..
  Baptist TOP1000

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

..EVANGÉLIUMI HÍRNÖK  - Az Észak-Amerikai Magyar Baptista Szövetség havilapja

2001. DECEMBER

Ez a "KORÁBBI SZÁMOK" EGYIK OLDALA

.. 

Az első karácsony

Az első karácsony -- képzeld csak el: te is akkor élsz, ott vagy azon a különleges napon, éppen abban a városban, ahol Jézus született...

Ott vagy Betlehemben és látod, hogy ketten közelednek a város felé a poros, kanyargós ösvényen -, egy férfi gyalogosan és egy nő, szamár hátán ülve. Milyen lassan jönnek! Megállnak, megpihennek. Miért állnak meg olyan gyakran, pedig már egészen közel vannak az utazásuk végéhez?

Újra megálltak, ezúttal éppen előtted, s amikor megpillantottad az asszony arcát, szíved dobogása felgyorsult. A fiatalasszony sápadt arcán ugyanis az utazás fáradságán túl a menny minden örömét tükröző mosoly ragyogott.

Azon az éjszakán nem jött álom a szemedre. Valahogy megérezted, hogy ez egy különleges éjszaka, amikor vala- mi csodálatos dolognak kell történnie. Valami olyan csodálatosnak, hogy szinte lélegzetet sem mertél venni, nehogy megtörd e vajúdó csendet.

Mert Betlehem ezen az éjszakán nagyon csendes volt. Hallgatott. Várt valamire.

Késő éjszaka volt már, amikor kint az utcán váratlan nyugtalanság támadt. Ahogy az ajtóhoz rohantál, meglepődve láttad, hogy emberek kiáltoznak az éjszakában.

Mit kiáltottak? Azt, hogy láttak egy angyalt. Az angyal egy gyermekről beszélt nekik, aki Betlehemben született. A kisgyermeket AMegtartónak@ és AÚrnak@ nevezték, s azt mondták, hogy látták is a gyermeket egy vendégfogadó mögötti istálló jászlában.

Ennyi neked éppen elég, azonnal szaladsz a vendégfogadóhoz, a mögötte lévő istállóhoz. Aztán csendben, óvatosan belépsz.

Ott van ő, a ragyogó mosolyú fiatalasszony. Hátával a deszka palánknak dőlve, szemei csukva. A férfi is ott áll mellette.

Mellettük, egy jászolban, ott van a kisgyermek. Kis csöppség, - gondosan bepólyálva. Olyan édesen alszik, ahogy egy újszülött szokott. Alszik, mintha nem is erre a pillanatra várt volna a világ már ezer évek óta. Alszik, mintha születésének nem is lenne köze a te életedhez és az enyémhez és a föld minden népének életéhez. Alszik, mintha nem is az Ő gondja volna a világ minden bűne és nyomorúsága - e pillanattól kezdve.

Azon tűnődsz, hogyan is kérdezd meg őt, hogy megérintheted-e a gyermeket; - nem úgy, hogy fölébredjen, csak éppen megérintenéd a kezét. Micsoda pillanat lenne az! Csak ki- nyújtanád a kezedet és megérintenéd Isten Fiát!

Én mégsem irigylem azokat az embereket, akik akkor éltek, ott, Betlehemben, hiszen ők föl sem tudták fogni, miért is született e gyermek: hogy örömhírt mondjon e boldogtalan világnak, hogy szeretetét megmutassa azoknak, akik hozzászoktak már a gyűlölethez, hogy győzzön a szívekben uralkodó bűn és gyötrelem fölött.

Felmérhetetlen áldás, hogy te meg én most élhetünk, amikor Ő már bevégezte üdvözítő munkáját, szeretet-szolgálatát. Ő ma éppen olyan közel van hozzánk, mint amilyen közel volt azokhoz, ott, Betlehemben. Vagy még közelebb, - hiszen ma még a kezünket sem kell kinyújtanunk ahhoz, hogy megérintsük Őt.

Ruth Bell Graham
A Decision Magazin 2000. decemberi számából, ford: H.G.

 
Harangok zúgnak
Harangok zúgnak, szívek buzdulnak
imádatodra, Jézus, Király,
ki megszülették, emberré lettél.
Zengje ma minden emberi száj:

Eljött a váltság, eljött, hogy lássák
s hogy elfogadják szegény rabok,
akik a sátán karma közt gyáván
vergődnek: kínzott, gyötrött vakok.

Angyali karral, nagy diadallal
mondjuk: dicsőség! Megjött a várt
nagy Szabadító, életre hívó,
aki legyőzi majd a halált.

Picsinyke jászol, benned világol
e nagy világra Isten szíve.
Jézus, Királyunk, epedve várunk!
Áraszd ki üdvöd mindenkire.
                   Gerzsenyi Sándor

                    

A szerkesztő rovata:

ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET kívánok a kedves olvasónak!

Krisztust vissza-váró testvéreim: az Úr közel! Azoknak pedig, akik szívében nem él ott a Megváltó, azt üzenem: Ő kész beköltözni hozzád - megszületni nálad is -, nyisd meg előtte szíved addig, amíg lehet, például ma. Vagy holnap, hiszen bízom benne, hogy még lesz holnap; de tudni nem tudom. A ma mindenesetre még a miénk.

Remélem a lap olvasása is hozzá járul a karácsony környéki napok öröméhez. November, december - zsúfolt hónapok. Chicagó, Irodalmi Nap, Advent, Karácsony, Óév, Újév. Köztük minden gyülekezetben még néhány helyi, alkalmi ünnepély.

Ha az olvasó az első oldalon kezdte a laphoz, talán máris megnyerte tetszését az ismert evangélista ugyancsak neves feleségének karácsonyi írása, melyben a régi történet egyéni módon megközelítve és egészen mai üzenettel áll előttünk. Vadász János írása az alhambrai közgyűlés férfiszövetségi gyűlésén hangzott el. Hosszúsága miatt 2-3 részletben tudjuk csak közölni. Olyan gyakorlati problémával foglalkozik, mellyel lépten nyomon találkozunk, vagy - szándékosan - elkerüljük. Figyelmükbe ajánlom Molnár Balázs nyugalmazott lelkipásztor cikkét, melyben egy negyedik generációs magyar származású fiatalt mutat be.  Reméljük színes gyülekezeti beszámolóink is megnyerik tetszését, s imádságaiban hálaadással, vagy éppen könyörgő szóval emlegetni fogja más városban élő testvéreit Urunk előtt.

Kétségtelen, hogy a chicagói találkozó volt a közelmúlt legnagyobb élménye.

Természetesen a szerkesztő is ott volt a meghívottak között. Örömmel láttam, s hallgattam a fiatalok szolgálatát szombaton este. (Láttam? Igen, például az estét záró egyszemélyes pantomint, melyet Szabó Erika egyszerű és mély érzéssel adott elő. Egy ismert ének bűnbánatra, megtérésre fölszólító üzenete, s az esedezés az Úr áldásáért így még elevenebben átjárta szívünket.) Jó volt hallani Kulcsár Attila buzdító szavait. Az ifjúság korábbi elnöke a Déli Baptista Szövetség Louisville-i teológiáján szeptemberben megkezdte tanulmányait. Hálát adhattunk az Úrnak magunkban azért is, hogy láthattuk, a váratlan betegségből is fölépíti őt az Úr, az Úr, aki ifjaink közül is hív el, formál missziómunkásokat. Dan László ifjúsági elnök igehirdetéséből pedig reméljük, hogy részleteket olvashatunk majd a következő számban.

A fényképek bizonyára nem tudják visszaadni azt a nagy változást, ami az imaház falain belül történt a fölújítás során. Testvéreink nagy erőfeszítéssel, nagyrészt saját-kezűleg (ám mégis szakszerűen, hiszen szakemberek is vannak közöttük) nagyobb munkát végeztek, mint amit terveztek eredetileg. De be is tudták fejezni. (Jó volt hallani a szövetség, a gyülekezetek és személyek anyagi segítségéről is, mely a testvéri szeretet fényes jele.) Dicsérhetnénk a chicagóiakat, meg is érdemelnék. Ám hadd idézzek inkább itt is néhány gondolatot abból, amit a 136. Zsotlár alapján ott is elmondtam, illetve elmondtunk - a gyülekezettel közösen. A zsoltáros Isten nagyságát úgy énekli meg, hogy elmondja, hogy mit cselekedett, s azt is elmondja újra meg újra - a gyülekezettel együtt, mintegy karban, hogy miért cselekedett így: Amert örökkévaló az Ő kegyelme.@ (Károli fordítás)

A zsoltáros a teremtés csodájától kiindulva a saját koráig tekinti át a történelemben oly világosan látható isteni cselekedeteket, egy pillantást talán a jövőre is vetve. Ha ma szólhatna a zsoltáros, a középpontba mindenesetre ezt a bekezdést iktatná: Magasztaljátok az Urat, aki Üdvözítőt adott a világ minden népe számára; mert örökkévaló az ő kegyelme. A Chicagóban azon a reggelen jelenlévő magyar zsoltárosok pedig így is folytathatnák ezt a zsoltárt: Aki az evangéliumot eljuttatta magyar népünkhez is ezer évvel ezelőtt; mert örökkévaló az ő kegyelme. Aki a szétszórtságban, emigrációban is adott gyülekezeteket (volt idő, amikor 64 magyar baptista gyülekezet létezett ezen a kontinensen); mert örökkévaló az ő kegyelme. Magssztaljátok az Urat, aki mindezidáig megtartotta ezt a néhányat (ha rajtad és rajtam múlt volna, már régen megszűntek volna ezek a gyülekezetek!); mert örökké tart szeretete. Aki megadta, hogy - amint azt az imaórán hallottam egyik testvérünk imádságában - ma nem bezárunk egy magyar gyülekezetet, hanem megnyitunk; mert örökkévaló az ő kegyelme. Magasztaljuk Őt, aki holnapot is ad népének, nem azért, mert meg- vagy kiérdemeltük volna, hanem azért, mert örökkévaló az Ő kegyelme. 

Magasztaljuk Őt, s végezzük szolgálatunkat ott, ahova állított, addig, amíg tart a kegyelmi idő, amíg erre lehetőséget kapunk Tőle (nem addig, amíg a kedvünk, vagy az érdekünk diktálja).

A délutáni istentiszteletet megelőző Demeter András szervezte különleges ballon jelenetről az angol beszámolóban is olvashatunk. Imádságainkat, - mint fölszálló léggömböket - hálánkat és könyörgésünket akkor is, azóta is elfogadja kegyelmes, vagy akinek így könnyebb: szerető Urunk.

Végül: ne feledkezzünk megrendelni a budapesti baptista könyvesboltból a 2002-es Áhítatot, a Jelen Múlt Jövő naptárt és a Szeretet kiadótól a 2002-es Vezérfonalat és a Szeretet naptárt. (szerk)

IMAHÉT 2002
A KRISZTUSHÍVŐK EGYSÉGÉÉRT
2002. január 20-27.
"Nálad van az élet forrása" (Zsolt 36, 6B10)
ELSŐ NAP - A Szentháromság Isten az élet forrása_
Zsolt 36,6-10; 1Móz 2,4b-10; Mt 6,25-33; Kol 1,15-20
MÁSODIK NAP - Jézus vezet bennünket az élet forrásához
2Móz 14,30-15,13; Zsolt 36,6-10; Mk 1,10; 1Kor 10,1-5
HARMADIK NAP - Isten végtelen szeretete
2Móz 17,1-7; Zsolt 36,6-10; Mk 10,17-31; ApCsel 17,22-31
NEGYEDIK NAP - Új életben a keresztség által_
1Móz 7,15-23; Zsolt 36,5-9; Jn 3,1-7; 2Kor 5,16-19
ÖTÖDIK NAP - Isten az egység forrása
Zsolt 36,6-10; Ezék 36,24-28; Jn 17,20-23; ApCsel 16,11-15
HATODIK NAP - Isten a könyörületesség forrása
Zsolt 36,6-10; Ézs 42,1-9; Jn 5,1-9; ApCsel 5,12-16
HETEDIK NAP - Az új élet gyümölcsei_
Zsolt 1,1-6; Zsolt 36,6-10; Mt 13,3-9; Ef 3,14-21
NYOLCADIK NAP - Isten a reménység forrása_
Zsolt 36,6-10; Ezék 47,6-12; Jn 4,7-14; Jel 21,1-7.

KARÁCSONYT VÁRUNK
Adventi csend, karácsonyt várunk.
Hoz-e örömöt, boldogságot?
Epedve óhajtjuk, mert szemünk
Már sok könnyet, bánatot látott.
De öröm, boldogság eljut-e
Hozzánk karácsony áldásaként?
Nem lesz kivétel? - Az ünnep majd
Mindenütt terjeszt örömet, fényt?
Adventi csend. Karácsonyt várunk.
Szívem szomorú lesz, azt látom:
Sokaknak nem kell Krisztus s nem lesz
Mindenütt igazi karácsony!
                                     Kun Gyula

Boldog karácsonyi ünnepeket!

Karácsony üzenete: Isten emberré lett! AAz Ige testté lett, s lakozott miközöttünk...@ (Jn 1:14) Az egész keresztyénség ezen a mondaton áll vagy bukik. Isten igazsága nem fogalmakban rejlik, hanem egy jászolban, bepólyálva, maroknyi szalmán. A neve: Jézus Krisztus.

Nem írt soha egy könyvet. Nem tartott soha hallgatóinak tudományos előadásokat. Nem alapított filozofikus egyesületet, sem politikai pártot. Nem volt hadserege, se testőre, se pénze.

Ő az az ember, akinek születéséhez igazítjuk az éveket, akit milliók követnek és akinek mennyei lények szolgálnak. Élete során szegény volt, egyszer megemlítette, hogy még saját ágya sincs. Kölcsönkapott jászolban született, kölcsön csónakból prédikált, Jeruzsálembe kölcsön szamár hátán vonult be. Utolsó vacsoráját egy kölcsönzött teremben tartotta. Kölcsön sírboltba temették.

Nem igényelt magának semmit. Az egyedüli hely, melyre igényt tart: az emberi szív. Amikor édesanyja Mária, Betlehemben egy sarkocskát keresett számára, akkor hangzott el AMár nincs hely sehol!

A kérdés igazában ez: van-e helye Jézusnak bennünk? Kicsinyke helyet szívesen engedélyezünk néki, - kicsit, a legkisebbet. Mindig csak erre futja, többre nem! De Jézus Krisztus többet kíván! Életünkben nem egy sarokban várakozó tűzoltó akar lenni, akire csak akkor van szükség, ha már valami ég! Nem! Az egész házban szeretne lakni. Szeretne mindenben, mindennél ott lenni, ami lejátszódik életünkbe. Szeretné, ha minden kulcsot átadnánk neki, ha életünkben nem csak valamilyen helye lenne, hanem életünket Ő uralhatná.

Jézus Krisztus számára akkor Betlehemben nem volt hely. Nem volt szállása! Ez nálunk ne forduljon elő! Tehát: engedjük Őt be életünkbe! Karácsonykor arról van szó: Vajon nálunk ki az Úr a házban? A János evangéliuma 1:9-12 így írja le karácsony történetét: AAz Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt. Saját világába jött, és az övéi nem fogadták be Őt. Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az Ő nevében.@

Kedves olvasóm: nyisd meg szívedet az Ő számára, s boldog, Jézus Krisztus jelenlétével teljes karácsonyod lesz!    Ford: Thomán Ferencné

MERRE VANNAK, HOL ÉLNEK?
szövetségünk régi munkásai és közvetlen hozzátartozói?

Nyugalomba vonult lelkipásztorok:
Dr. Bíró László - Palm Bay, Florida
Bógár József - Riverview, Michigan
Molnár Balázs - Cary, North Carolina
Lelkipásztorok özvegyei:
Balla Györgyné - Palm Bay, Florida
Dr. Cserepka Jánosné - Kelowna, Can.
Faulkner Károlyné - Ardsley, PA
Gerő Sándorné - Budapest, Magyaro.
Dr. Haraszti Sándorné - Jonesboro, GA
Ilonka Istvánné - Saint Louis Park, MN
Kun Gyuláné - Tampa, Florida
Oláh Lajosné - Torontó, Kanada
Orosz Attiláné - Lyndhurst, Ohio
Pintér Istvánné - Berazategui, Argentina
Szeretettel gondolunk rájuk, jó egészséget és az Úr áldását kérve életükre.
Szeretnénk a listát kiegészíteni. Ki tud segíteni?
Szeretne levelet írni ídős testvéreinknek? Kérje el címüket a szerkesztőtől.

VALÓBAN ?

A Pogány család vasárnapi szokásait nem értették a Newark-i magyarok, de még Miklós és Margit gyerekei sem igazán. A zsidó negyedben élő ortodox család takarós háza előtt minden vasárnap délután egy fekete autó parkolt. Pogány György, a New Jerseyben élő magyar katolikusok szeretett papja, pápai nuncius töltötte a mise utáni időt ikertestvére családjában. Mit keres egy katolikus főpap a zsidó negyedben? B kérdezték, akik alig ismerték őket. Mi történhetett itt, hogy a katolikus György ikertestvére, Miklós, a zsidó vallást gyakorolja? - találgatták mások. Az ajtón belüli furcsa csend és óvatos beszélgetések okát is csak a nagybácsi halála után kezdte felderíteni Dr. Eugene Pogany, bostoni pszichiáter, aki könyvet is írt családja történetéről. A Penguin Putnam Inc. kiadásában megjelent könyv sok méltatója között találjuk az erdélyi Nóbel-díjas írót, Elie Wieselt is. Az AIn My Brother´s Image@ írója néhány évvel ezelőtt a Cross Currents-ben már utalt egy írásában erre az érdekes és tragikus történetre. Biztattam, hogy fordíttassa le magyarra, amit megtett és azóta többször megfordult Magyarországon is. Reméljük, hogy a könyve is hamarosan megjelenik otthon.

Dióhéjban, ez a történet. A nagyszülők 1919-ben `keresztelkedtek megA. Az ikrek már katolikus nevelésben részesültek, sőt, egy időben mindkettő papi pályára készült. Végülis Györgyből lett pap, aki még a háború kitörése előtt orvosi kezelésre Olaszországba került. A stigmát viselő, gyógyító karmelita, Padre Pió titkáraként vészelte át a világégést, távol a családtól és a gyötrelmektől, melyek Pesten élő idős édesanyját és ikertestvérét érték. Őket először Bergen-Belsenbe, majd Auschwitzba szállították. Miklós életben maradt, az édesanyát megölték. Miklós a táborban tért vissza a zsidó valláshoz, míg édesanyja a gázkamrába menet is nyakában viselte a férjétől kapott keresztet. 1956-ban találkoztak újra az ikrek, Amerikában.

November 10-én, író-olvasó találkozón mutatta be a könyvet Dr. Eugene Pogany Los Angeles magyarságának. Azt kértük tőle, hogy olvassa fel a neki legfontosabb részt. Nagyanyja és a budai rabbi beszélgetését választotta. Az 1919. év télelején történt látogatás célja az volt, hogy elmondhassa Margit a rabbinak nagy lelki élményét és örömét. A megtéréséről, Jézus Krisztusról a Messiásról beszélt. A rabbi elismerően nyugtázta, hogy végre valaki nem félelemből, vagy anyagi haszonért, hanem meggyőződésből választotta a keresztény hitet. Az író elcsukló hangon idézte nagyanyja szavait, egy újjászületett ember hitvallását. Éppen ezért, a könyv alcíméül választott magyarázata a newarki család asztalát megülő csendnek (`Twin Brothers Separated by Faith after the Holocaust@) nem lehet a `faith / hit@, tán csak a `fate / sors@ és az a gonoszság és gyűlölet, aminek zsidók és keresztények helyet adtak többször is a múlt században. Bárcsak soha többé meg nem ismétlődne e testvérpár története! 

          Novák József

Könyvajánlat

Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes visszatér, Lente István illusztrációival, 224 oldal. Harmat Kiadó

Nem kell aggódnunk! Hősünk második könyve is élvezetes lesz, ugyanis az "Egy kegyes kétbalkezes naplója" írása óta eltelt nyolc év Adriant alig tette bölcsebbé, aki immár keresztény előadói pályafutásáról vezeti átütő erejű naplóját. 
(A kiadó megjegyzése: Kérjük, a könyvet ne olvassák nyilvános helyen. Azaz pl. járművön utazás közben, mert előfordult már, hogy a nevetőgörcsöt kapó olvasót csendesebb viselkedésre kellett felszólítani, ami nem vet jó fényt a kiadónkra.)  ( www.harmat.hu )

(További könyvajánlatainkat is tekintse át.)

Míg időnk van, cselekedjünk jót... (Gal 6:10)
Gyakorlati tanácsok Dr. Steiner István testvértől (2)

Míg időnk van, cselekedjünk jót... (Gal 6:10)

... Sokat imádkoztam, de egyre inkább arra jöttem rá, hogy a nagy amerikai gyülekezetek segítségét kell kérnem. De hogy kell ezt csinálni?

Hát próbáljuk meg otthon. El is mentem a saját gyülekezetem lelkészéhez (senior pastor). Mondanom sem kell, hogy 10 perc után kidobott. No vége, gondoltam. De én ezt nem fogadhatom el. Azok a szegény erdélyiek szükségben vannak. Ismét imádkoztam. Azután elmentem egy másik gyülekezetbe, ahol egy ismerősöm volt a segéd lelkész és egy felnőtt kb. 100 tagú vasárnapi iskola tanítója. Ő nagy megértéssel fogadott és megígérte, hogy egy hónapon belül beszélhetek az ő vasárnapi iskolájában. Azonkívül bemutatott egy másiknak, ahol kb. 50 résztvevő volt.

Elkészültem a beszéddel, a hozzátartozó képekkel, vetítőgéppel, meg egy hatalmas Erdély térképpel. Egy külön térképen felnagyítva bemutattam egy körzetet a távolságokkal együtt. Meglepetésemre a testvériség nagy érdeklődéssel figyelt és sokan kértek a brossurából. A kisebb csoportban amint befejeztem, felállt egy kopasz idős bácsi és felkiáltott: Testvérek, kötelezzük el magunkat legalább egy autó megvételére. A nagyobbik csoportban kb. egy hétig nem történt semmi. Ezután egymás után jöttek a levelek kedves hívő írásokkal és csekkekkel. Egy idős házaspár azt írta: A házunkat el akartuk adni, hogy a Bay környékéről elköltözhessünk. Találtunk Grass Valley-ben egy házat, amit nagyon megszerettünk, de az eladó csak egy hónapig vár. Imádkoztunk és megígértük az Úr Jézusnak, ha küld egy vevőt hamar a házunkra, amennyivel több pénzt kapunk a házunkért, mint amibe a másik kerül, a tizedet az erdélyi misszió részére adjuk, mert az sok lelki értéket tartalmaz. A következő nap jött egy vevő és hetvanezer dollárral többet ígért. Itt van a 6000 dolláros csekk vagy autóra, vagy gyerek táboroztatásra.

Nos, kedves magyar testvérem, miért kell félni? Ki küldte oda nekem azt az idős kopasz bácsit és ki indította azt az idős házaspárt, hogy az én "Mission Transylvania" programomra adakozzanak? Ki állt mindezek mögött? Nem az Úr Jézus? Az Úr Jézus képes volt a kisfiúnak az öt kenyérből és két halából 5000 embert megvendégelni. Itt képes volt az én gyenge kérésemre nagyon sok ember szívét megindítani. Az eredmény: az én pénzemmel együtt 37,000 dollár. 1999. májusában 6 prédikátornak tudtam venni autót, 200 gyereket küldtem táborba, Homoróddarócon a félig-kész imaházat befejeztük. Egy hívő özvegyet három - az Úrhoz hűséges - gyermekével együtt ki akartak tenni az utcára, mert hónapok óta nem tudták fizetni a lakbért. Nem csak kifizettem a tartozásukat, de a lakást is megvettem nekik, mint öröklakást.

A következő évben hasonló módszerekkel ennél többet tudtam összehozni. Most már 400 gyereket tudtam táboroztatni az egyebek mellett. Ez az év a leromlott gazdasági helyzet miatt nem volt olyan jó mint a tavalyi, de mégis egy másik 400-as csoport ment a táborba.  (A befejező rész januárban)

IGAZÍTSÁTOK HELYRE SZELÍD LÉLEKKEL
"Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel, de azért vigyázz magadra, 
hogy kísértésbe ne ess."
(Gal 6:1)
"Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Kor 10:12)
Kevés kivétellel a legtöbben ismerünk valakit, aki az Úrral járt, de ma távol van tőle. Az igehirdetést, amit ma hallgatsz, emlékeztessen egy olyan személyre, akit megtámadott a Sátán, aki közeli tűzharcban megsérült, összetört és a bűnvád rabul tartja.
Egyszer ez a személy szerette az Urat teljes szívvel, lélekkel, erővel, de most egy összetört életű testvér, vagy testvérnő. Gondolat-világodban alakuljon ki előtted az arcképe és talán már most kezdj el imádkozni érte.
Felolvasott igénkben Isten szolgálattal bíz meg, szinte parancsként adja a helyreigazítás, helyreállítás szolgálatát. Az igazítás, helyreállítás szó magában hordja azt az elképzelést, hogy a széttört csontokat össze kell rakni, hogy egy személy újra tudja használni sérült kezét, vagy lábát.
Közel keleten a pálmafa ligetben egy fiú felmászott a pálmafára kókuszdióért. És amint próbálta a kókuszt letörni, a gally, amin állt, letört és ő is lezuhant. Járda volt a fa alatt. Testével a füves részre, karjával pedig a beton járdára esett. A karjában a csontok úgy összetörtek, hogy a bőrön átjöttek és szörnyű fájdalmai voltak. Hamarosan jöttek a mentők, kórházba vitték, fájdalomcsillapítóval elaltatták. Amikor felébredt a karja nem fájt, csak ott feküdt mellette, gipszbe rakva. Az orvos a csontokat összerakta, helyükre igazította és elkezdődött a gyógyulás, a helyreállás.
Lelki értelemben ez az, amiről itt Pál apostol beszél. 
A fiúval sok minden történhetett volna. Ha a ló, vagy más állat eltöri a lábát, agyonlövik. Megtehették volna azt is ezzel a fiúval. Valaki azt mondta, az ún. krisztusi gyülekezetek közt van az egyetlen hadsereg a világon, ahol a megsérülteket lelövik.
Azután a fiút megleckéztethették volna: fiatal ember óvatosabb lehettél volna... nem láttad, hogy a gally, amin álltál száraz volt, miért nem kapaszkodtál jobban? De hát végülis minek mentél fel a fára, mit kerestél ott?
Ott is lehetett volna hagyni, vállat vonva, a földön. ANem érek rá, ez nem az én ügyem, ő vetett saját magának ágyat, egye meg, amit főzött...@
Vagy körbe lehetett volna járni az ismerősöket, mondván: ott fekszik a földön egy fiú, eltörött a karja, - nézzétek csak!
Nem emlékeztet ez az eset arra, amit sokszor a hívők csinálnak, amikor valaki megbotlott, elesett? Kritizálnak, leckéztetnek, kitagadják maguk közül.
A meggyógyult fiú bizonyára hálás azért, mert nem lőtték agyon, mert nem vágták le a karját, mondván: úgy sem ér a szétroncsolt kar semmit. A karnak nem erre volt szüksége, hanem arra, hogy a benne lévő csontokat helyreigazítsák.
Ez az amire Pál apostol ebben az igében gondol. Testvérekről szól, testvéreknek: ha valaki hibát, bűnt követett el, igazítsuk helyre, szelíd lélekkel. Javítsd ki, rakd helyre széttört életének darabjait. Az apostol most nem a hitetlenekről szól, nem olyanokról akik még nem tértek meg, akik még mindig a bűn útján járnak. Ő itt a drága véren megváltottakról beszél, a Király gyermekeiről, akik elestek, akiken a bűn erőt vett.

Mi különbség van a mostani élet és a megváltásunk előtti élet között? Még mindig előfordul, hogy bűnbeesünk. Mi ezt nem akarjuk, gyűlöljük a bűnt és szégyelljük is, ha elkövetjük. Mielőtt megtértem a bűnbe rohantam, most elfutok előle. Néha azonban mégis legyőz a bűn. De nem ez az életstílusom, nem ez jellemző rám.
Amikor tanulmányozzuk Isten igéjét, melyet a Szentlélek által íratott számunkra, észre kell vennünk, milyen őszintén bemutatja az emberek jó és rossz oldalát, bukásaikat és győzelmeiket. Gondoljunk csak Mózesre, Pétere, vagy Dávidra.   Vadász János (Folytatjuk)

Lori Christensen

Az Egyesült Államokban és Kanadában számos olyan magyar származású lelki testvérünk él, akik már nem értik és nem beszélik a magyar nyelvet. Ezek között vannak idősek és természetesen fiatalok is; ismert és kevésbé ismert személyek. Most a kevésbé ismertek közül szeretnék bemutatni egy fiatal nőt, az Úr Jézus egyik hűséges szolgáját. Ő már negyedik generációs magyar (vagyis, már a nagyszülei is Amerikában születtek). Jó tudnunk, hogy ő és hozzá hasonlóan más fiatalok is a mi magyar baptista gyülekezeteinknek és testvéreinknek a gyümölcsei. Értékeljük őket és adjunk hálát értük Istennek.

Lori Christensenre gondolok, őt próbálom bemutatni olvasóinknak. Lóri Rev. Kovács Józseféknek, valamint az idős Rev. Biró Mihályéknak - két régi magyar baptista prédikátor családnak - a dédunokája. Azután Rev. Bíró Mihály és felesége Kovács Júlia unokája, és Lee és Dawn (Biró) Christensen leánya. Rokonai között voltak Rev. Emil Balla és felesége Esthet (Kovács) és Joe Forcinelli és felesége Ethel (Kovács), akik baptista külmissziós szolgálatban töltötték életüket. A Kovács testvérék hat leánya közül három baptista prédikátor felesége lett. (Kovács József és Biró Mihály testvérekről írni fogok később - ha az Úr erőt ad hozzá.)*

Lori érzi és tudja, hogy Isten vezette őt és készítette fel arra a munkára, amit néhány hónappal ezelőtt kezdett meg. A Franklin Graham által vezetett ASamaritan=s Purse@ nevű, az egész világra kiterjedő samaritánusi szolgálatot végző szervezetben dolgozik, az AOperation Christmas Child@ igazgatója, aki a gyülekezetek és az önkéntesek munkáját irányítja. 
  E program keretében egyének, családok, gyülekezetek megtöltenek egy-egy cipősdobozt gyermekeknek való hasznos dolgokkal. Az elmúlt karácsonykor több mint három millió ilyen ajándék ment ki olyan gyerekeknek, akik máskülönben nem kapnak ajándékot. Amikor a dobozokat szétosztják, beszélnek a gyermekeknek és szüleiknek Isten ajándékáról Jézus krisztusról, akinek születésnapját ünnepeljük. A mi kis gyülekezetünk múlt karácsonykor 83 dobozt töltött meg, amit azután a Franklin Graham szervezete továbbított oda, ahol arra szükség volt. Már készítjük a dobozokat erre a karácsonyra. Azt hiszem Magyarországra is megy a dobozok közül. Remélem a magyar gyülekezeteink is hozzájárulnak az ilyen jótékony munkához. Hála az Úrnak, hogy most éppen egy magyar származású baptista leány végez vezető szerepet ebben a fontos munkában. Feladatai között van az is, hogy gyülekezeteket látogat, ahol ismerteti ezt a szolgálatot.

Lori Christensen egy délkarolínai baptista egyetemen szerezett diplomát. Első missziós megbízatása a Dominikai Köztársaságba vitte, ahol orvosok mellett szolgált fordítóként. Hét évig szolgált a hadseregben, különböző beosztásokban. Tovább kereste azt a helyet, ahol talentumát az Úr szolgálatában kamatoztathatná. Imádságaira választ talált, amikor néhány hónapja meglátogatta szüleit. Otthon kezébe került Franklin Graham könyve, melyben munkájáról írt. Azonnal úgy érezte, hogy valami ilyesmire készítette őt elő az Úr. Azonnal felhívta ezt a szervezetet, s a hamarosan sorra kerülő interjú során kölcsönösen úgy érezték, hogy az Úr Lórit lépésről lépésre vezetve arra a munkára készítette föl amire éppen szükségük volt. Eddigi tapasztalatai jól fogják segíteni új munkájában. A cipősdobozok összegyűjtése és szétküldése mellett Lori egy volt azok közül, akiket a terrortámadás után New Yorkban megnyitott Samaritan=s Purse irodába küldtek. Ez az iroda hónapokig nyitva lesz, alkalmat adva a rászorultak vigasztalására, lelkigondozására.

Adjunk hálát Istennek elődeinkért, azokért a magyar testvéreinkért, akik egy új országban, megváltozott körülmények között változatlan hittel és hűséggel nevelték gyermekeiket úgy, hogy közülük sokan az Úr szolgálatába álltak és állnak még ma is. Nem osk magyar baptista gyülekezet lett nagy - számban; de ha látnánk mindazokat, akik azokban a kis gyülekezetekben növekedtek és ma hűségesen szolgálnak az Úrnak, nagy csoport állna előttünk. Valaki azt mondta, hogy Akis gyülekezet nincs, csak kis tagok vannak.@ Testvéreim, legyünk nagy tagok a kis gyülekezetünkben és meglátjuk, hogy az Úr mit tud általunk elvégezni az Ő dicsőségére és országa építésében.

Molnár Balázs, nyugalmazott lelkipásztor

(*Ezért lehet is imádkozni, hiszen Molnár testvér nem régen töltötte be 85-ik évét, szellemi frissességben. Az Úr áldja meg őt és kedves feleségét. Szerk.)

Misszió mezőkről

IMAHÁZ-MEGNYITÓ CHICAGÓBAN 

A 2001. esztendő felejthetetlen eseményei között nem csak az Amerikát ért terrorista támadás sok áldozatára és ijesztő képeire emlékezünk majd, hanem örömteljes, hálaadásra késztető eseményekre is. Mennyei Atyánk ebben az évben ajándékozta meg közösségünket, a Chicago-i Magyar Baptista Gyülekezetet szép, felújított imaházával.

Amiért imádkoztunk - megadatott! Amit óhajtottunk, és amiért sokat dolgoztunk - meglett! Isten segítségével, hat hónap alatt elvégeztünk az átalakítási munkálatokat. November 11-én ünnepre gyülekeztünk, hogy felújított imaházunkat megnyissuk.

Örömmel fogadtuk a napsütéses őszi napon ünnepre érkező vendégsereget. A következő városokból (államokból) érkeztek testvérek imaház-megnyitó ünnepélyünkre: Santa Monica, Palm Bay, Toronto, New York, Alabama, Cleveland, Minneapolis, Louisville, Detroit. Természetesen, sok érdeklődőt köszönthettünk Chicago környékéről is.


Fényképek a chicagói alkalomról
(További képeket a chicagói gyül WEB oldalain találhat. Gyülekezetek / Chicago,
vagy: http://www.angelfire.com/il3/chicagobaptist/ )

Szombat este fiataljaink szolgáltak. Dan László, torontoi lelkipásztor (az ifjúsági szövetség elnöke)igehírdetésében a saját magunkkal való szembesülésre, megtérésre, megtisztulásra és megújulásra buzdította a jelenlevőket. Vasárnap délelőtt a Hegyi Beszédből három felhívás visszhangzott az új szószékről: `Kérjetek, keressetek, zörgessetek!@ Torma János (Chicago), Bogdán Zoltán (Loiusville) és Vadász János (Santa Monica) testvérek buzdították imádságra a gyülekezetet. Az ünnepi istentiszteleten szolgáló lelkipásztorok és vezető testvérek (Torma János, Vadász János, Lőrincz István, Dr. Herjeczki Géza, Kish Ernő, Kulcsár Sándor, Drescher Lajos, Dan László és Dr. Pintér Zoltán) a szószéki emelvényen foglaltak helyet. Az igehirdetés és ének-zenei szolgálatok között, igei köszöntéssel és bizonyságtétellel szolgáltak testvéreink. Kish Ernő testvér (t.b.elnök), aki az imaház vásárlásával kapcsolatos ügyeket intézte, beszámolt levelezéseiről, a sok telefonálást és utazást igénylő tárgyalásról, a szövetség és Palm Bay-i gyülekezet anyagi segítségéről, melynek eredményeként olcsón megkaptuk az épületet. Köszönjük Kish testvér áldozatos munkáját! Drescher Lajos testvér, szövetségünk pénztárosa közölte - gyülekezetünk nagy örömére -, hogy pénzbeni adósságunkat a szövetség elengedte. Elődeink háséges adakozása és a megfontolt befektetések évtízedek után kamatozva segítik most a magyar missziót. Kulcsár Sándor testvér, szövetségünk elnöke, Isten házának a rendeltetéséről szólt, mely az Ige olvasásának és hírdetésének helye. Kihangsúlyozta az Isten háza iránti személyes elkötelezettség fontosságát. David Molnár, édesapját, Molnár Balázs, nyugalmazott lelkipásztort képviselve énekelte: `Bless this House!@ (Plyler Esther kísérte zongorán).

A délutáni ünnepségen a Chicago-i magyar egyházak és a román baptista gyülekezet (anyagyülekezetünk) lelkipásztorai adták át köszöntésüket: Revs. Valentin Popovici, Petre Ordeanu, Ft. Vass László, Rev. William Brauer, Nt. Balogh András, Nt. Tóth Péter és Rev. Kedei Albert. Mindezek jókívánságaikat fejezték ki az ünneplő gyülekezet felé. A Chicago-i Magyar Klubbbot Varga Pál, a Református Biztosítót Kovács József, körzeti igazgató képviselte. Dr. Pintér Zoltán, clevelandi lelkipásztor igehírdetésében a 107. zsoltár buzdított: `Adjunk most hálát az Úrnak!"

Gyülekezetünk köszönetét tolmácsolom mindazoknak, akik eljöttek hozzánk nagy örömünkben osztozni. Külön köszönjük B a szövetség anyagi támogatása mellett - a gyülekezeti, egyesületi és személyes adományokat. Mennyei Atyánk pótolja vissza és jutalmazzon meg mindenkit értünk hozott áldozatáért!

A tradicionális hálaadó ünnepre családias fomában került sor november 18-án. Közös asztal mellett ebédeltünk. Minden család kapott egy papír `falevelet", melyre ráírtuk, hogy miért vagyunk hálásak. A délutáni szolgálatok keretében a családok képviselői felolvasták ezeket (szinte egyikről sem hiányzott az új imaházért érzett hála). Cserépbe helyezett kis fára aggattuk a `hála-levelekeet@. Mások bizonyságtétellel, énekkel, szavalattal szolgáltak. Hisszük, hogy az Úr is kedvesen vette hálaadásunkat! Magasztaljuk az Urat, mert örökké tart szeretete!  Szabó István

IFJÚSÁGI CHICAGÓBAN - Pap Enikő írása az IFI oldalon olvasható.

NEW YORK

Úgy gondolom, ez a rohanó világ kissé lelassult, magába szállt az elmúlt hónapok megrázó eseményei után. Alig nyugodtunk bele a szeptember 11-i katasztrófába, egy újabb következett november 12-én, amikor egy repülő zuhant le, ugyancsak városunkban. Elgondolkoztatók ezek az események...

Bár igyekszünk visszatérni mindennapi teendőinkhez, feledhetetlen marad számunkra a két óriási torony, amit szinte naponta láthattunk. S ha arra gondolunk, hogy a két hónap alatt mennyi ember veszítette el ártatlanul életét... nagy figyelmeztetés számunkra. Még egy kegyelmi lehetőség, alkalom a vigyázásra, felkészülésre, odafigyelésre. Hiszen, ahogy Veress Barnabás nyilatkozta egyszer a sajtónak: "Csak annyi a halál, hogy becsukom a szemem." Nincs is más vágyam, mint az, hogy a hazahívó szó készen találjon nem csak engem, hanem szeretteimet, testvéreimet s mindazokat, akikre Isten még türelmesen vár.

Október 15-24 között vendégünk volt Veress Annuska testvérnő. Ez idő alatt meghívásunknak eleget téve néhányunk otthonába is ellátogatott. Áldott és kellemes volt együtt elbeszélgetni családjáról, Barnabásról és együtt imádkozni egy olyan testvérnővel, aki családjával együtt sok próbán győztesen ment keresztül. Az Úr csodálatosan megáldotta őket a fájdalmak, nehézségek között is. Megragadtuk az alkalmat s vasárnap (21-én) délután családias légkörben tartottuk meg férfi és nőikörünket (ezúttal összevonva), hallgatva Annuska néni bizonyságtevését, beszámolóját.

Jó volt érezni, hogy rajta keresztül is az Úr szól hozzánk, megelevenít és megértet dolgokat, amit talán valamikor már hallottunk, de nem is figyeltünk igazán oda rájuk.


Összevont női és férfikör (kattintson nagyobb képért)

Például, mi emberek sokszor szeretünk látványos dolgokat tenni, de amit nem látnak mások, talán az az igazi érték. Az életünkben van olyan időszak, amikor Isten arra akar felhasználni, hogy visszavonuljunk s valakire időt szánjunk, törődjünk. Annuska néni is, megértve Isten akaratát hosszú éveken át kitartóan ápolta, gondozta Barnabást, emellett férjével, családjával végezték a gyülekezet plántálást. Jó volt együtt imádkozni s felfigyelni az utolsó, sokat mondó idézetre is: "minden dolgotok szeretetben menjen véghez!" Hadd váljon ez valóra gyülekezetünkben, otthonunkban s környezetünkben is!

Október 27-én Novák Józsefné lányával és fiával voltak vendégeink, hozva az Alhambrai gyülekezet köszöntését. Testvérnőnk egy énekkel is szolgált közöttünk.

Vendégeink által Isten áldott alkalmakkal ajándékozott meg. Tanuljuk meg értékelni ezeket s most, amikor közeledünk az ünnepekhez hadd indítson bennünket is a jóra, a szépre; tenni másokért is valamit, odafigyelni egymásra, együtt örülni és sírni, ha kell.

Erdei Gabriella

DETROIT

GYERMEKBEMUTATÁS. November 4-én újra gyermekbemutatásra került sor gyülekezetünkben. Szilágyi Gyuláékat ajándékozta meg az élet Ura egy újabb élettel. Gyuszika és Júlia testvére az Emely nevet kapta.
(nagyobb képért)

Az istentisztelet első részében köszöntötte lelkipásztorunk Évát (az édesanyát) és Emilyt, akit első alkalommal hoztak szülei közénk - követve a bibliai példákat. Az Úr Jézust is fölvitték szülei a templomba, hogy bemutassák őt az Úrnak. A Lukács evangéliuma 2-ik részéből ezt a történetet olvasta föl Herjeczki tv., és a 127. Zsoltárból idézett.
A bemutatás a szülők hitvallása, - nem a gyermeké. Majd eljön az az idő is, amikor e kisgyermek dönt személyesen az Úr Jézus mellett. Ezért a szülőknek, a nagyszülőknek, sőt a gyülekezet is rendszeresen imádkozni kell.
A szülők hálaadása után a lelkipásztor kérte Urunk áldását, s ajánlotta Emilyt az Ő szeretetébe. Végül a gyermekek virággal és énekkel köszöntötték a legifjabbat.

ARANYMENYEGZŐ.  Házasságkötésük ötvenedik évfordulójához érkezett gyülekezetünk vezetője, id. Fűr Béla testvér és felesége Paula. Sokáig hallani sem akartak ünneplésről, mondta Fűr testvér. Aki ismeri őt, tudja, hogy így is gondolta. Gyermekeivel együtt azonban úgy gondoltuk, hogy nem rejthetjük el az Úr iránti hálánkat és örömünket. Nem olyan sokan érik meg ezt az évfordulót aránylag jó egészségben és szolgálatban. Az Úr mindkettőből adott nekik.

(nagyobb képért)

Herjeczki testvér november 25-én a délelőtti istentisztelet keretében köszöntötte őket a szeretet himnuszának e három gondolatával: a szeretet hosszútűrő, nem kérkedik, soha el nem fogy.

Az istentisztelet után a gyermekeik által rendezett ebéden folytattuk a meg- és visszaemlékezést.

Hálásak vagyunk az Úrnak érettük, s az Ő további áldását kérjük életükre.


SZABADI GUSZTÁVNÉ
1907 - 2001

Az Úr október 18-án hazahívta Szabadi Gusztáv, egykori detroiti lelkipásztor özvegyét, akit hosszú élettel, 94 évvel ajándékozott meg.

Bécs környékén született, osztrák szülök gyermekeként. A családban 12-en voltak testvérek. A keresztségben Tafferner Anna Mária nevet kapta. Tanítónőnek tanult. Húsz éves korában Budapestre költözött, ahol a Wesselényi utcai (német nyelvű) baptista gyülekezetet látogatta, s ott megtért és bemerítkezett. Férjhez ment Szabadi Gusztávhoz. Házasságukat három gyermekkel áldotta meg az Úr, akik közül Ottilia itt él, Gyusztáv és Wolfi Magyarországon.

Férjével a Tatabánya-Komáromi körzetben kezdték a lelkipásztori munkát. Azután a Wesselényi utcai, majd a Nap utcai gyülekezetben szolgáltak. Amerikába 1968-ban jöttek. A Detroiti Gyülekezetnek 1969-től 1974 végéig volt Szabadi testvér a lelkipásztora. Férje 1981-ben bekövetkezett halála óta lányáéknál élt, néhány éve pedig nursing home-ban.

A gyászistentiszteletet október 27-én imaházunkban tartottuk. A lelkipásztor János 10. és 14. részeiből olvasott és a jó Pásztorról szólt, s arról, hogy a mi számunkra is a legjobb és egyetlen üdvösséges döntés, ha Őt szívünkbe befogadjuk, - ahogyan az elköltözött is tette.

Csendes békesség élt szívében még az utolsó hetekben is. Két héttel halála előtt feleségemmel és az éppen itt tartózkodó Veress Ernőnével meglátogattuk, akkor készült róla ez a fénykép. Emlékét megőrizzük. Herjeczki Géza

 | Technical Problems? |

Véleményét, javaslatait szívesen fogadjuk.
Levél a szerkesztőnek

Evangéliumi Hírnök Internet ©1997, 1998, 1999, 2000, 2001.

This Site Best Viewed with Microsot Internet Explorer 5

 [Aaddzz Counter]