VERSEK,
2002. áprilisától, folyamatosan bővítve
téma szerinti csoportosításban |
 |
- VERSET MONDUNK
- VERSEK, GYÜLEKEZETI HASZNÁLATRA
VIRÁGVASÁRNAPTÓL
HÚSVÉTIG / MENNYBEMENETEL
/ PÜNKÖSD
/ ANYÁK_NAPJA /
APÁK NAPJA / TAVASZI VERSEK
/ ŐSZI VERSEK / BÉKE
- HÁBORÚ / SZENVEDÉS -
SZOLGÁLAT / SZÓL AZ ÚR
/ ÜDVÖSSÉG / REFORMÁCIÓ
/ KARÁCSONY / KÜLDETÉS
/ HAZAFIAS VERSEK
/ ÉLETÜNK, PRÓBÁK /
HIT
- Ezen az oldalon az olvasók által beküldött verseket közöljük,
tematikai csopontosításban.
- Olyan jó verseket várok, amelyeket a gyülekezetekben is el lehet
mondani (szavalni). Az oldalt folyamatosan bővítjük. Küldjön
verset a szerkesztőnek: herjeczki@juno.com
- KARÁCSONYI versek
Ajándék érkezett
AJÁNDÉK érkezett, fogadd,
fény harmatozza arcodat,
csillag derítse lelkedet!
VALAKI eljött, mert szeret.
Füle Lajos
- Ajándékok
Uram, karácsony jön megint...
Te mindig jót teszel velem:
betölti most is lelkemet
ajándékod, a kegyelem.
Mi mindent kaptam már! De most
hadd adjak én is valamit!
Szerény ajándék ez, tudom,
mégis... legyen a hála itt
Tiéd, hadd áldjam tetteid!
Füle Lajos
Ha csendben lennél
Ha csendben lennélY
Lenne rá okod
tán felfigyelnél, mint a pásztorok.
Ők hallottak és láttak, mert lehet
az éjszakában angyaléneket
hallani, csak a lélek csendje kell
hozzá, mikor nem ember énekel,
mikor felülről jön az üzenet,
mikor VALAKI nyitja füledet,
s, az Ég, a Föld, a LÉLEK, az anyag
beszélni kezd mind, vagy visszhangot ad.
Ha csendben lennél, szinte hallanád
a molekulák termikus zaját,
sőt hallanád
B a földi
zaj helyett
B
égi Igét és angyaléneket,
szívig elérőt és angyaléneket,
s véget nem érő ünnep jönne most!
Füle Lajos
KÜLDETÉS
Krisztus
munkatársi, készüljetek fel!
Krisztus munkatársi, készüljetek
fel!
Jó hírt prédikálni induljatok el!
Buzgalommal telten szerte járjatok,
Szeretetben s hitben munkálkodjatok!
Munka sok vár rátok, induljatok hát!
Pusztít a bűn, átok merre a szem
lát.
Béna vak és sánta gyógyulásra
vár,
Lelki újulásra, ki bűn útján jár.
Krisztus drága vére lemos minden
bűnt.
Sátán rémítése nem árthat
nekünk.
Szent kegyelme művét zengje ajkatok,
Az Úr szántóföldjét járja
lábatok!
Örömhírvivőknek útja mily kedves!
Szavuk üdvös ének, s mint a méz,
édes.
Áldott égi béke csendül ajkukon.
Örvendj, Isten népe, s épülj
szavukon.
J. B. Albertini (HH 368)
Sándor Ernő:
JEREMIÁSSAL MONDOM
Uram, én nem tudok beszélni,
engem ne küldj el, félni, félni
tudok csak...
Nyomorultan
rettegek én az emberektől.
Ifjú vagyok még, látva-látod,
nyelvemen görcs van, dadogások...
Nem akarok próféta lenni!
Nem akarok semmit sem tenni!
Ó hagyj magamra!
Jaj, rettenetes
ez a Te küldetésed,
ez a Te elhívásod!
Adj nekem valami szebbet,
valami mást,
emberibbet,
valami csendes boldogságot.
Nem könyörült gyermekfejemnek.
Kemény volt, küldött, mennem kellett.
Imé, igémet adom szádba.
S mentem. Azóta egyre járok,
nyelvemen görcs van, dadogások,
szívemben félelmek remegnek.
Uram, ugye már Te is látod,
hogy igazam volt?
Az én szájamból
egéd sem kell az embereknek.
Keménynyakú ez a Te néped,
tudod Te is.
Valaki más tán bírna véle
jobban, mint én, fáradt cseléded.
Uram, figyelsz rám?
Bocsáss el szépen
s bocsásd meg ezt a hatvan évet.
Az Úr felel:
(s szívem reá remegve dobban)
Csak menj tovább!
Ott van a tűz a csontjaidban.
- LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLATRA
INDULÁS ELŐTT
- (2Móz 33:15-16)
-
- én Istenem - hatalmas Úr
- ha orcád
- ha orcád nem jár velem
- nem akarok ez útra lépni
- nem akarok
-
- mert nézd -
- ha szívemre akasztom képed
- s igédből kardot kovácsolok magamnak
- testhez állót
- jó éleset:
- járhatóvá válik ez az út
- s önelégült lépteim röpítenek
-
- mert látod -
- az ember nem képtelen cselekedni
- nélküled
- képeddel gomblyukában legyőzi még
- a legnagyobbat és legerősebbet is:
- embertársát
-
- ezért
- én Istenem - hatalmas Úr
- orcád járjon velem
- arcod Jézus Krisztus maga
- mi másról ismerhetném meg
- hogy küldetésem Tőled való
- ha nem arról hogy velem jársz
- Herjeczki Géza 1969
- GALILEAI MEDITÁCIÓ
- "Az Úr van ott!" (János 21:7)
-
- Reggeledett. A csónakban
- néhány fáradt tanítvány evezett a part felé.
- A szürkületben látni lehetett, hogy ott
- valaki várja őket.
- A hangját is meghallották:
- "Fiaim, van-é valami ennivalótok?"
- Szélcsend volt. A víz tükörsima.
-
- Most is az.
- Kedvem volna kiáltani, de inkább hallgatok.
- Nézem, mit Ő is látott: a tengert, a dombokat
- s a Feltámadottra gondolok.
-
- Halászok, bűnösök barátja,
- mondd, hogy lehet, hogy
- János felismert a szürkületben?
- "Az Úr van ott!" - kiáltotta, míg a
többi
- hat tanítvány csak egy embert látott a parton.
- Talán mert jobban szeretett?
- Mondd, hogy lehet, hogy
- Péter azonnal kiúszott hozzád,
- míg társai a hajóval vesződtek?
-
- Mester! Add János szemeit nekem!
- Hadd lássam én is, hogy merre vagy.
- Hadd ismerjelek föl szürkületben is.
- S hadd mondjam el, mint egyszerű halászod
- másoknak is: az Úr van ott!
- S add nekem Péter gyorsaságát!
-
- Hozzád úszni, futni, könyörögni, énekelni jó.
- Téged keresni, utadat járni gyönyörűség.
- Hangodat hallani áldások kezdete.
-
- Mintha e hegyek ma is
- visszhangoznák egykori szavaidat, amint
- halászaidhoz így szóltál:
- "Vessétek ki a hálót
- a hajónak jobb oldala felől és találtok."
-
- Alakod ma szemekkel nem látható,
- hangod nem a fülünkkel hallható.
- De itt vagy, amint
- a tó csendes vizét szeli hajónk,
- és ott vagy, hol tanítványaid
- kereső tekintettel
- a szürkületben s az élet gondjain át is
- Téged keresnek.
-
-
Herjeczki Géza
-
Genezáret tava, 1985. február
-
- HÍVTÁL
-
- Nézd itt vagyok Uram
- indulás után
- megérkezés előtt
- azon az úton
- amelyre Te állítottál
-
- mert hívtál:
- elindultam
- szememben megcsillant
tündöklő akaratod
- s a szolgálat útját
járják lábaim
- csodálatos kezed vezet
-
- ki állíthatna meg ezen
az úton?
- ki olthatná ki
szememből ezt a fényt?
- ember talán?
-
- hívtál
-
- örömmel tartom magasba
- tündöklő akaratod
-
Herjeczki Géza (1969)
Itt állok jászolod
felett, Ó Jézusom, Királyom.
Elhoztam minden kincsemet
ajándékul, Megváltóm.
Vedd elmém, lelkem és
szívem,
Hadd adjam néked
mindenem, Hogy kedves légyek néked!
Nem éltem még e föld
színén: Te értem megszülettél;
Még rólad mit sem tudtam
én: Tulajdonoddá tettél;
Még meg sem formált
szent kezed:
Már elválasztál
engemet, Hogy társam légy e földön.
Mély síri éjben vártam
én: Fölkelt a nap rám véled.
Terólad ömlik rám a
fény, A béke, boldog élet.
A lélek ékességei;
Belőlük hitnek mennyei
Szép tisztasága árad.
Csak nézlek boldog
szívvel én, S nem győzlek nézni téged.
Szóm és erőm mind oly
szegény, Hogy elmondhassa néked:
Bár felfoghatna tégedet
Az emberszív és ismeret,
Hogy megfejthesse titkod!
Megváltóm egy
kérésemet nem vetheted meg nékem:
Hogy szívem mélyén
tégedet Hordozzalak hűségben;
Hogy bölcsőd,
szállásod legyek,
Jöjj, Jézus, tölts el
engemet Magaddal, nagy örömmel!
Paul
Gerhardt (1607-1676)
Erős vár a mi
Istenünk
Erős vár a mi Istenünk,
Kemény vasunk és
vértünk.
Inségben együtt van
velünk,
Megvált és harcol
értünk.
Kél az ősi rossz,
Bajvető gonosz,
Csel vad fegyvere,
Erőszak ővele,
A földön ő az első.
Önnön erőnk csak
délibáb
És bizony esnénk esten.
De harcba küldte Egy
Fiát
Értünk maga az Isten.
Kérded-é, ki az?
Jézus, az igaz.
Sok had, Egy a fő,
Nincs Isten más csak Ő,
Krisztus a Győzedelmes.
S ha földön ördög
nyüzsgene
És elnyelni akarna,
Meg nem riadnánk - ellene
Győz hitünk diadalma.
A világi úr
Tombolhat vadul,
Semmit sem tehet,
Ő megítéltetett.
Megrendül egy szavunkra.
Él, áll az ige igazul,
Akárki vesse-hányja.
Táborainkra száll az Úr
Szent Lelke, adománya.
Jóhír, nő, család,
Jószág, test, világ
Veszhet, vihetik
Veszendő kincseik', -
Miénk marad az ország.
József Attila
fordítása
- Bódás János:
- Károli Gáspár
A legnagyobbaké között
kell rogyogni nevednek.
Letünt már az idő, mikor
papi dölyf, vakság megvetettek,
s kárhozott voltál és eretnek.
Voltak dicső, nagy hőseink,
kik életüket a szabadság
oltárán bátran bemutatták.
Ám a te győztes regimented
könyvek voltak, nagy pergamentek,
füstszínűvé vált fóliások
és egér rágta szentírások.
Kis lúdtoll volt csak fegyvered.
Nem kellett puska, kard, se ló,
így lettél te honfoglaló
s a műved ma is szentség:
ránk hagytad édes anyanyelvünk
gyönyörű tündérkertjét.
Így látlak:
Hosszú pipaszárral
ülsz a mécsesnél. Könyvek, árkusok
az asztalon. S tollad alól az Úr
szava édes, magyar nyelven buzog,
fény és vigasz rajtad keresztül árad...
Szenci Molnár, (önkéntes kis küldöncöd)
egy fidibusszal meggyújtja pipádat...
- OKTÓBER
Áldott az ember,
aki kezébe vette az Igét.
S áldott az Ige!
Embert formáló erő.
Végy kézbe ma is bennünket!
Várakozó szívvel hajlunk föléd.
Reformáld botladozó életünk!
HG
-
- Alexandriai Kelemen:
- HŰ PÁSZTORUNK VEZESD...
-
- Hű pásztorunk, vezesd a te árva
nyájadat,
- E földi útvesztőben te mutass jó
utat;
- Szent nyomdokodba lépve, a menny
felé megyünk,
- Ó, halhatatlan Ige, vezérünk,
Mesterünk.
-
- Mert boldog az az ember, ki dicsér
tégedet,
- És kóstolgatja mindennap szent
beszédedet;
- Hát legeltesd igéddel bolygó
nyájadat,
- És terelgesd lelkeddel
juhocskáidat.
- Szent Lelked töltsd ránk ki, mint
hajnal harmatát,
- És adj fejünkre tőled nyert ékes
koronát,
- Hogy áldozatra felgyúlt
megszentelt életünk
- Oltárodon elégjen, Királyunk,
Mesterünk!
-
Ford: Csomasz Tóth Kálmán
-
- A PÉNZ
- Ti ... emberek ... kik végtelen
sorban
- Itt küzdötök e szürke földi
porban
- És hittel, kínnal, szenvedéssel,
- Alázattal, megvetéssel,
- Bányák mélyén, hegyek ormán,
- De mindig mindnyájan egyformán
- Imádkoztok hozzám, csatáztok értem
- Száz köznapi harcon... Nézzetek
rám!
- Ma megmutatom az igazi arcom:
-
- Amióta áll az emberi világ:
- Én vagyok az óhaj, én vagyok a
vágy...
- Én vagyok a kezdet, én vagyok a
vég...
- Én vagyok minden: a sors, a lét...
- Engem mindenki szerelme vár,
- Én vagyok az érték, a díj, az
ár...
- Az út, meg a cél... a bolt meg a
bér...
- A gát, a vész... az egész, a
rész...
- A bank, a rang... a kincs, a nincs...
A PÉNZ.
-
- Ti teremtettetek, de én uralkodom...
- A szíveteken, az agyatokon,
- Mert értem vesztek kenyeret
- És rózsaillatot.
- Az éhező, dolgozó tenyerek
- Vad vágya én vagyok.
- De csak magamat szeretem
- És fázom egyedül...
- Csak ahhoz megyek szívesen,
- Ki teli zsákon ül...
-
- Én mindennél több vagyok,
- De sohasem elég,
- Mert a kincses Krőzusok is
- Harácsolnak még
- És akiknek nem jut, nem telik
- Csak garasos robot,
- Az éhes gyomrukon verik
- A lázadó dobot.
- Apa fia ellen, kés a testvérmellen.
- A világ áll vérben, értem,
értem...
-
- Mert imádtok és megvettek.
- Gyűlöltök és szerettek.
- Egymást zsaroljátok, nők arcába
vágtok,
- Bemocskoltok vérrel és értem
zsarolt
- kéjjel leánysikolyt vesztek,
becsületet, hitet, értitek?
- A zsebetek tátong, az öklötök
kemény!
- Látjátok, tudjátok, hogy mivé
lettem én?
-
- Rimánkodtok térden, embert öltök
értem,
- S templomok tornyáról lehull a
kereszt:
- Emberek, emberek, én tettem ezt!
- De ti voltatok, akik bemocskoltatok,
- Ha én szemét és mocsok vagyok...
- De mindenütt értem, rólam szól a
dal,
- Az óh, a jaj, a hej a haj,
- Mert én vagyok a gond, a baj,
- A bank, a rang... a kincs, a nincs...
A PÉNZ.
- Pénz, papír, ezüst, arany...
- Óh, hogy szégyellem magam...
- Inocent
Vincze Ernő
-
- 2001. szeptember 11.
-
- Ó, büszke Babilon!
- Egy órában jött el
- szörnyű ítéleted!
- Mérhetetlen pompa,
- egy világ vagyona
- és lelke lett oda...
- Tornyod szétrobbant és
- a mélybe hullt vele
- ezreknek reménye,
- egy világvárosnak
- messze földön híres,
- büszke élessége.
-
- Jajszó tört az égre.
- Gyilkos indulatból
- jött világod vége:
- Halálba kényszerült
- készületlen lelkek
- pokolra szállása,
- Jézus híveinek
- szenvedés általi
- elragadtatása,
- névtelen hősöknek
- füstben, porban fogant
- földre születése.
-
- Mindez egy órában!
- S a döbbenet csendje
- után megtelt sorra
- a templomok mélye.
-
Oláh Lajosné
Üzenet egykori iskolámba
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellü örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.
De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskolapadok.
S én, vén diák, szivem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Ady Endre
-
- CSEND-PROGRAM
Elhallgatni és
meghallgatni,
- mások szelíd szavára
adni,
- tanácsot az Igéből
kapni,
- Isten-csendjében
megmaradni.
-
Füle Lajos
-
- Áprily Lajos
- LASSÚ SZÁRNYON
-
- Uram, a két szárnyam
nehéz,
- hozzád emelkedni ma nem
mer.
- Ne bilincselj meg és ne
bánts
- nagy súlyoddal, a
félelemmel.
-
- Te nagy völgyedben ne
legyek
- énekre béna, hitre
gyáva.
Úgy kapaszkodjam, Kéz,
beléd,
mint kicsi koromban
anyámba.
- Hívott erőseid dalos
- lakomáján mindig ne
késsem.
- Kapudtól ne térítsen el
- utat veszítő
szédülésem.
-
- Viharszeles mélyed felett
- meredekedet bízva
járjam,
- sziklafalon hajnalmadár,
- örömpiros legyen a
szárnyam.
-
- És hogyha mégis
hullanék
- sugaradban vagy sűrű
hóban,
- sohasem látott arcodat
- láthassam egyszer,
zuhanóban.
-
- Üdvteli érzet: Jézus
enyém!
- Ennek felettébb örvendek
én.
- Örökség vár rám,
mennyei rész,
- Lelkem ujjongva fölfelé
néz.
- Örökre zengem ez
éneket:
- Jézusban leltem az
üdvömet!
- Boldogan vallom: Jézus
enyém!
- Irgalmát áldom örökre
én!
-
- Üdvteli érzet: Jézus
enyém!
- Isteni béke árad felém.
- Igája könnyű, nyugalmat
ád,
- Követem híven a
lábnyomát.
- Örökre zengem ez éneket:
- Jézusban leltem az
üdvömet!
- Boldogan vallom: Jézus
enyém!
- Irgalmát áldom örökre
én!
-
- Üdvteli érzet: Jézus
enyém!
- Életem útján áldott
remény.
- Pásztorom nékem, hű
őrizőm,
- Istentől küldött
Üdvözítőm!
- Örökre zengem ez éneket:
- Jézusban leltem az
üdvömet!
- Boldogan vallom: Jézus
enyém!
- Irgalmát áldom örökre
én!
-
Crosby J. Fanny (HH 521)
-
- LÉGY KARJUK!
- (Ésaiás 33:2)
-
- Légy karjuk reggelenként
azoknak,
- akik téged hívnak és
várnak,
- akik segítő kezedre
vágynak,
- s nehezen hagyják el az
ágyat.
- Gyenge kezüket megragadva
- öleld szívedre, merítsd
magadba!
- S ha erődből új erőre
kapnak,
- bízva indulnak neki a napnak.
-
Oláh Lajosné
-
- Pierre Corneille:
- SZÓLJ, SZÓLJ HOZZÁM, URAM...
-
- "Szólj, szólj hozzám,
Uram, mert szolgád hallja szódat!"
- Így mondom, mert magam rég
annak érezem.
- Hadd járjak utadon, hadd
várjam égi jódat!
- Hű szívvel szüntelen, hű
szívvel szüntelen.
-
- Adj Lelkedből erőt, hogy
értsem és szeressem
- Elrendelt utamat s minden
parancsodat.
- Egy vágyat hagyj nekem: hogy
halljam és kövessem
- Szent igazságodat, szent
igazságodat.
-
- Nincs oly tudós sehol, ki
megtanít utadra,
- A bölcs nem fejti meg
törvényedet sohsem;
- Te fejted meg nekünk, te, hű
szíveknek Atyja,
- Kinek szavát lesem, kinek
szavát lesem.
-
- Te nagy csodáidról bár
fennszóval beszélnek
- És fennen hirdetik felséges
rendedet,
- Ha nem te szólsz, Uram, a szó
fülig ha érhet,
- De szívig nem mehet, de szívig
nem mehet.
-
- Szólj, szólj én Istenem! --
szól hangodból a jóság,
- A lelkem megfeszül s a
hallásban segít,
- És szódban meglelem az
örökkévalóság
- Jó édességeit, jó
édességeit.
-
- Szólj és csitítsd a bút,
mert bú és kín gyötörnek,
- Szólj, hogy legyen szavad ír s
gyógyító erő;
- Szólj, dicsőséged úgy még
szebben tündökölhet,
- És mindörökre nő, és
mindörökre nő.
-
Ford: Áprili Lajos
-
- Mihail J. Lermontov:
- A PRÓFÉTA
- Az Úr rámtette egy napon
- a próféták mindentudását,
- s azóta szemből olvasom
- a gonoszság s a bűn vonását.
-
- Szóltam igazság s szeretet
- szent igéit az Úr nevében,
- és minden társam megvetett
- s megkövezett a nép dühében.
-
- Hamuval hintettem fejem,
- elhagytam várost és utált
zajt,
- s a puszta lett lakóhelyem
- s Isten táplál, mint a
madárrajt.
-
- A szent örök parancs szerint
- az állat szót fogad szelíden,
- rezgő csillag reám tekint
- s hallgat reám az égi íven.
-
- Ha néha kérges talpaim
- a város útján átsietnek,
- a vének azt mondják Kain-
- mosollyal a kisgyermekeknek:
-
- "Látjátok: népét
megveti,
- nem fért meg itt, nagy volt a
gőgje,
- azt hitte, elhisszük neki,
- hogy Isten szája szólt
belőle.
-
- Jól nézzétek meg, gyermekek,
- csontjai mily nagyon kiállnak,
- meztelen, ványadt és beteg,
- csúfsága az egész
világnak!"
-
Ford: Áprili Lajos
-
- A TE SZAVAD
- A te szavad, ó, nagy Isten A
vigasz kútforrása;
- Ne légyen köztünk itt egy
sem, Ki szomjazná hiába.
- Ó, üdíts fel Szent Igéddel,
Hogy majd kellő időben
- Gyümölcsöt hozzunk bőven.
-
- A te szavad láng, kard,
villám, Mely megtör kemény szívet.
- Áthat szirten és szív falán,
S megítél minden vétket.
- Jó Istenünk, ím
könyörgünk: Igéd a bűnt kiírtsa,
- A szívünket tisztítsa!
-
- Szent Igéd hajnalcsillagunk
Vándorutunk számára.
- Mint tudatlan, hozzá futunk,
Bölccsé tesz fénysugára.
- Te, égi fény éltünk egén,
Világíts a lelkünknek,
- Tévúttól, bűntől ments meg!
-
A Hit Hangjai 130
-
- "ÉNEK volt rámnézve
minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában."
(Zsolt
119:54)
- Beharka Pálnak
-
- hogy könnyű az ének?
- az égben zenélnek!
-
- nézd Uram
- törvényed - Szent Igéd
- fülemben megéled
- szavaid zenélnek
-
- rámnézve parancsod
- dics-ének
-
Herjeczki Géza, 1972, Újpest
-
- Reiner Maria Rilke:
- ANGYAL
- Fensége rejtekében ő azonnal
- tudta, angyal az, ki belép,
- sudáran, fennen, lángoló
szavakkal,
- s felajánlotta volna mindenét,
-
- csak arra kérte, ami volt
lehetne,
- kereskedő, meghajszolt utazó;
- nem olvasott, s egyszerre itt a
szó,
- mi még egy bölcset is
megvesztegetne.
-
- Az angyal pedig, mint maga az
Úr,
- mutatta néki tábláján a
szókat,
- nem hagyott egyet olvasatlanul!
-
- Olvasott, lesvén az angyalkezet
- amint lapoz, s egyike lett
azoknak,
- kik értenek és engedelmesek.
-
-
- John Milton
- A VAK
SZONETTJE
-
- Tünődöm olykor, mért
szállt rám homály
- éltem felén? E tág föld vak
legén
- talentumom tétlen márt rejtem
én,
- mely így elásva bennem kész
halál?
-
- Ha majd a számonkérő óra
száll,
- Uram feddése nem lesz-é
kemény?
- "Mit kezdjek így, ha
nincs munkámra fény?" -
- lázongok halkan. Ám vigaszt
talál
-
- türelmem és szól:
"Senki sem viszen
- méltó munkát Elé. Csak
tűrd szelíd
- Igáját, úgy a jó. Hisz Ő a
szent
-
- király. A szárazföldön és
vizen
- sürögteti szolgái ezreit
- s az is cselédje, ki csak vár
s mereng."
-
Ford: Tóth Árpád
-
-
- Babits Mihály:
- ZSOLTÁR
GYERMEKHANGRA
Az Úristen
őriz engem
- mert az ő
zászlóját zengem,
-
- Ő az Áldás,
Ő a Béke
- nem a harcok
istensége.
-
- Ő nem az a
véres Isten:
- az a véres
Isten nincsen.
-
- Kard ha
csörren, vér ha csobban,
- csak az ember
vétkes abban.
-
- Az Úristen
örök áldás,
- csira, élet
és virágzás.
-
- Nagy, süket
és szent nyugalma
- háborúnkat
meg se hallja.
-
- Csöndes ő
míg mi viharzunk
- békéjét nem
bántja harcunk:
-
- Az Úristen
őriz engem,
- mert az Ő
országát zengem.
-
- Az Ő
országát, a Békét,
- harcainkra
süketségét.
-
- Néha átokkal
panaszlom
- de Ő így
szól: "Nem haragszom!"
-
- Néha
rángatom, cibálom: -
- tudja hogy csak
őt kivánom.
-
- Az is kedvesebb
számára,
- mint a
közömbös imája.
-
- Az Úristen
őriz engem
- mert az Ő
zászlóját zengem.
-
- Hogy daloljak
más éneket,
- mint amit Ő
ajkamra tett?
-
- Tőle, Hozzá
minden átkom:
- hang vagyok az
Ő szájában.
-
- Lázas hang
talán magában:
- kell a szent
Harmóniában.
-
- S kell, hogy az
Úr áldja, védje
- aki azt
énekli: Béke.
- "Akkor nagy szélvihar támada...
- Ő pedig aluszik vala...
- Mester, nem törődöl vele, hogy
elveszünk?
- ÉS LŐN NAGY
CSENDESSÉG."
-
(Márk 4,37-39)
- Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
- Repülőzúgás mindenütt
- Házak holtan hanyatlanak a semmibe
- Rémült arcok rohangásznak céltalan
- Lyukukból kiöntött ürgék az emberek
- Reszketve remegnek
- Már nem tudnak sírni
- Gyermekeik polipkarja rágja aszott bőrüket
- Kiáltanak
- Rekedt hörgő-hangjuk félve tör az űrbe
- Halljátok?
- Kiáltanak
-
- Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
- Repülőzúgás mindenütt
- Büszke bomba rikoltva robban
- Hullámzanak a falak
- Szikrázik a föld -
- Föld
- Háborgó tenger
- Nagy Vietnám
- Hullámaid lassan kiöntenek
- Belzebúb belopta kakukktojását
- Földfészkünkbe
- A háború már háborog
- Dühöng
- Örjöng
- Kihányja az énekes fiókákat
- Téged
- Engem
- Az emberiséget
-
- Fütyülésszerű nyomasztó sikoly
- Repülőzúgás mindenütt
-
- Talán alszol Uram?
-
- Ha nem törődsz velünk
- Elveszünk
- Herjeczki
Géza (1966)
- TAVASZ
- Tegnap még fagyos tél volt,
- s a természet álmodott...
- Magáról mit se tudva
- szent titkot láthatott.
-
- Sejtelmes égi szózat
- hangzott a légen át:
- ó, halljátok, ti bölcsek
- hát lássatok csodát!
-
- Szemfedő szertefoszlott,
- hideg fagy engedett,
- és életre kelt mindaz,
- mi volt megdermedett.
-
- Az élet nedve újra
- megindul, körbejár
- halálnak dermedt csöndje
- hangos örömre vál' .
-
- Madárka énekelve
- csicseregve zengi azt:
- 'vége a télnek újra,
- üdvözlünk szép tavasz!'
-
- Üdvözlünk mi is téged,
- csodák csodája, te:
- halálnak mezsgyéjén az
- életnek ünnepe!
- - De nem csak annyit mondasz,
- hogy itt a kikelet,
- nem csak a természetnek
- jelentesz életet.
-
- Mit földi emberésznek
- fölfogni nem lehet:
- hoztál, tavasz, minekünk
- olyan nagy ünnepet.
-
- Mit érne fény és pompa,
- virág, madársereg,
- ha annyi szép között csak
- a lélek halna meg?!
-
- De győzött ím az élet,
- nincs rém több, mely riaszt!
- A feltámadott Krisztus
- nyújtja e szent vigaszt.
-
- Legyél hát üdvözölve,
- tavasz, te nagy csoda:
- halálnak éjjelén az
- életnek záloga!
-
- Haraszti Sándor
NOVEMBER
A hálaadónapok
időszaka lassan lejár.
Letudtuk hát egy évre már
az Úrnak tartozásunk.
Vagy mégsem? Nem, ezt nem lehet!
Isten továbbra is szeret:
hálánk nem érhet véget.
Herjeczki Géza
Hull a fák levele...
Őszbe csavarodott a természet feje
Dérré vált a harmat, hull a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Megpihen legszélén az égi határnak
S int az öregeknek: „benneteket várlak!”
Megrezdűl a feje sok öregnek erre:
Egymásután mégis mennek a nyughelyre.
Arany János: Toldi estéje (1. versszak)
Már hull a szirom...
Rohanunk, ragadó autóm tovavágtat,
felvillan egy emberi arc, s tovavész...
Már hull a szirom...a mezőn a kalász feje kész...
Könyörülj autóm Vezetője, megállj!
- Sietni, sietni, sietni muszáj!
Rohanunk, fejemen felhőzik a gondom,
aratók dalait dudorássza a szél:
kifutunk a Tavaszból! Túlnan a dombon
ott leskel a Nyár, meg az Ősz, meg a Tél:
te szörnyű sofőr, pár percig megállj!
- Sietni, sietni, sietni muszáj!
Rohanunk pihenéstelenül dübörögve,
öklömmel ütöm a Titok-vezetőt:
míg hátratekint vigyorogva, röhögve
a Halál... nevetése lidérc, temetők
szaga rajta, hadarva susogja a száj:
sietni, sietni, sietni muszáj!
Mécs László: Rohanás a tavaszban (részlet)
SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG
Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.
Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szívemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.
Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.
Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek,
Istenes áhítattal,
Altató áhítattal.
Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza, az ajkam: (Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj csöndes
éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám, viselj
gondot rám, ámen.)
Ady Endre
- A XIX.
SZÁZAD KÖLTŐI
-
- Ne fogjon senki könnyelműen
- A húrok pengetésihez!
- Nagy munkát vállal az magára,
- Ki most kezébe lantot vesz.
- Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
- Saját fájdalmad s örömed:
- Nincs rád szüksége a világnak,
- S azért a szent fát félretedd.
-
- Pusztában bujdosunk, mint hajdan
- Népével Mózes bujdosott,
- S követte, melyet Isten külde
- Vezérül, a lángoszlopot.
- Újabb időkben Isten ilyen
- Lángoszlopoknak rendelé
- A költőket, hogy ők vezessék
- A népet Kánaán felé.
-
- Előre hát mind, aki költő,
- A néppel tűzön-vízen át!
- Átok reá, ki elhajítja
- Kezéből a nép zászlaját.
- Átok reá, ki gyávaságból
- Vagy lomhaságból elmarad,
- Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
- Pihenjen ő árnyék alatt!
-
- Vannak hamis próféták, akik
- Azt hirdetik nagy gonoszan,
- Hogy már megállhatunk, mert itten
- Az ígéretnek földe van.
- Hazugság, szemtelen hazugság,
- Mit milliók cáfolnak meg,
- Kik nap hevében, éhen-szomjan,
- Kétségbeesve tengenek.
-
- Ha majd a bőség kosarából
- Mindenki egyaránt vehet,
- Ha majd a jognak asztalánál
- Mind egyaránt foglal helyet,
- Ha majd a szellem napvilága
- Ragyog minden ház ablakán:
- Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
- Mert itt van már a Kánaán!
-
- És addig? addig nincs megnyugvás,
- Addig folyvást küszködni kell. -
- Talán az élet, munkáinkért,
- Nem fog fizetni semmivel,
- De a halál majd szemeinket
- Szelíd, lágy csókkal zárja be,
- S virágkötéllel, selyempárnán
- Bocsát le a föld mélyibe.
-
Petőfi Sándor
-
Pest, 1847. január
-
-
PSYCHOANALYSIS CHRISTIANA
-
- Mint a bókos szentek állnak a fülkében
- kívülről a szemnek kifaragva szépen,
- de befelé, hol a falnak fordul hátok,
- csak darabos szikla s durva törés tátog:
-
ilyen szentek vagyunk mi!
-
- Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
- hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
- érdesen, szennyesen s félig születetlen,
- hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?
-
Krisztus urunk, segíts meg!
-
- Hallottunk ájtatós, régi faragókat,
- kik mindent egyforma türelemmel róttak,
- nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:
- tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.
-
Bár ilyenek lennénk mi!
-
- Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
- s hamit temagadból szégyenkezve nézel,
- tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden
által
- az Isten is nézi, az Isten is látja!
-
Krisztus urunk, segíts meg!
-
- Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,
- amikor magad vagy az Itélő
kéme?!
- Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá
- balga fejünk - s így ér a félig-kész Halál,
- s
akkor mivé leszünk mi?
-
- Gyónatlan és vakon, az évek szennyével
- löknek egy szemétre a hibás cseréppel,
- melynek nincs csörgője, s íze mindörökre
- elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.
-
Krisztus urunk, segíts meg!
-
- Ki farag valaha bennünket egészre,
- ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
- ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
- legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?
-
Szenvedésre lettünk mi.
-
- Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
- Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
- míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
- beállítson majdan szobros csarnokába.
-
Krisztus urunk, segíts meg!
-
-
- Te azt mondod, hogy lehetetlen
- És leereszted a kezed,
- Csüggedt-fásultan belenyugszol:
- Ha nem lehet, hát nem lehet!
-
- Te azt mondod, hogy lehetetlen
- S befagy az ajkad, a szíved,
- Már alig mersz, s kihal belőled
- Minden nagy, hősi lendület.
-
- S miattad dúlhat itt a gazság,
- Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,
- Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
- Dühödt őrültként a világ.
-
- Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
- Se szó, se vér, se könny, se jaj,
- Se ész, se fegyver nem segít már,
- Se ezer nábob, se arany...
-
- Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
- Ki oltja el, s mit ér a gát,
- Ha a tenger kilép medréből,
- S őrültként dobálja magát?
-
- Lehetetlen, - hát lehetetlen!
- Méreggel, átokkal teli
- A világ, - szenny, láz, kelevény már!
- Lehetetlen megmenteni.
-
- Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
- S tapló van melleden belül.
- És nem tudod, hogy a hívőnek
- A lehetetlen sikerül!
-
- Szavára forrás kél a pusztán,
- A néma szól. a béna megy,
- Manna hull, a hegyre hág a tenger,
- Vagy a tengerbe lép a hegy!
-
- Szeretet lesz a gyűlöletből,
- A büszke megalázkodik,
- A kapzsi ingét odaadja
- S a káromló imádkozik!
-
- Vizen játhatsz, tüzön mehetsz át,
- Ha hiszel! - s mindez nem mese,
- Példák beszélnek, nézd, körülvesz
- A "bizonyságok fellege"!
-
- Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
- Le csüggedt-fáradtan fejed,
- Lehet béke, lehet bocsánat,
- Új élet, jóság, szeretet...
-
- Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
- Könyörgés, - semmi nem segít:
- De megmentheti a világot
- A legnagyobb erő: A HIT!
- Bódás János
Az oldalt folyamatosan bővítjük
Küldjön verset e-mailen a szerkesztőnek.
az Evangéliumi Hírnökhöz
sok vers (magyar és világirodalmi)
|