néha áldozataikat, és persze a nyilvánosan bajlódó politikusokat, akik visszarendeződést ígérnek, mihelyst rájuk szavazunk nagy ijedtségünkben. Valóban, legjobb napjaikat élik a legrosszabbak.

Aligha gondoltuk egy éve, hogy ` szeptember tizenegy@ fogalommá lesz, és így leszürkül a közelebbi eredetű gonoszságok közé. Amennyiben a szeptember 11-i terrorista támadás célja az volt, hogy a ` harmadik világ bajaira terelődjön Amerika figyelme@ (ahogy ezt egyesek vélik), rövidéletű lett a diadal. Itthoni termésű gonoszság licitált rá a távolból leselkedő veszélyekre. Így történhet meg aztán az is, hogy e gonoszságok elkövetői, közel és távol, valóban ` legjobb napjaikat élik@ B gyakran büntetlenül.

A terrorista szabadságharcos, a gyerekrontó beteg, a más kárán élősködő rajtakapott ügyeskedő. Sokfelől megijesztve, sokféleképpen reagálunk a rosszra is. Mivel már képtelenek vagyunk együtt érezni a gonoszság súlyát, hogyan mehetnénk harcba hatékonyan ellene? Ezért is, ` legjobb napjaikat élik a legrosszabbak@ .

George Will az ember természetének formálhatóságával, pontosabban annak határaival foglalkozik az említett írásban (The Nature of Human Nature). Példákkal illusztrálja, hogy akárkit nem lehet akármilyen rosszá formálni. Az elkövetők megbüntetésére és egy újabb, talán éppen más országban, vagy kontinensen tervezett támadás megelőzésére elszánt Amerikát vádló európai ` értelmiség@ persze más véleményen van. A másféle szükségben akár világ rendőreként tisztelt Egyesült Államok most sem süllyed ellenségei szintjére, viszont bűne lenne ` ok nélkül viselni a kardot@ . Míg Európa fel nem ébred bazsarózsás álmából (mintha az iszlám uralomnak már csak ilyen emlékei élnének a köztudatban), a vita folytatódik - és ` legjobb napjaikat élik a legrosszabbak@ .

A Biblia szerint is legjobb napjaikat élik most, mert ` nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején@ (Zsolt 1,5). Isten büntetése elől nem menekül meg a turbános terrorista, az öltönyös csaló, de az Úr kicsinyeit bántó pap sem. Véglegesen csakis az Ő igazságos ítélete hoz megoldást a gonoszság ősi problémájára. A legrosszabb esetben is csak addig élnek jól a gonoszok.

********************************

Július - augusztusi VALÓBAN?

Dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnökének a Magyarországi Baptista Egyház 157. évi közgyűlésének címzett köszöntéséből kitűnik, hogy jól ismeri és értékeli a baptista sajátosságokat. "A baptista lelkület kincsei: a krisztusi szeretet megélése és megvallása, a függetlenség és önállóság, a gyülekezeti autonómia, a fegyelem és jámborság, a becsületből és szorgalomból fakadó, odaadó hazafiság mind-mind a nagyobb, szélesebb befogadó környezetet, vagyis mindannyiunkat gazdagító erők."

Lám, az elnök úr többre értékeli a baptista missziót annál, minthogy üres frázisokkal üdvözölje annak munkásait. Utánajárt baptista hagyományainknak, tán még külföldön is érdeklődött. Ugyanott, az ünnepi megnyitó istentiszteleten elhangzott igehirdetésből idézi a Békehírnök a következő mondatot (XCVI. évf. 17. szám, 135. oldal): "Véres nemzetközi összecsapássá vált az Afganisztán ellen vívott amerikai megtorló háború." Régi pártlapból, vagy a papi béke-konferenciák előadásaiból meríthetnénk hasonlóan veretes mondásokat. Nem jártam utána, talán hagyománya van az Afganisztánt sújtó idegen katonai beavatkozások ilyen elmarasztaló felemlegetésének a közgyűléseken, de az idézett mondat pontatlansága ebben az esetben elkeserítő B és veszélyes.

"Ne foglalkozz vele" - ajánlotta valaki - "Magyarországon sokan így vélekednek Amerikáról, és különösen is azokban a hetekben, a választások között...". Ahogy tisztelem a Békehírnökben megjelent írás szerzőjének a jogát meggyőződése hangoztatásához, szószékről és újságban, úgy féltem azokat, akik az ilyen gondolkozást megengedik maguknak, vagy netán - szentírásként fogadva - átveszik.

A borzalmas terrortámadást, melynek "nyomán térdre rogyva elpusztult a New York-i Világkereskedelmi Központ iker-felhőkarcolója" (kár, hogy ebből a színes leírásból kimaradt a nagyobb tragédia megemlítése, a közel háromezer ember halála!) nem az afgán nép követte el, és ezt még Amerikában is tudjuk. Az ott megbúvó és újabb gyilkosságokra készülő terroristák után indult a világ jobbik része, Magyarországot is beleértve. Sajnos, ártatlanok is áldozatul esnek, a sokat szenvedett afgán nép gyötrelmének még nincs vége, de - mint erről a Baptista Szeretetszolgálat híradásaiból is értesülünk -, a lakosság szociális ellátottsága napról napra javul, újból szól a zene az utcákon, sorban nyílnak ki az iskolák, a nők levethetik a zsákruhát, ha akarják, és a focipályák lelátóiról nem nyilvános kivégzéseknek szurkolnak többé. Ilyen eredmények mellett sem elhanyagolhatók e "megtorló háború" borzalmai, de ennek tulajdonítani valami "véres nemzetközi összecsapást", még kampány idején is túlzás. Felelőtlen túlzás.

Ízelítőül, hogy miféle katonákat küld ez a nép ebbe a "megtorló háborúba" Jason Mátyás kapitány leveléből idézek (Evangéliumi Hírnök, 2001. október): "I would like to ask you to pray for me and my fellow service members as we answer the call to duty and do our part to defend our great Nation and fight the good fight for the defense of our liberty. Personally, I am on alert and could be called at any time to leave for any place in the world to take our forces to the fight and keep them flying. Please pray for all our armed forces as we follow our Commander in Chief and his orders to fight back against this grave threat to our Nation and way of life, that we would be guarded in the shadow of His wing and enabled by His strength and righteousness."

********************************

Júniusi VALÓBAN?

Johann Sebastian Bach Bibliája cáfolja azokat a feltevéseket, melyek szerint a zeneszerző egyházi műveit elsősorban anyagi érdekből alkotta. „A Bibliájában található több mint 400 bejegyzésnek csupán három százaléka zenei vonatkozású. A zeneszerző hitbeli meggyőződését, gondolkozásmódját és érzésvilágát tárják elénk a Szentírás elmélyült tanulmányozása során papírra vetett megjegyzései"- írja a Twin City-ben működő Exultate koncert-kórus vezetője, Dr. Thomas R. Rossin doktori disszertációjában, melyet Bach „Calov Bibliájáról" írt.

A német evangélikus teológus, Abraham Calov kiadásában megjelenő Biblia a XVII. század „magyarázatos NIV-jének felel meg" (ez utóbbi mostanában jelenik meg magyarul is – Baranyi József és munkatársai gondozásában). A Szentírás szövegét terjedelmében tízszeresen meghaladó kommentár, majd a bibliai részeket követő Calov-prédikációk három kötetesre duzzasztották a Bibliát. Ezt a könyvespolcon 62 cm-t lefoglaló könyvet olvasta, tanulmányozta J.S. Bach példás komolysággal és rendszerességgel.

Nem tudni, milyen úton-módon került Amerikába a zeneszerző géniusz Bibliája, mindenesetre nagy volt a meglepetés a michigani parasztházban, amikor az asztalon dísznek tartott könyvben Bach Bibliáját ismerte fel egy a családot látogató lelkipásztor, 1934-ben. A Bach-monogramot és a zeneszerző kézírását jól ismerő szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a St. Louis-i Concordia (evangélikus) Szemináriumnak adományozott három könyv valóban Bach Bibliája volt.

Ízelítő a bejegyzésekből. „Az ihletett zene Isten kegyelmét hirdeti". 1Krón 25. fejezeténél ezt írta a margóra: „Itt van lefektetve az Istent dicsőítő zene alapja". Az aláhúzásokat és utalásokat tanulmányozva Dr. Rossin nyomon követte Bach igazságkeresését, aki az egyházi előljáróival egyre sűrűsödő összecsapásokból is az Ige tanítása szerint keresett kiutat. Az történt ugyanis (mint ezt más forrásokból is tudjuk), hogy felettesei szigorúan megrótták. Mi bűnt követett el? „Különös zenei fogásokkal" díszítette az istentiszteleti énekek melódiáit. A megbántódott zenész a következő vasárnap már „visszafogta magát", de akkor azért korholták. A fiúkar vezetésével is Bach megkérdezése nélkül bíztak meg valakit. Szótanulmányba fogott, végigolvasta a Bibliát, nehogy az Ige tanítása ellen vétsen feletteseivel való viszonyában. Bibliája magyarázatai között olvasta Calov tanítását, miszerint a feljebbvalók Isten rendeléséből nyerték hatalmukat, akár jók, akár gonoszok legyenek, a hívő ember engedelmességgel tartozik nekik.

„J.S. Bach nem írt több egyházi művet. Szigorú precizitással ellátta a feladatát, mások alkotásait szívesen bemutatta a templomban is, de újat írni kiment a kávéházba, ahol hálás közönség fogadta hangversenyműveit és gyönyörű szonátáitĽ az egyházi zene óriási kárt szenvedett" – írja Dr. Rossin.

Ezidáig Bach ortodoxiáját – zenéje után - a leghangosabban Nietzsche lenéző nyilatkozata bizonyította – de kinek hiányzik az ilyen támogatás? Ezt írta róla: „Bachban túl sok a keresztyénség, a germánizmus és a skolasztika. Egy új világban hátrafelé mutogatĽ" (1878). Ennek a „túl soknak" köszönhető, hogy Bach zenéje túléli a halált osztó Nietzsche-t.

********************************

(2202. májusi VALÓBAN?)
 
A McDonald-cég azért fizetett, mert a zsíros hamburger szívbetegséget okozott egy fogyasztónak. A Philip Morris rákkeltő cigarettát gyárt; fizessen a termékével halálukba pöfékelőknek! Egy átlyuggatott férj a Smith and Wesson fegyvergyár után ment fájdalomdíjért, mert felesége pisztolyt rántott, amikor hűtlenségen kapta. Most következzék a gyülekezet, ahol helyet adnak olyan élménynek is, mely(től), lám, nem mindenki/nek/ esik jól...
 
Helytállásunk, hitvallás.
Ügyvédje szerint, a Szentlélek lökte ugyan hanyatt Sophia asszonyt, de a gyülekezet dolga lett volna elkapni. Még jó, hogy ilyen eshetőségekre is felkészült a Dix Hills-i Upper Room Tabernacle gyülekezet, mert a 65 éves asszony 4 millió dolláros kártérítést követelt (New York Post, 2002. február 5), amiből 80 ezret már be is zsebelt a biztosítótól. Karját törte a kemény betonon, mert a fogólegények hiányoztak mögüle.
A világi bíróságtól nem várhatjuk el, hogy az élmény hitelességét ellenőrizze. Akárki lökte is föl, ez az asszony kárt szenvedett. Ha elkapták volna, eggyel többen lennének, akik a Biblia ellenében is állítják, hogy ilyen az "igazi" Szentlélek-élmény. Mivel mással voltak elfoglalva a "catchers", bírósági ügy lett a dologból. A különbséget a rosszul időzített koreográfia okozta, így ezt az esetet a vallásos hazugságok közé sorolhatjuk. Mi a Szentlelket oly bölcs és hatalmas Istennek ismerjük, hogy akiket Ő érint, még fájdalmukban is a Krisztust dicsőítik.
 
Egy 103 éves katolikus asszonyt látogattam meg, aki elmondta, hogy a hosszú élet legnagyobb próbája szeretteinek az elvesztése volt. A "mostani háború" (ez a II. Világháború a 100 évesek nyelvén - hála érte Istennek!) idején a fia Európában katonáskodott. A néni fogadalmat tett, hogy ha Isten megoltalmazza és hazasegíti, minden kedden teljes böjtöt tart. Úgy történt. Azután a menye súlyos autóbalesetet szenvedett. Könyörgött a gyógyulásáért, megígérve az Úrnak, hogy minden pénteken böjtölni fog. Úgy történt. Mondom neki:
- Már mind a kettőt eltemette, több mint harminc éve! Miért nem eszik ma is? (Pénteki napon jártam nála.)
- Azért, mert Akinek én ezt megígértem, Ő él!
 
Helytállásunk, hitvallás.

********************************

(2002. áprilisi VALÓBAN)

Az április hetedikei imaáhítatokon amerikai gyülekezeteinkben is a közelgő magyarországi parlamenti választásokért imádkozunk. Az "Áhítat"-ban olvasható felhívás nem a kampány zavarosában született. A Bibliaolvasó vezérfonal szerkesztői már tavaly úgy látták jónak, hogy a magyar baptista hívők imával vegyenek részt a kampányban, és majd így felkészülve válasszák képviselőiket.

Mi - más országokban élő magyarok - is a nemzethez tartozunk. Hívő kötelességünk hát e felhívásnak eleget tenni, annál is inkább, mivel mi csak így szavazunk.

Csatlakoznunk kell magyarhoni testvéreinkhez ebben a könyörgésben azért is, mert Isten iránti hálátlanság lenne most nem tenni, amit évtizedeken át nem tehettünk. Az egypártrendszerben a választások eredménye felől kétség nem lévén, testvéreink és népünk teherviseléséhez kellett erőt kérni. Ehhez ma már kérhetünk a nép bizalmát élvező és Isten segítségét fogadó vezetőket is.

A gyorsan változó Európa szívében élő magyarság jövőjét új veszélyek fenyegetik. A legelső ezek között az, hogy európainak lenni és magyarnak maradni ugyanolyan nehéz lesz magyar földön, mint nekünk itt, Amerikában. Nehéz lesz, és fájóbb... Nem csupán gazdasági feltöltődést, de súlyos problémákat is idézhet elő a várható munkaerőáramlás például. A nemzeti jelleget szürkítő hatásokkal illő lesz-e harcba szállni? Mi lesz a keresztyén egyházakkal a történelmét lerázni akaró Új Európa szívében? Imádkoznunk kell a választásokért!

Baptista hitelveink is imára késztetnek bennünket, hiszen eleink a hívő közösségek és az állam békés egymás mellett élését szorgalmazták, amit elsősorbanis vezetőinkért és népünkért imádkozva alakíthatunk ki tisztességesen és biztonságosra.

A tavaly szeptember 11-i tragédia óta oly sok szép jelét láttuk annak, hogy otthoni testvéreink tudnak rólunk; együtt éreznek és imádkoznak velünk. A magyar baptisták határok fölötti összetartozásának legyen újabb példája az, ahogy ezen a vasárnapon a választásokért imádkozunk!

2003-as VALÓBANhoz

az Evangéliumi Hírnökhöz