Szerzők nevei:

Ady Endre
Arany János
Áprili Lajos
Babits Mihály
Balassa Bálint
Crosby Fanny
Füle Lajos
Gerzsenyi Sándor
Herjeczki Géza
A Hit Hangjai
József Attila
Lukátsi Vilma
Mécs László
John Milton
Oláh Lajosné
Sándor Ernő
Silesius, Angelus
Somogyi Gáborné
Somogyi Imre
 

 

 

 

 

VERSEK, 2002. áprilisától, folyamatosan bővítve
téma szerinti csoportosításban
VERSET MONDUNK
VERSEK, GYÜLEKEZETI HASZNÁLATRA
VIRÁGVASÁRNAPTÓL HÚSVÉTIG  / MENNYBEMENETEL  /  PÜNKÖSD  /  ANYÁK_NAPJA  /  APÁK NAPJA TAVASZI VERSEK / ŐSZI VERSEKBÉKE - HÁBORÚSZENVEDÉS - SZOLGÁLAT / SZÓL AZ ÚR  /  ÜDVÖSSÉG / REFORMÁCIÓ KARÁCSONY / KÜLDETÉS / HAZAFIAS VERSEK / ÉLETÜNK, PRÓBÁK / HIT
Ezen az oldalon az olvasók által beküldött verseket közöljük, tematikai csopontosításban.
Olyan jó verseket várok, amelyeket a gyülekezetekben is el lehet mondani (szavalni). Az oldalt folyamatosan bővítjük.  Küldjön verset a szerkesztőnek: herjeczki@juno.com  
KARÁCSONYI versek
Ajándék érkezett
 
AJÁNDÉK érkezett, fogadd,
fény harmatozza arcodat,
csillag derítse lelkedet!
VALAKI eljött, mert szeret.
                             Füle Lajos
Ajándékok
 
Uram, karácsony jön megint...
Te mindig jót teszel velem:
betölti most is lelkemet
ajándékod, a kegyelem.
 
Mi mindent kaptam már! De most
hadd adjak én is valamit!
Szerény ajándék ez, tudom,
mégis... legyen a hála itt
Tiéd, hadd áldjam tetteid!
Füle Lajos
 
Ha csendben lennél
 
Ha csendben lennélY Lenne rá okod
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s, az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanád B a földi zaj helyett B
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és angyaléneket,
s véget nem érő ünnep jönne most!
Füle Lajos

 

 

 
KÜLDETÉS
Krisztus munkatársi, készüljetek fel!
 
Krisztus munkatársi, készüljetek fel!
Jó hírt prédikálni induljatok el!
Buzgalommal telten szerte járjatok,
Szeretetben s hitben munkálkodjatok!
 
Munka sok vár rátok, induljatok hát!
Pusztít a bűn, átok merre a szem lát.
Béna vak és sánta gyógyulásra vár,
Lelki újulásra, ki bűn útján jár.
 
Krisztus drága vére lemos minden bűnt.
Sátán rémítése nem árthat nekünk.
Szent kegyelme művét zengje ajkatok,
Az Úr szántóföldjét járja lábatok!
 
Örömhírvivőknek útja mily kedves!
Szavuk üdvös ének, s mint a méz, édes.
Áldott égi béke csendül ajkukon.
Örvendj, Isten népe, s épülj szavukon.
                            J. B. Albertini (HH 368)
Sándor Ernő:
JEREMIÁSSAL MONDOM
 
Uram, én nem tudok beszélni,
engem ne küldj el, félni, félni
tudok csak...
Nyomorultan
rettegek én az emberektől.
Ifjú vagyok még, látva-látod,
nyelvemen görcs van, dadogások...
Nem akarok próféta lenni!
Nem akarok semmit sem tenni!
Ó hagyj magamra!
Jaj, rettenetes
ez a Te küldetésed,
ez a Te elhívásod!
 
Adj nekem valami szebbet,
valami mást,
emberibbet,
valami csendes boldogságot.
Nem könyörült gyermekfejemnek.
Kemény volt, küldött, mennem kellett.
Imé, igémet adom szádba.
S mentem. Azóta egyre járok,
nyelvemen görcs van, dadogások,
szívemben félelmek remegnek.
 
Uram, ugye már Te is látod,
hogy igazam volt?
Az én szájamból
egéd sem kell az embereknek.
Keménynyakú ez a Te néped,
tudod Te is.
Valaki más tán bírna véle
jobban, mint én, fáradt cseléded.
Uram, figyelsz rám?
Bocsáss el szépen
s bocsásd meg ezt a hatvan évet.
Az Úr felel:
(s szívem reá remegve dobban)
Csak menj tovább!
Ott van a tűz a csontjaidban.
LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLATRA INDULÁS ELŐTT
(2Móz 33:15-16)
 
én Istenem - hatalmas Úr
ha orcád
ha orcád nem jár velem
nem akarok ez útra lépni
nem akarok
 
      mert nézd -
ha szívemre akasztom képed
s igédből kardot kovácsolok magamnak
testhez állót
jó éleset:
járhatóvá válik ez az út
s önelégült lépteim röpítenek
 
      mert látod -
az ember nem képtelen cselekedni
nélküled
képeddel gomblyukában legyőzi még
a legnagyobbat és legerősebbet is:
embertársát
 
ezért
én Istenem - hatalmas Úr
orcád járjon velem
arcod Jézus Krisztus maga
mi másról ismerhetném meg
hogy küldetésem Tőled való
ha nem arról hogy velem jársz
      Herjeczki Géza 1969
GALILEAI MEDITÁCIÓ
"Az Úr van ott!" (János 21:7)
 
Reggeledett. A csónakban
néhány fáradt tanítvány evezett a part felé.
A szürkületben látni lehetett, hogy ott
valaki várja őket.
A hangját is meghallották:
"Fiaim, van-é valami ennivalótok?"
Szélcsend volt. A víz tükörsima.
 
Most is az.
Kedvem volna kiáltani, de inkább hallgatok.
Nézem, mit Ő is látott: a tengert, a dombokat
s a Feltámadottra gondolok.
 
Halászok, bűnösök barátja,
mondd, hogy lehet, hogy
János felismert a szürkületben?
"Az Úr van ott!" - kiáltotta, míg a többi
hat tanítvány csak egy embert látott a parton.
Talán mert jobban szeretett?
Mondd, hogy lehet, hogy
Péter azonnal kiúszott hozzád,
míg társai a hajóval vesződtek?
 
Mester! Add János szemeit nekem!
Hadd lássam én is, hogy merre vagy.
Hadd ismerjelek föl szürkületben is.
S hadd mondjam el, mint egyszerű halászod
másoknak is: az Úr van ott!
S add nekem Péter gyorsaságát!
 
Hozzád úszni, futni, könyörögni, énekelni jó.
Téged keresni, utadat járni gyönyörűség.
Hangodat hallani áldások kezdete.
 
Mintha e hegyek ma is
visszhangoznák egykori szavaidat, amint
halászaidhoz így szóltál:
"Vessétek ki a hálót
a hajónak jobb oldala felől és találtok."
 
Alakod ma szemekkel nem látható,
hangod nem a fülünkkel hallható.
De itt vagy, amint
a tó csendes vizét szeli hajónk,
és ott vagy, hol tanítványaid
kereső tekintettel
a szürkületben s az élet gondjain át is
Téged keresnek.
 
                               Herjeczki Géza
           Genezáret tava, 1985. február
 
HÍVTÁL
 
Nézd itt vagyok Uram
indulás után
megérkezés előtt
azon az úton
amelyre Te állítottál
 
mert hívtál:
elindultam
szememben megcsillant tündöklő akaratod
s a szolgálat útját járják lábaim
csodálatos kezed vezet
 
ki állíthatna meg ezen az úton?
ki olthatná ki szememből ezt a fényt?
ember talán?
 
hívtál
 
örömmel tartom magasba
tündöklő akaratod
         Herjeczki Géza (1969)
ITT ÁLLOK JÁSZOLOD FELETT
Itt állok jászolod felett, Ó Jézusom, Királyom.
Elhoztam minden kincsemet ajándékul, Megváltóm.
Vedd elmém, lelkem és szívem,
Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!
 
Nem éltem még e föld színén: Te értem megszülettél;
Még rólad mit sem tudtam én: Tulajdonoddá tettél;
Még meg sem formált szent kezed:
Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.
 
Mély síri éjben vártam én: Fölkelt a nap rám véled.
Terólad ömlik rám a fény, A béke, boldog élet.
A lélek ékességei;
Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.
 
Csak nézlek boldog szívvel én, S nem győzlek nézni téged.
Szóm és erőm mind oly szegény, Hogy elmondhassa néked:
Bár felfoghatna tégedet
Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!
 
Megváltóm egy kérésemet nem vetheted meg nékem:
Hogy szívem mélyén tégedet Hordozzalak hűségben;
Hogy bölcsőd, szállásod legyek,
Jöjj, Jézus, tölts el engemet Magaddal, nagy örömmel!
         Paul Gerhardt (1607-1676)

 

Martin Luther:
Erős vár a mi Istenünk
 
Erős vár a mi Istenünk,
Kemény vasunk és vértünk.
Inségben együtt van velünk,
Megvált és harcol értünk.
Kél az ősi rossz,
Bajvető gonosz,
Csel vad fegyvere,
Erőszak ővele,
A földön ő az első.
 
Önnön erőnk csak délibáb
És bizony esnénk esten.
De harcba küldte Egy Fiát
Értünk maga az Isten.
Kérded-é, ki az?
Jézus, az igaz.
Sok had, Egy a fő,
Nincs Isten más csak Ő,
Krisztus a Győzedelmes.
 
S ha földön ördög nyüzsgene
És elnyelni akarna,
Meg nem riadnánk - ellene
Győz hitünk diadalma.
A világi úr
Tombolhat vadul,
Semmit sem tehet,
Ő megítéltetett.
Megrendül egy szavunkra.
 
Él, áll az ige igazul,
Akárki vesse-hányja.
Táborainkra száll az Úr
Szent Lelke, adománya.
Jóhír, nő, család,
Jószág, test, világ
Veszhet, vihetik
Veszendő kincseik', -
Miénk marad az ország.
       József Attila fordítása
Bódás János:
Károli Gáspár
 
A legnagyobbaké között
kell rogyogni nevednek.
Letünt már az idő, mikor
papi dölyf, vakság megvetettek,
s kárhozott voltál és eretnek.
 
Voltak dicső, nagy hőseink,
kik életüket a szabadság
oltárán bátran bemutatták.
Ám a te győztes regimented
könyvek voltak, nagy pergamentek,
füstszínűvé vált fóliások
és egér rágta szentírások.
Kis lúdtoll volt csak fegyvered.
Nem kellett puska, kard, se ló,
így lettél te honfoglaló
s a műved ma is szentség:
ránk hagytad édes anyanyelvünk
gyönyörű tündérkertjét.
 
Így látlak:
               Hosszú pipaszárral
ülsz a mécsesnél. Könyvek, árkusok
az asztalon. S tollad alól az Úr
szava édes, magyar nyelven buzog,
fény és vigasz rajtad keresztül árad...
 
Szenci Molnár, (önkéntes kis küldöncöd)
egy fidibusszal meggyújtja pipádat...

 

OKTÓBER


Áldott az ember,
aki kezébe vette az Igét.
S áldott az Ige!
Embert formáló erő.
Végy kézbe ma is bennünket!
Várakozó szívvel hajlunk föléd.
Reformáld botladozó életünk!
                                   HG
 
Alexandriai Kelemen:
HŰ PÁSZTORUNK VEZESD...
 
Hű pásztorunk, vezesd a te árva nyájadat,
E földi útvesztőben te mutass jó utat;
Szent nyomdokodba lépve, a menny felé megyünk,
Ó, halhatatlan Ige, vezérünk, Mesterünk.
 
Mert boldog az az ember, ki dicsér tégedet,
És kóstolgatja mindennap szent beszédedet;
Hát legeltesd igéddel bolygó nyájadat,
És terelgesd lelkeddel juhocskáidat.
Szent Lelked töltsd ránk ki, mint hajnal harmatát,
És adj fejünkre tőled nyert ékes koronát,
Hogy áldozatra felgyúlt megszentelt életünk
Oltárodon elégjen, Királyunk, Mesterünk!
           Ford: Csomasz Tóth Kálmán
 
A PÉNZ
Ti ... emberek ... kik végtelen sorban
Itt küzdötök e szürke földi porban
És hittel, kínnal, szenvedéssel,
Alázattal, megvetéssel,
Bányák mélyén, hegyek ormán,
De mindig mindnyájan egyformán
Imádkoztok hozzám, csatáztok értem
Száz köznapi harcon... Nézzetek rám!
Ma megmutatom az igazi arcom:
 
Amióta áll az emberi világ:
Én vagyok az óhaj, én vagyok a vágy...
Én vagyok a kezdet, én vagyok a vég...
Én vagyok minden: a sors, a lét...
Engem mindenki szerelme vár,
Én vagyok az érték, a díj, az ár...
Az út, meg a cél... a bolt meg a bér...
A gát, a vész... az egész, a rész...
A bank, a rang... a kincs, a nincs... A PÉNZ.
 
Ti teremtettetek, de én uralkodom...
A szíveteken, az agyatokon,
Mert értem vesztek kenyeret
És rózsaillatot.
Az éhező, dolgozó tenyerek
Vad vágya én vagyok.
De csak magamat szeretem
És fázom egyedül...
Csak ahhoz megyek szívesen,
Ki teli zsákon ül...
 
Én mindennél több vagyok,
De sohasem elég,
Mert a kincses Krőzusok is
Harácsolnak még
És akiknek nem jut, nem telik
Csak garasos robot,
Az éhes gyomrukon verik
A lázadó dobot.
Apa fia ellen, kés a testvérmellen.
A világ áll vérben, értem, értem...
 
Mert imádtok és megvettek.
Gyűlöltök és szerettek.
Egymást zsaroljátok, nők arcába vágtok,
Bemocskoltok vérrel és értem zsarolt
kéjjel leánysikolyt vesztek, becsületet, hitet, értitek?
A zsebetek tátong, az öklötök kemény!
Látjátok, tudjátok, hogy mivé lettem én?
 
Rimánkodtok térden, embert öltök értem,
S templomok tornyáról lehull a kereszt:
Emberek, emberek, én tettem ezt!
De ti voltatok, akik bemocskoltatok,
Ha én szemét és mocsok vagyok...
De mindenütt értem, rólam szól a dal,
Az óh, a jaj, a hej a haj,
Mert én vagyok a gond, a baj,
A bank, a rang... a kincs, a nincs... A PÉNZ.
Pénz, papír, ezüst, arany...
Óh, hogy szégyellem magam...
      Inocent Vincze Ernő
 
2001. szeptember 11.
 
Ó, büszke Babilon!
Egy órában jött el
szörnyű ítéleted!
Mérhetetlen pompa,
egy világ vagyona
és lelke lett oda...
Tornyod szétrobbant és
a mélybe hullt vele
ezreknek reménye,
egy világvárosnak
messze földön híres,
büszke élessége.
 
Jajszó tört az égre.
Gyilkos indulatból
jött világod vége:
Halálba kényszerült
készületlen lelkek
pokolra szállása,
Jézus híveinek
szenvedés általi
elragadtatása,
névtelen hősöknek
füstben, porban fogant
földre születése.
 
Mindez egy órában!
S a döbbenet csendje
után megtelt sorra
a templomok mélye.
        Oláh Lajosné
Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellü örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,

Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskolapadok.

S én, vén diák, szivem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
            Ady Endre
 
CSEND-PROGRAM
Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten-csendjében megmaradni.
        Füle Lajos
 
Áprily Lajos
LASSÚ SZÁRNYON
 
Uram, a két szárnyam nehéz,
hozzád emelkedni ma nem mer.
Ne bilincselj meg és ne bánts
nagy súlyoddal, a félelemmel.
 
Te nagy völgyedben ne legyek
énekre béna, hitre gyáva.

Úgy kapaszkodjam, Kéz, beléd,
mint kicsi koromban anyámba.

Hívott erőseid dalos
lakomáján mindig ne késsem.
Kapudtól ne térítsen el
utat veszítő szédülésem.
 
Viharszeles mélyed felett
meredekedet bízva járjam,
sziklafalon hajnalmadár,
örömpiros legyen a szárnyam.
 
És hogyha mégis hullanék
sugaradban vagy sűrű hóban,
sohasem látott arcodat
láthassam egyszer, zuhanóban.

 
 
Üdvteli érzet: Jézus enyém!
Ennek felettébb örvendek én.
Örökség vár rám, mennyei rész,
Lelkem ujjongva fölfelé néz.
Örökre zengem ez éneket:
Jézusban leltem az üdvömet!
Boldogan vallom: Jézus enyém!
Irgalmát áldom örökre én!
 
Üdvteli érzet: Jézus enyém!
Isteni béke árad felém.
Igája könnyű, nyugalmat ád,
Követem híven a lábnyomát.
Örökre zengem ez éneket:
Jézusban leltem az üdvömet!
Boldogan vallom: Jézus enyém!
Irgalmát áldom örökre én!
 
Üdvteli érzet: Jézus enyém!
Életem útján áldott remény.
Pásztorom nékem, hű őrizőm,
Istentől küldött Üdvözítőm!
Örökre zengem ez éneket:
Jézusban leltem az üdvömet!
Boldogan vallom: Jézus enyém!
Irgalmát áldom örökre én!
                        Crosby J. Fanny (HH 521)
 
LÉGY KARJUK!
(Ésaiás 33:2)

 

Légy karjuk reggelenként azoknak,
akik téged hívnak és várnak,
akik segítő kezedre vágynak,
s nehezen hagyják el az ágyat.
Gyenge kezüket megragadva
öleld szívedre, merítsd magadba!
S ha erődből új erőre kapnak,
bízva indulnak neki a napnak.
      Oláh Lajosné
 
Pierre Corneille:
SZÓLJ, SZÓLJ HOZZÁM, URAM...
 
"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat!
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
 
Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat.
 
Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sohsem;
Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
 
Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
 
Szólj, szólj én Istenem! -- szól hangodból a jóság,
A lelkem megfeszül s a hallásban segít,
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.
 
Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő;
Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet,
És mindörökre nő, és mindörökre nő.
       Ford: Áprili Lajos
 
Mihail J. Lermontov:
A PRÓFÉTA
Az Úr rámtette egy napon
a próféták mindentudását,
s azóta szemből olvasom
a gonoszság s a bűn vonását.
 
Szóltam igazság s szeretet
szent igéit az Úr nevében,
és minden társam megvetett
s megkövezett a nép dühében.
 
Hamuval hintettem fejem,
elhagytam várost és utált zajt,
s a puszta lett lakóhelyem
s Isten táplál, mint a madárrajt.
 
A szent örök parancs szerint
az állat szót fogad szelíden,
rezgő csillag reám tekint
s hallgat reám az égi íven.
 
Ha néha kérges talpaim
a város útján átsietnek,
a vének azt mondják Kain-
mosollyal a kisgyermekeknek:
 
"Látjátok: népét megveti,
nem fért meg itt, nagy volt a gőgje,
azt hitte, elhisszük neki,
hogy Isten szája szólt belőle.
 
Jól nézzétek meg, gyermekek,
csontjai mily nagyon kiállnak,
meztelen, ványadt és beteg,
csúfsága az egész világnak!"
        Ford: Áprili Lajos
 
A TE SZAVAD
A te szavad, ó, nagy Isten A vigasz kútforrása;
Ne légyen köztünk itt egy sem, Ki szomjazná hiába.
Ó, üdíts fel Szent Igéddel, Hogy majd kellő időben
Gyümölcsöt hozzunk bőven.
 
A te szavad láng, kard, villám, Mely megtör kemény szívet.
Áthat szirten és szív falán, S megítél minden vétket.
Jó Istenünk, ím könyörgünk: Igéd a bűnt kiírtsa,
A szívünket tisztítsa!
 
Szent Igéd hajnalcsillagunk Vándorutunk számára.
Mint tudatlan, hozzá futunk, Bölccsé tesz fénysugára.
Te, égi fény éltünk egén, Világíts a lelkünknek,
Tévúttól, bűntől ments meg!
          A Hit Hangjai 130
 
"ÉNEK volt rámnézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában." (Zsolt 119:54)
Beharka Pálnak
 
hogy könnyű az ének?
az égben zenélnek!
 
nézd Uram
törvényed - Szent Igéd
fülemben megéled
szavaid zenélnek
 
rámnézve parancsod
dics-ének
      Herjeczki Géza, 1972, Újpest
 
Reiner Maria Rilke:
ANGYAL
Fensége rejtekében ő azonnal
tudta, angyal az, ki belép,
sudáran, fennen, lángoló szavakkal,
s felajánlotta volna mindenét,
 
csak arra kérte, ami volt lehetne,
kereskedő, meghajszolt utazó;
nem olvasott, s egyszerre itt a szó,
mi még egy bölcset is megvesztegetne.
 
Az angyal pedig, mint maga az Úr,
mutatta néki tábláján a szókat,
nem hagyott egyet olvasatlanul!
 
Olvasott, lesvén az angyalkezet
amint lapoz, s egyike lett azoknak,
kik értenek és engedelmesek.
 
SZENVEDÉS - SZOLGÁLAT
 
John Milton
A VAK SZONETTJE
 
Tünődöm olykor, mért szállt rám homály
éltem felén? E tág föld vak legén
talentumom tétlen márt rejtem én,
mely így elásva bennem kész halál?
 
Ha majd a számonkérő óra száll,
Uram feddése nem lesz-é kemény?
"Mit kezdjek így, ha nincs munkámra fény?" -
lázongok halkan. Ám vigaszt talál
 
türelmem és szól: "Senki sem viszen
méltó munkát Elé. Csak tűrd szelíd
Igáját, úgy a jó. Hisz Ő a szent
 
király. A szárazföldön és vizen
sürögteti szolgái ezreit
s az is cselédje, ki csak vár s mereng."
                           Ford: Tóth Árpád

 

Babits Mihály:
ZSOLTÁR GYERMEKHANGRA

Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem,
 
Ő az Áldás, Ő a Béke
nem a harcok istensége.
 
Ő nem az a véres Isten:
az a véres Isten nincsen.
 
Kard ha csörren, vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.
 
Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.
 
Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.
 
Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk:
 
Az Úristen őriz engem,
mert az Ő országát zengem.
 
Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.
 
Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: "Nem haragszom!"
 
Néha rángatom, cibálom: -
tudja hogy csak őt kivánom.
 
Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.
 
Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.
 
Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?
 
Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.
 
Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.
 
S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke.
"Akkor nagy szélvihar támada...
Ő pedig aluszik vala...
Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
ÉS LŐN NAGY CSENDESSÉG."
                                    (Márk 4,37-39)
Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
Repülőzúgás mindenütt
Házak holtan hanyatlanak a semmibe
Rémült arcok rohangásznak céltalan
Lyukukból kiöntött ürgék az emberek
Reszketve remegnek
Már nem tudnak sírni
Gyermekeik polipkarja rágja aszott bőrüket
Kiáltanak
Rekedt hörgő-hangjuk félve tör az űrbe
Halljátok?
Kiáltanak
 
Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
Repülőzúgás mindenütt
Büszke bomba rikoltva robban
Hullámzanak a falak
Szikrázik a föld -
Föld
Háborgó tenger
Nagy Vietnám
Hullámaid lassan kiöntenek
Belzebúb belopta kakukktojását
Földfészkünkbe
A háború már háborog
Dühöng
Örjöng
Kihányja az énekes fiókákat
Téged
Engem
Az emberiséget
 
Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
Repülőzúgás mindenütt
 
Talán alszol Uram?
 
Ha nem törődsz velünk
Elveszünk
        Herjeczki Géza (1966)

 

TAVASZ

 

Tegnap még fagyos tél volt,
s a természet álmodott...
Magáról mit se tudva
szent titkot láthatott.
 
Sejtelmes égi szózat
hangzott a légen át:
ó, halljátok, ti bölcsek
hát lássatok csodát!
 
Szemfedő szertefoszlott,
hideg fagy engedett,
és életre kelt mindaz,
mi volt megdermedett.
 
Az élet nedve újra
megindul, körbejár
halálnak dermedt csöndje
hangos örömre vál' .
 
Madárka énekelve
csicseregve zengi azt:
'vége a télnek újra,
üdvözlünk szép tavasz!'
 
Üdvözlünk mi is téged,
csodák csodája, te:
halálnak mezsgyéjén az
életnek ünnepe!

 
- De nem csak annyit mondasz,
hogy itt a kikelet,
nem csak a természetnek
jelentesz életet.
 
Mit földi emberésznek
fölfogni nem lehet:
hoztál, tavasz, minekünk
olyan nagy ünnepet.
 
Mit érne fény és pompa,
virág, madársereg,
ha annyi szép között csak
a lélek halna meg?!
 
De győzött ím az élet,
nincs rém több, mely riaszt!
A feltámadott Krisztus
nyújtja e szent vigaszt.
 
Legyél hát üdvözölve,
tavasz, te nagy csoda:
halálnak éjjelén az
életnek záloga!
      Haraszti Sándor
NOVEMBER
A hálaadónapok
időszaka lassan lejár.
Letudtuk hát egy évre már
az Úrnak tartozásunk.
Vagy mégsem? Nem, ezt nem lehet!
Isten továbbra is szeret:
hálánk nem érhet véget.   
        Herjeczki Géza
Hull a fák levele...
Őszbe csavarodott a természet feje
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Egymásután mégis mennek a nyughelyre.
            Arany János: Toldi estéje (1. versszak)
Már hull a szirom...
Rohanunk, ragadó autóm tovavágtat,
felvillan egy emberi arc, s tovavész...
Már hull a szirom...a mezőn a kalász feje kész...
Könyörülj autóm Vezetője, megállj!
- Sietni, sietni, sietni muszáj!
Rohanunk, fejemen felhőzik a gondom,
aratók dalait dudorássza a szél:
kifutunk a Tavaszból! Túlnan a dombon
ott leskel a Nyár, meg az Ősz, meg a Tél:
te szörnyű sofőr, pár percig megállj!
- Sietni, sietni, sietni muszáj!
Rohanunk pihenéstelenül dübörögve,
öklömmel ütöm a Titok-vezetőt:
míg hátratekint vigyorogva, röhögve
a Halál... nevetése lidérc, temetők
szaga rajta, hadarva susogja a száj:
sietni, sietni, sietni muszáj!
          Mécs László: Rohanás a tavaszban (részlet)
 SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG    
Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.
Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szívemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.
Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.
Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek,
Istenes áhítattal,
Altató áhítattal.
Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza, az ajkam: (Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj csöndes
éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám, viselj
gondot rám, ámen.)
                Ady Endre
A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI
 
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
 
Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet Isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Újabb időkben Isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.
 
Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját.
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!
 
Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.
 
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
 
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
         Petőfi Sándor
         Pest, 1847. január
 
PSYCHOANALYSIS CHRISTIANA
 
Mint a bókos szentek állnak a fülkében
kívülről a szemnek kifaragva szépen,
de befelé, hol a falnak fordul hátok,
csak darabos szikla s durva törés tátog:
    ilyen szentek vagyunk mi!
 
Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?
    Krisztus urunk, segíts meg!
 
Hallottunk ájtatós, régi faragókat,
kik mindent egyforma türelemmel róttak,
nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:
tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.
    Bár ilyenek lennénk mi!
 
Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
s hamit temagadból szégyenkezve nézel,
tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
az Isten is nézi, az Isten is látja!
    Krisztus urunk, segíts meg!
 
Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,
amikor magad vagy az Itélő kéme?!
Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá
balga fejünk - s így ér a félig-kész Halál,
    s akkor mivé leszünk mi?
 
Gyónatlan és vakon, az évek szennyével
löknek egy szemétre a hibás cseréppel,
melynek nincs csörgője, s íze mindörökre
elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.
    Krisztus urunk, segíts meg!
 
Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?
    Szenvedésre lettünk mi.
 
Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
beállítson majdan szobros csarnokába.
    Krisztus urunk, segíts meg!
 
LEHETETLEN
 
Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!
 
Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.
 
S miattad dúlhat itt a gazság,
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.
 
Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...
 
Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?
 
Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.
 
Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!
 
Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!
 
Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!
 
Vizen játhatsz, tüzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!
 
Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...
 
Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!
    Bódás János

Az oldalt folyamatosan bővítjük

Küldjön verset e-mailen a szerkesztőnek.

az Evangéliumi Hírnökhöz

 sok vers (magyar és világirodalmi)