2007. október - Page 8. Election Fever

2007. július - augusztus

Makeni göröngyös utcáin a motorkerékpár a fõ közlekedési eszköz. A kormányosok többsége, éppúgy, mint a Freetown-i taxisofõrök: volt terroristák vagy átképzett gyermek katonák. Imaházba menet már többször félve lehúzódtam az útról, amikor egy-egy Honda megállt mellettem és annak tinédzser kormányosa invitált, hogy üljek fel a motorjára.

      Azonban a gyülekezet tagjai már hozzászoktak ehhez a közlekedéshez. Még a legidősebb BBI hallgató, a 69 éves Szoni néni is felmászik a motorkerékpárra. A nőtestvérek megmosolyogtak, amikor megtudták, hogy én félek ezt megtenni.

      Egyik nap a lelkipásztor felesége a lakásomhoz küldött egy motorkerékpáros BBI hallgatót.

- Testvérnõ, Zainab néni kéri, hogy vegyél részt egy összejövetelen a Pásztorális Központban.

- A Pásztorális központ messze van, és ma nincs autóm - feleltem.

- Nem ülnél fel a Hondámra? – mondta és úgy nézett rám, mintha kérdezné, hogy bízok-e benne és a Mindenhatóban.

      Becsuktam az ajtót és felkapaszkodtam a motorra. Ahogy átrepültünk Makeni utcáin Mónus bácsi jutott eszembe, aki kb. 25 évvel ezelõtt nem egyszer vitt ki az állomásra a motorkerékpárján, amikor a gyülekezetében prédikáltam. "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk…" gondoltam és szorosam belekapaszkodtam a vezetõ vállába.

      A két napos konferencia nagyon érdekes volt a Pasztorális Központban. A Baptista Nõszövetség bérbe vette a helyi katolikus egyházközség Központját és az összejövetelre meghívták a város keresztyén gyülekezeteinek és mohamedán közösségeinek a képviselõit.

      A konferencia szociális felvilágosító jellegû volt, a testvérnõk szerették volna felkészíteni a város lakóit arra, hogyan tudnák csökkenteni az erõszakosságot és ezen belül a nõk nemi szervének rituális megcsonkítását. A konferenciát és a felvilágosító munkát Norvég baptista testvérnõk szponzorálják.

 

Bár a villany és a víz még mindig gond, a BBI hallgatók és a norvég testvérnõk mellett, több látogatóm volt az elmúlt hónapokban. Freetowni evangélisták egy csoportja egy egész hétig lakott a BBI hallgatók szobáiban és esténként a város különböző pontjain tartottak filmvetítéses szabadtéri evangelizációt. Nemrég hét testvér autója robbant le Makeniben és talált szállást az otthonomban. A testvérek útban voltak a Susuk felé, egy olyan néptörzs felé, akik még alig hallották az evangéliumot.

      A BBI hallgatók is belekapcsolódnak a lélekmentõ munkába. Bár még nem tanulták, hogyan kell prédikálni, azt a feladatot kapták, hogy gyakorolják a személyes evangelizációt. Az egyik hallgató 29 személyt vezetett Jézushoz az elmúlt hetekben, nyolc másik pedig olyan eredményesen tett bizonyságot egyéneknek és családoknak, hogy azok megígérték, látogatni fogják a helyi gyülekezeteket.

 

      Azonban a legmeglepõbb eredményt a gyermekek között végzett munka hozta. Minden csütörtökön kb. 25 gyermek számára tartunk Bibliaórát a verandámon. A Biblia nagy történeteit tanítjuk, Mózes elsõ könyvével kezdtük, és most Sámuel elsõ könyvénél tartunk. Nemrég ígértem egy csomag cukorkát (1 dollár értékben) annak, aki megtanulja a Biblia 66 könyvének a nevét. Már egy hét után az egyik harmadik osztályos fiú megnyerte az elsõ díjat. Ennek a fiúnak a szülei és a nagyszülei nem keresztyének. A fiú az egyik BBI hallgató gyermekének a legjobb barátja, és így kezdett el a Bibliaórára járni. Szeretnék a gyermekek részére egy néhány napos Nyári Biblia Iskolát szervezni.

      Két héttel ezelõtt egy nagyon szomorú eset is történt, a 25 év körüli éjjeli õr meghalt a karjaimban. Elkezdett köhögni, és nagyon sok vért hányt. Nem tudtam elhinni, hogy meghalt, elvittük a kórházba, de már késõ volt. Még aznap el kellett temetnünk õt.

.      Az állami választások ideje is közeledik, minden gyülekezetben sokat imádkozunk az új államelnökért. A választás augusztus 11-én lesz, politikai feszültség várható az azt megelõzõ napokban, de remélem, emiatt nem kell szünetet tartani a Biblia Iskolában.

 

Ima kérések:

Kérlek, továbbra is imádkozzatok Sierra Leone békéjéért, és azért, hogy az Úr kegyelmesen irányítsa a választásokat.

Imádkozzatok sok bölcsességért, és a Szent Lélek vezetéséért, hogy meg tudjam nyitni a harmadik BBI Központot is Sierra Leonében. Jelenleg 19 hallgató van a Freetown-i és 17 hallgató a Makeni-i BBI Központban.

Imádkozzatok sok lelki gyümölcsért a gyermekek között végzett munkában.

Imádkozzatok azért, hogy le tudjam cserélni az Intézet kis autóját egy olyanra, amellyel a falusi gyülekezeteket és egyházközpontokat is látogathatom.

Imádkozzatok a hallgatók és a tanárok (beleértve engem is) jó egészségért, testi, lelki védelméért.

Imádkozzatok azért, hogy az e-mailezés egy kicsit egyszerűbb legyen, mint az elmúlt hónapokban.

Imádkozzatok azért, hogy megkapjam a leveleim, eddig csak egy levél érkezett meg Makenibe, az amelyet én adtam fel saját magamnak Freetownba, és az is három hónapos késéssel.

Kérlek, minél elõbb adjatok fel egy Születésnapi Üdvözletet légipostán a következõ címre:

Gabriella Kamilla Furedi

31 Yiks Rd

Makeni

Sierra Leone, W. Africa

      A születésnapom augusztus 28-án lesz, talán ha még ma feladjátok a lapot, természetesen légipostán, addig ideér. Pénzt ne küldjetek levélben, üdvözletben, csak azért kérem a születésnapi üdvözletet, hogy a posta mester hozzászokjon a címemhez. Aki támogatni szeretne, azt Amerikában Drescher testvéren keresztül (címe a 2. oldalon), Magyarországon pedig a Magyarországi Baptista Egyházon keresztül meg tudja tenni, a cím:

      MAGYARORSZÁGI BAPTISTA EGYHÁZ

      MISSZIÓS TÁMOGATÁS FÜREDI KAMILLÁNAK

      Budapest 1062

      Benczúr u. 31.

 

"Áldjon meg az Úr Téged, és tartson meg Téged. Világosítsa meg az Úr az Õ orcáját

Te rajtad és könyörüljön Te rajtad. Fordítsa az Úr az Õ orcáját Te feléd és adjon Neked békességet."

 

Testvéri üdvözlettel,

Füredi Gabriella Kamilla

2007. májusi számban ez az angol nyelvű körlevél került:

Repairing a car in Africa

My car was stoned and a stone broke the glass of the window of the front door. This happened one Monday morning on the drive way of my house.

      I just finished cleaning up the kitchen and I was ready to go to the town. When somebody knocked at my door and told me that the window of my car was smashed in pieces I didn’t want to believe that. However, it was true.

      The man who sent the destructive stone to my car was sitting on my veranda. I immediately recognized that he was a mentally challenged person.

      "Why did you do this?" – I asked him. He covered his face with his hands and didn’t answer. I touched his shoulder and asked him again:

      "What’s wrong with you?" Then he said slowly:

      "The children said that I was crazy".

      "Which children?" – I inquired.

      He pointed out to the children of my neighbors playing around my veranda:

      "These children".

      The watchman protested:

      "No, the children were at this side of the car and the man came from the other side".

As a matter of fact, most of the children in Makeni like to mock the sick people. I myself witnessed already that when a man with mental disorder walked around the streets the children run after him and shouted:

"Ali bigolo, Ali bigolo, Ali bigolo…"

(The bigolo is a special worm that comes out from the ground in the rainy season)

      I told the children many times to stop shouting like that and asked them not to make fun of sick persons. I explained them that God created them and there were many reasons why they were sick. Most of all God wanted us to take care of them and not to harm them more. So the children in my neighborhood knew that I didn’t like if they mocked sick persons. However, even if they didn’t say anything on that particular morning a simply glimpse of them were enough that the sick man would get a mental short circuit and would stone my car.

      The pastor of the church came around and tried to find out where was the man from. The sick man obediently led him to his lodging but his mother was not at home. After that we all went together and reported the matter to the police. I tried to find out if the sick man did similar things earlier as well. But he was not familiar to them. So I took him back to my home. After I gave him something to eat, he left the place.

      I tried to have my window replaced but nobody was able to do that in Makeni. I had to go to Freetown. Together with Gibril, the mechanic I searched the glass for a whole day. First we spent almost two hours in a garage, they found something for us, pulled the door into parts, but in the end the glass didn’t fit there.

      It was around twelve o’clock when we reached to a junk yard near to Freetown. Gibril’s brother, Eshpa had a small shop there repairing and selling electrical parts of cars, generators, refrigerators. They let me sit on a bench under a mango tree and they went to look for the glass. After spending the morning under the sun I was happy for the shade and prayed that the mango tree would not dry out like Jonah’s shade did.

…

After several hours sitting under the mango tree Gibril and Eshpa came back to me with the news that they were able to find the window but the owner asked for it more than 70 dollar. I agreed, but that was not the end of the window story. I still had to wait a couple hours more until Gibril and Eshpa were able to fit the glass to the door. Please, pray that the Lord would protect me from similar incidents.

…

Please, pray for my personal safety as well. At the time of the war Makeni, the town were I live now, was the headquarter of the rebels. The young boys learned many bad things from them. The poverty is incredible and the temptation is great. I have a night watchman who goes to church every Sunday but I am not sure that he is trustable. One of the BBI students misplaced his mobile phone, we asked everybody in the area if they found it, but there was no truck. After six days my watchman was caught by selling the lost phone. The BBI student doesn’t want to make a court case but I wonder if I can keep the watchman. Please, pray for him, his name is Kennie that he would truly repent and come to the Lord. I asked the pastor to counsel him

      Thank you for praying for an other young man, Ibrahim. I wrote already a few lines about him in October. (If you deleted that letter, please go to www.tikvatcleveland.com /mission and read it.) Thank God Ibrahim was baptized recently.

      Pray for the BBI students; each one was assigned recently to do evangelism. So the harvest is started, stay tuned, more news will come.

      "The Lord bless you and keep you; the Lord make his face shine upon you and be gracious to you; the Lord turn his face towards you and give you peace."

 

      Yours in Christ, Gabriella Kamilla Furedi

2007. áprilisi körlevél

Mekövezték az autóm és egy kõ betörte az elsõ ajtó ablakát. Mindez a lakásom elõtti autó bejáróban történt egy hétfõ reggel.

Éppen befejeztem a mosogatást és indultam volna a városba amikor valaki kopogott az ajtón. Amikor azt mondta, hogy betörték az autóm ablakát, elõször nem akartam hinni a fülemnek, de a hir igaz volt.

A férfi, aki megkövezte az autót, még ott ült a verandán. Azonnal láttam rajta, hogy szellemi fogyatékos volt.

"Miért tetted ezt?" – kérdeztem.

Arcát a tenyerébe hajtotta és nem felelt. Megérintettem a vállát és ismét kérdeztem:

"Mi a bajod?"

Felemelte a fejét és lassan, szótagolva válaszolt:

"Azt mondták a gyerekek, hogy õrûlt vagyok"

"Milyen gyerekek?" – érdeklõdtem.

Rámutatott a szomszéd gyerekekre, akik a verandám körül játszottak:

"Õk"

A biztonsági õr tiltakozott:

"Nem, a gyerekek ezen az oldalon voltak és az idegen az autó másik oldala felõl jött".

Az igazság az, hogy a Makeni-i gyerekek szeretik a fogytékosokat gúnyolni. Saját magam hallottam, hogy amikor egy beteg ember járkált fel s alá az utcán a gyerekek futottak utána és kiabálták:

"Ali bigoló, Ali bigoló…"

A bigoló egy óriás giliszta, amelyik az esõs évszakban elõbújik a földbõl.

Már sokszor mondtam a gyerekeknek, hogy ne kiabáljanak igy és ne gúnyolják a betegeket. Elmagyaráztam nekik, hogy a szellemi fogyatékosokat is Isten teremtette, és nagyon sok oka van annak, hogy betegek lettek. A Mindenható azt akarja, hogy segitsük õket és ne ártsunk jobban nekik. A gyerekek, akik a szomszédságomban laknak, tudják, hogy nem szeretem, ha provokálják a fogytékosokat. Azonban, mégha semmit sem mondtak azon a bizonyos reggelen, lehetséges, hogy rájuk tekintve a beteg agya rövidzárlatot kapott és ezért kövezte meg az autóm.

 

A lelkipásztor azonnal a helyszinre jött, és megpróbálta megtudni, ki volt ez a beteg ember. A fogytékos készségesen elvezette õt a szállására, de az édesanyja (és gondviselõje) nem volt otthon. Ezután mindannyian elmentünk a rendõrségre és bejelentettük a "balesetet". Szerettem volna tudni, hogy a beteg vajon másoknak is okozott már kárt, de a rendõrök nem ismerték õt. Mit tudtam tenni, visszavittem a szerencsétlent a házamba, megetettem, és azután hagytam elmenni.

 

Megbróbáltam egy másik ablakot venni az autóba, de Makeniben sehol nem találtam, el kellett mennem Freetownba. Ott sem volt könnyû. Gibrillel, az autószerelõvel egész nap jártuk a várost az autó ablakot keresve. Majdnem két órát töltöttünk egy autó szerelõ mûhelyében, aki talált valamit a számunkra, darabokra szedte az autó ajtaját, de végül kiderült, hogy az üveg mérete nem volt megfelelõ.

 

Déli tizenkettõ volt, amikor egy Freetown melletti autó temetõbe értünk. Gibril bemutatott  Eshpának, a testvérének. Eshpának volt egy kis üzlete a környéken, autók, generátorok, hütõszekrények elektromos alkatrészeivel kereskedett. Gibril és Eshpa elmentek, hogy az ablaküveget keressék, engem pedig odaültettek egy kis mangófa alá, hogy õrizzem az autót. Miután az egész délelõttöt a tûzõ napon töltöttem, örültem az árnyéknak és imádkoztam, hogy a mangó fa ne száradjon úgy ki, mint Jónás fedezéke tette.

 

Eshpa egyik munkatársa velem maradt. Azonnal észrevettem, hogy más volt mint általában a Sierra Leoneiek. Nagyon emlékeztetett egy francia tanáromra. Sovány, nyugtalan, mûvész tipus, alig beszélt Krióul. Megtudtam, hogy Guinea Bissau-ban született, Carlosnak hivták. Sierra Leonei asszonyt vett feleségül, aki a háború idején került oda. Az asszony a támadók elõl elõször egy menekült táborba futott, onnan szállitották át Guinea Bissau-ba. Ott találkozott Carlossal. Egy évvel ezelõtt eljöttek Sierra Leonéba, hogy meglátogassák az asszony rokonait, akik túlélték a háborút. Volt egy kis pénz a kezükben, amikor megérkeztek, de hamarosan rájöttek, hogy megélhetés drágább Sierra Leonéban, mint ahogy azt gondlták. Carlos, képzett villanyszerelõ, Portugálul és Franciául jól beszél és most arról álmodik, hogy visszajut Guinea Bissauba. Szerinte ott az élet sokkal jobb.

 

Több órán keresztül ott üldögéltem a mangó fa alatt, mig egyszer csak Gibril és Eshpa visszajött a hirrel, hogy találtak egy megfelelõ autó ablakot. A tulajdonos 70 dollárt kért érte. Beleegyeztem, de ezzel nem ért véget a történet. Még mindig kellett várnom pár órát, amig Gibril és Eshpa be tudta illeszteni az ablakot az ajtóba. Kérlek, imádkozzatok, hogy az Úr õrizzen meg hasonló balesetektõl.

 

Az autó karbantartás egyébként is nehéz ügy Afrikában. Egy néhány hónappal ezelõtt kicseréltettem az olaj szürõt, de ma reggel mégis felmondta a szolgálatot. A záró gumi kijött a helyébõl és úgy kitágult, hogy egy új szürõt kellett vásárolnom. Amikor egy szög kilukasztotta a Toyota Corolla kerekét, azt mondták, hogy vásárolnom kell egy belsõ gumit, ha meg akarom javittatni. Végül is beragasztották az eredeti gumit, remélem nem lesz vele probléma. Kérlek imádkozzatok folyamatos "utazási kegyelemért".

 

Kérlek, imádkozzatok a személyes biztonságomért is. A város, ahol lakom a lázadó katonák fõhadiszállása volt a háború idején. Sok gonosz dolgot tanultak a fiatal fiúk tõlük. A szegénység rendkivüli, a kisértés pedig nagyon nagy. Bár olyan éjjeli õröm van, aki jár imaházba, nem tudom, mennyire bizhatok benne. Az egyik BBI hallgató elvesztette a mobil telefonját, mindenkit megkérdeztünk a környéken, hogy megtalálta-e, de nem akadtunk a nyomára. Hat nappal késõbb az éjjeli õrömet rajta kapták, hogy el akarta adni az elveszett telefont. A BBI hallgató nem akar birósági ügyet csinálni ebbõl, de nem tudom, hogy megtarthatom-e ezt az éjjeli õrt. Kérlek, imádkozzatok azért, hogy igazán megtérjen, Kennienek hivják. Megkértem a pásztort, hogy lelkigondozza õt.

 

Köszönöm, hogy imádkoztatok egy másik fiatalemberért, Ibrahimért. Már irtam róla egy néhány sort októberben. (Ha töröltétek ezt a levelet, kérlek, keressétek meg a www.evangeliumihirnok.net –en és olvassátok el. Dicsõség az Úrnak, Ibrahim nemrég bemeritkezett.

 

Imádkozzatok a BBI hallgatókért is, azt a feladatot kapták, hogy gyakorolják a személyes evangélizációt és számoljanak be a tapasztalatikról. Az aratás megkezdõdött, nemsokára újabb hirek következnek.

 

"Áldjon meg az Úr Téged, és tartson meg Téged. Világositsa meg az Úr az Õ orcáját Te rajtatad és könyörüljön Te rajtad. Forditsa az Úr az Õ orcáját Te feléd és adjon Neked békességet."

Testvéri üdvözlettel,

Füredi Gabriella Kamilla

2007. márciusi számban megjelent levél

Egy hét vége Afrikában

Péntek délután az egész ház tisztára takarítva várja a Makeni-i Biblia Iskola hallgatóit. Ellenőrzöm, hogy van-e elég víz a mosakodáshoz és telitöltöm a tartályt, amely az ivóvizet szűri. Ahogy alkonyodik, előkészítem a petróleum lámpákat és meggyújtok néhány gyertyát. Még van egy kis időm csendességre, imádságra mielőtt a „bentlakásos” Biblia Iskolások megérkeznek.
      Mózes jön a legmesszebbről, ő az első. Tulajdonéppen szeretnénk abban a városban is megkezdeni a tanfolyamot, ahol Mózes segédlelkészként szolgál, de nem valószinű, hogy erre ebben az évben sor kerül. Így a testvér minden hétvégén vállalja, hogy rázós útakon, ki nem számítható közlekedési eszközökkel, több mint három órát utazva Makenibe jöjjön.

      Már sötét van, amikor három másik falusi diák is megérkezik. Ők minden héten négy órát gyalogolnak a homok tengeren keresztűl, amíg a lakásomhoz érnek (és másnap délután ugyanannyit vissza). Utoljára a biciklis testvér gurul be az ajtón, szószerint, mert a biciklit biztonsági okokból éjszakára a nappaliban tartjuk. A testvér általában délután három órakor kezd el karikázni.

      Mosakodás, egyszerű vacsora után a nappaliban körbeüljük az asztalt, és a petróleum lámpák fényénél felváltva, hangosan olvassuk a Bibliát. Az egyik testvérünknek különösen nehezen megy az olvasás, a felvételnél egy kis engedményt tettünk vele. Szinte megközelíthetetlen faluban lakik, és nincs senki más, akit a szolgálatba állíthatnánk helyette. Remélem, hogy egy néhány hónap alatt sikerül felzárkóznia a többiekhez.
      Este tíz órakor lámpaoltás, a fiúk elmennek a szobájukba. Szombat reggel öt órakor kelek, hogy mindent időben elő tudjak készíteni a tanításra. Az előadásokat a nappalimban tartjuk, van akinek a fotel, van akinek a szék, van akinek a pad jut. 16 hallgatója van a Biblia Iskolának Makeniben, de lenne hely 25-nek is. (Újabb fényképeket és hangfelvételeket a www.evangeliumihirnok.net –en vagy a www.tikvatclevaland.com –on lehet majd később találni.)

      A reggeli áhítat után én kezdem az előadásokat Ószövetségi Bevezetéssel, majd az angol óra következik. Nincs könnyű feladata a lelkipásztor testvérnek, aki ebéd után az Újszövetséggel folytatja a tanítást, a nagy melegben az idősebb testvéreket el-el nyomja az álom. A Baptista Szövetség Szervezeti Szabályzatának tanulmányozásával felyezzük be a tanulást, majd pedig imaközösséggel zárjuk együttlétünket.
      Egy testvérnő segít helyrerakni a padokat és a székeket, majd pedig mindenki elmegy. Mindig nagyon furcsa érzés, amikor a nagy nyüzsgés után hirtelen egyedül maradok, és legtöbbször már szombat este hozzákezdek a következő hét anyagának a tanulmányozásához.

Több, mint két hónap sötétség után végre néha van szombat este villany a városból. Elég arra, hogy lehűtse a vizet a hűtőszekrényben, de arra nem, hogy le is fagyassza (jeget egyébként minden nap veszek kb. egy dollárért egy közeli hal-árústól, így olcsóbb a hűtőszekrényt hűvösen tartani, mint a generátort járatni).
      Bevallom őszintén, villanyáram esetén Afrikában is megkísért a hűtőszekrénybe való kukucskálás. Erről egyéként már régen leszoktam, már azért is, hogy ne olvasszam fel a többszörös ajtó nyitogatással azt a kis jeget, amit minden nap megveszek.
      Az egyik szombat este azonban nagyot nevettem magamon, amikor automatikusan kinyitottam a hűtőszekrény ajtót és belenézve megállapítottam, hogy hideg vizen kívül szinte semmi sem volt benne. Se tej, se sajt, se gyümölcs, se paprika se paradicsom, se felvágott, se virsi, semmi olyan megszokott dolog, ami Amerikában ott van még azoknak is a hűtőszekrényében, akik segélyen és élelmiszer jegyen élnek.
      Azért ne sajnáljatok, az Úr időről időre meglep olyan „inyencségekkel” amelyeket soha sem ettem Sierra Leonéban. Például egy asszony egyszer - egyszer hoz igazi (azaz nem tejporból készült) aludt tejet nekem, amelyet ha kendőbe kötök, és hagyom, hogy a savanyú lé kicsöpögjön belőle, hasonló lesz a túróhoz. Nemrég pedig valaki „házi” mézet árult az utcán, vettem belőle egy egész csuporral. Azt azonban nem lehet kiszámítani, hogy mikor, mit lehet vásárolni, de emiatt nem aggódom. Ha üres is a hűtőszekrényem, nem éhezem, csak ha gyülekezeti böjtöt hirdet a lelkipásztor.
      Vasárnap gyalog megyek az imaházba (illetve az ima sátorba) mert az istentiszteleti hely nincs messze. Útközben leállok beszélgetni a szomszédokkal és hívogatom őket, hogy jöjjenek velem az istentiszteletre. Sok tinédzser is van a környéken, néhányat már sikerült rábeszélnem, hogy tartsanak velem. Általában egyszer egy hónapban a lelkipásztor felkér, hogy prédikáljak és minden hónap első vasárnapján Úrvacsorát osztok.
      A vasárnap délután viszonylag csendes, de előfordul, hogy Makenin átutazó testvérek bekopogtatnak otthonomba. Este hétkor viszont a BBI Makeniben lakó hallgatói jönnek hozzám, hogy kilencig együtt olvassuk a Bibliát. Ha egyszer – egyszer vasárnap este is van áram, mint például ma is, akkor a számítógép mellett találtok egészen addig, amíg ki nem kapcsolják a villanyt.

Kérlek, továbbra is imádkozzatok értem és az itteni misszióért. Bár nagyon várom a személyes választ, kérem viszont, hogy egyelőre ne továbbítsatok szines, képes, mozgó alakos üzeneteket, és főként ne olyanokat, amelyeket csak több lépésben lehet kinyitni. Ezek letöltése sok időt vesz igénybe, és természetesen még mindig nincs saját Internetem a lakásomban.

Áldjon meg az Úr Téged és Őrizzen meg Téged...
Testvéri üdvözlettel,  
                                Kamilla

2007. januárban érkezett fényképek  go / megnézem
Pictures received from Kamilla lately

2007. január   Füredi Kamilla levele

Makeni, 2007 january 15.

A Makenit átszelő főút egyik oldalán egy kis jelzőtábla hivja fel a figyelmet a Prince of Peace (Béke Fejedelem) Baptista Gyülekezetre. Amikor megérkeztem Makenibe, ez a gyülekezet fogadott a legnagyobb lelkesedéssel. A lelkipásztor minden nap meglátogatott, és nagy igyekezettel segitett, hogy minél előbb otthonra találjak. A Női Kőr tagjai elárasztottak ajándékaikkal, kaptam egy fehér csirkét, fél tucat tojást, egy zsák édes krumplit, egy kosárnyi narancsot, grépfrútot és mandarint. Meglepetésemre az énekkar négy szólamra énekelt ismert régi énekeket és újakat is.

A Béke Fejedelem Gyülekezet egy egyszerű, ponyvával körülvett sátorban gyűl össze. A nyitott “ablakokból” , azaz a felhúzott sátorlapokon keresztűl az istentiszteletre összegyültek szeme gyakran rátér egy közeli épület alapzatára. Nők és férfiak minden vasárnap versenyeznek, hogy ki ad többet az imaház épitkezésre. A gyülekezet szeretne átköltözni az új imaházba a jövő évben.

A Makeni-i egyházkerület szeretet vendégséggel fogadott. Kijelölték a körzet egyik lelkipásztorát, hogy velem együtt dolgozva vezesse a helyi BBI tanfolyamot. Számbavettük azokat, kaik alkalmasak arra, hogy tanitsanak és összegyüjtöttem a jelentkezési lapokat.

November végén előkészitő tanfolyamot kezdtem a BBI hallgatókkal, ez tulajdonképpen Biblia olvasó és forditó gyakorlat volt. Hetente kétszer összejöttünk, és több órán keresztül hangosan olvastuk a Bibliát. Egyik este a Női kör is csatlakozott hozzánk és a kedvükért minden verset leforditottunk Kriora. Néhány nőtestvér nem tud olvasni. Számukra különösen hasznos volt, hogy hosszú történeteket hallhattak a Bibliából nemcsak egy rövid igeszakaszt a prédikáció előtt.

Nemrég fejeztük be a Mózes első könyvét, a Példabeszédeket, Máté evangéliumát, és a Rómaiakhoz irott levelet. Az Új Évben folytattuk Mózes második könyve, Ézsaiás, Márk evangéliuma és a Korinthusiakhoz irott levél olvasásával. Van, amikor az egyik könyvből egy kicsit többet olvasunk. Igy sosem tudom, hogy mit fogunk pontosan egy este olvasni.

Egyik alkalommal, amikor Abrahám történetét olvastuk, úgy adódott, hogy éppen a Rómaiakhoz irott levél 4. része jött sorra, ahol arról olvastunk, hogyan igazult meg hite által Ábrahám. Azonnal éreztem, hogy ez nem volt véletlen, hanem az Úr rendelte ki, hogy melyik bibliai részt olvassuk ugyanazon a napon.Jó tudni, hogy a Mindenható odafigyel ilyen kis részletekre is.

A lelkipásztorral együtt meglátogattam néhány falusi gyülekezetet is és igyekeztem rávenni a gyülekezeti vezetőket, hogy csatlakozzanak a BBI-hoz. Az egyik imaház falán láttam egy érdekes festményt, Jézus bemeritését ábrázolta. Sajnos nem tudom mindenkinek elküldeni a fényképet, de ha szeretnétek látni új képeket és hallani hang felvételeket, menjetek rá a www.evangeliumihirnok.net  magyar web lapra vagy a www.tikvatcleveland.com  angol nyelvű web oldalra.

Decemberben egyedülálló esemény volt a gyülekezeti vezető fiának a menyegzője. Mivel a vőlegény egy pünkösdi gyülekezet tagja, ott tartottuk az istentiszteletet. Igazi ökumenikus alkalom volt, kb. 10 lelkipásztor segédkezett az istentiszteleten. A menyegző végén rokonok és barátok elárasztották ajándékaikkal (pénzzel) az ifjú párt (lásd fényképet).

Január elején sikeres szemináriumot tartottunk a tanároknak. A Freetown-I BBI vezetője és a Szövetség missziós titkára tartott előadásokat arról, hogyan tanitsunk felnőtteket. Ezután elkezdtük az első nyolc hetes BBI tanfolyamot a hallgatóknak. Én Ószövetségi Bevezetést tanitok.

Hetente egyszer egy kis csoport a verandámon tanulmányozza Isten igéjét. A lekipásztor felosztotta a gyülekezetet hét csoportra és megkért, hogy foglalkozzak az egyik csoporttal. Remélem, hogy nemcsak gyülekezeti tagok fognak jönni a Bibliaórára, hanem azok a tinédzserek is akik minden délután és este a környéken gyülekeznek. Az utca football “egyesülete” már megkért, hogy vegyek nekik egy labdát. Szeretném ha fiatalabb lennék, és tehetségesebb sportoló, hogy ilyen módon is elérhetném ezeket a fiatalokat.

Meglátogattam egy másik egyházkerületet is és imádkozom, hogy ott is el tudjunk kezdeni egy BBI csoportot. Néhány jelentkezési lapot már kaptam is, a Szemkórház vak káplánja is szeretne részt venn a tanfolyamon. Most ki kell találnom, hogyan tudnánk eredményesen tanitani a vak hallgatókat. (A testvér nem olvassa a Braille-irást.)

Gibril, az autószerelő és a felesége is Makenibe költözött, Fiuk, Benjamin könnyen beilleszkedett a helyi Általános Iskola második osztályába, de egy középiskolás fiú segit neki minden délután a tanulásban. Nemsokára az éjjeli és a nappali őr is csatlakozott hozzájuk, és még néhány gyerek a környékről. A verandám mellett elmenő járó-kelők nem tudják kitalálni, milyen Biblia Iskola is ez, ahol matematikát is tanitanak…

Köszönöm, hogy imádkoztatok a Freetownból Makenibe való költözködésért. Sajnos nem tudtam erről korábban irni. Fel kellett mennem Freetownba, hogy ezt az imalevelet elküldjem, két hónap után erre most került sor először.

2006 november 16-án kora reggel hagytam el a fővárost. Már délelőtt 11-kor Makenibe értem, de a háziúr majdnem nem engedett be a lakásba. Odaált az ajtóba és panaszkodni kezdett, hogy nincs elég munkása és ezért nem tudta befejezni a renoválást. Úgy éreztem, az Úr azt akarta, hogy álljak a sarkamra és lépjek fel erélyesen.

“Nem maradhatok tovább Freetownban” –montam a háziúrnak – “De a teherautó, amely lehozott Makenibe, azonnal vissza akar fordulni. Kérem, mutasson egy szobát, ahova beköltözhetek.”

Ezután kisöpörtem a ház egyik sarkát és mindent lepakoltam. Még aznap délután sikerült rávennem az asztalost, hogy fejezze be az ágyat, amit már jó előre kifizettem. Igy lőn este és reggel első nap.

Azóta, majdnem mindennap tönkremegy valami. Hamar rájöttem, hogy nem tudok mindent megjavitani ami elromlik és erre nem is vagyok elhivva. Igy csak alaposan kitakaritottam az egész házat. A háború alatt lázadó katonák laktak itt és amikor ők elmenekültek, a szomszédok elvittek mindent, ami még elmozditható volt. A háziúr új, festetlen ajtókat rakott fel a régi ajtófélfákra, amelyeken még lehetett látni az előző lakók ragacsos ujjlenyomatait.

Megpróbálok mindent könnyen venni, és még szórakozni is azon, ha egy újabb hibát fedezek fel.
Először mérgelődtem, amikor láttam, hogy a WC ülőkéje eltört amig fel nem fedeztem rajta egy feliratot: “100% törhetetlen”. Azóta csa nevetek, ha belépek a fürdőszobába. Akkor is felderül a képem, amikor elkezdek főzni. A generátort egy kinai üzletben vásároltam, és ráadásként kaptam egy kis kukta fazekat is, amelynek a fedelére ráirták angolul: “Olvassa el a használati utasitást”. Amikor az ajánlott füzetecskét kerestem, kiderült, hogy a használati utasitást kinailul irták…

Más szórakozásban is van részem. Miki, a kis szürke egér meglátogat majden minden este. Bár nagyon vigyázok és nem hagyok semmi ételt elől a konyhában, Miki fölfalja a csótányokat, amelyek a sötétben előmásznak a fal hasadékaiból. Már kétszer is megfogtam és kidobtam a házból a kis látogatót, de Miki (vagy az ikertestvére) újra és újra visszajött.

Azonban az igazi vidéki szúnyogok jobban zavarnak, mint az egerek.Hetekig eltartott, amig az asztalos felrakta a hálót az ablakokra, és addigra a szúnyogok százai összemarták a testem. Hogy hogy nem tört ki rajtam a malária? Nem tudom, úgy gondolom, hogy ez valóságos csoda.

Viszont ismét megfáztam. A “tél” beköszöntött Afrikában is, egy száraz, poros szél, a harmattan lehűti az estéket. Itt, az ország közepében ennek a szélnek a hatása sokkal erősebb, mint azokon a helyeken, ahol korábban laktam. Hála az Úrnak, az első hideg éjszakák után láttam egy férfit az utcán, aki takarókat árult. Sikerült is vásárolnom egy afrikai állatokkal diszitettet. Nagyon komfortos volt este a takaró alá bújni.

“Köszönöm, Juda Oroszlánja, hogy gondot viselsz rólam” – mondtam, amikor felfedeztem, hogy éppen egy oroszlán képe volt a szivem fölött.

Egyébként sem egyszerű az élet Makeniben. Az elmúlt két hónapban csak háromszor volt viz a városból. Eltört az egyik utcán egy főcsatorna, azt igérték, hogy megjavitják az ünnepek után, de eddig semmi sem történt. Sajnos nincs saját kutam. Hogyan birom viz nélkül? Ugyanabban a vödör vizben fürdök reggel és este, és ami megmaradt azzal leöblitem a WC-t. Természetesen csak akkor, ha nagyon muszáj. A hajam általában két hetent mosom.

Viz hiányában sokszor csak “eltussolom” az esti mosakodást, csak a lábam öblitem le mielőtt ágyba megyek. Igy viszont a reggeli “fürdő” már elhalaszthatatlan. A nap hősies pillanata, amikor kora reggel egy néhány marék hideg vizet magamra löttyintek.

Hány órakor kelek? Fél hat körül, amikor egy buzgó mohamedán az ablakom alatt ébresztgeti a hittestéreit.

“Grap, grap (kelj fel) és imádkozz” – kiáltja nagy hangon.

Néha még hallani lehet valamelyik Titkos Társaság tagjainak a dobolását. Ők az éjszakát az evéssel, ivással és ördögük imádásával töltötték az “őserdőben” amit saját maguknak keritettek el a város közepében. Amikor a kis katholikus templom harangja is megszólal, tudom, ideje, hogy felkeljek.

Mit csinálnak kora reggel az evangéliumi gyülekezetek tagjai? Egy néhány nappal ezelőtt kora reggel egy asszony szaladgált fel s alá az utcákon, megtérésre hivogatva mindenkit. Ami engem illet, egy bögre kávé után imádkozva várom a napfelkeltét. Kb. fél hétkor már elég világos van ahhoz, hogy a Bibliát is olvassam. A viszonylagosan csendes és hüvös reggelek a nap legértékesebb perei számomra.

Kérlek, továbbra is imádkozzatok értem és irjatok egy néhány sort, ha úgy tetszik. Mindig örömmel olvasom a leveleiteket, ha nem is tudok mindegyikre válaszolni.

Testvéri üdvözlettel,  Kamilla

A www.evangeliumihirnok.net  –en és a www.tikvatcleveland.com –on találtok egy Krio éneket, leirom a szövegét és a forditását. Akinek van füle hallásra, halljon és akinek van szeme látásra, lásson…

Kattints ide az énekért

Papa God, na you make we, You gi we yes for yeri you word,
Papa God, na you make we, You gi we mot for take am praise you.

This mot na for take am praise you, nor to for take am curse, Nor to for take am lie.
This mot na for take am praise you, Na for praise you with am all di tem.

Papa God, na you make we, You gi we yay for read you word,
Papa God, na you make we, You gi we mot for take am praise you.

(gi=give, yes=ears, yeri=hear, mot=mouth, di=the, tem=time.)

Magyarul:

Papa Isten, Te alkottál minket, fület adtál, hogy halljuk szavad
Papa Isten, Te alkottál minket, szájat adtál, hogy dicsérjünk Téged.

Szájat, hogy dicsérjünk Téged, nem, hogy átkozzunk, nem, hogy hazudjunk
Szájat, hogy dicsérjünk Téged, dicsérjünk Téged szüntelen.

Papa Isten, Te alkottál minket, szemet adtál, hogy olvassuk igéd.
Papa Isten, Te alkottál minket, szájat adtál, hogy dicsérjünk Téged.