- VIRÁGVASÁRNAP
- A nagy Király jön,
hozsánna, hozsánna!
- Zeng a kiáltás előtte,
utána;
- Zöld ágakat szeldelnek
útjára,
- Békességet hoz népe
javára.
- Áldott, aki jött az Úrnak
nevébe',
- Általa léptünk az Isten
kedvébe;
- Békesség ott fenn a
mennyországban,
- Áldott az Isten a
magasságban!
-
- Ó, lelki ország, Istennek
országa,
- Mily édes ebben Jézus
királysága!
- Szelíd, szegény ez és
alázatos,
- De nagyhatalmú és
csodálatos.
-
- Igaz ez és a bűntől
szabadító,
- Poklot és halált egyaránt
hódító.
- Vasvesszővel bírja
ellenségét,
- De szelíden őrzi
örökségét.
-
- Ó, áldott Jézus, ki bírsz
a világgal,
- Jöjj mihozzánk is
alázatossággal,
- Tégy tulajdon népeddé
bennünket,
- Vezéreld jóra egész
életünket!
-
- Áldott Királyunk, lelkünk
nagy Királya,
- Jöttödet néped ma is várva
várja.
- Jöjj hát hozzánk is nagy
hatalommal,
- Terjeszd országod
diadalommal!
-
- A nagy Király jön,
hozsánna, hozsánna!
- Zengjük, kiáltsuk előtte,
utána;
- Hintsük be útját mi is
zöld ággal,
- És ünnepeljünk szent
buzgósággal!
-
- Dicsőség legyen az Isten
Fiának,
- Áldás, békesség az égi
királynak,
- Hogy vele mi is, kiket
megváltott,
- Bírhassuk egykor a
mennyországot!
-
Palóczi Horváth Ádám (A Hit Hangjai 55)
Balassi Bálint:
[Adj már
csendességet...]
Adj már csendességet, lelki
békességet, mennybéli Úr,
Bujdosó elmémet, ódd bútul
szívemet, kit sok kín fúr.
Sok ideje immár, hogy lelkem
szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hagyd, ébreszd,
haragod ne gerjeszd vesztségére.
Nem kicsiny munkával: Fiad
halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is
szükségemet teljesítsd meg.
Irgalmad nagysága, nem
vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm
éktelen s romlást valló.
Jó voltod változást,
gazdagságod fogyást érezhet-é?
Ki engem, szolgádat, mint
régen sokakat ébreszthet-é?
Nem kell kételkednem. Sőt:
jót reménylenem igéd szerint!
Megadod kedvesen, mit ígérsz
kegyesen, hitem szerint.
Nyisd fel hát karodnak,
szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult
fejemnek letört szárnyát.
Repülvén áldjalak, élvén
imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak
megnyugodván, bú s kín nélkül.
- HÚSVÉT
-
- Évenként szabályosan,
szinte monotonon ismétlődnek ünnepeink. Mégsem lehet
föllapozni a tavalyi, vagy az azelőtti ünnepeinket,
gondolatainkat az idén. És rendjén van ez így. Kínos
lenne például egy múlt-év húsvétjára készült
prédikációt változatlanul elmondani ma.
-
- Az ismétlődő, de sohasem
ugyanolyan ünnepeink sorában számomra kiváltságos
helyet foglal el az idei Húsvét.
-
- Kezdem megérteni, hogy ez a
legcsodálatosabb, legjelentősebb ünnepünk. Hiszek
Húsvétban, a föltámadásban. Húsvét a hitemet jelenti.
Azt, hogy: mégiscsak lehetséges!
-
- Lehet!
-
- Nem válhat soha életem
értelmetlenebbé, mint Krisztus leesett, értelem nélküli
álla a kereszten.
- Nem lehet soha sivárabb
lelkem, mint a keresztről a semmibe-meredő fénytelen
szempár.
- Nem lehetek soha akaratlanabb,
közömbösebb, mint a kereszten függő mozdulatlan test.
-
- Amikor érzem, hogy ujjaim
közt esik szét akaratom;
- amikor az utak bezárulnak
körülöttem;
- amikor belémlopakodik a
kétségbeesés: hát még az egymásnak-rendeltek
találkozója is elmaradhat? - földereng akkor előttem a
szegzett kéz, a szavak-nélküli tátott száj, a
megkövesedett szem, a megőszült szakáll.
-
- Egyszerre magasba lendül
céltalanul csüngő kezem. A megértett Nagypéntek után
hozsannát kiált.
- Hát mégis! LEHET, kiáltom,
s éledő értelmem betázi a szót:
-
- Lendület, Erő, Hit,
Eredmény, Teljesség.
- Húsvét. Nem-értelmetlen,
nem-holt, nem-savanyú élet.
-
- Életelemem,
életlehetőségem ez a Húsvét. Csalódásaim,
kétségeim, kereszteim, nagypéntekeim föloldódhatnak,
mert Húsvét a győzelem. A lehetőség.
-
Herjeczki Géza (1969)
-
